A mocsárból nehéz kitűnni – Trevor Lawrence különös újonc éve

Trevor Lawrence már két évvel azelőtt 1/1-esnek volt kikiáltva, hogy jelentkezhetett volna az NFL Draftra. A Clemsont ugyanis 2018-ban bajnoki címre vezette, innentől kezdve ő volt a jövő legnagyobb reménysége, akit mindenki a legjobb irányító prospectnek tartott Andrew Luck, Peyton Manning vagy John Elway óta. Újonc éve viszont közel sem ért fel ezekhez az elvárásokhoz, a statisztikák szerint a liga egyik legrosszabb QB-ja volt 2022-ben. De tényleg ilyen rossz lett volna az éve? Elképzelhető, hogy a szupertehetség Trevor Lawrence bust lesz?

Lawrence gyakorlatilag minden alap- és advanced statisztikában a liga végén kullogott tavaly. A 35, minimum 200 dropbackkel rendelkező irányító közt

• 32. volt passzpontosságban (59,6%),
• 33. passzonkénti yardokban (6,0),
• 27. passzolt TD-kben (12),
• holtversenyben vezette a ligát interceptionökben (17),
• 30. volt PFF-értékelésben,
• 24. big time throw arányban (3,4%),
• a 3. legtöbb turnovert érő passzt osztotta ki (32),
• 25. volt elkapható labda százalékban (83,8%),
• 33. várhatón felüli pontosságban (-9,5%) és
• 29. EPA/playben.

Nagyon egyszerű ezek alapján kimondani, hogy Lawrence nem az a zseni, akinek kikiáltották, és hogy ráállt arra az útra, hogy elkönyveljük bustnak.

Azonban mindenképp figyelembe kell venni a körülményeket is. Ugyanis azok legalább olyan fontosak egy irányító sikerességében, mint az, hogy milyen tehetséges is valójában. Danny Heifetz vizsgálta meg még tavaly, hogy maga a tehetség vagy annak gondozása a fontosabb egy fiatal QB-nál. Ezek szerint a “jónak” titulált franchise-ok kétszer olyan sikeresek irányítók draftolásában, mint a “rossznak” tituláltak. Sőt, ha kivesszük John Elway híresen rossz szemét a QB-prospectekhez, akkor két és félszer olyan jól húznak a “jó” csapatok (82% vs. 32%).

Tavaly is feltűnő volt ez, hiszen az a Mac Jones hozta le a legjobb újonc évet, aki magasan a legjobb franchise-hoz került az első körösök közül. Mindeközben a nála (jelentősen?) tehetségesebbnek gondolt Lawrence, Zach Wilson és Justin Fields szenvedett profi csapatában.

Az említett statisztika szerint hármukból csak egy fog beválni a profik közt, és ha tényleg így lesz, akkor én egyértelműen Lawrence mellett teszem le a voksom nem csak az egyetemen, hanem akár kizárólag a tavalyi szezonban látottak alapján is. De ha Wilsont és Fieldst túl alacsony lécnek tartjátok, akkor azt is mondhatom, hogy a borzasztó körülmények közt is megmutatkozott Lawrence fejlettsége, ami nagyon jó dolgokat vetíthet még előre a jövőjét illetően.

Amikor lehúz a mocsár

A borzasztó körülmények tehát még az olyan szupertehetségeket is le tudják húzni, mint Trevor Lawrence. A Jaguarsnál pedig minden kétséget kizárólag pocsék helyzetbe került az 1/1-es QB.

Ilyenkor elsősorban a falat és az elkapókat szokás említeni (lesz is róluk szó), azonban mindennél fontosabb, hogy a Jaguarsé volt a liga történetének talán legrosszabb főedzője, aki a karácsonyt sem élte túl, de simán lehet amellett érvelni, hogy a Halloweent sem kellett volna (vagy még inkább ki sem kellett volna nevezni). Urban Meyernek nagyon sok fekete pont gyűlt össze az ellenőrzőjében rövidke regnálása alatt is, és teljesen elvesztette mindenki tiszteletét.

Legtöbbeteknek biztosan volt már főnöke, valószínűleg jó és rossz is. Akinek volt mindkettő, azt hiszem nem kell magyaráznom, hogy mennyire máshogy állsz hozzá a dolgokhoz, mennyire vagy motivált, mennyire jó a teljesítményed egy olyan ember kezei alatt, akit fikarcnyit sem tudsz tisztelni, vagy egyszerűen ki nem állhatod. Ez pedig nem csak Lawrence-en, de az egész Jaguarson érződött tavaly. A Lionsnek is hasonlóan gyenge volt tavaly a rostere, de Dan Campbell láthatóan olyan edző, akiért tűzbe teszik a kezüket a játékosok (legalábbis nagy részük), és ez meg is látszott a két csapat játékán. Detroitban haraptak, küzdöttek a pályán a játékosok, teljesen más volt a meccsek képe és energiaszintje, mint Jacksonville-ben. Enerváltan és motiválatlanul pedig nehéz jó teljesítményt lerakni a zöld gyepre.

Az edzőknél maradva Derrell Bevell támadókoordinátort sem lehet különösen megdicsérni, habár ez sem volt meglepő a korábbi évei alapján. Egy nagyon alap, hagyományos NFL rendszert futtatott koncepciók és séma szintjén. Semmi újító, trendi dolog nem volt benne. Nem változtatták eléggé a formációkat, a felállásokat, nem voltak “olcsó”, egyszerű passzok, kevés volt az RPO, a bootleg, amik megkönnyítették volna Lawrence dolgát.

Séma és rendszerszinten nem segítették az újonc dolgát, aminek a teljesítménye itta meg a levét. Abban viszont érhettek el pozitív dolgokat, hogy Lawrence megtanult egy hagyományosan profibbnak számító rendszert, több koncepciót, mint az egyetemen, így fejben fejlődhetett, és látszott az is, hogy bőven megbirkózik ezekkel a feladatokkal is, így a jövőben az edzői tudhatják, hogy bármit elé rakhatnak. Doug Pederson érkezése egyébként sémaszinten nagyon sokat fog segíteni Lawrence-nek, hiszen egy sokkal QB-barátabb rendszerről van szó.

Ilyen elkapókkal baromi nehéz

A Jacksonville támadófala igazából nem volt pocsék, csak átlag alatti, bár a szezon második felében volt itt is több sérülés, ami nehezítette az 1/1-es dolgát. Így pedig az 5. legtöbbet játszotta Lawrence nyomás alatt (ez részben a sok blitznek volt köszönhető, ennyire azért nem volt rossz a fal). A kisegítő háromszögből (edzők, támadófal, fegyverek) azonban még mindig magasan a fal volt a legjobb, ami sokat elmond a többiről.

Az elkapói viszont tényleg pocsékok voltak. Amikor a visszahordó cornerbackből konvertált elkapó (Jamal Agnew) a legveszélyesebb fegyvered a szezonban, akkor azért elég nagy a baj. Egyértelműen a liga legrosszabb fegyverarzenálja állt Lawrence rendelkezésére a tavalyi szezonban, a már említett Agnew mellett a három meccs alatt megsérülő DJ Charkkal, az elszakadni öreg korára már alig képes Marvin Jonesszal, a leginkább gadget playeknél használható és a szélen teljesen elvesző Laviska Shenaulttal, majd a szezon második felében előbbiek kidőlése miatt a sehová sem kellő, Jacksonville-ben viszont gyakorlatilag 1-2. számúvá előlépő Laquan Treadwellel és Tavon Austinnal. Ja, és majdnem kihagytam az év közben igazol tight endet, Dan Arnoldot.

Az egy dolog, hogy a Jaguars “fegyverei” hozták össze a második legtöbb dropot a szezonban (százalékosan a harmadik legtöbbet), de nem csak ez lehetett frusztráló a fiatal irányító számára az ő játékukban. A tehetség hiánya mellett ugyanis a kivitelezés sem volt az erősségük. Rosszul olvasták a védelmeket, így rossz útvonalat futottak, vagy épp rosszul időzítették a route-okat, túl korán vagy túl későn vágtak be, így elrontva az időzítését a játéknak. Nem hogy kompenzálni nem tudták a tehetségbeli hiányukat, de tovább rontottak ezen fejbeli hibákkal.

Itt van pár tökéletes példa arra, hogy mennyire nem tudtak elszakadni a fegyverek a védőiktől és mennyire nem voltak a helyzet magaslatán több szempontból sem – és ezek nem nagyítóval keresett kiragadott példák, tele volt ilyennel Lawrence újonc szezonja. Ebben a pillanatban kinek lehetne dobni a labdát?

Vagy megnézhetjük ezt a játékot is (via Nate Tice), ahol Marvin Jones több yarddal hamarabb vágott be, mint kellett volna a koncepció alapján, ugyanis Lawrence még be sem fejezte a dropbacket, Jones már bevágott. Az ilyen dolgok azt eredményezik, hogy alig van hely a két elkapó között, túl közel vannak egymáshoz, így pedig a védelemnek sokkal könnyebb dolga van.

Az alábbi pillanatkép pedig különösen nevetséges, hiszen hárman vannak egymás nyakán, plusz a 4 védő. Na így oldd meg a helyzetet, Trevor!

A tehetség utat tör magának?

Lawrence-nek egyértelműen nem volt olyan szuper újonc szezonja, mint a “generációs” tehetsége alapján vártuk volna, de azért sok mindennel megmutatta, hogy miért is tartották olyan sokra.

Egyáltalán nem látványos, ellenben nagyon jól mutatja, hogy fejben mennyire előrehaladott a playbookot és a védelmek snap előtti olvasását tekintve, hogy már az előszezonban ő hívta a protekciókat annak ellenére, hogy egy tapasztalt és jó centere van, aki könnyedén megtehette volna ezt helyette. Ritka az a QB, aki másodéve előtt ilyen feladatot kap, sokan egész karrierjük során nem csinálják ezt és rábízzák a centerre (ez mondjuk koordinátor függő is).

Szintén fejbeli fejlettségét mutatja, hogy nagyon jól ment végig a progressionökön, és kis résekbe is jó passzokat osztott ki. Emellett kiválóan vezette el a safetyket vagy linebackereket onnan, ahová végül akarta dobni a labdát.

look at him open up this throw with his eyes pic.twitter.com/FUEElxiZiF

— Anthony Treash (@PFF_Anthony) January 10, 2022

Tanítanivaló a mechanikája és a mozdulatsorai. Ez leginkább két helyen jelent nagy előnyt számára. Az egyik, hogy nagyon jó az időzítése, konzisztensen jó ritmusban engedi el a labdáit. Nem késik el a dobásokkal, a dropback végére érve indítja is a passzt, nincsenek felesleges mozdulatai, plusz lépései, amik elrontanák az időzítést (lásd Trey Lance).

A másik pedig, hogy rendkívül jól érzi a zsebet és nagyon magas szinten manőverezik benne, vagy épp jól mozog ki belőle, ha arra van szükség. Nagyon jól mutatja ezt, hogy ugyan az 5. legtöbbet volt nyomás alatt a ligában, mégis mindössze a 9. legkevesebb sacket nyelte be. A sack/nyomás aránya a 6. legjobb volt a ligában, pont Tom Bradyt megelőzve, aki ugyebár híresen jó a sackek elkerülésében. Ritka az ilyen jó teljesítmény a játék ezen aspektusában egy elsőéves QB-tól, Lawrence viszont már most kiváló ebben a tekintetben és ezáltal ritkán kerül sackek miatt kedvezőtlen szituációba a támadósor.

De miért ilyen sok a turnover?

A legnagyobb kritika Lawrence kapcsán az, hogy sok interception dobott vagy máshogy megközelítve sok turnovert érő játéka volt. Ami makro szinten fair megállapítás, ezt mutatják a statisztikák, de azért ezt is kontextusba kell helyezni. Egyrészt folyamatosan hátrányban voltak, így erőltetnie kellett a dolgokat és futni az eredmény után, ami akarva-akaratlanul is több hibához vezet.

Erre jó adat, hogy ha döntetlen volt az állás vagy vezetett a Jaguars, akkor a 7. legjobb volt a turnovert érő játékok mutatója. Oké, nem vezetett sokat a Jags, szóval kicsi a minta, mindenesetre ilyen helyzetben Lawrence ugyanolyan arányban dobott turnovert érő labdákat, mint Aaron Rodgers.

Tehát ha pozitívan állunk hozzá, akkor ez azt jelenti, hogy hátrányban erőltette nagyon a dolgokat Lawrence, hosszabb játékokat próbált, vagy épp szűkebb résekbe akarta beerőltetni a labdát, mert hátára akarta venni a csapatot és vissza akart jönni a meccsbe. Rendszerint ezek nem sikerültek, de egy jobb kisegítőszemélyzettel nem is kell majd mindent egyedül megpróbálnia, és most már ő is jobban fogja tudni, hogy NFL-szinten mik férnek bele és mik nem.

Másrészt úgy is kontextusba kell helyezni ezeket a turnovert érő játékokat, hogy ezek nagy része a szezon elején, az első hat fordulóban jött, a továbbiakban jóval kevesebb ilyet láttunk tőle. Az első hat fordulóban a 3. legmagasabb volt a TWP százaléka (4,7%), utána viszont a 8. legjobb (3%), egy hellyel Tom Brady mögött. Ez már sokkal jobban mutat, nem? Ez azt mutatja, hogy tanulni tudott a szezon eleji hibáiból és visszavett a felelőtlen agresszivitásból.

Peyton is így kezdte

Emlékezhetünk, hogy Peyton Manning is hasonlóan kezdte. A valaha volt legjobb irányító prospectként érkezett a ligába, aztán máig rekordot jelentő 28 interceptiont dobott újoncként egy gyenge Coltsban. Utána viszont évről évre fejlődött és a valaha volt egyik legjobb QB lett.

Nyilván senki sem várja Lawrence-től, hogy Peyton Manning legyen, de az ő példája is mutatja, hogy egy generációs tehetségnek is kellhet idő, hogy elérje a potenciálját. Persze nem azt akarom mondani, hogy Lawrence tökéletes és hogy már most top irányító, vagy hogy biztosan az lesz. Mindössze annyit, hogy a körülményeket is figyelembe véve nem volt annyira pocsék szezonja, mint legtöbben beállítják, és ő maga nem játszott olyan rosszul, hogy már most bust jelzővel illessük. Sőt.

Előrevetítve, “játékosmegfigyelői” szempontból a képességeit és az eddig mutatottakat nézve részemről továbbra sem kérdés, hogy ő a legjobb irányító a 2021-es classból.

Az már egy sokkal érdekesebb kérdés, hogy a Jaguars, mint “rossz” franchise tovább folytatja-e a mocsárba húzását az 1/1-es QB-nak, vagy sikerül elindulniuk egy olyan úton, mint a Bengalsnak Joe Burrow-val. Efelől azért vannak kétségeim, hiszen még mindig Trent Baalke a general manager, viszont Doug Pederson kinevezése azért reménysugarat jelent Lawrence jövője kapcsán.