Rangadót nyert a Bills és az Eagles, tovább robog a Vikings

A hét meccsét a Bills tudta megnyerni a Chiefs otthonában, míg éjjel az Eagles hazai pályán tartotta meg a veretlenségét. Mindeközben a Vikings szépen csendben 5-1-es mérlegre tett szert. 

Buffalo Bills @ Kansas City Chiefs 24 – 20

A tavalyi rájátszás legvadabb meccsének visszavágója egy hasonlóan őrült mérkőzést hozott, igaz kezdetben úgy tűnt itt valami elromlott a támadóknál. Mindkét csapat egy hosszú drive-ot vezetett le, aminek a végén nulla ponttal távoztak. Előbb Allen dobott egy rossz hátrapasszt, amiből fumble lett, majd a célterületen Mahomes adta el a labdát.

Ez a két drive megmutatta, nagyjából mire lehet számítani, és nem is tévedtünk. A két védelem mindent megtett azért, hogy elvegye a másiktól a nagy játék lehetőségét, és ez a mérkőzés nagy részében sikerült is. Amikor azonban nem, akkor az ellenfél büntetett. A Chiefs például az első TD-jét úgy szerezte, hogy Juju Smith-Schuster három Bills védőt is lerázott magáról, és befutott a célterületre.

A Bills támadósor az első félidő nagy részében nem tudott pontokat szerezni, és másfél perccel a nagyszünet előtt is úgy tűnt, nem lesz se TD, de még csak mezőnygól sem. A támadást ugyanis a saját két yardosról kellett megkezdeni, és inkább a safety elkerülése lehetett a cél. Allent azonban ez nem zavarta meg, gyorsan kihozta a labdát a veszélyes helyről, végigment a pályán, és Gabriel Davisnek kiosztott egy 34 yardos TD-t.

Ezen a ponton pedig megismétlődött ugyanaz, ami tavaly a rájátszásban. Mahomesnak maradt 12 másodperce, és egy időkérése, ami elég volt ahhoz, hogy eljusson mezőnygól távolságba. Igaz, ez nem volt olyan kényelmes rúgás, mint tavaly, de Butker számára a 62 yard sem jelentett akadályt, így félidőre 10-10-es állással vonultak a felek.

A második félidőben aztán folytatódott az adok-kapok, a Bills TD-t szerzett, amire a Chiefs válaszolt, sőt egy újabb mezőnygól drive-ot is sikerült levezetni, így az utolsó percekre 20-17-es hazai vezetéssel fordultak. Ott aztán jött az újabb Allen magic, aki kiosztotta a 3. TD passzát is a meccsen, ezúttal Dawson Knox-nak. Egy perc azonban az órán maradt.

Mivel 4 pont volt a Bills előnye, ezért Mahomesnak mindenképpen TD-t kellett szereznie, a mezőnygól ezúttal nem lett volna elég. Egy perc azonban bőven elég lett volna ahhoz, hogy végigmenjen a pályán, de ez nem történt meg. Egy váratlan hiba az irányítótól interceptiont eredményezett, amit Taron Johnson fogott meg, lezárva ezzel a forduló egyik legnagyobb összecsapását.

A két csapat egész meccsen színvonalas futballt játszott, és a mérkőzés egyes szakaszaiban a Chiefs volt a jobb, másik szakaszában a Bills. Mindkét irányító hozta az elvártat, és majdnem azonos yardmennyiséget dobáltak össze (Allen: 329, Mahomes: 338). A különbséget végül az jelentette, hogy míg Allen csak egyszer adta el a labdát, addig Mahomes kétszer.

Érdemes még megemlíteni, hogy idén talán először volt a Billsnek futójátéka. Nem kell őrült számokra gondolni, Singletary csak 85 yardig jutott el, de a korábbi 2 yardos futásaihoz képest, most egész sokat tudott haladni a földön. Ezzel szemben a Chiefsnél Clyde Edwards-Helaire csak 33 yardig jutott, és a futójáték nem létezett ezen a meccsen. Ez is sokat számított, mert míg a Chiefs védőknek több mindenre kellett figyelniük, addig a Bills defense-nek elég volt csak Mahomesra koncentrálnia.

Von Millert kell még mindenképp kiemelni, aki a meccs végi interceptionnél is megkergette Mahomest, de emellett is volt puntot kierőszakoló sackje és mezőnygólra kényszerítése is nyomás miatt. A kiváló pass rushert sokat rotálták idén, most azonban javarészt pályán volt (56% vs 75%+), és nagyon sokat tett hozzá a sikerhez.

(jarred)

Dallas Cowboys @ Philadelphia Eagles 17-26

A vasárnap esti rangadón a veretlen Eagles fogadta a csoportrivális, mindössze egy vereséggel álló Cowboyst, a Sasok pedig végül megőrizték makulátlan mérlegüket, míg a dallasiaknál elfogyott a Cooper Rush magic.

Mondjuk, hogy tapogatózással indult a mérkőzés, ami szép megfogalmazása annak, hogy három gyors punttal kezdtek a csapatok. Utána viszont az Eagles beindult: hosszú TD-drive, gyors interception, újabb TD, megállított negyedik és rövid, mezőnygól, újabb interception, még egy mezőnygól. Ezzel 20-0 volt az állás a hazaiaknak, és ugyan egy field goallal szépített még a Cowboys, a szünetre magabiztos előnnyel mehettek a Sasok. A dallasi védelem egyébként egész évben nem engedett egy meccsen sem 19 pontnál többet, most egy félidő alatt 20-at pakoltak fel rájuk.

Az Eagles támadófala dominált, Micah Parsonst kiválóan kivették a játékból úgy, hogy sokszor blokkolatlanul hagyták és őt olvasta Hurts, így bármit csinált az elit védő, a hazaiak az ellenkezőjét tudták játszani, így szinte teljesen kivették a meccsből. Hurts (szokatlanul) nagyon gyorsan szabadult a labdától, ezzel is igyekeztek a Cowboys pass rush-t limitálni és gyorsan a playmakerek kezébe juttatni a labdát. Nem az irányítóról szólt egyébként a mérkőzés, bár voltak fontos pillanatban megdobott vagy megfutott játékai.

Nem csak a támadósor, hanem a defense is remekelt, leginkább a passz elleni védekezés. Darius Slay és CJ Gardner-Johnson is interceptiont szerzett, James Bradberrynek több leütött labdája is volt, egyszerűen semmi teret nem hagytak az ellenfélnek. Cooper Rushnak pedig kijöttek a gyengeségei, kis résekbe nem tudta bedobni a labdát, nem tudott megoldani nehezebb helyzeteket, és most már befigyeltek az eladott labdák is.

A második félidőre viszont megváltozott a játék képe. Az Eagles talán a magabiztosabb előny tudatában (és Lane Johnson agyrázkódásával) kicsit kiengedett – nem először idén –, a Cowboys pedig nagyon jól változtatott a szünetben. Ennek az lett az eredménye, hogy szép futásokkal és play action játékokkal két touchdownt is szereztek, miközben két puntot erőszakoltak ki (az egyiket egy nagyon jól időzített blitz-cel, amiből talán lehetett volna több is a meccsen), így 20-17 volt a táblán a negyedik negyed legelején. A dallasiak az első hat drive-jukból 81 yardot és 4 first downt haladtak, míg itt ebből a kettőből 172 yardot és 13 first downt. Aki félidőben azt hitte, hogy sima lesz, az tévedett, és teljesen nyitott lett a végjáték.

Az Eagles azonban meg tudta emberelni magát és levezetett egy 13 játékból (azon belül 11 futásból) álló 75 yardos TD drive-ot, amivel a negyed felét el is égették – kellett ehhez egy buta Dante Fowler offside is negyedik kísérletre. Azonban ha a Cowboys folytatta volna menetelését, akkor még a 9 pontos hátrány (a kétpontos kimaradt) ledolgozható lett volna, viszont Rushra odaért Brandon Graham, így az irányító nem tudott rendesen beleállni a passzba, aluldobta elkapóját, CJ Gardner-Johnson pedig fájós kézzel lehúzta a labdát és eldöntötte a mérkőzést.

Az Eagles tehát megtartotta veretlenségét, egyedüliként a ligában, ráadásul a Giants győzelmén kívül minden jól alakult a philadelphiaiaknak a fordulóban. Az első félidős lehengerlő játék ismét jött (magasan a legjobb a pontkülönbsége a csapatnak az első 30 percben), utána viszont ismét sikerült visszaengedni az ellenfelet a meccsbe, amin a továbbiakban javítani kellene – talán épp a jövő heti pihenőhét alatt. A Cowboysnál egyáltalán nem kell kongatni a vészharangokat, hiszen Dak Prescott jövő héten a Lions ellen visszatér, a védelem továbbra is kiváló, így teljesen rendben lesznek a továbbiakban.

(katonadani)

Minnesota Vikings @ Miami Dolphins 24-16

A győzelmet nem kell magyarázni, és ez az 5-1-es Vikings szerencséje. Azt viszont továbbra sem tudom eldönteni, hogy a Minnesota egy komoly contender, ami egyszerűen nem tudja kiaknázni a benne lévő potenciált és a sima győzelmek helyett a legrosszabb csapatok ellen is képes megszenvedni, vagy egy gyenge középcsapat, ami ennyit tud és folyton szerencséje van.

A mérkőzés eleje valami bűn rossz volt. A harmadik számú irányítóval felálló Dolphins még valamit próbált is csinálni, de a Vikings első négy drive-ja 3&outtal ért véget és 15 yardot sikerült csak haladni! Ezt követően ugyan sikerült TD-t szerezni, amit négy újabb 3&out követett, majd két TD-drive-ra jutott még két 3&out. Magyarán a Vikingsnak volt 10 darab 3&outja, három TD-drive-ja (az egyik egy fumble után) és még becsúszott egy mezőnygól egy Dolphins INT után.

Erre nem igazán lehet szavakat találni: mintha napozni jöttek volna Kirk Cousinsék, focizni pedig csak azért fociztak, hogy ne pilledjenek el a nagy melegben. Ennek pedig az lett az eredménye, hogy a negyedik negyedben 16-10-es Vikings vezetésnél a Dolphins támadhatott a vezetésért, és ha nincs Jaylen Waddle furcsa fumble-je mélyen az ellenfél térfelén, akkor a meccs képe alapján nagyon nem lett volna ördögtől való egy Dolphins győzelem. Mindezt úgy, hogy Skylar Thompson megsérült, így a mérkőzés nagy részében az agyrázkódás-protokollból csak szombaton kikerülő, egész héten szinte semmit nem edző Teddy Bridgewater volt az ellenfél irányítója.

A Vikings javára legyen mondva, hogy a front7 jól teljesített. A futást sikerült megölni, összesen hat sack és 13 QB hit gyűlt össze a meccs végéig (Za’Darius Smith és Patrick Jones is 2-2 sacket tett be a közösbe). Papíron a secondary sem volt rossz, de a két INT mellett azért csak sikerült benyelni 418 passzolt yardot, Tyreek Hill és Jaylen Waddle 18 elkapásból összesen 306 egységet termelt. Szerencséjükre az NFC-ben nincs sok jó formában lévő irányító, így pedig akár az első kiemelésről is lehet álmodni, bár azért nem ártana, ha Cousinsnak nem csak két értékelhető drive-ja lenne meccsenként (most ráadásul még a futójáték sem működött, Dalvin Cook 53 yardos nyargalásán kívül 16 futásból 25 yard jött össze).

A Dolphins védelem a maga részéről hozta a kötelezőt, sőt talán még túl is teljesített. A probléma a támadósorral és a sok ki nem kényszerített hibával volt. Bridgewater hiába passzolt 329 yardot és két TD-t, a két INT-je nem nézett ki jól, ahogy Waddle fumble-je is a lehető legrosszabbkor jött. Lenne lehetőség az egységben, az elkapószekció valami félelmetes, nagyon nagy kár, hogy Tuának ki kellett hagynia az elmúlt két meccset.

(renningan)