Connect with us

Szabadügynök

Így csinálják a profik – Buccaneers FA-értékelő

Amikor a chester Packers FA-értékelőjét olvastam, kis híján leestem a székről, hogy erre a teljesítményre C értékelést adott – pedig nem kell feltalálni a spanyol viaszt, elég csak szétnézni a konferenciában. A Rams például megmutatta, hogyan kell a draft pickek radikális felhasználásával bajnokcsapatot építeni, és bármilyen meglepő, nem estek szét a Super Bowl megnyerése után sem. De ha az túlságosan testidegen, akkor ott van követendő példának a Buccaneers, ami megint megmutatta, hogyan kell együtt tartani egy bajnok csapatot.

A Bucs holtszezonja sokáig arról szólt, hogy valahogy menedzselni kell a Tom Brady visszavonulásával keletkezett űrt. Aztán a GOAT meggondolta magát és egy csapásra minden megoldódott, igaz eközben a főedző Bruce Arians visszavonult. Sokakban fel is merült, hogy nem lehet-e a két esemény között összefüggés, ugyanis már korábban is voltak olyan riportok, melyek szerint Brady és Arians viszonya megromlott.

Abszolút elképzelhetőnek tartom, hogy ez egy hatalmi játszma volt, amit az irányító nyert meg. Nem mintha ezzel bármi baj lenne, hisz egyértelmű, hogy kinek van több hozzáadott értéke a csapathoz, ráadásul azért megkérdőjelezhető, hogy a sikerekben olyan nagy szerepe lett volna Ariansnek. Persze ő is hozzátette a magáét, de az Arians-féle offense-t a támadókoordinátor Byron Leftwitch tette Tom Brady kompatibilissé, így szakmai szempontból nem tűnik túl jelentősnek az Arians-Todd Bowles csere.

Ráadásul Brady jelenléte nemcsak a posztja miatt extrém fontos, hanem a marketingértéke miatt is. Ahhoz képest, hogy februárban egy ementáli sajthoz hasonlított a roster, a hét elején érkező mock draftomban már nem tudtam, melyik posztra kellene játékost húznia a csapatnak, mert pár nap alatt megint top 3-as lett a keret.

Távozók

[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]

A Bucs nem állt különösebben jól anyagilag, miközben rengeteg fontos lejáró szerződésű játékosa volt. Nem is sikerült mindenkit visszaigazolni, bár túlzás lenne azt állítani, hogy olyan nagy veszteség érte a csapatot – a legnagyobbról meg egyszerűen nem is tehetett.

Ali Marpet visszavonulása sokként érhette a menedzsmentet, hisz egy elit guard esett ki a támadófalból. Az ő kiesése tényleg fájó és nem kizárt, hogy amennyiben a draft a csapat számára kedvezően alakul, akkor egy belső támadófalember fog érkezni az első körben, ugyanis ez az egyetlen igazán komoly hiányposztja a csapatnak.

Eligazolt továbbá Alex Cappa, Ronald Jones és OJ Howard is a támadósorból. Előbbi kezdő volt, de bőven a feláldozható kategória – csak a rendszer és Tom Brady játékstílusa tette átlagon felüli játékossá. Jones soha nem volt különösebben jó, majd folyamatosan kiszorította Leonard Fournette, így érte sem kár.

Howard esete viszont már érdekesebb: a korábbi első körös tight end karrierje első három évében egy nagyon jó kis tight endnek nézett ki, de Brady és Rob Gronkowski érkezése után partvonalra került. 2020-ban sérült volt, de tavaly 17 meccsen lépett pályára és csak 14 elkapása volt 135 yardért és egy TD-ért. Benne lett volna potenciál, pláne 3,5 millióért, amit a Billstől kapott, de ha nincs meg a kémia, akkor nincs mit tenni. Illetve ha már Gronk szóba került: az ő visszatérése egyelőre a levegőben lóg, és szükség is lenne rá, mert nélküle nagyon vékony a TE-poszt.

A védelemből is sok korábbi kezdő távozott, de egyikükért sem kell könnyeket hullatni. Richard Sherman a sérülései miatt nem tudott érdemben hozzátenni a védelemhez, Ndamukong Suh és Jason Pierre-Paul pedig egyszerűen kiöregedtek (bár előbbivel még folynak a tárgyalások). Egyedül Jordan Whitehead érdemelt volna egy új szerződést, de a Jets eléggé túlfizette az évi 7,25 milliójával – ezzel nem érte meg versenyezni.

Érkezők/maradók

Már az első táblázatban látni lehetett, hogy a Bucs nem küldött el játékost anyagi okokból. Pénzre viszont szükség volt, a csapat pedig több mint 30 millió dollárt szabadított fel Marpet visszavonulásával, Via Vea, Mike Evans és Shaq Barrett szerződésének átalakításával.

Kellett is a pénz, ugyanis bőven volt befoltozásra váró hiányposzt. A kezdő támadófalból eligazolt Cappa és visszavonult Marpet, így a Bucs nem engedhette meg, hogy az elit center Ryan Jensen is lelépjen: kapott is egy évi 13 millió dolláros fizetést, amivel új pénzt tekintve a harmadik legjobban kereső játékos lett a posztján. Futás- és passzblokkolásban is kiváló, remekül megérti magát Bradyvel, nem kérdés, hogy megérte a befektetést.

A vicces – és a többi csapatra nézve pedig szomorú – az egészben, hogy nem ez volt a legjobb lépése a csapatnak a támadófallal kapcsolatban. A Bucs ugyanis mindössze egy ötödik körös cetliért megszerezte Shaq Masont a Patriotstól (Bill Belichick, mit csinálsz?), aki következő két évben csak évi 8 milliót fog keresni. Nehéz ezt a lépést hová tenni, Mason ugyanis nem Cappát jött pótolni, hanem Marpetet és teszi majd mindezt maradéktalanul – az elmúlt hat évben csak kétszer nem volt top 4-es a posztján a PFF értékelése alapján, és akkor is a 6. és a 10. legjobb értékelést kapta az összes guard közül.

A fegyverkezési versenyben sem akart elmaradni a Bucs, ugyanis egy évi 20 millió dolláros szerződéssel visszaigazolta a liga egyik legjobb fiatal elkapójának számító Chris Godwint. Ár/érték arányban abszolút rendben van a dolog, ellenben a Russell Gage igazolást még mindig nem tudom hová tenni: egy harmadik számú, szezononként 700-800 yardos elkapóért ennyi pénzt költeni? DJ Chark került ennyibe, JuJu Smith-Schuster már csak a harmadába – ő az arany vécékefe a 10 hálószobás villában.

Hasonlóan nehéz pozitívan értékelni Leonard Fournette visszaigazolását. Elférni persze elfér, a 20 milliós szerződésekhez képest a 7 millió nem olyan sok, de a hozzáadott értéke limitált. Jól fut, de ezt a szintet egy második napos futó is hozza negyedannyiért, a passzjátékban pedig csak a szándék van a részéről: a checkdownokat elkapja, és néha ugyan becsúszik egy egykezes elkapás vagy egy összefoglalókba illő megmozdulás, de összességében teljesen átlagos az, amit passzjátéknál csinál. Ami pedig Gio Bernardot illeti: 1 millióért rendben van, de ha ennél többet keres, akkor ez is csak kidobott pénz.

A védelem legnagyobb fogása a saját nevelésű Carlton Davis megtartása volt. Nagyon sokáig úgy tűnt, hogy eligazol, de Tom Brady visszatérése ezt is megoldotta és az árcédula is teljesen korrekt. A védőfalba visszatért William Gholston, ami összességében korrekt lépés – már ő van előrébb a ranglistán, nem pedig Suh. Illetve a korábbi Giant-, Titan- és a Patriot Logan Ryan és Cowboysban tavaly linebackert játszó Keanu Neal is aláírt a Bucshoz. Utóbbi most visszatér eredeti posztjára és safety lesz, míg Brady régi csapattársa várhatóan egy hibrid safety / slot cornerback szerepet fog betölteni – ketten együtt Whitehead árának a harmadába kerülnek, miközben hasonló hozzáadott értékük lesz. Egy safety draftolása persze így is elférne az első két nap valamelyikén, de ha csak simán a kezdőt nézzük, akkor a védelem is abszolút rendben van.

Összegzés

A Bucs nem veszített el olyan játékost, akiért kár lenne, ráadásul Ali Marpetet is sikerült tökéletesen pótolni. A csapatnak emellett lesz még 4 millió dollárnyi cap space-e a draft után, amit könnyen lehet még 10-20 millióval növelni Lavonte David és Donovan Smith szerződésének átalakításával, illetve Tom Bradynek is kinézhet egy hosszabbítás. Eközben mindössze egy guard kellene ahhoz, hogy minden poszton legyen egy minimum közepes kezdő játékosa a csapatnak.

A draft első köreiben jó eséllyel a safety, a belső védőfal és a guard lesz a fő prioritás, esetleg a CB-sort lehet még mélyíteni. A piacról Rob Gronkowski érkezésére lehet számítani, de egy veterán pass rusher is elférne a rotációban. Mindezzel együtt a Bucs rostere az egyik legjobb a ligában és abszolút elvárás, hogy idén is a Super Bowlért küzdjön.

Értékelés: A-

[/ppp_patron_only]

Legfrissebb cikkeink

Legutóbbi hozzászólások

Közelgő cikkek, podcastek

Minden jog fenntartva. © 2024 FK Media Group