A tavaszi fantasy témájú dupla cikkem után arra gondoltam, hogy újra egy aktuális téma felé tekintek, és megpróbálok az idei fantasy szezonra sleeper opciókat hozni. Bízom benne, hogy sokaknak még hátravan az idei draftja, és akár segítségére is lehet ez a bejegyzés.
*Pajti vendégcikkét olvashatjátok.*
Legelőször definiáljuk a sleeper fogalmát! Sleepernek nevezzük azokat a játékosokat, akik a körülöttük draftolt játékosokhoz képest várhatóan jobb eredményeket fognak elérni. Ebből két dolog látszik: hogy előre kell megtippelni a játékosok teljesítményét, ami lássuk be, elég lehetetlen feladat, illetve a különböző beállítású ligákban – melyekhez eltérő draftlisták tartoznak – más játékosokat nevezhetünk sleepernek.
A fentieket figyelembe véve példának a leggyakrabban használt ligabeállítást fogom használni: 12 fős, ppr liga, 1 QB+2 RB+2WR+1 TE+1 FLEX a kezdőben és a padon legyen mondjuk 7 hely, bár ez ebben az esetben kevésbé releváns. A védelmet/speciális egységet most hagyjuk, illetve a rúgóknál is teljesen mindegy, ki lesz a második Justin Tucker mögött.
A definícióból kiindulva legkorábban a 6-7. körtől van értelme sleeperekről beszélni. A rögzített beállítások mellett az első 5-6 körben körülbelül kimegy 25-30 kezdő futó, 20-25 elkapó, illetve 4-5 tight end és ugyanennyi irányító. Ez pontosan nyilván nem meghatározható, mert számtalan tényezőtől függ, de nagyjából ilyen tendenciával érdemes számolni (amelyik posztról pedig kevesebben lettek kiválasztva, azt érdemes megcélozni). A sleeperek meghatározására a Fantasypros redraft sorrendjét fogom használni, onnan szemezgetek célpontokat főként az átlagos draft pozíciót nézve (ADP).
IRÁNYÍTÓK:
Az irányító rögtön trükkös poszt. A nem superflex (azaz QB is játszhat flex poszton) 12 fős ligánál én mindig a kivárást szoktam alkalmazni (amire természetesen többször ráfaragtam már), tehát hagyom, hogy mindenki válogasson irányítókat a kedvére és amikor már lassan cseréket kezdenek megcélozni, akkor viszonylag két egymáshoz közeli választással húzok 2 QB-t. Ennek oka, hogy bár nagyon jó Mahomes/Allen/Tom Bra Herbert/stb, annyival nem hoznak többet, mint amennyit azzal nyerek, ha WR/RB posztra betárazok (mind a találati esélyem nagyobb lesz, mind a mélységem). Így olyan a listákon hátsóbb helyen található irányítókra szoktam vadászni, akikben valamilyen oknál fogva van upside.
Trevor Lawrence (QB18):
Lawrence tavaly 1/1 volt, óriási tehetségnek kiáltották ki, teljesítménye mégis csalódást keltő volt – bár ez nem csak az ő hibája. Dani nagyon jó cikket írt erről, abban összegyűjtött sok biztató jelet, illetve a holtszezonban is történtek pozitív változások körülötte (új, normális főedző, kisegítő személyzet).
A mocsárból nehéz kitűnni – Trevor Lawrence különös újonc éve
Jameis Winston (QB19):
Érdekesség, hogy Winston is 1/1 volt, de a karrierje enyhén szólva is hullámvasútra emlékeztető. Tampából történt távozása után Brees mögött padozott, majd amikor előbbi visszavonult, megkapta a kezdőt, nem is játszott rosszul, de sajnos megsérült. Az egyik podcastben érdekes vita bontakozott ki arról, hogy melyik nyom többet a latban: Sean Payton zsenije használhatatlan skill játékosokkal vagy ugyanaz a playbook Payton nélkül, ellenben 3 plusz támadófegyverrel. Érdekes kérdés ez, én inkább hajlanék az utóbbi felé.
Ha nem akartok ennyire rizikós választásokat, akkor biztos közepesnek ott van Carr vagy Cousins (QB15 és QB14), illetve érdekes, hogy az elmúlt két év alapszakasz MVP-je, Aaron Rodgers csak a QB13, ott én szívesen vinném (ADP: 103 = 9.kör körülbelül).
FUTÓK:
Ide először Brian Robinsont akartam hozni, de annak a tervemnek lőttek. (Elnézést!) Ha a rehabilitációja jól halad és szezon vége felé esetleg visszatérhet, akkor egy playoff csapat bepróbálkozhat vele, de valószínűbbnek tartom, hogy inkább átkerül a jövő évi sleeper listára.
Travis Etienne:
Mivel a már említett Lawrence csapattársa, így a csapatszintű pozitív változások rá is érvényesek. Első körösként sokat vártunk tőle tavaly, de egy sérülés miatt el sem kezdődött a szezonja, máris véget ért. Szerencse a szerencsétlenségben – ha lehet ilyet mondani egy egész szezon kihagyása után – hogy nem a legrosszabb típusú sérülésről beszélünk, így joggal bizakodhatunk benne, hogy idén megmutatja tehetségét.
Devin Singletary:
Személy szerint nem sorolnám a kifejezett sleeper-ek közé, de a RB34 pozíció kikényszeríti ezt. Nem értem a nagy James Cook mániát sem, egy szuper James White-ot vagy Theo Riddicket látok bele egyelőre, Singletary pedig a tavalyi szezon második felében egészen szép számokat hozott. Jó támadósorban megkapja a volument és még tehermentesíteni is tudják (Cook, Moss), mindezt a 8. körben (ADP: 91)? Nekem jöhet!
Raheem Mostert:
Azt tudtátok, hogy 2020-ban a NextGen stats mérése szerint a leggyorsabb és második leggyorsabb sebesség is Mosterthez köthető? Zónafutó rendszerben nagyon él, ezt láttuk San Franciscóban is, csak sajnos sokat sérült. Most új csapatba került, de a korábbi rendszerben szerepelhet és ha minden igaz egészséges is, sőt, még a kezdő pozíció sem megugorhatatlan akadály előtte. Nem fiatal és nem is biztos, hogy végig tudja játszani a szezont, de a 12. körben egy választást megér, mert lehet néhány jó meccse.
Isiah Pacheco:
Clyde Edwards-Helaire nem váltotta meg a világot, ezt most már a Chiefsnél is látják. Sokat sérült és amikor nem az, akkor sem játszik úgy, ahogy egy első köröstől elvárnák. Éppen ezért próbálták orvosolni a helyzetet már korábban is (McKinnon), idén is (Ronald Jones), de jelenleg úgy tűnik, a megoldás lehetséges, hogy a draftról érkezett Pacheco személyében. A 7.körös játékos már az edzőtáborban is kitűnt, illetve az előszezon meccseken is láttunk tőle szép dolgokat, de az is látszott, hogy miért csak a 3. napon választották ki. Az idei évben még nem biztos, hogy berobban, de a többi futó orvosi kartonját nézve nem elképzelhetetlen, hogy értékelhető szerephez jut.
Tyler Allgeier:
A Falcons az 5.körben választotta ki Tyler Allgeiert és az előszezon mérkőzések alapján ez win win szituációnak tűnik. Atlantában az előző szezon legjobb futója a már 30 éves visszahordóból elkapóvá avanzsált, majd futóvá konvertált Cordarrelle Patterson volt. Ez két dolgot jelent: idén lehet, hogy már nem fog annyira hatékonyan működni a hibrid szerepkör és sokáig már nem tudja ezt játszani. Akkor pedig jelenleg Allgeier a legjobb opció a futó posztra.
Javasolt handcuffok, akiknek akár sérülés nélkül is lehet értéke: AJ Dillon, Tony Pollard, Kareem Hunt, Melvin Gordon, Michael Carter, James Robinson, Alexander Mattison, Khalil Herbert
Érdemes fél szemmel nézni, hová kerül: Kenyan Drake.
ELKAPÓK:
Az elkapóknál 3 népszerű névvel kezdenék, akik ADP alapján viszont már nem sorolhatók a sleeper kategóriába, de hátha csúszik valamelyikük és akkor érdemes lehet beruházni rájuk. Darnell Mooney és Rashod Bateman egyaránt másodévesek és idén egyértelműen elsőszámú elkapóvá váltak a csapatukban, így a volumen adott lesz, a tehetségükből pedig a tavalyi évben is megmutattak már valamennyit. Gabriel Davis pedig az egyik legjobb támadósorban lehet egyértelmű második célpont, ami felérhet egy futásorientált csapat legjobb elkapójával. Ők jelenleg WR22-27 között szerepelnek, körben kifejezve nagyjából 6. kör, nekem az talán egy picit magas, de eggyel később már bármelyiket elfogadnám.
Packers elkapók:
A liga talán legjobb elkapója elhagyta Green Bayt, ellenben az elmúlt 2 év MVP-je maradt. Tehát nagyjából azonos mennyiségű passzjátékra számíthatunk, csak más elosztásban. Sajnos ennek arányairól egyelőre még nincs információnk, az biztos, hogy a Jones-Dillon futókettős aktívan be lesz ebbe vonva, az elkapóknál pedig a Lazard, Watson, Doubs trió fog küzdeni a célbavételekért (és ne felejtsük el Tonyant se). Lazard mellett szólhat a tapasztalat, Watson a draft nagy sztárja volt, azóta viszont sérüléssel bajlódott, így nem tudta megmutatni tehetségét, Doubs pedig az egyik legjobb felkészülési időszakot tudhatja maga mögött. Ki ki döntse el, kire teszi a voksát.
Saints elkapók:
Winstonnál említettem, hogy 3 új embert kapott, ebből Thomas csak félig az, bár már 2 éve nem játszott, de azért ne felejtsük el, hogy egy szezonon belül neki van a legtöbb elkapása. Landry sok éve hasznos ppr munkás, Olavétől pedig első körösként joggal várhatunk sokat. Szerintem egyikükkel sem lehet nagyon mellé nyúlni.
Steelers elkapók:
A Steelers legendásan jól draftol elkapókat. Ezt mutatja a jelenlegi hármasa is, mindenki saját választás. Diontae értéke nagyon magasan van, de a Claypool-Pickens kettősből bármelyikkel tudok menni – annak ellenére is, hogy Trubisky/Pickett áll a center mögött. A tavalyi Big Ben már bőven túl volt pályája csúcsán, Diontae és Claypool mégis értékelhető számokat hozott.
Juju Smith-Schuster:
Egy újabb Steelers által draftolt elkapó a listán, aki a fentiek miatt szorult ki a csapatból, viszont most Mahomes segítségével próbálja meg betölteni a Tyreek Hill által hagyott űr egy részét. Írhattam volna itt a Chiefs elkapókat általánosságban, mert Valdes-Scantling és Moore is használható lesz valószínűleg, de a jelen információk szerint Juju lesz az, aki a legnagyobb szeletet fogja kihasítani a célpont-tortából.
Drake London:
Az idei draft elsőként kiválasztott elkapója Atlantába csöppent, ahol Pittsen kívül nem sok értelmes célpont van jelenleg. Ez magával hozza a volument, Drake egyetemi számai és mutatott játéka pedig több, mint biztató. Az már kevésbé, hogy egyelőre kisebb sérülés miatt ebből sokat nem láttunk. Az sem elhanyagolható, hogy az előszezonban mind Mariota, mind Ridder elfogadható játékot mutatott.
Devante Parker:
Az egykori első körös elkapó Miamiban Hill és Waddle mellett feleslegessé vált, így a csoportrivális Patriotshoz került, ahol rögtön a poszt tetején találta magát (ez némileg azért a Pats támadósort is minősíti). Szinte semmit nem tudunk az idei New England-i támadótaktikáról és az előszezon meccseken sem sok biztató jelet láttunk, de egy WR1 az rossz csapatban is WR1 és ha máskor nem, garbage time alatt tudja termelni a pontokat. Nem a legjobb opció, de sérülés/bye week esetén bőven működőképes lehet.
Nico Collins:
A Texans tavalyi második köröse Cooks mögött a csapat kettes számú célpontja. Az elmúlt szezonban is voltak felvillanásai, ha ezeket konstans tudná hozni, illetve Mills is a szezon végi formáját hozza, akkor használható opció lehet.
Jameson Williams:
Williams komoly sérülésből lábadozik, de a szezon valamely pontján szinte biztos, hogy visszatér. Még előtte érdemes lesz lecsapni rá, mert komoly potenciállal bír. A Lions offense nevek alapján egyébként egészen formásnak néz ki, de az később derül ki, hogy ebből a pályán mennyit látunk. Tavaly egyébként ennél gyengébb kerettel is nem sokon múlt, hogy 2-3 győzelemmel többet szerezzenek, ezek alapján én nem gondolom teljesen reménytelennek a gárdát.
A Jets Moore-Wilson kettőse is szerepelhetne itt, ha az irányítóhelyzet jobb lenne, de amíg az nem oldódik meg, nem tudom ide tenni őket.
TIGHT ENDEK:
A tight end poszt ismét trükkös. Általában a poszt krémje (2-3 játékos) elszakad a többiektől, a többiek pedig viszonylag közel helyezkednek el egymáshoz. A 2010-es évek nagy részében Gronkowski volt a lista élén minden évben, konzisztensen első körben került kiválasztásra, és amikor nem volt sérült, akkor meg is szolgálta az árát. Az elmúlt 5-6 évben Travis Kelce vette át a stafétát tőle és ugyan minden évben akad egy-egy kihívója, de ennyire stabil eredményt más nem hozott rajta kívül. Lassan az ő ideje is lejár, jelenleg Mark Andrews lehet az új király, ha folytatni tudja az elmúlt 2-3 év eredményeit. Ízléstől és stratégiától függően őt érdemes lehet célozni, ha lecsúszik a 2. körbe, de én elsőt sosem lőttem el tight endre redraft ligában.
Az idei évben számomra a legnagyobb sleeper Cole Kmet volt, aki jelenleg TE11, szóval már nem is annyira sleeper, így új nevek után kellett nézzek.
Gerald Everett:
A Chargers nagyon jól néz ki, Herberttel az élen. Allen, Williams és Ekeler mögé viszont nem Guyton vagy Palmer fog odaérni szerintem, hanem Everett. Talán az eddigi legjobb QB fog neki dobálni vitán felül az eddigi legjobb támadósorában, ráadásul a 12-13. kör határán mozog az értéke. Ajándék.
Hayden Hurst:
Hurst nem tudott felnőni a draft pedigréjéhez, így Baltimore-ban nem is marasztalták, viszont az egyetlen évében, amikor egyértelmű kezdő volt Atlantában, vállalható számokat hozott (88/56, 571 yd, 6 TD). A Bengalsnál CJ Uzomah tavaly jól játszott a sérüléséig, én hasonlót bele tudok látni Hurstbe is. Az egyetlen kérdés a volumen lehet, mert Chase, Higgins, Boyd, Mixon mellett nem biztos, hogy konstans sok célbavétel köthető majd hozzá, de a 15-16. körben ez már annyira nem izgat.
Colts tight endek:
Az biztos, hogy valamelyik Colts tight end jó lesz, de hogy melyik, azt egyelőre nem tudom megmondani. Az Indianapolis előszeretettel használ több tight endes felállásokat, illetve rotálni is szokta a poszton játszókat. Jelenleg a volt kosárlabda sztár Mo Alie-Cox, a tavaly draftolt alulméretezett Kylen Granson és az idei újonc Jelani Woods küzd a játéklehetőségért, de hogy ebből melyikük válik be leginkább az egyelőre kérdőjeles, mindenesetre olyan szituáció ez, amit érdemes szemmel tartani, már csak a Colts veretesnek egyáltalán nem mondható elkapósora miatt is.
Isaiah Likely:
Az előszezon egyik legnagyobb sztorija az övé. Jobb híján került a Ravenshez a negyedik körben második tight endként úgy, hogy Andrews szerepét már említettem az elején. Ennek ellenére már az edzőtáborban is jöttek róla sorban a pozitív hírek, ezt megfejelte még két nagyszerű teljesítménnyel az előszezon meccseken, az utolsón pedig a kezdőkkel együtt pihentették. A Ravens is kedveli a több tight endes felállásokat, illetve az elkapók között sem találunk túl sok nagy nevet, de nem szabad elfelejteni azt sem, hogy a támadósor futásorientált és a tight end poszt több tanulást igényel. Ezek függvényében igazítsuk hozzá az idei elvárásainkat, de Andrews mögé bármikor vinném handcuffnak, jelenleg a TE39.
Ha a Jets irányító helyzete tisztul és pozitívnak értékelhető, akkor CJ Uzomah is használható opció lehet, de amíg ez nem következik be, én nem erőltetném a dolgot.
Ezek a játékosok szerepelnek az én listámon, kommentek között jöhet, hogy kiket hagytam ki! A draftokhoz mindenkinek jó készülést és sikeres szezont kívánok!
