Ugyan a Lionsnek lett volna pénze egy aktívabb és agresszívebb piacra, de ennek nem most volt itt az ideje. Megfontoltan, higgadtan, a hosszú távú célokat figyelembe vevő átigazolási politikára volt szükség és ezt sikerült is hozni – bár azért maradt némi hiányérzet.
A Lions rosterén kifejezett sok a tehetség, de amíg az irányító kérdés nincs megoldva, addig értelmetlen zsákszámra igazolni a drágábbnál drágább játékos. Ezt azonban nem minden menedzsment látja be és ilyenkor szoktak a rossz csapatok rekordfizetéssel linebackereket, futókat és belső védőfalembereket igazolni, mert hogy majd a bottom 5-ös QB biztosan jobb lesz ettől.
Brad Holmes a csapat szerencséjére jól mérte fel a helyzetet és sikerült lehoznia egy szinte hibátlan piacot. A hibátlant persze itt érdemes kontextusba helyezni, mert egy átlagos NFL-szurkoló aligha kapná fel a fejét, ha meglátná az érkezők és a távozók listáját, de ez most még nem is baj.
[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]
A Lionsnek elég sok elkölthető pénze volt, amin mindössze a detroiti kórházválogatott állandó tagjának, a pass rusher Trey Flowers kivágásával lehetett javítani. Ezt meg is lépte a csapat, amivel effektíve be is fejezték a saját porta kitakarítását – igaz, ez az egy lépés 10 millió dollárnyi extra cap space-t jelentett. Rajta kívül még a borzalmasan teljesítő belső falember Nick Williams és a legjobb esetben is átlagos szintet képviselő linebacker Jalen Reeves-Maybin távozott, így már annyi mindenképp kijelenthető, hogy nem gyengült a csapat.
Érkezők
A Detroitnak nagyjából 36 millió dollárnyi cap space állt a rendelkezésére, miközben a védelem szinte valamennyi posztjára ráfért az erősítés, az elkapósor teljesen kiürült, puntert is találni kellett, illetve az irányítóposzt sem volt megoldva.
Kezdjük az egyértelmű és könnyen értékelhető lépésekkel. Az All-Pro kaliberű punter Jack Fox egy ERFA tenderért maradt, így a speciális egység elvileg készen is van. A csere QB poszt is meg van oldva, ráadásul duplán: David Blough évi 1,15 millióért maradt, ami alapvetően tökéletes lépés lenne, ha Tim Boyle nem kap szintén szerződést, pláne majdnem kétszer annyiért. Mindketten jó eséllyel nem maradnak, és mivel Boyle szerződése 750 ezer dollárnyi garantáltat tartalmaz, Blough-é pedig csak 55 ezret, így alighanem olyan nagy verseny sem lesz kettőjük között. 2 millióért Boyle is oké, de egyértelműen ez lett a legrosszabb idei igazolása a csapatnak (ami mondjuk sose rossz).
Kissé meglepő módon sikerült megtartani Evan Brownt, ráadásul cserepénzért. A 2018-ban draftolatlan center tavaly 755 snapen volt pályán Frank Ragnow sérülése után és kifejezetten jól játszott, így reális esély volt arra, hogy valahová aláír 5-6 millióért kezdőnek – összességében tehát kifejezetten pozitív a megtartása. Hasonló a helyzet a Dolphins korábbi első körös bustjával, Charles Harrisszel, aki karrierje első négy évében 81 nyomást és hat sacket jegyzett, míg tavaly Detroitban 52 nyomásgyakorlás és nyolc zsákolás került a neve mellé. Én 3-4 millióért marasztaltam volna, de 10 milliós szerződést jósoltam neki a piacon – ehhez képest sikerült félúton találkozni és megegyezni.
Nehéz ezért az igazolásért lelkesedni és egy hónapja nagyon nem tetszett volna, de azóta sok minden változott. A Jaguars ugyanis franchise taget tett Cam Robinsonra, így valószínűleg az 1/1-es cetlivel kiviszi a legjobb pass rushernek tartott Aidan Hutchinsont, ami nagyon nem ideális a Lionsnek. A Detroit így jó eséllyel vagy hátrafelé mozog, vagy QB-t húz, de még ha marad is a helyén, Harris visszaigazolásával és az Okwara testvérekkel a rosteren nem kell egy olyan pass rushert kiválasztani, aki nem tetszik a menedzsmentnek. Harris ad némi rugalmasságot a drafton, nem is lett nagyon drága, így pedig kifejezetten jó lépésnek tűnik.
A védelembe érkezett még kísérleti/kiegészítő szerepkör jelleggel Mike Hughes, Jarrad Davis és Alex Anzalone. Előbbi a Vikings első körös cornere volt 2018-ban, de óriási bust volt Minnesotában. Tavaly viszont 609 snapen szerepelt a Chiefsben (legtöbb a karrierjében) és önmagához képest kifejezetten jó volt. Van benne kezdő potenciál, talán sikerül belőle is kihozni azt, amit Harrisből, 2,2 milliót mindenképp megér a kísérlet. Anzalone már tavaly is a Lionsben játszott, 827 snapen volt a pályán, és bár túl sok haszon nem volt belőle, de linebacker nélkül nem lehet kiállni – én 3,5 millióra lőttem be az értékét, vagyis nagyon jó áron maradt. Ami pedig Davist illeti: a Lions első köröse volt 2017-ben, óriási bust lett, de van kezdő rutinja és talán belőle is ki lehet hozni valamit.
A védelem legnagyobb fogása egyértelműen Tracy Walker visszaigazolása lett. Az évi 8,3 millió dollár egy kicsit sok, de ezzel együtt egy korrekt safetyről van szó, akinek kiváló a mentalitása, csapatkapitány, ezt pedig Dan Campbellék nagyon szeretik. Ugyanez a támadóknál DJ Chark, akinek az elmúlt két éve sérülések és formahanyatlás miatt gyenge volt, de 2019-ben 1008 yardot és nyolc TD-t szerzett. Boom or bust játékos, de óriási hiányposztra érkezett a potenciáljához képest áron alul (Russell Gage-ek kerültek ennyibe), még mindig csak 25 éves, és amennyiben beválik, akkor lehet is hozzávágni egy szerződést jövőre (vagy franchise taget), megoldva ezzel hosszú távon a posztot Amon-Ra St. Brownnal.
A Lions továbbá visszaigazolta a tavalyi elkapógarnitúrát. Kalif Raymond 12 meccsen kezdett és a speciális egységben is hasznos, míg Josh Reynolds 2017-ben a Rams negyedik köröse volt és nagyon jól ismeri Jarred Goffot. Ketten együtt tavaly 882 yardot és hat TD-t szereztek, Amon-Ra és Chark mellé, plusz a speciális egységbe kifejezetten jó kiegészítő elemek lehetnek.
Összegzés
A Lions feltöltötte az elkapóposztot, visszahozta a secondary legjobbját és több olyan játékost igazolt olcsón, akiknek relatíve magasan van a padlójuk és egy kísérleti év után akár hosszú távon is lehet velük dolgozni. Nem szól nagyot egyik igazolás sem, de sok érkező korábbi első- és második körös és szinte mindenki 25-27 éves – vagyis nem levezető, még egy kis extra pénzre vágyó, kiégett veteránokkal, hanem fiatal, bizonyítani akaró fiatalokkal lett feltöltve a roster.
Félreértés ne essék, nem Reedektől és Hughesoktól lesz világverő a csapat, de inkább ők jöjjenek, mint évi 15-20 milliókért klasszis veteránok, akiket 2-3 év múlva, amikor már talán épp lenne egy ígéretes irányító, lehet is selejtezni. Arról nem is beszélve, hogy a legjobb játékosok jelentős felárért jöttek volna Detroitba – persze van az a pénz, csak épp nem sok értelme van csapatépítés szempontjából.
A Lionsnek még van 18 millió dollárnyi cap space-e, amiből 10 millió elmegy majd az újoncokra. Ezt az összeget tovább lehet vinni 2023-ba, amikor már Goff kivágásának függvényében minimum 30-50 millió dollárnyi cap space-e lesz majd a csapatnak. Kis szerencsével ekkor már meglesz a franchise új irányítója és akkor lehet majd költeni és egy csapatot felhúzni köré. Most ez így rendben van. Értékelés: B
[/ppp_patron_only]
Talán ez lenne a lehető legjobb forgatókönyv a Lions számára, még ha ez a valóság szempontjából nem is reális.
Hát ezt nagyon adnám, de ez így hogy jött ki? :D Gondolom a Seahawks felcserélt az 1/9-essel, és a Broncos is odaadta a jövő év első körösét a mi első körösünkért, de az 1/13-as hogy került hozzánk? :D
A Texans felcserélt 1/2-re, a Sehawks 1/3-ra a Panthers meg már nem tudom hova :D
Az miért van, hogy ősszel folyamatosan a tehetség hiánya lett kiemelve a Detroit-ról szóló cikekkben (gyorsan utánakerestem pár összefoglalóban, hogy valóban jól emlékszem és még a sérülések előtti időkből is), most meg úgy indul a cikk, hogy sok a tehetség?