A Commanders megverte az Eaglest, nincs több veretlen csapat a ligában!

Az Eagles veretlenül, 11 pontos favoritként fogadta a Commanderst a 10. forduló hétfő esti rangadóján, gyakorlatilag “országos egyes” volt a találkozó. Azonban az NFL nem ilyen kiszámítható, a fővárosiak pedig megverték csoportellenfelüket, így bonthatják a pezsgőt Miamiban. 

Pedig jól indult a mérkőzés az Eaglesnek. Ugyan belerohantak a punterbe, de ebből a büntetésből végül ők jöttek ki jobban, hiszen Josh Sweat sackelte Taylor Heinicke-t és kiütötte a labdát a kezéből, majd pár játékkal később Jalen Hurts egy QB sneakkel megszerezte a vezetést a Sasoknak. Erre azonban szép válasza volt a washingtoniaknak, hiszen egy nagyon hosszú támadással végigmentek a pályán és kiegyenlítettek Antonio Gibson futásával – ez a drive pedig előrevetítette, hogy mi fog történni a labda ezen oldalán a mérkőzésen.

Erre még volt válasza az Eaglesnek, hiszen most jöttek csak a felrajzolt játékok, amikkel ismét eljutottak a célterületre, egy kicsit egyetemi trükkös játékkal (fake QB draw passz) Dallas Goedert szerzett hatpontost. A Commanders megint sokáig birtokolta a labdát és szerzett egy mezőnygólt, majd Jalen Hurts eladta a labdát – igazából belevarázsolta mélyen AJ Brown kezébe, de a sztárelkapó nem tudta megszelidíteni, ami így Derrick Forrest kezében kötött ki. Folytatva az eddigi mintát, a washingtoniak ismét levezettek egy hosszú drive-ot és szereztek egy TD-t, most a másik futó Brian Robinson révén. Sőt, a félidő vége előtt egy Eagles punt után még egy mezőnygól is belefért (58 yardról ráadásul, ami Joey Slye karrierjének legjobbja), így 20-14-re vezettek a vendégek a nagyszünetben. Ez egyben azt is jelentette, hogy az Eagles idén először volt hátrányban a második félidőben.

A félidő statisztikáit böngészve az volt a helyzet, hogy a Commanders 51, míg az Eagles 19 játék erejéig volt fenn a pályán, a Washington 23 perc 49 másodpercen át birtokolta a labdát. Ez az 51 játék egyébként a legtöbb idén bármelyik csapattól egy félidőben. Emellett 12-szer jutottak el harmadik kísérletig, ebből 10-szer tovább tudtak menni (egyszer negyedikre). Nem voltak nagy játékaik, de folyamatosan tudtak haladni előre, szinte mindig harmadik és rövid szituációban voltak, amit nem tudott megállítani az Eagles. A Sasok futás elleni védelme Jordan Davis nélkül nagyon problémás volt (erről kicsit bővebben később), Brian Robinson 12 középső futásából 10 sikeres volt az első félidőben.

Az Eagles pedig a második félidő elején sem tudott feléledni, egy gyors punttal nyitották a harmadik negyedet. Erre egy újabb hosszú Commanders drive volt a válasz, közte egy gyönyörű hosszú passzal Heinicke-től McLaurinig (aki kiválóan játszott és 128 yardot szerzett), végül egy mezőnygóllal növelték 9 pontosra az előnyüket. Erre válaszul végre az Eagles is feltett egy hosszú drive-ot, TD is lett a vége a szülinapos DeVonta Smith révén, de már éppen átfordultunk a negyedik negyedbe, a Sasok pedig még így is hátrányban voltak (23-21).

Aztán az utolsó játékrész elég őrültre és fordulatosra sikeredett. Először Heinicke egy rossz döntéssel eladta a labdát, CJ Gardner-Johnson idei hatodik interceptionjét szerezte meg. Ekkor felcsillant a remény az Eagles szurkolók előtt, hogy megfordíthatják a meccset. Ez azonban csak pár játék erejéig élt, ugyanis Dallas Goedert kezéből kiütötték a labdát és a vendégek vissza is szerezték. Tegyük hozzá, hogy a játékvezetők nem vettek észre egy egyértelmű facemask szabálytalanságot Goederten – hogy emiatt hagyta-e el a labdát vagy sem, azt sosem tudjuk meg, mindenesetre ez ismét felhívta a figyelmet arra, hogy mit lehet és mit nem lehet visszanézni egy játék során (a bírók is nyilvánvalóan látták a felvételek során, hogy hibáztak, de ez ellen ott már nem tudtak mit tenni).

Ebből végül mezőnygólt szerzett a Commanders, azonban itt nem volt vége a turnovereknek. Jalen Hurts megeresztett egy hosszú passzt, amit Quez Watkins le is húzott, és mivel nem ért hozzá senki, így estéből felállt és megpróbált továbbmenni, azonban Benjamin St-Juste utolérte és kiütötte a kezéből a labdát. Ezzel az Eagles összehozta harmadik eladott labdáját a meccsen – eddig az egész szezonban volt nekik ennyi.

Ezután a Commandersnek viszont nem sikerült haladnia és megejtették az első puntjukat a meccsen, így ismét megpróbálkozhatott az Eagles fordítani, ezt azonban Montez Sweat sackje zárta le. De még mindig nem volt vége, ha three-and-outra tudja kényszeríteni az Eagles a vendégeket, akkor még lehet egy másfél perces támadásuk. Ez sikerült is volna, hiszen megállították a Washingtont, Heinicke gyakorlatilag feladta a játékot és letérdelt, de Brandon Graham ezt nem jól reagálta le és még ráugrott, amire kapott egy sárga zászlót és gyakorlatilag véget ért a mérkőzés.

Hogy teljes legyen az összefoglaló, még említsük meg, hogy egy elkeseredett próbálkozásra volt még ideje az Eagles támadósornak, de a lateral játékból a Commanders szerzett még egy touchdownt, így végül 32-21 lett a mérkőzés végeredménye, az Eagles pedig elvesztette veretlenségét.

A Washington győzelmének kulcsa egyértelműen az volt, hogy a futójátékkal kiválóan tudtak haladni, hosszú és sikeres drive-okat tudtak vezetni, ami nem annyira volt jellemző rájuk idén. Az Eagles védelme azonban nem tudott megoldást találni arra, hogy két hete elvesztette az első körös újonc nose tackle Jordan Davist. Már a Texans ellen is meglátszott a hiánya, most pedig gyakorlatilag a győzelem ment el a hiányán és azon, hogy nem sikerült pótolni.

Múlt kedden írtam épp róla, hogy Jordan Davis a legfontosabb védője az Eaglesnek, ami furcsán hangzik egy 25 snapes játékos esetében, de ez most is bebizonyosodott. Az Eagles védelme arra épít, hogy korai downokon megfogja a futást, ezzel harmadik és hosszúba kényszeríti az ellenfelet, ahol nagy előnye van a kiváló pass rushnak és a jól teljesítő CB-knek. Azonban ha korai downokra nem tudják megfogni a futást és harmadik és rövid helyzetek következnek, akkor a védelem van hátrányban. Davis jelenléte önmagában is jobbá teszi a futás elleni védekezést, de engedi Coxnak és Hargrave-nek, hogy agresszívan játszanak, illetve több időt ad a linebackereknek, Edwardsnak és White-nak, hogy olvassák a játékot és reagáljanak rá.

Na ezen a meccsen Davis hiánya tökéletesen megmutatkozott. A Sasok egyáltalán nem tudták megfogni a futást, még öt emberes frontokkal sem, a Commanders így 40 percen át birtokolta a labdát és nem lehetett őket megállítani. Az öt emberes frontok pedig azt is eredményezték, hogy hátul emberezni kellett (vagy cover 4-et használni, ami szintén emberezéssé alakul gyakorlatilag), így a Commanders McLaurint előnyös helyzetekbe tudta tenni, aki a levegőben csinált meg nagy játékokat – és nem csak előnyös matchupokban, mert Darius Slayt is megverte például.

Ez megmagyarázza, miért működött jól a Commanders offense, azonban az Eagles mindössze 21 pontját már kevésbé, főleg hogy ennek a harmada kedvező mezőnypozícióból jött, másik harmada pedig gyakorlatilag meccs eleji felrajzolt játékokból. A labda ezen oldalán leginkább az történt, hogy szerencsétlen turnoverek jöttek. A 2-3 punt bőven benne van egy meccsben bármelyik csapattól, a három turnover kevésbé (ami hivatalosan négy, de a meccs végi lateralt ne számítsuk).

Ráadásul mindegyik eladott labda furcsa volt. Az egyik AJ Brown kezéből esett ki. A másiknál Goedert facemaskját rántották meg. A harmadiknál megvolt a hosszú játék, aztán a felpattanó Watkins kezéből hátulról kiütötték a lasztit. Vannak ilyen meccsek, az Eaglesnek azért eddig elég nagy szerencséje volt turnoverek tekintetében, magasan vezették a ligát és minden meccsen nyerték ezt a csatát, várható volt, hogy egyszer ez vissza fog fordulni. Most pedig meg is történt, így pedig oda a veretlenség és már csak a Vikings elleni tiebreaker miatt vannak az első kiemelt helyen.