A Falcons szinte lehetetlen helyzetben volt a piac nyitása előtt: adott volt egy roster, aminek nemcsak a minősége volt átlag alatti, de még kilóra sem nagyon voltak meg a játékosok. Paradox módon ráadásul pénz sem nagyon volt költeni, de ennek ellenére elég jó munkát végzett a menedzsment – vagy legalábbis lehetett volna rosszabb is.
A csapat 7 millió dollárral lépte túl a fizetési sapkát, amiből akár 37 millió dollárt is lehetett volna csinálni. Ugyanakkor ennek előzetesen csak akkor lett volna értelme, ha idén win now-ra mennek Arthur Smith-ék, aminek nem volt realitása. Aztán bekerült Deshaun Watson a képbe és majdnem a Falcons lett szakmailag az idei holtszezon egyik legnagyobb nyertese. Az irányító viszont inkább a Browns mellett döntött, ráadásul ez Matt Ryant sem érintette különösebben jól, így az előzetes várakozásokhoz képest teljesen más irányba kellett mennie a gárdának.
[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]
A távozók névsorát természetesen Matt Ryannel kell kezdeni. A 36 éves irányító 2008 óta erősítette a csapatot, 59 735 yarddal, 367 TD-vel és egy MVP-címmel a neve mellett távozott egy harmadik körös pickért cserébe. Egy helyi ikon, legenda, de ez a kapcsolat már tavaly elfáradt, a Watson-ügy után pedig egyértelmű volt, hogy elkerülhetetlen a szakítás. Ráadásul ezzel pénzügyileg nem sokat nyert a Falcons, ugyanis Ryan után 40,5 millió dollárnyi halott pénzt kellett benyelni, ami a legnagyobb valaha – ennek a lépésnek az előnyeit majd csak egy év múlva élvezheti a csapat.
Szintén érzékeny veszteség volt Calvin Ridley, még ha nem is csak szakmai szempontból. A fiatal elkapó a tavalyi szezon nagy részét kihagyta a mentális problémái miatt, de a kérdés így is nyitott volt: a visszatérés és egy magas pickért történő csere is elképzelhető volt. Csakhogy Ridley fogadási botrányba került (nem bundázott, hanem simán fogadott párat, amit játékosként nem tehetett meg), így határozatlan időre eltiltották. Ezzel ugyan a 11 millió dolláros fizetését megspórolta a Falcons, de összességében ez a lehető legrosszabb forgatókönyv volt a csapat számára.
Az előzetesen jósolt lépések közül az iDL Tyeler Davison kivágása jött még be, Mike Davis és Kendall Sheffield maradt a helyén. Továbbá a várakozásoknak megfelelően a Falcons elengedte a pass rusher Dante Fowlert, a punter Thomas Morsteadet, a sokadik számú irányító Josh Rosent és a Kyle Pitts miatt létszámfeletti Hayden Hurstöt. Egyikükért sem nagy kár – vagy nem nagyon voltak pályán, vagy simán gyengék voltak.
Russell Gage visszaigazolása nem lepett volna meg, viszont évi 10 millió dollárt kapott a Bucstól, ami nevetségesen sok, így nem kár érte. Hasonló a helyzet a linebacker Foyesade Oluokonnal, aki nemcsak fiatal, de abszolút kezdő potenciállal bír, viszont évi 15 millió dollárért mehetett isten hírével a Jaguarsba. Duron Harmonért kár, mert nem keres sokat Las Vegasban, az évi 1,27 millió dollárra akár rá is lehetett volna licitálni, de persze nem dől össze a világ.
Érkezők
Mindennel együtt – beleértve a hosszabbítást Jake Matthewsszal – olyan 22-24 millió dollárja lehetett a csapatnak (nagyjából ennyi kellett volna a Watson cseréhez is). Ha Ryan marad, akkor egy némileg agresszívabb piac sem lett volna elképzelhetetlen, így viszont ár/érték arányban jó, de a kvalitásokat tekintve csak átlagos kezdő szintű/rövid távú megoldást jelentő játékosok érkeztek.
Marcus Mariota már régóta megérdemelt egy újabb esélyt a bizonyításra – annak ellenére, hogy legutóbb 2019-ben volt értékelhető mennyiséget a pályán. Évi 10 milliót sem keres, pedig még Andy Daltonhoz is hozzávágtak ennyit, szóval értéken teljesen rendben van, ráadásul öt évig dolgozott együtt Tennessee-ben Arthur Smith-szel (igaz, pont akkor került a padra, amikor Smith megkapta a támadókoordinátori pozíciót). Ezzel együtt kifejezetten érdekes offense-t lehetne csinálni vele és a visszaigazolt Cordarralle Pattersonnal (548 elkapott yard és öt TD, valamint 618 futott yard és hat TD tavaly), védőkoordinátor legyen a talpán, aki ki találja, melyikük fog futni.
Az offense-be érkezett még Damien Williams és Damiere Byrd. A veteránminimum közeli fizetéssel rendben vannak, kell a mennyiség is a rosterre. Hasonló megfontolásból lett újraigazolva a sokadik számú CB Isaiah Oliver is – a korábbi második körös játékos ugyan bust lett a maga módján (14 engedett TD, egy INT, 114,7-es engedett passer rating), de ennyi pénzért elfér, cserének rendben van, legalább már pályát látott.
Lorenzo Carter egy fokkal érdekesebb játékos. A Giants korábbi harmadik köröse elég sokat játszott New Yorkban, és bár nem kiemelkedő, de összességében nem tragédia, ha ő kezd – nála kétszer ilyen drága és fele ilyen jó edge játékosok is vannak a ligában. A csapat továbbá hosszabbított a rúgó Younghoe Koo-val, aki az elmúlt három évben zseniálisan teljesített – a játéka alapján megérdemli a második legmagasabb fizetést, bár azzal azért lehetne vitázni, hogy egy Falcons kaliberű csapatnak pont a rúgóra kell-e ennyit áldoznia.
Végül pedig említsük meg az Atlanta idei legnagyobb fogását, Casey Haywardot, aki tavaly elit szinten játszott. Igazából érthetetlen, hogy a 32 éves játékos miért nem egy contendernél akart levezetni, pláne hogy évi 5,5 milliót jó eséllyel a Falconsnál jobb csapatok is megadtak volna neki, de ha már így sikerült, a Falconsnál nem fognak emiatt szomorkodni.
Összegzés
Nehéz értékelni a Falcons piaci tevékenységét. Általában “C”-ről, azaz semlegesről/szinten tartásról indulok. Ha sikerül a körülményekhez képest erősíteni, de áron felül vagy nem ideális koncepció mentén, akkor az “B”, míg az égető hiányposztok megoldása és az ár/érték arányban kötött remek szerződések együttesen érnek “A”-t. Ebből következik, hogy a roster minőségének romlása és a rossz szerződések túlsúlya eredményezi a D értékelést, míg teljesen érthetetlen és drága igazolásokkal lehet F és WTF osztályzatokat kapni.
Alapvetően tehát hiába volt a Falconsnak minden egyes igazolása abszolút rendben, sőt ár/érték arányban még előnyös is (Patterson, Mariota és Hayward is áron alul érkezett), azért nehéz ettől lelkesnek lenni. Érkeztek kezdő potenciállal rendelkező perememberek, ami jó, de kvázi ez a kötelező egy normálisabban működő franchise-nál. Hayward nagy fogás, Patterson egy nagyon hasznos közönségkedvenc, aki Mariotával együtt kifejezetten veszélyes lehet, de egyikük sem egy hosszú távú megoldás és velük nem került közelebb a csapat a rájátszáshoz.
Persze azt is figyelembe kell venni, hogy pénzügyileg nem állt jól a csapat és már a fenti játékosok leigazolásával elfogyott az idei keret, de azért láttunk már hasonló helyzetben másokat csodát tenni. Erre ugyanakkor mondhatnánk azt, hogy 62 millió dollárnyi halott pénz mellett ne akarjon senki hősködni és az elsődleges cél az 2022-ben, hogy túléljen a csapat. Pláne, hogy egy hosszú távon megoldást jelentő irányítót is kellene találni.
A Falcons nem csinált ostobaságot, megfontoltan és tudatosan költött, konkrétan egyik igazolásba sem lehet különösebben belekötni. Persze ezzel együtt meg lehetett volna környékezni pár alacsony padlóval, de magas plafonnal rendelkező játékost, hátha sikerül csiszolatlan gyémántot találni. Így ebből a piaci tevékenységből nem sült ki semmi extra, de a hülyeségek hiányát is lehet díjazni – lehetett volna rosszabb is. Értékelés: B-
[/ppp_patron_only]
