Hogyan fog kinézni Wilsonnal a Broncos támadósora?

A Denver Broncos idén két első- és két második körös pickért, illetve három játékosért cserébe megszerezte reményei szerint franchise irányítóját a korábban Super Bowl győztes Russell Wilson személyében. De mennyire fog működni ez a házasság? Milyen irányító Wilson és milyen az általa vezetett támadósor? Mit kellene ezen változtatnia az edzői stábnak ahhoz, hogy közösen ismét eljussanak a Super Bowlba?

Hogyan jutottunk el idáig?

A harmadik körös draftolása után Russell Wilson azonnal a kezdőben találta magát Seattle-ben, azonnal rájátszásba, majd két Super Bowlba vezette a csapatát (a Legion of Boom hathatós közreműködésével), amiből egyet meg is nyert. A rájátszások később is összejöttek egy kivétellel, de ott sokáig már nem sikerült menetelni.

A Seahawks 2012 és 2019 között egy futásorientált csapat volt (5. legtöbb futás korai kísérletekre), azonban amikor passzoltak, akkor az parádésan ment (2. legjobb EPA/dropback Tom Brady mögött). Az egyik legjobban passzoló csapat lett a Hawks, azonban ők futni akartak. Így jött el a “Let Russ Cook” kampány a szurkolók, majd később maga az irányító kérésére is, és 2020-ban szabadjára engedték Wilsont.

Grafika via Brett Kollman

A szezon első nyolc meccsén az 5. legmagasabb passzarány volt a Seahawksé, emellé a legtöbb szerzett pont, a legtöbb TD és a legtöbb pont drive-onként. Wilsoné volt magasan a legjobb várhatón felüli pontosság a ligában és 0.544-s EPA/dropbacket produkált (via The Ringer). Ezután viszont jött egy törés és a Let Russ Cook kampány összeomlott: a 10. héttől kezdve -0.150 volt az EPA/dropback mutatója, a mély passzok nem ültek, ennek hatására pedig az egész offense ment a levesbe. A védelmek egyre több két mély safetys felállást választottak a hosszú dobások elvételére, az offense pedig kicsit átlag alattivá süllyedt vissza.

Aztán a holtszezonban Wilson arra panaszkodott, hogy nem védik meg eléggé és hogy több beleszólást szeretne a támadósor dolgaiba. Így tehát érkezett új falember és új támadókoordinátor is (az ő ajánlására). A 2021-es idény első pár hetében rendben is volt az offense: 9 TD-vel, 0 INT-vel, a második legjobb várhatón felüli pontossággal és a 12. legjobb EPA/dropback mutatóval állt Wilson, a csapat pedig 2-2-es mutatót tudott felmutatni. Ha lehengerlő nem is, de jó volt az offense.

Az irányító ujja viszont megsérült, majd később túl hamar akart ebből visszajönni és közel sem volt régi önmaga. Aztán mikor már meggyógyult az ujja, a szezon gyakorlatilag elúszott, és ugyan Russ nem volt rossz, úgy igazán jó sem a szezon vége felé.

Wilson továbbra is elégedetlen volt a színfalak mögött és Pete Carrollék is megelégelték a dolgot, talán beismerték a limitációit is, de az biztos, hogy nem akartak az irányítónak egy újabb nagy, 50+ milliós szerződést adni. Így jött a képbe a Broncos, amely QB után sóvárgott és megragadta az alkalmat, cserélt Wilsonért.

Adódik tehát a kérdés, hogy hogyan fog kinézni a Broncos támadósora Russell Wilsonnal a volánnál, mit várhatunk a denveri offense-től 2022-ben és a továbbiakban. Előtte azonban fontos megnézni azt, hogy milyen irányító Wilson. 

Milyen irányító Russell Wilson?

[ppp_patron_only level=”1500″ silent=”no”]

Pár éve mutattam be az úgynevezett háromlábú szék elméletet, ami az irányítók stílusát mutatja meg. Wilson pedig nagyon szélsőségesen az úgynevezett bystander kategóriába tartozott, ennek volt a legjobb példája. Ugyan az elnevezése nem olyan jó szerintem, de a kategória lényege, hogy az ide tartozó QB-k több sacket nyelnek be, sok nagy játékot csinálnak és kevés interceptiont dobnak. De fejtsük ki ennél bővebben is, hogy milyen irányító Russell Wilson.

Elit mély passzoló

Wilson talán a valaha volt legjobb mély passzoló a liga történetében. De ha ilyen magasságokba nem is akarjuk felemelni, akkor is egyértelmű, hogy elit a játék ezen szegmensében. Az úgynevezett “moon ball-jai” egészen hihetetlenek, nagyon magasra szállnak és tökéletesen érkeznek meg az elkapók kezei közé. Úgy gondolom, a játékának ezt az elemét kell legkevésbé kifejtenem, ez nagyon könnyen látható a mérkőzésfelvételeken vagy csak sima highlight videókon, így lépjünk is tovább.

Magára hívja a nyomást, sok sacket nyel be

A kiváló mély labdák mellett az egyik legtöbbet sackelt irányító is Wilson a ligában, konkrétan a dropbackjei 8,3 százalékából sack születik, ami a hatodik legtöbb, mióta a ligában van. Lehetne ezt a támadófalra fogni, de a sackek elsősorban irányító-statisztikák. Amit az is nagyon jól mutat, hogy minél jobb Wilson támadófala, annál több sacket nyel be. Ugyanis minél jobban bízik a falában, annál tovább vár ki, hogy megdobható legyen egy mély labda.

Persze a sok benyelt sack abból a szempontból nem meglepő, hogy Wilson a hosszú labdákat keresi, amihez több idő kell. Ráadásul mivel alacsony (erre kitérünk nemsokára), így mélyebben kell a zsebben állnia, ami szintén vonzza magára a nyomást és nehezíti a szélső támadófalemberek dolgát. A hosszú passzok szuperek, de egyfajta áldozattal, költséggel járnak – Wilson pedig akármilyen is a támadófal, hajlandó ezeket a költségeket vállalni.

A nyomás hívogatása egyébként azért is hasznos Wilsonnak, mert ezzel különböző látószögeket tud kreálni magának, amire szüksége van, hogy kompenzálja az alacsonyságából fakadó hátrányokat.

Kiválóan kerüli el a nyomást, nagyon jól menekül

Wilson kiváló abban, hogy elkerülje az első nyomást, meneküljön (egyik leghosszabban tartja az első nyomás után a labdát) és abból is megdobja a nagy játékot. Egyértelműen jobban kezeli a nyomást, jobban játszik ilyen helyzetben, mint a legtöbb (bármely?) irányító a ligában.

Azonban azt nagyon fontos megjegyezni, hogy minden irányító rosszabbul játszik nyomás alatt, mint tiszta zsebből. Így ugyan szuper, hogy Wilson ilyen szituációkban a többiekhez képest jól teljesít, de nyomás alatt még mindig rosszabb, mint gyakorlatilag bárki tiszta zsebből. Így tényleg jó, hogy nehéz helyzetben jól teljesít, de eggyel fontosabb lenne, hogy elkerülje a nehéz helyzeteket.

Az öregedés azonban ebben problémát jelenthet, hiszen ahogy idősödik Wilson, úgy lassul majd be, az irányváltások már kevésbé lesznek hirtelenek, gyorsak, így a játék ezen aspektusában várható valamekkora visszaesés – és már tavaly sem volt annyira hatékony ebben, mint korábban.

Alacsony, amit kompenzálni kell

Wilson volt az az irányító, aki után az NFL játékosmegfigyelői(nek nagy része) kidobta az ablakon a korábbi prototípus beidegződéseket és rugalmasabban kezelte az irányító poszt magassági követelményeit, már nem kerülték teljes mértékben az alacsonyabb QB-kat. Ez persze még nem jelenti azt, hogy a 180 centis Wilson mindent ugyanúgy tudna csinálni, mint 10-15 centivel magasabb társai.

Minden alacsonyabb irányítónak meg kell találnia a maga megoldásait arra, hogy miképp kompenzálja méretéből fakadó hátrányait. Nyilvánvalóan nem ugyanaz a kép tárul Wilson és a 196 centis Josh Allen elé a zsebben. Az óriás támadó- és védőfalemberek közt pedig nem lehet tagadni, hogy az alacsony QB-knak csökken a látóterük. A passzsávokat a falemberek között látják, de bizony vannak olyan területek, amiket egyszerűen nem látnak be rendesen.

Ez leginkább a pálya közepét takarja. Így pedig Wilson a zsebből nem igazán dobál középre, és ha ezt a területet is veszi célba, közel sem olyan hatékony, mint máshol. Ezt eddig úgy kerülte ki, hogy kimozgott a zsebből, így pedig nem takarták a falemberei a pálya közepét, és meg tudta dobni oda is a passzokat (azért ekkor is inkább a széleket kereste). Persze itt is előjön, amit korábban említettem, hogy a kor előrehaladtával egyre kevésbé lesz majd mozgékony.

Nem dob a pálya közepére

A magasság hiánya miatt Russell Wilson nem lát ki a fal mögül és nem látja a pálya közepét, ezért arra a részre nem dobál. Jól mutatja ezt a PFF által készített hőtérkép is, ahol a kék szín azt mutatja, hogy hová dobál átlag alatti gyakorisággal egy irányító (a piros pedig, ahová átlag feletti gyakorisággal). Látható, hogy a pálya közepe gyakorlatilag teljesen kihasználatlan Wilsonnal, tavaly csak az Eagles dobált kevesebbet középre a Seahawksnál (és a Hawks számait felhúzza Geno Smith).

A probléma ezzel az, hogy a pálya közepe minden offense-ben fontos, így a playbook egy részét gyakorlatilag ki lehet dobni Wilsonnal a volánnál. Még nagyobb probléma, hogy ha a védelmek tudják, hogy nem fogod bejátszani a pálya közepét, akkor azt a részt üresen hagyhatják és telíthetik a széleket, így megnehezítik az oda menő passzokat az átlag védelmekhez képest. Ez pedig az utóbbi másfél évben folyamatosan megtörtént a Seahawks ellen, teljesen üres területek voltak Wilson előtt a pálya közepén, és még ha ment is oda elkapó, szinte sosem kapott labdát.

via Oliver Connolly

A Seahawks nem tudta megtalálni a kellő egyensúlyt, így sok passz koncepció eleve halott ötlet volt. Az útvonalak jelentős többsége a szélre ment, így a védelmek is tudták ezeket támadni. Ugyan a Wilson-Lockett-Metcalf trió tehetsége sokszor elegendő volt a haladáshoz, sokszor viszont nem tudták fenntartani egy életképes offense látszatát.

Volatilis és frusztráló?

Egy hagyományos támadósor így tehát nem tudott létezni Wilson irányítása alatt, hiszen nehéz olyan offense-t kreálni, ami teljesen figyelmen kívül hagyja a pálya egy jelentős részét. Legalábbis olyan offense-t, ami hatékony is. Ugyan Wilson lenyűgöző a játék extrém részein, mint a nagy játékok kreálása és a nagy hibák (INT-k) elkerülése, az egyszerűbb, hagyományosabb dolgokban viszont nem tündököl. Sok játék csak káosszá alakul össze-vissza futkározással a line of scrimmage mögött és mély bombákkal, amik látványosak és sokszor kihúzzák a csávából – sokkal többször, mint bárki mást.

Azonban ezzel a stílussal nehéz egy folyamatosan hatékony offense-t fenntartani, így egy Wilson irányította támadósor elég frusztráló tud lenni a szurkolók és a nézők számára. Hiszen gyakorlatilag vagy sikerül ezekkel a nagy játékokkal haladni, vagy jön két rossz passz meg egy csúnya sack, és jöhet fel a punt csapat.

Amikor Wilson épp zseniálisan játszik és érzi a boogie-t, akkor működőképesnek tűnik. De ha épp nem érzi a boogie-t, emellé pedig a védelem is jobban rááll az olvasásaira, na akkor baj van. Akkor ugyanis hezitál, nem bízik abban, hogy középre meg tudja dobni a labdát, vagy az előre felrajzolt dolgokban. Nem dobja meg a könnyű rövid passzokat, mert ő nem egy dink and dunk irányító.

Így pedig a támadósor nagyon hektikus lesz, időnként lehengerlő játékkal, időnként pedig teljes tanácstalansággal.

Milyen az a Wilson offense?

Az eddig látottak alapján Russell Wilson csak és kizárólag egy rendszerben képes játszani, ami gyakorlatilag csak és kizárólag neki működik. Ugyan nem volt folyamatos támadókoordinátor-váltogatás Seattle-ben, hiszen csak három OC-t fogyasztott el Russ, de mindhárom teljesen különböző edzői fáról érkezett különböző filozófiákkal, más sémával. Az eredmény és a pályán látott játék viszont az offense rendszert tekintve nagy vonalaiban ugyanaz maradt. Wilson ugyanis mindig a saját képére formálta a passzjátékot a fent említett erényei és hiányosságai következtében. Ez top5 irányítóvá emelte őt a ligában, de mindeközben inkonzisztens haladást és kiismerhető játékhívásokat eredményezett, ami elsősorban a jobb védelmek ellen és így a playoffban is kiütközött.

Alex Rollins csinált egy szuper videót a Wilson offense-ről, amit itt tudtok megnézni (de alább röviden összefoglalom):

A Wilson offense-nek három pillére van. Az egyik (a videóban utolsó) a rohangálunk össze-vissza majd megcsinálunk egy nagy játékot, amit hihetetlenül jól csinál, de nagyon nem konzisztens, és a jobb védelmek ellen kevésbé működőképes. És mivel Wilson öregedik és egyre több ütést kap, erre a következő években várhatóan kevésbé lehet majd számítani.

Vannak emellett a play action opciós passzok. Ennek a lényege, hogy az egyik elkapónak (a Seahawksnál leginkább Tyler Lockett) egy opciós útvonala van és a védelem mozgása alapján igazítja azt. A play action miatt Wilsonnak több ideje van elindítani a passzt, így jobban működnek a mély labdák. Ezzel az a probléma, hogy nagyon egy elkapóra hegyezi ki a játékot, akit ha elvesznek (pl bedupláznak egy cornerrel és egy safetyvel), akkor vége a dalnak, mert nem igazán vannak egyéb opciók beépítve – legfeljebb checkdownok.

A harmadik pillér pedig az úgynevezett “alert” stílusú játék, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy van egy elkapó (a Seahawksnál általában DK Metcalf), aki izolálva van ez egyik oldalon és mély útvonalat fut. Ő alapvetően nem a progression része, azonban ha kedvező a helyzet snap előtt vagy közvetlen a snap után, akkor Wilson megdob(hat)ja neki a labdát. Ha nem kedvező a helyzet, akkor a túloldalon van egy rendes koncepció mondjuk három skill playerrel. Ez a pillér azért működik nagyon jól, mert Wilson kiválóan olvas snap előtt (és közvetlenül snap után). A probléma viszont az, hogy túlzottan hagyatkozik ezekre a mély passzokra, és mivel a pálya közepét ignorálja, így ha az alert útvonalat elveszik, akkor a túloldali koncepciót nagyon inkonzisztensen oldja meg, így nem lesz hatékony a haladás.

Persze ezek a problémák sokszor egyáltalán nem számítanak, mert ő Russell Wilson, és Russell Wilson rohadt jó. Ugyan létrehozott magának egy rendszert, egy offense-t, ami valójában megnehezíti az életét, de sokszor ez nem számít, mert rendszeresen megold lehetetlen helyzeteket. És a mai NFL-ben, ahol a védelmek többek közt a szimulált nyomásoknak hála elég gyakran tudnak szabad rushert küldeni a QB-ra, a csapatoknak olyan irányítókra van szükségük, akik egyedül is képesek összehozni nagy játékokat, akik képesek menekülni, improvizálni – Wilson pedig a kevés ilyen irányító közé tartozik.

A Wilson offense Wilsonnal a volán mögött tehát nem rossz, de azért szemmel láthatóan van egy limitje – ami ironikus annak fényében, hogy az irányító Mr. Unlimitednek hívja magát.

A jelenlegi állapotában egy Wilson offense kénytelen a pálya közepét figyelmen kívül hagyni, és lehet bármilyen jó kombinációkat kitalálni a szélekre, ez egész egyszerűen limitálja azt, amit egy támadókoordinátor kitalálhat, behívhat. És ezt a jobb védelmek tudják és kihasználják.

Lehet változtatni? Ha igen, hogyan?

Hogy Wilson hogyan fog kinézni Hackett mellett, az egy nagyon jó elméleti kérdés. Azonban könnyen lehet, hogy az erről szóló beszélgetés teljesen felesleges, mert Wilson azt játssza, amit világéletében játszott. A Broncosnál is elmondták, hogy a lehető legjobban hozzá fogják igazítani a támadósort. Így nincs sok okunk feltételezni, hogy valami teljesen mást látunk Wilsontól, mint korábban.

Azonban ha egy új szintre akarja emelni Russ a játékát, és a lehető legjobb énje szeretne lenni, akkor mégis csak érdemes lenne valamit változtatni.

Aaron Rodgersnek sikerült

Wilson helyzetét nem olyan nehéz a három évvel ezelőtti Aaron Rodgershez hasonlítani. Oké, Rodgers nem váltott csapatot, de főedzőt igen, és rá is jellemző volt az a fajta játékstílus, mint Wilsonra: sok nagy játék, kevés interception, egész sok benyelt sack, a pálya közepének figyelmen kívül hagyása. A McCarty éra végére egyáltalán nem bízott a rendszerben, folyamatosan a kiutakat kereste és improvizált.

Rodgers rossz beidegződéseit sikerült Matt LaFleuréknak kinevelni, a Packers irányítója teljesen magáévá tette az új támadófilozófiát, rávette magát a változásra, abszolút a rendszeren belül tudott maradni – persze a rendszert is igazították hozzá –, ennek pedig az lett az eredménye, hogy zsinórban két MVP-címet vihetett haza. Nagyon fontos kiemelni, hogy Rodgers támadókoordinátora az a Nathaniel Hackett volt az utóbbi három évben, aki most Russell Wilson főedzője lesz Denverben. A recept tehát adott, valami hasonló változást kellene elérni Wilsonnál is.

Persze ez nem feltétlen lesz ilyen egyszerű. Rodgersnél kihasználták az eszét, hogy mennyire jól lát snap előtt, emellett a kiváló lábmunkáját és a villámgyors labdaelengedését is kamatoztatták a gyors passzokkal, rövidebb koncepciókkal. Rodgers pedig egy gyilkos ritmusból passzoló irányító lett az elmúlt három évben, amellé hogy továbbra is megmaradt az improvizációs, játékot meghosszabbító eleme a játékának.

Az persze kérdés, és erről megoszlanak a vélemények, hogy ez mennyire volt Hackett érdeme, és mennyire a főedző Matt LaFleuré.

Menni fog ez Wilsonnal is?

Az biztos, hogy egy az egyben nem ültethető át a Packers megoldása a Broncoshoz. Wilson ugyanis nem Rodgers, nem ugyanazok az erényei. Ő nem hagyatkozik a lábmunkára, a gyors labdaelegedésre és a ritmusra, sosem hagyatkozott. Úgyhogy valami mást kell kitalálni és Wilson erősségeire építeni az offense-t.

Az viszont 100 százalékig biztos, hogy csak és kizárólag akkor lesz bármiféle változás is Wilson játékában, ha ő maga beleáll ebbe és magáévá teszi az átalakulást. Ez elengedhetetlen. Ha Wilson továbbra is a saját offense-ét akarja futtatni, amit eddig is, akkor nem lesz sikeres – értsd, jó eséllyel nem jut el a Super Bowlig.

Wilsonnak vannak rossz szokásai, amiket az utóbbi években kialakított, és amiken most változtatni kellene, amihez teljes mértékben kell az ő megfelelő hozzáállása. Az új csapat, új környezet, új edzői stáb segíthet ezen természetesen, Rodgers mellett Stafforddal vagy Mayfielddel is megtörtént ez csak az utóbbi két-három évet nézve. Ha Wilson engedi, hogy az új edzők új módszerekkel segítsenek neki, alakítsák a játékát, akkor ő is képes lehet MVP-szinten játszani, és nem csak egy negyed-fél szezonon át.

Rodgersnél a ritmusban játszás mellett Hackették kialakítottak időzítésre alapul második szintes dolgokat, azaz ha az alap felrajzolt ritmusos játék nem volt elérhető, akkor utána át lehetett váltani a második fázisra, amik hosszabb útvonalak, lassabban kialakuló kombinációk voltak, de jól illeszkedtek az első fázis mögé. Ki lehet akár ezt is próbálni, habár Wilsonnak az időzítéses dolgok azért annyira nem a sajátjai, így nem hiszem, hogy ez lesz a megfelelő megoldás.

Ugyanezen okok miatt az RPO-k sem biztos, hogy menni fognak, hiszen Wilson nem használt ilyeneket korábban – pedig nem lenne egy rossz kiegészítés az eddigi stílusa mellé. Azt sem gondolom, hogy majd hirtelen megtanul a pálya közepére dobni, hiszen ha ezt a McVay-fáról érkezik Shane Waldron mellett nem tette meg, akkor sosem fogja. De még ha nagyon akarná is, akkor sem menne annyira a magasság probléma miatt. Ezek kivétele azért meg fogja nehezíteni Hackették dolgát.

Úgyhogy Hackettnek Wilson erősségeit kell minél inkább előtérbe helyezni és e köré építeni valamit. Bármennyire is hangzatos volt a Let Russ Cook kampány, ehhez a stílushoz nem ártanak a futások és az arra épített play actionök. Igen, tudom, nem kell jól futni ahhoz, hogy menjen a play action, de a veszélyének meg kell lennie. Play actiont pedig mindenképp többet kellene használni, mint a Hawks az utóbbi években, ugyanis ebben nagyon jó Wilson.

A play actionhöz egyébként a külső zónafutások a legjobbak, főleg Wilson esetében, ebből ugyanis több kiforgást lehet csinálni, amivel a pálya közepét is jobban látja, így ezt a részt is meg lehet kissé nyitni. A jó hír az, hogy elvileg erre az outside zone rendszerre áll át a Broncos Hackett érkezésével, szóval ezek jól illeszkednek majd Wilsonhoz.

Másik fontos elem lenne a no huddle, vagy legalább a gyorsabb tempó, ugyanis Wilson ebben is kiváló, és ezt is bőven lehetne többet használni, mint tették azt a Seahawksnál, ahol inkább kontrollálni akarták az órát. Persze Denverben sem kell arra gondolni, hogy folyton 2 minute offense-eket nyomnak majd, de oda lehet állni hamarabb a vonalhoz és ott is lehet még várni kicsit, olvasni a védelmet. A tempo segíthet könnyű olvasásokat kreálni Wilsonnak és a védelmet is nehezebb helyzetbe hozhatja.

Végül pedig nyilván a szélső passzokat kell erőltetni, mert Wilson úgyis ezt fogja elsősorban dobálni. A szokásos go route-ok mellett jó lenne rávenni Russt arra, hogy jobban dobáljon ritmusból is a szélre. Több curl, comeback, out útvonalat lehetne megdobni a középtávoli szélső területekre időzítésből – ez emelhetne Russ játékszínvonalán.

Összességében persze a Broncos támadósora nagyban fog hasonlítani a Wilson offense-re, hiszen az évek során minden támadósor az ő vezetése alatt ezzé alakult át. Lesznek kisebb-nagyobb változások, lehet többet passzolni korai downokon, mint a klasszikus Seahawks időkben, hogy ne kelljen harmadik és hosszúra hero balloznia Wilsonnak, de azért azt ne várjuk, hogy teljesen újjáalakítják őt, mint irányítót.

Viszont ha Wilson hajlandó a változásra és belátja, hogy lehet ezt a sportot kicsit másképp is játszani, mint a hosszú labda vagy sack koncepció, akkor a denveriek megkapják azt, amiért fizettek. Ha erre azonban nem képes és szinte semmi érdemi változás nem lesz a korábbiakhoz képest, akkor viszont időnként frusztráló lesz nézni a Broncos offense-t és nehezebb elképzelni, hogy a playoffban a jobb védelmek ellen végig tudjanak menetelni.

[/ppp_patron_only]