Ez történt az NCAA offseasonjében

A Georgia Bulldogs 1980 után nyerte meg újra az NCAA tavalyi kiírását, ezután pedig hosszú, sötét hónapok vártak a futballszerető nézőkre. Már legalábbis azokra, akik csak magukat a meccseket szeretik. Ugyanis az NCAA offseasonje minden korábbinál eseménydúsabbra sikeredett. Nézzük meg tehát így az augusztus 27-es rajt előtt, hogy mi minden történt azóta, hogy Kirby Smarték elhódították a trófeát.

A drafttal korábban eleget foglalkoztunk az oldalon, magáról az idényről pedig konferenciánkként lebontott bemutatót tervezek, így ebben a cikkben csak a többi történéssel foglalkozunk.

Transfer portál

Az offseason legtöbb beszédtémát szolgáltató témája a rekordszámú transfer volt, köztük egészen nagy nevek csapatváltásával. Már január végén több mint 1400 sportoló jelentette be, hogy kimegy az NCAA virtuális piacára, ez a szám pedig június végére elérte a 3000-es számot. Ez elsősorban az NCAA fellazult szabályzatának, másrészt a name, image, likenessnek köszönhető, azaz leegyszerűsítve annak az új irányzatnak, hogy az egyetemi sportolók hosszú küzdelem után már elfogadhatnak szponzori szerződéséket.

A játékosmozgások fenekestől felforgathatják az NCAA körképét, ugyanis nem csak kisebb nevek, de hatalmas tehetségek is csapatot váltottak az elmúlt időszakban. Többek között az offseason folyamán öt darab öt csillagos recruit is lecserélte a csapatát. A két legnagyobb név kétségtelenül a két fiatal irányító, Caleb Williams és Quinn Ewers. Előbbi az Oklahomát hagyta ott az új szupercsapat, a USC kedvéért, míg utóbbi az Ohio State-ről menekült C.J. Stroud mögül, hogy a Texast erősítse jövőre.

[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]

Rajtuk kívül a nagyobb nevek:

5 csillagos tehetségek: Jordan Addison, WR (Pittsburgh->USC), Jahmyr Gibbs, RB (Georgia Tech->Alabama), Eli Ricks, CB (LSU->Alabama)

Nagyobb 4 csillagos tehetségek: Kingsley Suamataia, OT (Oregon->BYU), Jaxson Dart, QB (USC->Ole Miss), Mario Williams, WR (Oklahoma->USC) Spencer Rattler, QB (Oklahoma->South Carolina), Jermaine Burton, WR (Georgia->Alabama)

Természetesen a legjobban a nagy csapatok erősödtek, mint az Alabama vagy a frissen felkapott USC, de ez a NIL-nek köszönhetően nem is meglepő, ami várhatóan tovább tágítja majd a szakadékot a jó és a rossz csapatok között.

Edzőváltások

Azonban nem csak a játékosok, de az edzők is soha nem látott keringőbe kezdtek. A legnagyobb bomba kétségtelenül Lincoln Riley csapatváltása volt, aki az Oklahomát hagyta ott a USC kedvéért. Riley a Mike Leach fáról származó vezetőedző, akit sokan az egyik legnagyobb jelenlegi offense gurunak is tartanak. Nem véletlen, ugyanis olyan irányítók kerültek ki a keze alól az utóbbi időben, mint Baker Mayfield, Kyler Murray vagy Jalen Hurts. Ez a lépés egyrészt a fentebb taglalt játékoskeringő egyik katalizátora volt, másrészt pedig az edzők között is beindított kisebb folyamatokat.

Riley helyét Brent Venables foglalta el, aki a Clemson védőkoordinátori posztjáról érkezett és merőben más szemléletet hozhat mint a támadóguru főedző. Venables az egyik legfelkapottabb védő felfogású edző a ligában, brutális front7-jeiről lettek híresek a csapatai, akik rendkívüli fizikális játékot, sok stuntot, de kevés blitzet használtak. Az edzőkeringő azonban Riley hatása nélkül is erős volt. Az LSU sikerkovács főedzője, Ed Orgeron ugyanis több sikertelen szezon után otthagyta a csapatot, az ő helyére pedig a Notre Dame-et felemelő Brian Kelly került. Kelly 2010-2021 között irányította az Irisht és a csapat modern kori legszebb időszakát élte az idős mester alatt. A megüresedő független csapat HC posztjára Marcus Freeman lett a befutó, aki eddig a defensive koordinátori posztot látta el a csapatnál.

Két nagyobb csapat váltott még vezetőedzőt, a Floridát hosszú idő után hagyta ott Dan Mullan, őt Billy Nappier váltotta, míg Mario Cristobal a széteső PAC12-ben vitézkedő Oregonból Miamiba tette át a székhelyét. Nappier a Louisiana Group of 5 csapatát irányította és sokoldalú, főleg futásokra épülő offense-t alakított ki. Mario Cristobal pedig 4 év után hagyja ott az Oregont és teljesen új fejezetet akar építeni, kezdve azzal, hogy a Miami rég híres turnover chainjét is beszüntette például.

Recruiting

Voltak izgalmas dolgok a középiskola legnagyobb sztárja között is. A legmagasabbra értékelt recruit játékosok kegyeiért immár a NIL jegyében hatalmas versengés indult és a legerősebb 2022-es classt a Texas A&M tudhatja magáénak, miután öt top20-as játékost is sikerült elcsábítani. Mögöttük az Alabama, a Georgia és az Ohio State erősített a legjobban. Nem túl jó hír a többi csapat számára, hogy ezek a nevek ismerősek lehetnek azoknak, akik az elmúlt évek playoff versenyfutásait követték.

Játékosszinten két érdekesebb dolgot lehet megemlíteni. Az egyik Travis Hunter, aki a 2022-es class legmagasabbra rangsorolt játékosa és meglepetésre nem egy elit csapatot, hanem a másodosztályú Jackson State-et választotta pályafutása elején, feltehetőleg Deion Sanders kedvéért.

A 2023-as class legmagasabban jegyzett játékosa pedig Texasba kötelezte el magát, a neve pedig egy bizonyos Arch Manning, akinek a vezetékneve sokak számára ismerős lehet – ő Peyton és Eli unokaöccse.

CFB playoff bővítés

A futballpályán kívüli történések közül a legtöbb beszédtémát a rájátszás bővítéséről szóló tárgyalások okozták. Ám végül hosszú hónapok szenvedése után a kedves bizottságnak nem sikerült megegyezni, ami azt jelenti, hogy egyelőre bizonytalan ideig marad az eddigi forma, azaz négy csapat mérkőzhet meg a playoffban a trófeáért. Pedig sok jó ötlet is felmerült az átvariálása mellett, többek között nyolc vagy tizenkét csapatos is lehet majd a jövőben a megmérettetés és konferencia helyezéshez is köthetik a bejutást. Rossz hír a szurkolók és a csapatok számára, hogy a formaváltoztatások ötletét többek között azért fúrták meg a döntéshozók (legalábbis egy részük), mert az eddigi pénzelosztást féltették, az pedig sose jó előjel, amikor a pénz a foci elé kerül.

Konferencia-átrendeződés

Ugyan a következő szezont még nem érintik a konferenciaváltások, de a következő évtizedet nagyon is befolyásolják, hogy nagy csapatok váltanak konferenciát.

A Big12 két legeredményesebb (a Texas a Baylorral holtversenyben) és legnépszerűbb csapata a Texas és az Oklahoma a SEC tagja lesz. Ezzel a Southeastern Conference csak tovább mélyíti a szakadékot, ugyanis a liga legjobb csapataihoz csatlakozik még kettő. A Big12 ellenben rengeteg nézőt és presztízst fog veszteni és ezen az sem segít, hogy a BYU, Cincinnati, Central Florida, Houston négyes a BIG12 tagja lesz 2023-tól. A PAC12 két leredményesebb tagja (A UCLA a Washingtonnal holtversenyben 2.) a UCLA és az USC a PAC12 helyett a BIG10-ben vitézkedik 2024-től.

Ezek a lépések nem csak a tradíciókat, de az egész NCAA Football körképét átrendezik. Nem mellesleg a televíziós pénzek is nagy változásokon mehetnek keresztül, nem beszélve a recruit egyensúlyokról.

Legnagyobb esélyek

Sajnos ahogy arról fentebb szót ejtettem, mind a transfer portál, mind a recruiting mozgások azoknak a kluboknak kedveztek, akik már így is tele voltak tehetséggel és jókora előnyben voltak a többiekhez képest. A 2022-2023-as szezon három legnagyobb favoritja a bajnok Georgia, a döntős Alabama és a BIG10-t az utolsó fordulóban elbukó Ohio State.

A Bulldogs ugyan rekordszámú játékost adott a drafton az NFL-nek, de a keretük így is rettentő erős maradt, a jövő évi mock drafton is legalább három elsőköröst prognosztizálnak nekik. Az Alabama Nick Saban vezetésével természetesen mindig esélyes, de úgy meg pláne, hogy a tavalyi Heisman győztes Bryce Young visszatér a köreikbe, de a transfer portálon is sikerült megerősíteni azokat a pontokat, amelyek a legnagyobb kérdőjelek voltak. Az Ohio State természetesen a C.J. Stroud, Smith-Njigba irányító-elkapó duó miatt érdekes, de a védelmük is erősödik szépen csöndben. Mögöttük hatalmas a lemaradás, igazi szenzációt jelentene így a szezon előtt szűk egy hónappal, ha nem ebből a három csapatból kerülne ki a végső győztes. A playoff utolsó helyére pedig hatalmas versenyfutás lehet ahova végül az újjáépülő USC vagy az elitbe visszaigyekvő Clemson lehet a top befutó.

A visszaesők között természetesen a Cincinnati az egyik legnagyobb jelölt, amely sok sztárját vesztette el, de a Michigan is kulcsemberektől vált meg, így az ő elődöntős szereplésükre jelenleg nem fogadnék. A sötét lovak között a Texas A&M és a Utah Utes lehet érdekes név. Bár egyiküknek sem adnék sok esélyt a végső győzelemre, de Jimbo Fischer együttese a már említett recruit classok hátán kapaszkodhat fel, míg a Utah konferenciája elképesztően könnyű és a csapat is nagyrészt együtt maradt.

[/ppp_patron_only]