Ha csak egyetlen jó meccs van a karrieredben, akkor az legyen a Super Bowl

Mi számít sikeres karriernek az NFL-ben? 10 ezer elkapott vagy futott yard? 300 passzolt TD? Pár Pro Bowl és All-Pro kerettagság? MVP-címek? 10+ éves karrier és több millió dollár a bankszámlán? Büszke lehet magára valaki, akinek pályafutása során csak egyetlen jó meccse volt, de az pont a Super Bowlon jött össze? 

Alighanem senki sem vitatkozik azzal, hogy a hétszeres bajnok, kvázi minden rekordot birtokló Tom Brady sikeres NFL-játékos. De mi a helyzet például minden idők egyik legjobb elkapójával, Calvin Johnsonnal, aki bár a statisztikák alapján megállíthatatlan volt és rengeteg pénzt keresett, de egyszer sem nyert a rájátszásban a Lionsszel? És mit mondhatunk egy olyan játékosról, aki 3,2 yardos átlaggal 602 yardot és három TD-t futott karrierje során, de olyat tett a döntőn, amit jó eséllyel soha senki nem fog megismételni?

Jókor jó helyen

Timmy Smith 1964-ben született Új-Mexikóban. A középiskolában kosárlabdázott és futballozott, de mivel csak 180 cm magasra nőtt, nem igazán volt választása és focista lett belőle. A Texas Tech-től kapott ösztöndíjat, de a rengeteg sérülés és nem túl meggyőző játék miatt öt év alatt csak 28 meccsen lépett pályára, ezeken 292 kísérletből 1313 yardot és nyolc TD-t gyűjtve.

Nem volt tehát egy korszakos tehetség, de mivel a 180 centije mellé 98 kiló párosult, egy amolyan izomhörcsögként volt benne potenciál. A Washington Redskins az 1987-es drafton ki is választotta az ötödik körben, és ahogy várni lehetett, csak epizódszerepet kapott (pedig a kezdő George Rogers sokat volt sérült).

A fővárosi csapat ekkor az NFL krémjéhez tartozott, és bár Smith nem sokat tett hozzá a játékhoz, a Redskins 11-4-es mérleggel így is megnyerte az NFC Eastet (ebből három meccset úgy, hogy a játékossztrájk miatt a negyedik és hatodik hét között csak kvázi az utcáról összeszedett helyettesítő játékosokkal álltak ki a csapatok). Ugyanakkor a veteránok sem játszottak jól: a rájátszás első meccsén Rogers a 2 yardos átlagot sem érte el, de a cseréje, Kelvin Bryant sem volt jobb. Így Smith megkapta a lehetőséget a főedző Joe Gibbstől, és bár a 16 futásból szerzett 66 yardjától nehéz lett volna elájulni, de egyértelműen új életet vitt a futójátékba.

Hasonló volt a forgatókönyv az NFC-döntőn is, amikor 13 futásból 72 yardot futott a Vikings ellen 17-10-re megnyert meccsen. Ezt követően Gibbs úgy döntött, hogy Smith fog kezdeni a Super Bowlon, ám ezt egészen az utolsó pillanatig titokban tartotta, nehogy az újonc összeomoljon a nyomás alatt. Így Smith mindössze a bajnoki döntő előtti bemelegítés közben tudta meg, hogy ő lesz a Redskins kezdő futója.

A történelmi Redskins

Az 1987-es NFL-szezon sok szempontból különleges volt és ez elsősorban a Washingtonnak volt köszönhető. A csapat effektíve dinasztiaként működött, ugyanis 1982 és 1986 között 56-18-es mérleget ért el, kétszer jutott Super Bowlba és egyszer győzni is sikerült. Ennek volt a folytatása az 1987-es idény, amit a játékosok sztrájkja sem tudott megzavarni, a fővárosi gárda pedig magabiztosan jutott be a döntőbe.

A csapat irányítója ekkor Doug Williams volt, aki bár 1978-ban a Bucs első köröse volt, de nem számított egy kifejezetten jó QB-nak. 1983-ban már nem volt munkája, a következő két évet pedig a USFL-ben töltötte. Washingtonba csak 1986-ban került, ahol eredetileg csereként számítottak rá.

“Kaptam egy hívást Gibbs mestertől. Ő volt az egyetlen, aki engem Douglasnak hívott. Megkérdezte, hogy vagyok és hogy nem lenne-e kedvem csereirányítóként leszerződni a csapathoz. Mondtam neki, hogy mivel nincs munkám, az leszek, amit csak szeretne”

– emlékezett vissza Williams.

A csapat kezdő irányítója ekkor Jay Schroeder volt, aki 1986-ban Pro Bowler lett, így Williamsre tényleg csak backup szerepkör várt. Aztán 1987-ben előbbi többször is megsérült, illetve a játéka is visszaeset, így a Washington úgy futott neki a rájátszásnak, hogy Williams lett a kezdő.

A csapat kezdő irányítója tehát egy első körös bust lett, míg a kezdő futó egy ötödik körös, addig szinte semmit nem mutató újonc. Eközben a túloldalon az MVP John Elway-jel fémjelezett Broncos volt az ellenfél, a fogadóirodák szerint három pontos favorit volt a Denver. Ehhez képest mi történt: a Washington 42-10-re agyonütötte a Broncost.

Williams 340 yardot és négy TD-t passzolt, ráadásul mind a négy hatpontosa a második negyedben jött, ami a mai napig rekord. Ezzel el is vitte a Super Bowl MVP címet, ráadásul ő lett az első fekete irányító, aki Super Bowlt nyert kezdőként. Azonban nem csak ő, de Timmy Smith is parádézott.

Az újonc futónak az egész alapszakaszban 126 yard jött össze TD nélkül, de a rájátszásban sem lépte át még a 80 yardos határt sem. A döntőn viszont valami elszakadt benne és élete első kezdő meccsén 204 yardot és két TD-t szerzett a földön, amiből előbbi a mai napig rekord.

Dicstelen vég

Egy ilyen teljesítmény után persze mindenki nyújtja a markát, de a várt áttörés elmaradt és végül Williams és Smith karrierje is dicstelen véget ért. Előbbi elveszítette a kezdő pozíciót Mark Rypiennel szemben és két évig volt a Washington cseréje, mielőtt anyagi okok miatt kivágták (1990-ben 1 millió dollárt keresett volna). Ezt követően nem tolongtak érte a csapatok, amit Williams nyíltan rasszizmusnak tartott és visszavonult.

Smith pályafutása még ennyire sem volt sikeres a Super Bowl után. Holdoutba kezdett egy új szerződés érdekében – konkrétan a liga legjobban fizetett futója akart lenni –, de a menedzsment közölte vele, hogy ne is álmodjon róla. Végül aztán húsgolyóként megjelent a csapatnál: bő 11 kilós túlsúllyal érkezett, vagyis a 180 centije mellé 110 kilót nyomott. Ezen persze később sikerült javítani, de alighanem a túlsúly is szerepet játszott abban, hogy a szezon felére elveszítette a kezdőt és mindössze 470 yarddal és három TD-vel fejezte be az alapszakaszt.

A szezon végén ki is vágták, majd nemet mondott a Dolphins 100 ezer dolláros ajánlatára. Ezt követően megbukott a Cardinals fizikai felmérőin, de a Chargerst sikerült meggyőznie és stílusosan aláírta a 250 ezer dolláros szerződését április elsején. Természetesen az edzőtáborban kificamodott a bokája és lefülelték drogkereskedés közben, így már szeptember elején kivágták.

1990-ben még kapott egy utolsó esélyt a Cowboystól, de mivel telített volt a poszt ő meg a szezonnyitón hat futásból hat yardot gyűjtött, így ez a kaland is hamar zátonyra futott. Ezzel véget is ért az NFL-es pályafutása: hiába futott 204 yardot és két TD-t a Super Bowlon, az alapszakaszban csak 602 yard és három TD került a neve mellé 3,2 yardos átlaggal. Nem négy TD a középiskolásban, de összességében azért ez egy olyan karrier, amivel lehet dicsekedni az unokáknak.