NCAA – SEC szezonbeharangozó

Elkezdjük NCAA szezonbeharangozó sorozatunkat, ahol minden konferencia legjobb és/vagy legérdekesebb csapatait mutatjuk be. Kezdjük az egyértelműen legerősebbel, a Southeastern Konferenciával.

Tavaly megtörtént a lehetetlen. Nick Sabant két korábbi tanítványa is legyőzte: Jimbo Fischer a Texas A&M-mel az alapszakaszban, Kirby Smart a Georgiával a nemzeti döntőn múlta felül korábbi mesterét. Igaz, magát a SEC-döntőt ezúttal is az Alabama nyerte és sajnos a konferencia lényegében továbbra is kétesélyes maradt, de a trónkövetelők talán közelebb kerülhetnek idén a szuperhatalmakhoz. Vagy mégsem?

Alabama Crimson Tide

Legnagyobb erősségek: a liga talán két legjobb játékosa

A tavalyi Heisman győztes Bryce Young lesz idén is a csapat irányítója, aki már tavaly is hihetetlen érett játékot mutatott. Nagyon jól olvassa a játékot, érzi a nyomást és higgadtan kezel szorult helyzeteket is. Nem mellesleg elég mobilis ahhoz, hogy meghosszabbítson reménytelennek tűnő játékokat. A testalkata nem ideális, de egyetemi szinten ezzel biztos nem lesz komolyabb gondja.

A védelmet pedig az a Will Anderson fogja vezetni, aki az egész liga legjobb játékosa és csak azért nem kristálytiszta 1/1 jelölt már most, mert nem irányító poszton játszik. Legtöbb sack, legtöbb negatív yardos szerelés, legtöbb nyomás a tavalyi szezonban. Megállíthatatlan.

Legnagyobb erősítés: Eli Ricks

A secondary tavaly aránylag támadható volt, nem volt igazi elsőszámú corner, amit most a transfer portálról sikerült orvosolni. Eli Ricks érkezett az LSU-ról, aki freshmanként egy valódi lockdown corner jegyeit mutatta. Leginkább man coverage-ben érzi otthon magát és első szezonjában a Power 5 konferencia legjobb mutatóival rendelkezett, amikor emberezésről volt szó.

Legnagyobb kérdőjel: támadófal

A támadófallal már tavaly is bőven volt probléma, a legmegbízhatóbb pont Evan Neal pedig már az NFL-ben van. A két tackle poszt így finoman szólva is kérdéses, hiába jött a transfer portálról Tyler Steen, Youngnak alighanem szüksége lesz a lábaira.

Georgia Bulldogs

[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]

Legnagyobb erősség: védelem

A tavalyi Bulldogs defense historikus magasságokba repült. Ebből a védelemből rekordszámú embert draftoltak, de bőven maradt még tehetség az egységben. Jalen Carter a védőfalban, Keele Ringo pedig a secondaryben a liga egyik legjobb játékosa. Rettentően fizikális focit játszanak és erőből fektetik két vállra az ellenfeleket.

Legnagyobb erősítés: Arik Gilbert beérése

A Georgia nem használta a transfer portált idén (az Iowa mellett az egyik olyan csapat, amely egyetlen kezdősnappel rendelkező játékost sem igazolt), de tavaly igen. Arik Gilbert pedig idén mutathatja meg, hogy milyen szerzemény, ráadásul egy olyan tight end szekcióhoz csatlakozik, ahol már Brock Brewers és Darnell Washington eddig is pusztított, ezzel megállíthatatlan probléma elé állíthatják a legtöbb védelmet.

Legnagyobb kérdőjel: Stetson Bennett

Stetson Bennett tavaly szépen, komolyabb hiba nélkül vezetgette az offense-t, de nem igazán mondhatjuk, hogy a legjobb irányítók közé tartozna. Az továbbra is kérdéses, ha a védelemnek lesz egy rosszabb napja a playoffban vagy csak nem teljesítenek a tavalyi magas szinten, akkor képes lehet-e meccset nyerni. A jó hír, hogy tavaly az övé volt százalékosan az egyik legkevesebb elkaphatatlan passz, a rossz pedig hogy az átlagos passzmélysége csak a 20. legnagyobb volt az országban.

Texas A&M Aggies

Legnagyobb erősség: fiatalok

A Texas A&M ugyan a 2022-es recruit rangsorok élén végzett, de ennek várhatóan inkább a közeljövőben lehet majd jelentősége, nem rögtön idén. Azonban már az elmúlt években is szépen gyűjtötték a fiatalokat, ahol különösen a védőfal erősödött hatalmasat. Kiemelni senkit nem lehet, de ez egy nagyon mély egység, akiket folyamatosan frissen lehet majd tartani. Az Aggies defense rengeteg simulated pressure-t alkalmaz, nyolc embert küld coverage-be, senkinek nem lesz hálás ellenük játszani.

Legnagyobb erősítés – Legnagyobb kérdőjel: irányítókérdés

A roster elég komplett, mindössze egy irányító hiányzik. A kezdőért Haynes King, Max Johnson és Conner Weigman fog csatázni. Közülük  Johnson transfer útján érkezett az LSU-tól, míg Weigman freshman. Akárki is kerül ki ebből a sorból győztesen, hatalmas teher fogja nyomni a vállát. Talán Johnsonra lehet fogadni, akit tavaly az LSU egyáltalán nem segített, kevés play action jellemezte a játékukat, Johnson pedig sokat menekült az életéért. Az A&M kitűnő OL-je mögött ennél sokkal több ideje lesz.

Mississippi Rebels

Legnagyobb erősség: Lane Kiffin

Lane Kiffin hosszú idő után emelte fel a Rebelst, a csapat réges-régen nem tudott 10 győzelmet begyűjteni. A támadóguru főedző idén is csodát csinálhat, a rendszere NCAA szinten továbbra is működőképes, mindössze megfelelő emberek kellenek hozzá. Kiffin személye pedig csak úgy vonzza a játékosokat, idén a második legtöbb játékos (17) ide érkezett a portálon keresztül.

Legnagyobb erősítés: Jaxson Dart

A távozó Matt Corral helyére az USC-nél létszámfelettivé vált Jaxson Dart érkezett irányítóposztra, aki négy csillagos tehetség révén nagy elvárásokkal néz farkasszemet. Ugyan egyetemi szinten még sokat nem láttunk tőle, de ha van rendszer amiben kijöhet belőle a vadállat, akkor az Lane Kiffin támadósora. Persze ehhez javítania kell döntéshozatali képességén és dobómechanikáján is.

Legnagyobb kérdőjel: távozók pótlása

Egy irányító, két koordinátor és több mint 15 játékos hagyta el a csapatot. Ugyan a főedző-irányító páros jól néz ki, de ez elég kevés egy ilyen konferenciában, ha a többi csapatrész nem működik. Kérdéses az offensive line, a secondary és a linebacker sor is.

Florida Gators

Legnagyobb erősség – Legnagyobb erősítés: Billy Nappier

Hatalmas csalódás volt tavaly a Florida, amely egyrészt fizikálisan alulmaradt minden csapat ellen, másrészt össze-vissza cserélgette az irányítóit, akik egymást igyekeztek alulmúlni. Dan Mullen főedző hosszú idő után el is hagyta a csapatot, a helyébe pedig a Billy Nappier érkezik a Louisiana Ragin’ Cajuns csapatától. Nappiernek ez nagy ugrás, de a tavalyinál csak jobb lehet a csapat, ráadásul az új főedző pont azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy mentálisan mennyit tud segíteni a játékosain, ami Floridában mindig is fontos szempont volt.

Legnagyobb kérdőjel: irányítóhelyzet

Sok más SEC csapathoz hasonlóan az irányítókérdés itt is teljes homály egyelőre. A nagyon különleges skillsettel megáldott Anthony Richardson továbbra is a csapatnál van és bár nagyon sok helyen láttam akár első körbe is mockolva, de én nagyon komolyan meglepődnék, ha ez megtörténne. Richardson ugyanis szerintem egy rettentően inkonzisztens irányító, akit főleg a szélvészgyors megiramodásai tartanak a víz felett, de közel sincs egy Lamar Jackson féle csodához. Rajta kívül érkezett transfer útján Jack Miller és freshmanként Max Brown is bevethető lesz, de ez még így is a SEC egyik leggyengébb szekciója.

South Carolina Gamecocks

Legnagyobb erősség – Legnagyobb erősítés: Spencer Rattler

Még egy csapat, ahol a változást az újonnan érkezőktől lehet legfőképpen remélni. Az egész NCAA egyik legnagyobb storyja lehet Spencer Rattler, akit tavaly még Oklahoma játékosként tartottak sokan 1/1 esélyesnek, ám végül elvesztette a kezdőt, majd transferált és végül a South Carolinánál kötött ki. Ha esetleg sikerülne megcsillantania azt a tehetséget, amit két éve láttunk nála egy-egy meccsen, az az egyik legnagyobb tündérmese lenne az utóbbi időben. Mindenesetre az biztos, hogy a tavaly rosteren lévő irányítóknál mérföldekkel jobb.

Legnagyobb kérdőjel: a roster minősége

Képes lehet-e ez a csapat Rattlerrel szintet lépni? Alapvetően egy kis programról van szó és ennek megfelelően kevés a kiemelt tehetség, skill poszton elég vékonyak (Rattler mellett ugyan érkezett a tight end/mindenes Austin Stogner is, de ez kevés) és a védelemben sincs igazi vezér. A rossz csapatokat képesek lehetnek megverni, de van olyan X faktor ebben a csapatban, ami egy jó vagy közepes csapat ellen elég?

Arkansas Razorbacks

Legnagyobb erősség: falak

Az Arkansas már tavaly is annak köszönhetően lepte meg a mezőnyt és maradt sokáig veretlen, hogy dominált a falaknál. Mind a támadófal, mind a védőfal nagyon fizikálisan játszik a Razorbacksnél és bár vannak távozók, azért a keménymag együtt maradt. A védelem továbbra is nagyon erősnek tűnik, ráadásul a transfer portálról is szépen sikerült megerősíteni minden egységet. A defensive end sorba Jordan Domineck (Georgia Tech), a linebackerek közé Drew Sanders (Alabama), a secondarybe pedig Dwight McGlothern Jr. (LSU) és Latavious Brini (Georgia) érkezett. A csapat továbbra is az egzotikus 3-2-6 védőfelállásban fog felállni, amelynek erőssége a safety sor, az első körbe várt Jalen Catalon vezérletével.

Legnagyobb kérdőjel: playmakerek hiánya

A csapat legnagyobb sztárja egyértelműen Treylon Burks volt tavaly, aki a playek több mint 50%-ában tevékeny részt vállalt. Ki fogja most őt helyettesíteni? Futóposzton elég mély a rotáció, de senki nem volt olyan explozív, mint a már Titans játékos, elkapóban pedig még ennél is több a kérdés.

Tennessee Volunteers

Legnagyobb erősség: Hendon Hooker

Irányító poszton új csillag született, Hendon Hooker tavaly 68%-os passzpontosság mellett 31 touchdownt passzolt és mindössze 3 interceptiont. Ennek megfelelően igazi légiparádékat tartott a csapat, márpedig Hooker maradt, a célpontok nagy része maradt, így nem gondolom, hogy várhatunk visszaesést. Ráadásul Josh Heupel up-tempo, spread offense-e ellen kevés csapat bírta már tavaly is az iramot, ez idén sem lesz másképp.

Legnagyobb kérdőjel: védelem

Hiába tett fel az offense 511 pontot, ha közben a védelem 378-at kapott, ami a harmadik legtöbb volt az SEC-n belül. Tim Banks védőkoordinátor soft zone rendszere csúnyán megbukott, de váltás nem történt, ami sok jót nem vetít a jövőre nézve. A védelembe pedig nem igazán érkeztek sztárok, azaz csak a belső fejlődésben lehet bízni és abban, hogy az offense idén is többet szór, mint amennyit a defense kap.

[/ppp_patron_only]