A címvédő kálváriája – amikor az all in nem jön be

A Los Angeles Rams már Jared Goffal is fullba nyomta az all int, de végül az irányító limitáltságai miatt nem jött össze az áhított bajnoki cím. Aztán Les Snead és Sean McVay tavaly bedobta az utolsó zsetonjait Matt Staffordra (illetve részben Von Millerre és Odell Beckhamre), aminek egy Royal Flush lett a végeredménye és hazai pályán sikerült megnyerni a Super Bowlt. Ezek után nem volt meglepő, hogy idén ismét repültek a zsetonok a már kézben lévő Ász-Királyra, de az asztalra kerülő lapok nem hozták a várt eredményeket és sokak szerint már a rájátszás is veszélyben lehet.

Az NFL velejárója a hype: ha valaki nagy pontkülönbséggel megver pár gyengébb csapatot, akkor hirtelen Super Bowl favorittá kiáltják ki, majd egy váratlan vereség után mindenki kongatni kezdi a harangokat és hívják a papot. Az elmúlt két évben ugyanez a hullámvasút megtörtént a Ramsszel és a Bucsszal is. Előbbi 7-1-gyel, utóbbi 6-2-vel kezdett, mindenki odáig volt tőlük, ráadásul teljes joggal. Majd a Los Angeles sorozatban elbukott három meccset, míg a Tampa szintén elveszített négy találkozót a kilencedik és a 12. hét között, és el is kezdték őket leírni (Stafford pont olyan kókler, mint a Lionsben, Brady semmit sem ér Belichick nélkül stb.). A problémákat azonban sikerült megoldani, és bár egyik gárda sem lett első vagy második kiemelt, de a rájátszásban végigverték a mezőnyt.

Alapvetően tehát még bőven korai temetni a Ramst, mert továbbra is nagyon valószínűtlen, hogy legalább a rájátszás ne legyen meg – ha máshogy nem, akkor Wild Cardon. Ugyanakkor a problémák nyilvánvalóak, és a tavalyi évvel ellentétben nem lehet azt mondani, hogy csak némi finomhangolás és pár okos ötlet kell a sikerhez.

A Win Now egyetlen gyengesége

[ppp_patron_only level=”1450″ silent=”no”]

Bármennyire állítják a konzervatív csapatépítési filozófiát vallók (pl. a Colts vagy a Packers), hogy a win now nem fenntartható, ez nettó tévedés. Persze ehhez alap, hogy legyen egy jó irányítója a csapatnak, de amennyiben az megvan, ma már nincs akadálya annak, hogy akár 5-10 évig folyamatos win now-ban legyen valaki. Persze mondjuk öt évente nem árt szusszanni egyet (hagyni kifutni a rossz szerződéseket, benyelni némi DM-et a maguk előtt tolt tételekből, lehozni egy csendesebb piacot) és bevállalni egy 10-7 körüli szezont, de ezt is csak azért, hogy a folyamatos win now egyetlen hátrányát tolerálható szinten lehessen tartani.

A minden áron győzni akarás nem anyagilag fojtja meg a csapatot, pláne nem évente 20-30 millió dolláros cap növekedés mellett. Nem is kell érte beáldozni a jövőt, mert egyrészt a draft még az első körben is nagyrészt lutri (ezért is szórják egyre bátrabban a pickeket a csapatok), másrészt látjuk, hogy mennyit számít egy Von Miller, egy Jalen Ramsey, egy Steffon Diggs vagy egy AJ Brown (persze ezt is lehet rosszul csinálni), illetve az elmúlt bő tíz évben talán csak a Packers tudott úgy Super Bowlba jutni (és azóta sem), hogy csak a draftra fókuszált.

Ezek csupán mítoszok, amikkel meg lehet nyugtatni a szurkolókat, miért nem érkezett erősítés a draftról vagy a piacról. Ezzel együtt természetesen a win now-nak is van gyengesége: minél tovább van valaki win now-ban, annál kisebb a hibázási lehetősége. Az esély tehát ugyanúgy adott a roster megerősítésére vagy szinten tartására, senki nem indul hátrányból a piacon vagy a drafton, hanem például 10 lövés helyett csak hat lövése van megoldani öt hiányposztot. (Bár tegyük hozzá: ez is csak elméleti szinten hátrány, mivel a konzervatív hozzáállás szintén csak hat próbát enged meg, az extra négyet pedig elteszi talonba és jó eséllyel soha nem használja fel.)

Ha hatból négy lövés talál, akkor effektíve minden rendben van, de ha csak egy-kettő, akkor már nem igazán van lehetőség a hibákat javítani. Ezért van most bajban a Rams, mert míg tavaly Matt Stafford, Von Miller és Odell Beckham telitalálatok voltak, addig idén ilyen-olyan okok miatt nagyon úgy néz ki, hogy 0/5 lett a mérleg.

Probléma 1: A rosszul sikerült offseason

Mint a legtöbb bajnokcsapat, úgy a Rams is több kezdőt elveszített a holtszezon alatt. Ez mindig benne van a pakliban, nagyon nehéz mindenkit megtartani. A csapatnak ráadásul nem volt sem költőpénze, sem drafttőkéje, így abszolút védhető lett volna az a hozzáállás, hogy jöjjön most egy kisebb szusszanás a win now-ban, hogy aztán a 2023-ra felszabaduló pénzekkel, illetve a távozókért kapott kompenzációs pickekkel ismét ledominálja a piacot a csapat.

Azt nyilván csak Les Snead tudja, hogy bevállalt-e volna egy átmeneti évet, ha Aaron Donald nem fenyeget visszavonulással egy nagy szerződés- és az all in folytatása érdekében, a végeredményen viszont ez nem változtat: a Rams átalakított egy csomó szerződést és mindent megtett azért, hogy maximalizálja a címvédés esélyét. Csak ezúttal kevesebb, mint több sikerrel.

Távozó: Andrew Whitworth, LT (visszavonult)
Pótlás: Joe Noteboom, $13,3M/év

Whitworth visszavonulásával 16 millió dollár szabadult fel, ami ugyan a fizetési plafon szempontjából jól jött, de szakmailag nagyon nehéz feladat elé állította a front office-t. Sneadék végül a saját nevelésű Joe Noteboom mellé tették a voksukat, ami tavasszal korrekt döntésnek tűnt.

A korábbi harmadik körös falember Whitworth cseréje volt, ismerte a rendszert és amikor beugrott, akkor jól is játszott. Ugyan a 13,3 millió dolláros fizetés erős túlzásnak tűnt egy sérülékeny, öt év alatt 1689 snapen pályára lépő falembernek, de az előbb felsorolt pozitívumok miatt védhető volt a döntés. A végeredmény viszont egyelőre nem hozta az elvártakat: ugyan Noteboom még mindig a jobbak közé tartozik a támadófalból, de már öt sacket és 23 nyomást engedett, illetve futásblokkolásban is csak korrekt.

Összehasonlításképp Whitworth tavaly a rájátszással együtt csak 20 nyomást engedett és All-Pro szinten teljesített. Természetesen nem lehetett elvárni, hogy Noteboom egy potenciális jövőbeli Hall of Famer szintjét hozza, de a 13 millió dolláros fizetését sem sikerült eddig megszolgálnia, ezt a szintet feleennyiért is hozza egy átlagos OT.

Távozó: Robert Woods/Odell Beckham, WR
Pótlás: Allen Robinson, $15,5M/év

Robert Woods sérülésből lábadozott, az évi 16,25 milliós fizetése pedig túl sok volt ahhoz, hogy ilyen kérdőjeles állapotban a rosteren maradjon. Odell Beckham szintén megsérült, jobb esetben novemberben térhet vissza, így az ő újraigazolása sem volt reális opció. A Super Bowlon pedig láttuk, hogy egy jó elkapó nem elég, így a Rams leigazolta évi 15,5 millióért a korábban évekig minimum top 10-es szinten teljesítő Allen Robinsont.

A Jaguars és a Bears korábbi elkapójának pocsék 2021-es idénye volt, de reménykedtek abban, hogy Los Angelesben megújulhat – mindkét irányba voltak szakértői jóslatok. Ebből viszont nem lett semmi: öt meccs után csupán 107 yardja és egy TD-je van, még a harmadik-negyedik számú cornereket sem tudja megverni. Egy Kenny Golladay 2.0, a használhatatlansága miatt a Rams offense egy egyszemélyes Cooper Kupp show, ez pedig már tavaly sem működött – 15,5 millió dollár ki az ablakon.

Távozó: Von Miller, Edge
Pótlás: Bobby Wagner, LB, $10M/év

Ez volt a front office legambivalensebb lépése. Wagnerrel egyértelműen érkezett a sztárság, amit a Ramsnél nagyon szeretnek, nem is kerül veszettül sokba, viszont a pozíciós érték miatt ez már az elejétől kezdve egy vesztes ügy volt. Nem mintha nem akarták volna megtartani Millert, kapott is egy szép ajánlatot, de a pass rusher menni akart – van ilyen.

Ezzel így alapjáraton nem is lett volna végzetes, mert Wagner hiányposztra érkezett, ráadásul még mindig jól játszik, még ha nem is az a playmaker, aki korábban volt. A probléma ott van, hogy a csapatnál arra apelláltak, hogy majd a Justin Hollinsok előre lépnek és képesek lesznek hozzátenni a védelem teljesítményéhez (pedig lett volna akár csak 5 millióért is magas szintet képviselő veterán pass rusher a piacon). Ez nem történt meg  – és nem csak a pass rushereknél, de egyik poszton sem –, és mivel Wagner hozzáadott értéke önmagában kicsi, így ez az igazolás is kapufa lett.

Távozó: Darious Williams, CB
Pótlás: Troy Hill, $4,5M/év

Williams egy korrekt második számú corner volt, de egy kiemelkedő évet leszámítva nem volt ott a legjobbak között. Ettől persze még hasznos volt és hiányzik a jelenléte a pályán, de a menedzsment bízott a fiatalokban (nem jött be), plusz visszaigazolta a kiváló slot corner Troy Hillt. Ugyan más a szerepköre a két játékosnak, de ettől ez még minőségi változtatásnak tűnt és papíron jó kombót alkothatott volna Jalen Ramsey-vel. Ebből sem lett semmi, bár ezúttal kivételesen azért, mert Hill megsérült és legutóbb a második héten lépett pályára.

Távozó: Austin Corbett, G
Pótlás: Logan Bruss, 2022-es 3. körös pick (+ a center Brian Allen újraigazolása)

Corbett egy korrekt játékos, de a tavalyi elit Rams támadófal leggyengébb tagjaként teljesen védhető volt, hogy elengedte a csapat és a kevés tőkéből a center Brian Allent igazolta újra. Ezzel együtt a távozása hiányposztot generált, amit a csapat a legmagasabb 2022-es pickjével akart orvosolni, de ez a kísérlet is mellé ment, miután Logan Bruss még az alapszakasz kezdete előtt megsérült.

Probléma 2: A sérülésbogár

A lista végéből látszik, hogy nem csak a szakmailag rosszul elsülő igazolások, hanem a balszerencse is hátráltatja a Ramst. Az egész Matt Stafford furcsa könyöksérülésével kezdődött, ami miatt szinte az egész holtszezont kiülte – meg is látszik a formáján, plusz a nem létező kémián Robinsonnal. Ezt követte Logan Bruss és a második/harmadik számú elkapó Van Jefferson sérülése, majd a szezon folyamán hagyott ki meccset Brian Allen, a kezdő guard David Edwards és a végül a kezdőt megöröklő Coleman Shelton is.

Mindez azt eredményezte, hogy a Rams öt hét alatt egyszer sem tudott ugyanazzal a kezdő támadófallal kiállni, ami Noteboom gyengébb játékával kiegészítve többek között 21 sackben manifesztálódott, vagyis ilyen ütemben 71-szer vinnék földre az amúgy is sérülésekkel bajlódó Staffordot. Természetesen a futásblokkolás sem megy, így legyen bármennyire is kreatív Sean McVay, ezt az elkapó Ben Skowronek fullbackként használata nem fogja megoldani.

Bónuszként a secondaryben is sokan küzdenek kisebb-nagyobb sérülésekkel, Hill mellett kiesett például a kezdő safety Jordan Fuller és a rotációban nagyon sok szerepet kapó corner David Long. Előbbi miatt ugrott a Rams sokat használt három safetys felállása, utóbbi (és Hill) kiesése pedig azt eredményezte, hogy a három meccs alatt 252 yardot és egy TD-t engedő, a PFF értékelése alapján a top 100-ba is alig beférő Derion Kendrick stabil kezdő lett.

A Ramst évekig elkerülte a sérülésbogár, és már azt hihettük, hogy van valami a Los Angeles-i vízben, vagy valami sporttudományos innovációval tudják fenntartani az egészségüket, de lehet csak sokáig volt szerencséjük, ami most megfordult.

Miben lehet reménykedni?

A Rams kerete nem rossz és annak ellenére van tele saját nevelésű, kezdő szintű játékosokkal, hogy nem szokott az első körben draftolni a csapat. Ez már több, mint amit a legtöbb franchise fel tud mutatni és erre bőven lehetne építeni, ha nem lenne sérült az alap és ne korhadnának a frissen hozott építőkockák.

A védelem alapvetően képes egy átlagon felüli teljesítményre, de a Bills megmutatta, hogy ez a legjobbak ellen kevés. És ez alighanem így is lesz a szezon végéig, mert ebben az egységben egészségesen sem lenne sokkal több, ahhoz kellene minimum egy Von Miller és egy egészséges Hill. De ez még mindig elég lehetne legalább a csoportgyőzelemre, ha az offense ne lenne bottom 3-as.

Van Jefferson hiánya kellemetlen, a korábbi második körös Tutu Atwell használhatatlansága kínos, de ez senkit nem érdekelne, ha Allen Robinson a két évvel ezelőtti formáját hozná. Erre viszont egyelőre képtelen, így a Rams offense-ből elég beduplázni Kuppot, hogy hamvában haljon az egész. Emellett a támadófal jelenleg talán a legrosszabb teljesítményt nyújtja a ligában, aminek köszönhetően egyrészt extrém káros minden futókísérlet, másrészt Staffordnak nincs ideje 10 yardnál messzebbre dobnia a labdát (ha igen, akkor sem tudja maximalizálni a kevés lehetőségét).

A csapat így leginkább abban reménykedhet, amiben a Ravens reménykedett tavaly, hogy egyszer csak meggyógyulnak a sérültek, csak lehetőleg még az alapszakasz vége előtt. Nem mintha a Shelton, Allen, Edwards trió összeállásával hirtelen minden megoldódna, de kiindulási alapnak nem lenne rossz, ha a bottom 3-as támadófal akárcsak megközelíteni a top 20-at. Az sem kizárt, hogy Allen Robinson is visszatér a korábbi formájához, illetve Staffordtól is elvárható ennél bőven jobb játék, plusz Snead is csereberélhet még. A lehetőségek viszont szűkösek, és abszolút benne van a pakliban, hogy a címvédő még a rájátszásba sem jut be.

[/ppp_patron_only]