10 dolog, amit az első fordulóból tanultunk

Visszatért az NFL, és egyből megmutatta, miért ez a legjobb sport dolog a világon. A Chiefs rámutatott, hogy talán unalmas őket Super Bowlba tippelni, de még mindig a legnagyobb esélyesek közt kell őket számon tartani. De hogyan lépett szintet és alakította át a játékát egyrészt Patrick Mahomes, másrészt Josh Allen? Mi a helyzet a Bengals elméletben megjavított támadófalával? Valamelyik másodéves irányító előre tudott lépni? Meg tudta javítani újdonsült sztárelkapója Tuát és Hurtsöt? Sok mindent tanulhattunk az első fordulóból, most kiválasztottam 10 ilyen dolgot. 

1. Nincs jobb dolog a világon az NFL-nél

Ennél szakmaibb lesz a többi pont, de nem tudom ezt kihagyni. Az első forduló egyből hozott mindent, amiért imádjuk ezt a sportot. A csütörtök esti rangadón egyből lebőgött a címvédő és láttunk egy lehengerlő játékot a Super Bowl egyik favoritjától. Aztán a vasárnapi 19 órás sáv hozta a hihetetlen izgalmakat, amitől a pulzusunk és adrenalin szintünk az egekbe szökött. Őrületes volt a magyar idő szerint nagyjából fél10 – fél11 közötti időszak, nagy fordításokkal, visszafordításokkal, hosszabbításokkal, kihagyott mezőnygólokkal / extra pontokkal, döntetlennel, mindennel. A 9 mérkőzésből 7 rendkívül izgalmas volt, így csak kapkodtuk a fejünket a Red Zone Channelt nézve (ami szintén a legjobb dolgok közt van a világon). A 22 órás sáv ennyi izgalmat nem tartogatott, de itt is volt meccsnyerő kétpontos, emellett elit irányítójátékok, amiket élmény volt nézni. A hétfő esti rangadó pedig az izgalmas végjáték és a nagyon könnyen kritizálható edzői döntés mellett a narratíva-hegyek miatt volt semleges (és Seahawks) szurkolóként rendkívül élvezetes.

Soha rosszabb nyitófordulót! Ó, és az egész folytatódik, csütörtök éjjel ugyanis Herbert vs. Mahomes, ami szintén őrült jónak ígérkezik.

[ppp_patron_only level=”1400″ silent=”no”]

2. Mégis fontos a preseason?

A Rams híresen nem játszat senkit az előszezonban, a nyitómeccsen pedig elég csúnyán is nézett ki a gárda. A Packers sem küldi fel a fontos játékosait, zsinórban másodjára szaladtak bele egy nagyon csúnya verésbe az első fordulóban, ahol semmi sem működött. Emellett az egész vasárnap 19 órás sáv első félidejében az volt az érzésem, hogy mintha minden támadósor rozsdás lenne még, senki sem pörög a kellő fordulatszámon.

Értem, hogy el akarjuk kerülni a sérüléseket, de nem lehet, hogy egy jó szezonkezdethez nem árt, ha kicsit bemelegítünk az előszezonban? Azért a 8-9 hónapnyi kontaktmentes életből az NFL-be visszarázódni nem a legegyszerűbb. És persze vannak kivételek, de azért többségében elmondható, hogy lassan indultak be a csapatok, egyeseknek pedig ez a meccsébe is került. A csütörtök esti podcastünkben bővebben is beszélünk majd erről a témáról.

3. A liga három legjobb irányítója: Allen, Mahomes, Herbert

Lehet hozni még a két nagy öreget és akkor kiegészíthetjük top5-re a listát, de ők már régi hírek és nem is játszottak olyan jól az első körben, úgyhogy maradjunk most ennél a hármasnál, akik le-nyű-gö-ző-ek.

Allen és Mahomes konkrétan szintet lépett a tavalyi évhez képest és egy olyan skillre tettek szert a holtszezonban, amiben eddig nem voltak kiemelkedőek. Ez pedig a rövidpasszos játék. Eddig ugyebár az volt a játékstílusuk, hogy hosszú passzokat eresztettek el és emellé azért sokáig is tartották a labdát. És ebben zseniálisak voltak. A védelmek viszont minden erejükkel arra koncentráltak tavaly, hogy ezt megakadályozzák, így szezon közben kellett változtatniuk Mahomeséknak, ami csak hellyel-közzel sikerült (lásd Mahomes vs. Bengals például). Mivel elit irányítók, így azért rendben voltak, de az látszott, hogy problémát okoz nekik extra türelmesnek lenni és csak a rövid passzokat dobálni egymás után.

Idén viszont jön az ő válaszuk, láthatóan a holtszezonban erre fektették a hangsúlyt. Úgyhogy az első fordulóban Allen a 4., Mahomes a 8. leggyorsabban szabadult a labdától, emellé pedig a 19. és 14. legnagyobb átlagos passzmélység társult. Tehát gyorsan szabadultak a labdától és ligaátlag mélységre dobáltak. Emellett pedig azt is fontos kiemelni, hogy az 1. (Chiefs) és a 2. (Bills) leghatékonyabb támadósort vezették a héten EPA/play alapján.

Úgyhogy ha a védelmek nagyon a mély passzokat akarják elvenni, akkor anélkül is működni fog ez a két támadósor és így fogják megverni az ellenfeleket. Aztán ha változtatnak a védelmek és ezt akarják elvenni, akkor meg mennek ismét mélyre. Nem tudom, hogy van-e újabb válasz a védelmektől, mert mostantól gyakorlatilag mindent tudnak ezek az űrlények. Személy szerint remélem, hogy kilépnek ebből a 2-high rendszerből, mert akkor több hosszabb játék lesz, amit szórakoztatóbb nézni, mint a jelenlegi támadósort, de nem tartom ezt rövid távon valószínűnek.

Mahomes és Allen tehát kvázi szintet lépett, vagy még inkább kiterjesztették a repertoárjukat és megállíthatatlannak tűnnek a támadósorukkal együtt. Justin Herbertnél kicsit más a helyzet, ugyanis ő eddig is elit szinten csinálta mindezt, és továbbra is így tesz. Lombardi korai downos játékhívásai ki tudnak akasztani, de Herbert már megint rohadt jó volt és a számítógépagya mellé hozta az igazán extra dobásait is, így a Chargers pedig a harmadik legjobb passz offense-t tette le az asztalra a hétvégén EPA/play alapján – kár hogy a futásokkal annyira lerontották, hogy összességében csak a 11. legjobbak voltak.

Csütörtök éjjel hármuk közül ketten egymásnak feszülnek, amit alig várok. Ben Solak fogalmazta meg nagyon jól, hogy azért lesz különösen érdekes a csütörtök esti rangadó, mert Herbert egy tökéletesen programozott robot (akinek egyébként megvan a karja az igazán extra dobásokhoz is), Mahomes pedig egy kreatív és ösztönös zenész (aki még ebbe a gyors- és rövidpasszos játékba is beleviszi a saját zseniális és szabad stílusát), és ezen kontraszt ellenére mindketten a lehető legmagasabb szinten teljesítenek.

4. A Chiefst alulértékeltük?

Már a jóslatos cikkünkben is úgy voltam, hogy ejj, nagyon kevesen várjuk csoportgyőztesnek (3/9), konferenciadöntőbe (2/9) vagy Super Bowlba (1/9) a Chiefst, és ez valószínűleg utólag nem fog jól kinézni. Én ugye a Herbert- és Chargers bandwagonról értelemszerűen nem tippelhettem rájuk, de meglepett, hogy mennyire kevesen vártuk őket a legjobb négybe. És ez az első forduló alapján már most nagyon rosszul néz ki. Ez a Chiefs ugyanis lehengerlő volt.

Fentebb beszéltem arról, hogy Mahomes szintet lépett, vele együtt pedig az offense is megtalálta azokat a válaszokat az eddig eléjük rakott tesztekre, amivel ismét átgázolhatnak a ligán. Na jó, olyan szinten nem fognak átgázolni mindenkin, mint a Cardinalson, de konkrétan ez volt a Reid-éra második legjobb offense teljesítménye EPA alapján, a rájátszással együtt. Azt mondanom sem kell, hogy magasan a legjobb EPA/play mutatót hozták az első fordulóban.

A két évvel ezelőtti mély passzok és a tavalyi rövid checkdownok mellett megnyílt a középtávoli régiója a pályának, ez pedig rendkívül VESZÉLYES minden ellenfél számára. Ráadásul a defense is egész jól nézett ki, pedig az csak a szezon második felében szokott beindulni úgy igazán.

5. Inkább Burrow volt rossz, mint sem a támadófal

Joe Burrow-t már megint szétverik! Hét sack, 11 QB hit… Hát ennyit ért a sok elköltött dollármillió a teljesen új támadófalra? Nos, árnyaljuk kicsit a képet. Burrow mindössze a 24. legmagasabb, tehát a 33 kvalifikáló irányító közül a 10. legalacsonyabb százalékban volt nyomás alatt a mérkőzésen a PFF adatai alapján (29,2%). A három új igazolás, Ted Karras, Alex Cappa és La’El Collins pedig összesen négy nyomást engedtek csak Burrow-ra. A problémát a tavalyi left tackle Jonah Williams és az ötödik körös újonc Cordell Volson jelentette 7-7 nyomással, de ahogy mondtam, még ezzel együtt is arányaiban csak a 10. legkevesebbet volt nyomás alatt a Bengals QB-ja.

Akkor mi ez a hét sack, amivel csak Staffordnak volt megegyező számú földrevitele, ráadásul 6-szor földre vitt QB nem is volt a ligában? Nos, a PFF csak négy sack esetében hibáztatja a támadófalembereket, a többi ezáltal gyakorlatilag Burrow számlájára írható. Eddig is tudtuk róla, hogy invitálja a nyomást, egyszerűen ilyen a stílusa, az utolsó pillanatig kivár, hogy megcsinálhasson egy játékot. Ez jó eséllyel nem is fog változni a karrierje során. Egyébként például Russell Wilson is ilyen QB, egyszerűen van egyfajta stílusuk, amit nem vetkőznek le, ezzel pedig vonzzák magukra a nyomást és a sackeket.

Burrow hibája volt például az első snap is, ahol gyors játék volt felrajzolva és Hurst üresen is volt, de valamiért nem dobta oda az irányító, hanem átment a backside-ra, addig pedig sackelték. De egyszer harmadikra is kiforgott a zsebből és sackelték, így mezőnygól-távból is majdnem kikerültek, csak McPherson a nagy lábával megmentette az irányítót 59 yardról.

Burrow-nak egyébként is elég gyenge meccse volt, nagyon nem ízlett neki a Steelers két mély safetys védekezése, belekényszerítették egy középtávoli, kis ablakokba dobálós játékba, ahol pedig kicsit kijött, hogy a karereje csak átlagos a ligában – lásd Minkah pick-6. Persze messzemenő következtetést ne vonjunk le, egyszerűen egy rosszabb meccse volt a Bengals irányítójának. A támadófallal kapcsolatban pedig: nem mindig minden az ő hibájuk.

6. Még mindig Lawrence tűnik a legjobb másodéves QB-nak – bár nem magas a léc

Egy rosszabb újonc évet még teljes mértékben el lehet nézni egy irányítónál, azonban a második szezonban már muszáj valamit mutatni, ami azt mondatja velünk, hogy oké, ebben a srácban lehet valami. Öt másodéves irányító kezdett a hétvégén, ebből csak Justin Fields tudta győzelemre vezetni a csapatát, ráadásul ő is úgy, hogy egy másik másodéves QB ellen játszott, emellett gyakorlatilag egy medencében kellett focizniuk, és neki is csak 8 sikeres átadása volt az egész meccsen. Ebből a meccsből következtetést egyáltalán nem akarok levonni, Lance és Fields is mutatott pár szép játékot, mindketten dobtak csúnya interceptiont és negyedeken át gyengén teljesítettek. De tényleg, ezt egyelőre dobjuk ki a monszun miatt és majd visszatérünk rájuk a későbbi hetekben.

Ismét Davis Mills hozta a legjobb alapstatisztikákat, de továbbra sem mutat többet, mint egy gyenge-közepes game manager. Össze-vissza volt a pontossága, az egyetlen nagy játékánál erősen aluldobta Cookst, ami így TD-től mentette meg a Coltsot, illetve Gus Bradley cover3-as védekezésében akkora lyukak tátonganak, hogy azt még talán Nathan Peterman is megtalálja. Kifejezett hibája nem volt Millsnek, de nem lettem optimistább vele kapcsolatban sem.

Mac Jones alapból óriási hátrányból indul, hiszen Matt Patricia és Joe Judge irányítja a támadósorát… és ez meg is látszik. Nincsenek felrajzolva a megfelelő játékok fontos helyzetekben, egymásra építésről pedig álmodni se merjünk, sok a kommunikációs hiba pass protectionben, így Jones vállán a teher, hogy oldjon meg játékokat, amik nem feltétlen várhatók el tőle. Skill pozíciós tehetség és megfelelő coaching nélkül elég nehéz az ember dolga, még egy istenadta tehetségnél is, és azért Jonest nem is sorolnánk ebbe a kategóriába.

És akkor ott van Trevor Lawrence, aki gyakorlatilag “by default” a legjobbként mutat, pedig azért tőle sem látunk túl sok extrát. Volt egy csúnya interceptionje, egy csúnya túldobott passza, amiből TD lett volna, de összességében egyébként folyamatosan nyomás alatt igyekezett megcsinálni a játékokat. Ő volt nyomás alatt a második legnagyobb arányban az első fordulóban, emellé ligaátlag gyorsasággal szabadult a labdától és a harmadik legmagasabb volt az átlagos passzmélysége. Ezek együttvéve azért nem mutatnak rosszul, de megint voltak elejtett labdák a fegyvereitől, és az offense ugyan nem volt olyan katasztrofális, mint tavaly, azért jó sem így néz ki.

Nem néznek ki jól a másodéves QB-k egyelőre, és nem Zach Wilson visszatérése fogja megmenteni őket. De ha választani kéne, még mindig Lawrence-t választanám – bár tényleg nem túl magas a léc.

7. A Packers védelme nagyon szezon eleji formában volt

A Packers védelme a nyáron elfelejtette, hogyan kell zónázni? Az első félidőben nagyon úgy tűnt, mert Justin Jefferson 158 yardot szerzett 30 perc alatt, és gyermeteg hibákat vétettek a Packers játékosai zónázásban. Aztán a második félidőre már rendben voltak egyébként, de addigra gyakorlatilag elvesztették a mérkőzést. Lehet, hogy kellett ez a félidő, hogy belerázódjanak, de ez csúnya volt.

Itt van példának JJ második touchdownja. A Packers cover3-at védekezik. A képernyőn felül KJ Osborn egy post útvonallal lefoglalja mind a cornerback Stokest, mind a safety Amost. Emellé van két keresztező útvonal, egy jobbról a slotból Thielentől, egy balról Jeffersontól. Előbbivel szemben Douglas, utóbbival szemben Alexander áll fel.

#6

Cover 3 defense. KJ runs off Stokes on the top of the screen. Alexander/Douglas need to decide whether to pass off the crossers or not. They aren’t on the same page and touchdown pic.twitter.com/WJpJVDMID6

— Justis Mosqueda (@JuMosq) September 12, 2022

A védelemnek ilyenkor két opciója van, két szabály szerint dolgozhatnak: vagy átadják egymásnak a keresztező útvonalakat, vagy mennek velük tovább emberezve. Mindkettő működhet, de értelemszerűen csak akkor, ha mindenki ugyanazt gondolja. Nos, itt Douglas ment tovább Thielennel, Alexander pedig átadta Jeffersont, úgyhogy Thielenen ketten, Jeffersonon egyen sem védekeztek.

Aztán hogy az alábbi játéknál Adrian Amos pontosan mire gondolt, arra még nem jöttem rá.

#4

Pain. pic.twitter.com/1bU0k54ZYJ

— Justis Mosqueda (@JuMosq) September 12, 2022

Emellett ki kell emelni Kevin O’Connellt is, aki kiváló gameplannel érkezett, Jeffersont mozgatta a formációban ide-oda, így nem kellett Jaire Alexanderrel szembenéznie, és olyan esetek is előfordultak, hogy Quay Walker vagy Preston Smith jutott a sztárelkapóra, innentől pedig gyerekjáték az ő megjátszása.

A túloldalt persze nem lehet megdicsérni a védelmi gameplannel, még ha azért főleg egyéni hibákat is láthattunk. De a Walkerre vagy Smith-re jutó Jefferson akkor is halott ötlet, ha nincsenek egyéni hibák defense-ben. A mai védelmek túl sokat zónáznak összességében, és pont a Packers lenne az egyik csapat a kiváló secondary játékosaival, amelyik megtehetné, hogy többet emberezik 11,5 százaléknál.

8. Tyreek Hill nem javította meg Tuát

Tua Tagovailoáé és a Dolphinsé volt a 11. legjobb passzjáték EPA/play alapján az első fordulóban. Persze aki látta a meccset, az biztosan nem gondolja, hogy Tua ilyen jól játszott. Maga az offense jobban nézett ki, mint eddig, Mike McDaniel egyértelmű előrelépés playcaller szinten, Tyreek Hill nyilván nagy lépés a jó irányba fegyver szinten, de Tua nem változott semmit – ahogy hamarosan kitérek rá, Jalen Hurts sem AJ Brown érkezésével.

Tua továbbra is osztogatott, de nem hozott semmi különöset (0 Big-Time-Throw), ráadásul volt két turnovert érő játéka is. A passzmélysége teljesen átlagos volt, ráadásul ami kicsit távolabbra is ment, az vagy nem ment emberhez, vagy Hillnek kellett megmentenie egy interceptiontől. Azt eddig is tudtuk, hogy Tua képes osztogatni és hagyni, hogy az elkapói utána varázsoljanak, de sokan vártak tőle valami előrelépést – jelentem, ez nem történt meg.

Hill egyébként így is produktív volt, nyilván van olyan jó elkapó, hogy így is feltegye a kellő yardmennyiséget, de karrierje során ezen a meccsen vették célba a legalacsonyabb átlagos passzmélységgel, a mély route-os részét a játékának egyáltalán nem tudták kihasználni, és könnyen lehet, hogy ez így is marad.

9. AJ Brown egy szörnyeteg, de ilyen védelemmel nem jut sokáig az Eagles

AJ Brown letette a névjegyét Philadelphiában, 155 yardot szerzett első meccsén. Egy szörnyeteg volt a pályán, bármilyen szituációban nyerni tudott gyakorlatilag. Ezzel együtt Tuához hasonlóan Jalen Hurts sem javult meg, épp ugyanazokat a problémákat mutatta, mint eddig: nem olvas elég gyorsan, nem megy végig a progressionön, egy olvasás után megiramodik, nem használja a pálya közepét.

Persze az offense ettől még javulhat, Brown magasabbra teszi a padlót, mert első olvasásként elég sokat nyer és elkapás után is sokat tesz hozzá. Ráadásul ha így folytatja, elég hamar duplázni fogják, vagy minimum az ő oldalára tesznek egy safetyt, így pedig több hely lesz egyrészt a futójátéknak, másrészt a Smith-Goedert kettősnek, akik így többet tehetnek majd le az asztalra.

Na de a védelem… az ugyanolyan problémás, mint tavaly. Passz ellen erőből egyébként jobb lehet Bradberry és Gardner-Johnson érkezésével, de rendszerszinten megint előjött minden probléma, ami tavaly. Vagy hát majdnem minden, mert Goff azért nem tudta szétszedni a levegőben a defense-t, erre majd egy jó irányító ellen kapunk választ, de a futás elleni védelmet rossz volt nézni.

Kezdjük azzal, hogy a top15-ben draftolt Jordan Davis miért az 5. legtöbbet játszatott DT a csapatban? Nem, nem azért mert nem bírja, a meccs elején is ötödikként ment fel a pályára. Miközben ha ő fent volt, 2,9 yardot engedett az Eagles, nélküle meg 10-et – nagyon jól játszott. De szintén jobb volt a defense, ha Milton Williams vagy Marlon Tuipolotu volt a pályán, és nem a sztárpáros Fletcher Cox és Javon Hargrave, akik borzasztóak voltak futás ellen.

Davis gyakorlatilag csak Bear frontoknál (5DL) került fel a pályára nose tackle-ként, ellenben amikor két DT-vel akartak játszani, akkor nem küldték pályára. És látva az akkor nyújtott teljesítményt, ez az edzői stáb és konkrétabban a koordinátor Jonathan Gannon szempontjából égő. Nem lehet egy subpackage játékos a top15-ben választott elit futás elleni védőd, amikor ott fut rajtad át 9 yardos átlaggal a Lions, ahol nem szégyell. Ráadásul ha a Cox-Hargrave pároson átment a futó (és majdnem mindig átment), akkor abból hosszú játék lett, mert a linebackerek sem állítottak meg senkit.

A Bear frontot ezen a meccsen nagyon hasznos lett volna magasabb arányban használni, hiszen a Lions futni akart, bemozgatták a falhoz a tight endet és még St. Brownt is blokkolni, így sokszor heten voltak a 6 ellen, plusz a futó. Értem, hogy alapvetően jó ez a két mély safetys dolog, de nem a futni akaró csapatok ellen, ahol nincs normális irányító. Itt a futást kellene megállítani elsősorban, főleg ha már ilyen jó CB-sort összeraktak, kevésbé kell hátul izgulni. És értem, hogy Bear frontnál nem lehet 2 high-t játszani (illetve lehet, csak nehezebb), és Reddick vagy Sweat passzjátéknál vissza kell lépjen coverage-be, plusz Cox és Hargrave se támadhat fejetlenül a backfieldre, de hát igazából a négy emberes frontoknál sem ment ez, szóval egyedül az egójuk miatt meg aztán végképp nem kéne ehhez ragaszkodni. Szerintem a Bear frontnak kéne az alapnak lennie a csapatnál, de lehetne több Penny is (5DL+1LB), így Davis is többet lenne a pályán, a futást jobban megállítanák, és összességében több variációs lehetőséget nyújtana a frontban.

Bíztam abban, hogy a megfelelő, egy bizonyos rendszerbe illő tehetségek érkezésével átalakul majd a védelem, és akkor tényleg lehet félni ettől az Eaglestől, de ez egyelőre egyáltalán nem valósult meg rendszerszinten, úgyhogy egy jó csapat ellen ismét meg fognak égni a Sasok.

10. Daboll szuperül kezdett főedzőként, Hackett borzasztóan

A Giants támadósora a mérkőzés jelentős részében nem nézett ki jól, mondjuk Saquon Barkley-t kivéve. A negyedik negyedben azonban visszajöttek a meccsbe, összejött a TD, egy pont volt a hátrány, jöhet az extra pont és a hosszabbítás. Legalábbis ezt gondoltuk, azonban Brian Daboll kicsapta a tökeit az asztalra, kétpontost választott és megpróbálta ott rögtön megnyerni a meccset.

Az analitika ez ellen volt egyébként, hiszen volt még egy perce visszatámadni a Titansnek és így agresszívabbak voltak, azonban Daboll nekiment, és egy kis Barkley zsenialitásnak is köszönhetően át is vette a vezetést! A futballistenek pedig végül megjutalmazták egy kihagyott Titans-mezőnygóllal.

Ha egy ilyen újjáépülő, semmit sem veszíthető csapat főedzője vagy, akkor így kell ezt csinálni minden egyes alkalommal. Megmutatod a csapatodnak, hogy bízol bennük, hogy meg tudják oldani, és ha sikerül, akkor óriási morális pluszt tudsz adni az amúgy nem túl tehetséges rosterednek. És itt emelhetünk ki két másik főedzőt, ugyanis Lovie Smith (Texans) és Arthur Smith (Falcons) is ezzel ellentétes döntést hozott (negyedik és egyre, de ebben a helyzetben egy kutya), ezzel pedig szó szerint elpuntolták a győzelmet.

Na de hogy egy másik újonc főedzőről is beszéljünk: ez meg mi a fene volt, kedves Nathaniel? Valaki írjon fel egy kis Maddenezést házi feladatnak Hackett számára, mert ez a hétfő éjjeli game management borzasztó volt. Az pedig még felháborítóbb, hogy Wilson elmondása szerint eredetileg is ezt tervezték, hogy eddig akarnak eljutni és McManus majd innen bevágja.

De miért gondolták ezt? Az NFL történetében két field goal volt sikeres 64+ yardról eddig, az egyik dome-ban, a másik Denverben a magaslaton. Ilyen körülmények között konkrétan soha senki nem volt képes berúgni 64 yardról egy mezőnygólt, Seattle-ben pedig még csak 57 yardnál hosszabbat sem értékesítettek soha. Akkor biztos jó ötlet direkt erre játszani és 1 perccel a vége előtt negyedik és ötre lepörgetni az órát a 245 milliós irányítóddal? Nem, nem jó ötlet.

Pedig amúgy – és ezt halkan jegyzem meg, mert szerkesztőségen belül is vannak, akik nagyon nem értenek egyet ezzel – a Broncos offense teljesen rendben volt a meccsen, 8 drive-ból egyszer puntoltak, hatszor eljutottak az 5 yardoson belülre, csak ott elbénázták. EPA/play alapján a 4. legjobb offense volt a Broncosé a héten (persze ezt igazítsuk ki ellenfélerősséggel stb.), szóval az alap dolgokat jól csinálták, csak szituációs fociban buktak el, lásd vörös zóna, büntetések, fumble-ök. Ez a meccs nyilván elment ezeken, de én nem aggódnék a Broncos offense miatt különösebben, ellenben Hackett főedzői felelősségeiben azért lehet kételkedni.

[/ppp_patron_only]