Connect with us

Összefoglaló

Őrült fordítások és egy őrült majdnem fordítás

A tavalyi szezonban egyetlen olyan mérkőzés sem volt, ahol egy csapat 20 pontos hátrányból nyerni tudott volna. Ehhez képest csak a tegnapi napon kettő ilyet is láttunk, plusz olyan is előfordult, hogy 90 másodperc alatt valaki 13 pontos hátrányból nyerni tudjon, a Falcons pedig nagyon közel volt ahhoz, hogy visszafordítsa a 28-3-at és ilyen hátrányból megverje a címvédőt.

Arizona Cardinals @ Las Vegas Raiders 29-23 h.u.

Nem tudom mikor láttam utoljára ennyire kétoldalú mérkőzést. Az első félidőben a Cardinals konkrétan mintha pályán sem lett volna, a védelem négy támadásból négy pontszerzést (20 pontot) engedett, a támadósor pedig mindössze 71 yardra, két puntra és egy interceptionre volt jó. Nem lett volna túlzás ekkor azt állítani, hogy a szezon első hat negyede alapján az arizonai a liga legrosszabb csapata.

A Raiders ellenben parádés volt védőoldalon, és az offense is szépen masírozott végig a pályán, ráadásul még Davante Adamst sem használták (2 elkapás, 12 yard), tehát még plusz lehetőség is volt a második félidőre kanyarodva. Aztán a nagyszünet után minden megváltozott. Ugyan jött még egy-egy punt, de onnantól kezdve a Cardinals nagyon durván beindult: négy támadásból három touchdown és az egy kimaradt lehetőség is egy elrontott negyedik és 1 volt az ellenfél 11 yardosán.

Mindeközben a Raiders támadósora teljesen lenullázódott, a második félidőben mindössze 90 yardra és egy mezőnygólra futotta a részükről. Adams hanyagolása eléggé érthetetlen volt, még ha a Cardinals nagyobb figyelmet is fordított rá, emberanyagban nem igazán vehették volna fel vele a versenyt. Az persze nagyon nem segített, hogy a támadófal egészen borzasztó volt, pedig JJ Watton kívül nem sok mindenkitől kellett úgy igazán tartani az ellenfélnél.

A Raiders gyengélkedés tehát utat nyitott a Cardinals előtt a fordításra. És hogy ez összejött, azért kizárólag Kyler Murray felelős. Persze a többiek is kivették a részüket a dologból, de Murray beütött valami cheat code-ot és god mode-ba kapcsolt – igazi gamer, mondhatnánk. Highlight játék highlight játék után, parádés passzok nagyon kicsi ablakokba, lehetetlen menekülések, hihetetlen két pontosok. Ugyanis kétszer 8 pont kellett a végén az egyenlítéshez, Murray pedig mindegyiket hihetetlen módon oldotta meg. Mutatom a négy játékot egymás után, mert ezeket látni kell (a Brownnak dobott TD-t végül az 1 yardosra ítélték).

A Raiders védelme ezen a ponton már teljesen kifulladt, hiszen csak a második félidőben 50+ játékon át voltak a pályán. Így pedig úgy gondolhattuk, hogy ha a Cardinals nyeri a pénzfeldobást a hosszabbításban, akkor semmi esélyük nem lesz megálljt parancsolni. Ők azonban máshogy gondolták, ugyanis negyedik kísérletre kényszerítették az ellenfelet, és ugyan azt Murray megint megoldotta, de Marquise Brown nem volt kellően ügyes és határozott, így a safety Duron Harmon messziről érkezve ki tudta ütni a labdát a kezéből, amivel a Raiders a győzelemért támadhatott.

A fordulatoknak viszont itt sem volt még vége, ugyanis az amúgy rendkívül megbízható Hunter Renfrow nem egyszer, hanem kétszer is fumble-t vétett. Az elsőt még összeszedte csapattársa, a másodikat viszont már nem, ezt pedig Byron Murphy vitte vissza TD-re. Kész, ennyi volt, gondolhatnánk, de nem volt még vége, ugyanis Murphy majdnem tolt egy “DeSean Jacksont” és a gólvonalnál eldobta a labdát nagy örömében – szerencséjére már épp átlépve a vonalat.

Így pedig tényleg nyert a Cardinals, óriási hátrányból fordítva. Az első meccs és az első félidő alapján borzasztó csapatnak tűnt az arizonai gárda, Kyler Murray-vel együtt, azonban az irányítóból most előjött az állat és nem ismert lehetetlent. Úgy tűnik fekszik neki, hogy idegenben underdog legyen, ugyanis az utóbbi hat ilyen meccsét megnyerte.

A Raiders mindeközben 0-2-vel nyitotta az idényt és a tavalyi négy hosszabbításos győzelem után most nem jött ki nekik a lépés. A támadósor második félidei játékát mindenképp kritika kell érje, a támadófal a vártaknak megfelelően nagy problémát jelent, de McDaniels sem tudott kitalálni most semmit a vérzés megállítására.

(katonadani)

Miami Dolphins @ Baltimore Ravens 42-38

Az előbb azt írtam, hogy nem tudom mikor láttam két ennyire különböző félidőt. Nos, a válasz akár lehet az is, hogy pár órával korábban, ugyanis a Dolphins@Ravens találkozó is valamennyire beleillik ebbe a kategóriába. Bár itt talán az lenne a fair, hogy nem tudom mikor láttam ekkora negyedik negyedes fordítást. A Ravens ugyanis 35-14-re vezetett az utolsó játékrész kezdetén, mégis sikerült kikapnia a Dolphinstól.

Három negyeden keresztül nagyon nem úgy nézett ki, hogy bármi esélye is lenne a Dolphinsnak, a Ravens dominálta a találkozót. A tavalyi meccsükkel ellentétben Lamar Jacksonnak és Greg Romannek voltak válaszai a blitz ellen. Az irányítónak az első félidőben 8/9, 162 yard, 3 TD és egy tökéletes passer rating volt a mérlege ilyen szituációkban, összességében is tökéletesen zárta az első két negyedet. A drive-jaik vagy nagyon sok játékból álltak, vagy sikerült összehozni egy nagy játékot – valahogy így képzelik el a tökéletes támadósort Lamar vezetésével. Oké, egyszer a gólvonalnál egy rossz snap miatt megtorpantak, de előtte kompenzálták ezt egy kickoff return TD-vel. Az első félidőben négy drive-ot vezetett a Ravens, ebből három TD lett, egy pedig az egy yardoson akadt meg, szóval tényleg agyondominálták a Dolphins védelmét (plusz még a másodikban is volt egy 79 yardos Lamar futott TD).

Mindeközben a túloldalon Tua Tagovailoa szenvedett. Volt két interceptionje (nagyon kijött a karerő hiánya), és ugyan egy TD összejött, de a yardjai túlnyomó többségét elkapás után szállította a két szélvészgyors elkapója, az irányító egyáltalán nem játszott jól. Aztán ahogy Kyler Murray-nél, úgy itt is mintha átkapcsoltak volna valamit a nagyszünetben. A Dolphins ugyanis ezután hat támadásból öt touchdownt szerzett, ebből négyet a negyedik negyedben.

Ugyan Tua jól játszott a második félidőben, azért olyan god mode-ról nem beszélhetünk az esetében, mint Murray-nél. A Ravens több játéknál is teljesen elnézte a védekezést és Hill vagy Waddle közelében sem volt senki az elkapásnál, a két WR pedig elképesztőt játszott. Mindketten 11 elkapás és 170 yard fölé jutottak, plusz 2-2 TD-t is betettek a közösbe (sosem volt még ilyen páros egy meccsen), Tua pedig összességében 36/50, 469 yard, 6 TD, 2 INT mutatóval zárt. Mike McDaniel főedzőt is dicsérjük meg mindenképp, mert kiváló második félidőt hívott.

A Ravens próbálkozott a végén már mindennel, volt 2 emberes pass rush, volt belső és külső blitz is, duplázták Hillt, mindent megpróbáltak, de semmi sem volt hatásos a Dolphins ellen. Nem tudták nyomás alá helyezni Tuát, aki ilyen körülmények közt rendkívül pontos, ezt pedig most is megmutatta több ízben is. A Hollók védelme egyébként baromira kifáradt a végére Hill és Waddle üldözésében, a NextGenStats adatai szerint a defensive backek az egész meccsen 6131 yardot futkároztak, ami a tavalyi méréskezdet óta a legtöbb.

És hogy mennyire volt vad ez a comeback? Az utóbbi 12 évben ha egy csapat 21 ponttal vezetett a negyedik negyed kezdetén, akkor 711-ből 711-szer nyert is. A Dolphins ezzel veretlenül áll két forduló után, amit mindössze 6 másik csapat mondhat el magáról, abból ráadásul három ma éjjel játszik majd. A Ravens ellenben csalódott lehet ilyen előnyt leadva, főleg hogy Lamar (és ezzel együtt az offense) a meccs túlnyomó részében lehengerlő volt.

(katonadani)

New York Jets @ Cleveland Browns 31-30

A fogadóirodák sima Browns győzelmet vártak, és bár az első félidőben a Jets kihozta döntetlenre az állást (14-14), de 1:55-tel a mérkőzés vége előtt 30-17-re vezetett a hazai csapat. Aztán jött báró Joe Flacco, aki előbb levezetett egy 75 yardos TD-drive-ot 33 másodperc alatt (a Corey Davisnak adott 66 yardos TD-passza olyan volt, mintha a Browns védői már a lefújást várták volna), majd az onside kick is sikerült, és aztán még a következő TD-t is megoldotta Flacco! Ekkor viszont még volt hátra 22 másodperc az órából és a Cleveland szépen is haladt, de Jacoby Brissett keze végül megremegett és közel a mezőnygól-távolsághoz eladta a labdát.

Az említett két parádés drive-val együtt Joe Flacco 307 yardot és négy TD-t passzolt a meccsen, vagyis ezúttal tényleg elit volt. Ebből 102 yardot és két hatpontost az első körös újonc Garrett Wilson jegyzett, illetve Corey Davisnek is volt 83 yardja és egy TD-je, ráadásul még a futójáték is működött. Konkrétan rá sem lehetett ismerni a Jets offense-re. Nehéz megmagyarázni, honnan jött ez a teljesítmény és szinte biztos, hogy nem fenntartható Flaccóval, de legalább lesz egy jó hete a játékosoknak (legalábbis a támadóknak).

Ahogy várni lehetett, Jacoby Brissettel ennyit tud a Browns. A gyengébb csapatok ellen lehet esélye a gárdának, már amennyiben nincs egy jó védőfaluk és lehet ellenük futni (most is 184 yard és három TD volt a földön a mérleg), mert hiába volt 100 yardos meccse Amari Coopernek, ennek az offense-nek nincs passzjátéka. Emellett a védelem sem tűnik annyira jónak, mert az hagyján, hogy a gyenge védőfal nem fogja meg a futást, de hogy egy bottom 10-es támadófallal Flaccónak ennyire nyugodt meccse legyen, az védhetetlen. Ezzel együtt ez azért egy simán nyerhető meccs volt, mindössze két perccel kellett volna csak tovább koncentrálni – úgy tűnik, ezek a rövidzárlatok továbbra is problémát okoznak a főedző Kevin Stefanskinak, pedig a Panthers elleni végjáték után már azt hihettük, hogy ezt kinőtte.

(renningan)

Atlanta Falcons @ Los Angeles Rams 27-31

Sokáig nagyon tükörsima meccsnek nézett ez ki, a Rams 28-3-ra is vezetett annak ellenére, hogy messze nem volt minden tökéletes. Aztán a harmadik negyed második felében összeomlott minden: Matt Stafford dobott egy nagyon csúnya interceptiont, a védelem pedig már a meccs utáni ünneplésre gondolt, aminek 14 benyelt pont lett a jutalma. Eközben az offense csak egy mezőnygólt volt képes összehozni, de öt perccel a meccs vége előtt így is 14 pontos volt az előny. Aztán a Falcons egy blokkolt punt után szerzett TD-vel és egy kétpontossal elintézte, hogy egy jó védekezéssel és egy TD-vel meglegyen a győzelem.

Nyilván jött is a jó védekezés egy Cooper Kupp fumble formájában, de Marcus Mariota hibázott és Jalen Ramsey interceptionjével úgy tűnt, hogy eldől a mérkőzés. A Rams viszont nem tudott first downt csinálni, a punter Riley Dixon pedig a blokkolt puntnál megsérülhetett, így Sean McVay behívott egy önsafetyt, nehogy megint gondot okozzon a speciális egység. Ezzel együtt még lett volna egy lövése a Falconsnak, de Mariotát a Hail Mary előtt sackelték, így ha nyögvenyelősen is, de megszerezte első idei sikerét a címvédő.

Bár összességében érdekes találkozó volt, túl sok tanulságot nem lehet levonni. Azt eddig is tudtuk, hogy a Rams egy jó csapat, most pedig a pályán is láttuk, hogy milyen magasan van a plafon. A hibákkal viszont kezdeni kell valamit, mert két forduló alatt összesen nem láttunk 60 percnyi jó játékot sem a védelemtől, sem a támadósortól.

Stafford is hiába kezdett 12 jó passzal, hiába volt rengeteg extra dobása a meccsen, két olyan homály, ki nem kényszerített INT-je volt, hogy azt egyszerűen nem lehet védeni, pláne hogy ezzel életben tartotta a Falconst. A hárommeccses rossz ciklusa viszont elvileg véget ér, de már az is előrelépés lenne, ha nem átlagolna 2,5 INT-t meccsenként. Ellenben pozitívum, hogy Allen Robinson nem felejtett el futballozni és egy-két héten belül nagyon ütős párost alkothat majd Kuppal. A védelemmel kapcsolatban pedig leginkább azt lehet kiemelni, hogy Aaron Donald eléggé láthatatlan eddig és Bobby Wagnerből is több a kár, mint a haszon. Nem lepne meg, ha a cserehatáridő előtt még érkezne egy jobb nevű védő a csapathoz.

A Falcons részéről Drake Londont lehet kiemelni, aki nyolc elkapásból 86 yardot és egy TD-t szerzett és üde színfoltja a támadósornak. Marcus Mariota is jól nézett ki, meg úgy általában jobban muzsikál ez az Arthur Smith féle Falcons offense vele, mint Matt Ryannel, de az árnyékán így sem tudott túllépni és továbbra sem lehet azt várni tőle, hogy egyedül meccseket nyerjen. Pedig muszáj lenne, ugyanis a védelem olyan gyenge Atlantában, hogy még a Rams futójáték is működőképesnek tűnt. Persze ez utóbbi akár annak is köszönhető lehetne, hogy az elkapó Ben Skowronek átment fullbackbe és elég jól blokkolt, de azért meglepő lenne, ha jobb védelmek ellen is működne McVay innovációja.

(renningan)

12 Comments

Minden jog fenntartva. © 2020 Fűzővel kifelé!