Amikor Pete Carroll és John Schneider átvette a franchise felett az irányítást, egy legatyásodott, megújulásért könyörgő franchise-t örököltek, majd elkezdték a munkálatokat. 12 évvel később ott tartunk, hogy most is van egy legatyásodott, megújulásért könyörgő franchise, és szemmel láthatóan ugyanazt a receptet vették elő, mint anno.
1/9 Charles Cross, OT, Mississippi State
[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]
A 2010-es drafton Russell Okung kiválasztásával kezdték meg a rebuildet, ahogy most is egy offensive tackle érkezett a draft első körében. Cross egy remek atléta, megvan benne az az őserő, ami kinyújthatja a játékosok karrierjét a poszton, egy hamisíthatatlan LT. A baj az, hogy pont abban nem tudjuk mennyire jó, amire a Seahawks úgy tűnik inkább számítana, a futásblokkolás. Pass protectionben talán a legjobb volt az idei classban, de futójátékokhoz nem igazán volt még tesztelve eddig. Én személy szerint ezt nem gondolom buktatónak, sokkal értékesebb egy olyan LT, aki az irányítót jól védi mintsem olyan, aki a futót támogatja.
Maga a választás teljesen jó, a Seahawks miután éveken át szenvedett Russell Wilson megvédésével, tavaly végre össze tudott állítani egy átlag feletti támadófalat, hogy aztán az idei évben szélnek legyen eresztve. Duane Brown és Brandon Shell szerződését nem újították meg, így a tackle abszolút hiányposzt volt, és értéken sikerült egy jó játékost hozni a posztra. Más kérdés, hogy talán a már említett Okung volt az egyetlen játékos, akit magasan választottak ki a falba, és nem volt teljes csőd – kívánjuk a legjobbakat Crossnak.
2/40 Boye Mafe, Edge, Minnesota
A szélső passzsiettetés évek óta egy nem létező faktor Seattle-ben, hiába jött tucatnyi játékos már akár draftról, akár csere keretein belül, nem sikerült megközelíteni sem produktivitásban a Michael Bennett féle brigádot. Hogy ezt majd Mafe fogja megváltoztatni, abban nem vagyok annyira biztos.
A Minnesotáról érkező edge rusher egy tipikus projekt játékos: brutális atletikussággal bír (9,91-es RAS mutató), viszont a fociról van még mit tanulnia. Nem ritka ez a kombináció manapság, de szívesebben veszem, ha ez egy 20-21 éves játékos esetében áll fent. Mafe viszont 24 éves lesz novemberben, vagyis jóval kevesebb ideje van a papíron teljesítménye csúcsát elérnie, és még meg is kéne tanítani focizni. Ez egy olyan csapatban nem lenne akadály, ahol van két jó passzsiettető a szélen, és Mafét csak rotálni kell velük, de Seattle-ben még ezzel a tudással is betonbiztos kezdő, mert a csapattársai finoman szólva sem jó játékosok. A lehetőségek jól néznek ki vele kapcsolatban, de ezt ki is kéne használni, és Carrollék az utóbbi években ezt nem sok fiatal védőfalember esetében tudták elérni, így aggódom picit, a pick viszont tök korrekt.
2/41 Kenneth Walker III, RB, Michigan State
Miért? Miért választ valaki egy futót egy viszonylag magas picken akkor, ha a rostere egy romhalmaz? Nem érdekel, hogy Chris Carson karrierjének vége, vagy hogy Rashaad Penny kis túlzással 4 jó NFL meccsel kapott egy második esélyt a csapattól, de csak egy szezonra. Semmi. Szükség. Nem. Volt. Újabb. Futóra!
Marshawn Lynch volt korszakának legeredményesebb futója, ha azt a teljesítmény beillesztenénk ebbe a mostani csapatba, mennyivel lennének előrébb? Talán annyival, hogy nem a 4 legrosszabb csapat között emlegetnénk őket, hanem a 8 legrosszabb között. Na körülbelül ilyen hatása lehet a Seahawks 2022-es játékára Walkernek is, amivel senki nincs kisegítve. Értem, hogy a hosszú távot kell nézni, de hányszor kell még igazolni azt, hogy egy jó rendszer többet ér egy jó futónál, és akkor nem kell sem agyonfizetni, sem magasan kiválasztani running backet? Carson hetedik körös játékos volt anno, és működött.
Walker egy jó futó, valószínűleg termelni is fog, nincs ezzel probléma, de nem a Seahawksnak volt erre szüksége, ahol nagyobb gond is van annál, minthogy kiválasszák a jövő running backjét. Jonathan Taylor MVP szavazatot követelő szezonja sem ért rájátszást tavaly egy, a jelenlegi Seahawksnál jobb csapat Coltsban, akkor itt mégis mire számítanak? Dobáljanak meg kővel, de ez akkor is pocsékolás, ha Walker OROY lesz.
3/72 Abraham Lucas, OT, Washington State
Crossnál már volt szó róla, hogy a két kezdő tackle távozott, és a jelek szerint nem győzte meg a stábot sem Stone Forsythe, sem Jake Curhan – meg tudom érteni. Szintén egy olyan játékos, aki inkább a pass protectionben jeleskedik, ami megint csak ellentmondásos kicsit a Carroll filozófiával és a második körös RB pickkel, de ezt díjazom. Harmadik körben ráadásul abszolút értékén kelt el, de vele is hasonló aggályom van, mint Maféval. Nem NFL-kész termék még, nem ártana neki egy év tanulás, csakhogy ő is 24 éves lesz nemsokára, illetve az említett duónál jobb játékos már most, így esélyes, hogy első naptól fogva kezdő lesz. Gyakorlatban lehet a legjobban tanulni, ez igaz, és inkább Geno Smith-t vagy Drew Lockot verjék össze rookie mistake-ből, mintsem a franchise irányítót.
4/109 Coby Bryant, CB, Cincinnati
A tavalyi Bearcats mesebeli szezonja sok játékost feltett az NFL játékosmegfigyelők térképére, köztük Bryantet is. Bár Sauce Gardner ellopta a show-t a poszton, ezáltal a nehezebb dolgok kollégájára hárultak, aki nem mindig tudott megbirkózni a feladatokkal. Ennek ellenére Bryant egy jó alapanyag, jó testfelépítése van, kellően agresszívan játszik, és kihasználja fizikalitását is – elkapókkal szemben legalábbis. Legnagyobb kritikája az volt ugyanis, hogy a futásokhoz már nem igazán teszi oda magát, sok missed tackle-je volt, és nem ment bele nagyobb ütközésekbe.
De ahogy más újonc csapattársánál, úgy nála is igaz, hogy ezek ellenére is simán lehet belőle kezdő, mert annyira gyenge a roster. Jelenleg a tavaly negyedik körös Tre Brownnal versenyez a kezdőért, nem egy megugorhatatlan feladat, és szerintem ki is fogja szorítani. A neve nem véletlenül lehet ismerős, hiszen a kosárlabdázó legenda Kobe Bryant után nevezték el, és ennek tiszteletére a 8-as mezszámot fogja hordani Seattle-ben, ahogy a pár éve helikopter balesetben elhunyt Fekete Mamba is abban kezdte meg Hall of Famer karrierjét.
5/153 Tariq Woolen, CB, UTSA
Schneiderék a 2010-es évek elején előszeretettel használták a SPARQ adatbázist, ami a játékosok atletikusságáról adott kimutatásokat. Ma már sajnos nem találok hozzá adatbázist az idei rookie classról, de nyakamat rá merem tenni, hogy Woolen közel maxos értéket képvisel, ahogy egy másik, szintén atletikusságra specializálódott mérésen, a RAS-nál is.
Az a 4,26-os 40 yardos idő kiszúrja az ember szemét, a srác szinte repül a pályán, emellett nagyon magas, és jó nagyra tud ugrani. Ezek már olyan dolgok, amik alapesetben egy cornerbacknek nem hátrány a mai NFL-ben, de ő jelenleg csak ennyi, ezért is volt ötödik körös játékos. Labdaérzéke ugyanis nem sok van, játékintelligencia terén is van mit fejleszteni rajta, mint ahogy technikán is, mert akár erőből, akár irányváltásokkal verhető. Vele nagyon sok munka lesz, de az alapanyag elég jó ahhoz, hogy egy remek játékost fejlesszenek ki belőle, innentől ez már a stábon múlik.
5/158 Tyreke Smith, Edge, Ohio State
Ő a tökéletes ellentettje nagyjából minden eddigi választásnak, ugyanis elég képzett a poszthoz, csak nem elég jó atléta, és ráadásul sérülékeny is. Számomra ő egy tökéletes szituációs pass rusher lesz, mert az irányítóra nagyon veszélyes, de nem látom benne azt, hogy 2-3 downon is a pályán legyen egymás után. Sokan a Seattle-ben meghonosított LEO poszton látják a jövőjét, amibe jelenleg a frissen igazol Uchenna Nwosu számít favoritnak, nem rossz elképzelés, és méretei alapján jobban is illene Smithnek ez a szerepkör.
7/229 Bo Melton, WR, Rutgers
7/233 Dareke Young, WR, Lenoir-Rhyne
A végére két elkapó maradt, ami azok után nem meglepő, hogy egész tavasszal minden insider a fél világhoz elcserélte akár DK Metcalfet, akár Tyler Lockettet. Kelleni fog a mélység, és hiába csak hetedik körös játékosok, jó esélyük van rá, hogy megragadjanak a végső 53-as rosteren. Pláne, hogy kvázi a nagy nevű kollégáik másolatai: Melton egy alacsony, de piszkosul gyors játékos, míg Young egy viszonylag magas, sokkal inkább az erejére támaszkodó elkapó, aki ennek ellenére szintén remek atletikussággal bír. Attól nem kell tartani, hogy rögtön kiszorítanak bárkit, mert elég vajkezűek, de rotációba bőven odaférhetnek mindketten.
Összegzés
Azzal, hogy a Wagner-Wilson-Brown hármas egyszerre távozott, mint az előző korszak utolsó hangadói, egy új éra veheti kezdetét Seattle-ben, amire most kezdik el lerakni az alapokat. A szándék összességében jó, az alapanyagok adottak egy sikeres építkezéshez, nekem a problémám továbbra is az, hogy vajon Pete Carroll és stábja a megfelelő elem ahhoz, hogy ezekből a srácokból kihozza az állatot, ahogy anno megtették a Super Bowl győzelemig jutó csapattal is.
Az irányító kérdés továbbra is nyitott, és amíg ezt nem orvosolják, addig kár ebbe a csapatba sokat belelátni, az idei év rámehet a fejlesztésre. Mert nem csak az újoncokat kell, de az elmúlt évek játékoshalmozása során ideje lenne lemorzsolni azokat, akik nem illenek bele ebbe az elképzelésbe, ezáltal is extra pénzt lehet felszabadítani majd. Összességében ez a draft elég jóra sikerült Schneidertől, így minden elismerést megérdemel, de a futó picket akkor sem fogja tudni nekem senki bemagyarázni, hogy azt miért kéne jóra értékelni.
Értékelés: B+
[/ppp_patron_only]
