A Bengals, a 49ers, a Vikings és az Eagles nyerte a hét legjobban várt meccseit

Az év legjobb fordulójaként harangoztuk be a 13. hetet, a csapatok pedig (nagyrészt) nem okoztak csalódást. A Bengals igazi mumusa lett a Chiefsnek, a 49ers a hetedik körös újonc irányítójával is két vállra fektette a Dolphinst, a Vikings egy agyonnyert meccset adott le kis híján, AJ Brown pedig bosszút állt volt csapatán. 

Kansas City Chiefs @ Cincinnati Bengals 24-27

Bebizonyosodott, hogy a Bengals a Chiefs mumusa. A Chiefs ebben a naptári évben mindössze ötször kapott ki eddig, azonban ebből háromszor a Bengals ellen. Burrow-ék zsinórban háromszor verték meg a Reid-Mahomes párost, amire senki sem volt még képes, és összességében három győzelemre is csak Tom Brady. Szuper, szórakoztató, fordulatos, igazi playoff-hangulatú meccset kaptunk, ahol a Cincy igazán bejelentkezett az idei Super Bowlért folytatott harcba is.

A Bengals kezdte jobban a meccset, első két támadásából magabiztosan végignyargalt a pályán (Burrow futott és Higgins elkapott egy TD-t), a vörös zónában pedig megállította a Chiefst, plusz egy puntra is kényszerítette, így 14-3-ra elhúzott. Ezután viszont a KC ideje következett, a második félidőbe is átérve a következő három támadását touchdownra váltotta (McKinnon elkapás, Pacheco futós, Mahomes futás, vagy még inkább berepülés), miközben Burrow-éknak csak egy mezőnygól, egy punt és egy turnover on downs jött össze – Zac Taylor nekiment negyedik és egyre a Chiefs öt yardosán belül, azonban Carlos Dunlap gyönyörűen fülelte le a játékot.

A harmadik negyed végén tehát 7 ponttal vezetett a Chiefs. A Bengals ezután megakadt a red zone-ban és csak mezőnygólra futotta, így 4 pontos előnyben azért támadhattak Mahomesék, hogy eldöntsék a találkozót. Ekkor jött Travis Kelce kulcsmozdulata, azonban a megszokottól eltérően nem pozitív irányba, hanem negatívba, ugyanis kiszedték a kezéből a labdát. Ezzel az eséllyel élni tudott a Bengals és Chris Evans elkapása révén átvette a vezetést!

Még bőven volt idő a táblán, azonban a Chiefst megállította a Bengals a saját térfelének közepén, Joseph Ossai harmadik kísérletes sackje pedig azt eredményezte, hogy Harrison Butkernek négy yardról hátrébb kellett elvégeznie a mezőnygólt, amit a rúgó kihagyott 55 yardról! Még mindig volt bő 3 perc az órán, így a Bengalsnak haladnia kellett, amit meg is tett! Négy first downt is sikerült megcsinálniuk, hogy tényleg semmi esélye se legyen a Chiefsnek visszatámadni, így lezárták a meccset, végül ezzel a Burrow passzal.

Joe Burrow parádés meccset hozott le, 25/31, 286 yard, 2 TD (plusz egy futott hatpontos) lőlappal zárt, kulcspillanatokban mindig a helyén volt az esze és a karja is, az idei talán legjobb teljesítményét nyújtotta. Az idei évre (és leginkább a szezon második felére) magasabb szintre emelte a játékát, ami elsősorban a sackek elkerülésében mutatkozik meg gyorsabb labdaelengedéssel és megiramodásokkal. Rajta kívül Samaje Perine hozott nagy meccset 155 scrimmage yarddal, de Ja’Marr Chase is dominálni tudott (97 yard, TD).

Az egész offense-t egyébként dicsérni kell, Zac Taylort is, ugyanis sokat változott a támadósor képe az év elejihez képest, egyértelműen szintet léptek a tavalyi szezon óta, nem kiszámíthatóak és nem csak a szélre feldobott labdákból élnek. Most a red zone offense miatt azért nem lehetnek teljesen elégedettek, hat esélyből csak háromszor értek el TD-t a liga legrosszabb red zone védelme ellen, és gyakorlatilag két TD-t otthagytak a pályán egyéni hibák miatt.

A Chiefs védelme egyáltalán nem tudott nyomást generálni Burrow-ra, az idei évük legrosszabb produkcióját hozták ilyen szempontból. Igazából Dunlap negyedik kísérletes megállításán kívül nem sok jót lehet elmondani az egységről. A pálya közepe például bántóan üres volt a meccs nagy részében, Steve Spagnuolo pedig nem tudott semmit sem kitalálni meccs közben, ami működött volna.

A túloldalon ugyan Mahomesnak megvolt a Jordan-pillanata, ahogy berepült a célterületre átvéve a vezetést, de a végén előbb Kelce hibázott (emeljük ki a linebacker Germaine Prattet a kierőszakolt fumble-ért), majd az irányító nyelt be egy sacket kulcspillanatban, így nem sikerült megtartani az előnyt. A Bengals védelme megint jó taktikával érkezett, azonban a Chiefs is jobban fel volt készülve erre és a könnyű boxokat jó futójátékkal kihasználta. Összesen 138 yardot tettek meg a földön 5,5 yardos átlaggal, Pacheco és McKinnon is jól mutatott.

A levegőben azonban nem volt ilyen sikeres a gárda. Mahomes nagyon sokat volt nyomás alatt, a tackle-párosát folyamatosan megverték a Bengals pass rusherei (Hendrickson, Hubbard, Ossai), és ezt nem sikerült az irányítónak kompenzálnia. Ez volt korai downokon EPA/passz alapján Mahomes legrosszabb alapszakasz-meccse 2019 óta, úgyhogy Lou Anarumo védőkoordinátort megint nagy dicséret illeti.

A Chiefs ezzel a vereséggel lecsúszott az első kiemelt helyről, azonban a Billsnél jóval könnyebb a sorsolása, így ez még mindig reális célkitűzés. A Bengals pedig mérlegben utolérte a Ravenst, úgyhogy a csoportgyőzelem is közel lehet még, bár nekik meg nagyon nehéz a sorsolásuk.

(katonadani)

Miami Dolphins @ San Francisco 49ers 17-33

Mozgalmas első perceket láthattunk San Franciscóban. Tua és a támadósor a rögtön letette a névjegyét, a meccse első játékából 75 yardos TD-t hozott össze Trent Sherfield elkapása után. A kezdet jó volt, kár hogy a folytatás nem így sikerült.

A 49ers csak mezőnygól távolságig tudott előrejutni, de ami fontosabb, hogy a drive-ot lezáró sackben Garoppolo lába eltört, ami után értelemszerűen nem tudta folytatni a mérkőzést, sőt az idénye is véget ért. Helyét Brock Purdy, az idei draft 7. körének 262. választottja, vagy ahogy többen ismerik ezt a picket, Mr. Irrelevant vette át.

Purdy pedig nem vallott szégyent. A félidőig a két futónak, Juszczyknak és McCaffreynek is kiosztott 1-1 touchdown passzt. Egy ízben viszont, amikor Aiyukot akarta játékba hozni, Xavien Howard idei első interceptionjét szerezte ellene. Ezt leszámítva jól szállt be. Nem hozták nehéz helyzetbe, rövid passzokkal operált a támadósor, Kyle Shanahan kiváló játékokat rajzolt fel. Samuel és CMC a rövid átadásokat kapták el, pár középtávolit pedig Aiyuk. McCaffrey nemcsak elkapásokban, de yardokban is vezette csapatát 8 elkapás, 80 yard és touchdown mellett a földön még 66 yardot tett a közösbe.

Purdy végül átlépte a 200 yardos határt és bár időnként magára húzta a nyomást, nem rontotta el a csapata játékát, ami elég volt egy sima győzelemhez. Ha letakartuk volna a mezen lévő neveket, szinte fel sem tűnt volna, hogy Garoppolo kiszállt a meccsből. Pedig a Miami védelme alapvetően nem végzett rossz munkát, talán jobbak voltak mint szoktak. Christian Wilkinst érdemes megemlíteni, aki rengeteg játékot kapcsolt le egymaga. 12 tackle-lel zárta a napot, ami igen ritka egy belső védőfalembertől – pláne, hogy nem egy tackle-je volt a boxon kívül, akár az oldalvonalnál.

A sima győzelem ugyan lassan épült ki, veszélyben igazán sosem volt. Az első drive-os nagy játék után ugyanis csak szenvedett a Dolphins támadósora. A szünetben még csak 7 pontos hátrányban voltak és a negyedik negyed elején is visszakapaszkodtak 23-17-re, a lendület igazából hiányzott a támadósorból.

Tua nem volt ritmusban, pontatlan volt majdnem egész este és nem tudta mozgatni a támadósort úgy mint az elmúlt hetekben. Könnyű helyzetben azonban nem volt. A 49ers védelme uralta a line of scrimmage környékét és a backfieldet. Tua folyamatos nyomás alatt játszott, ami láthatóan nem ízlett neki. Nick Bosát kell kiemelni a védelemből, aki 3 sacket is szerzett és egy fumble-t is összehozott – hét NFC védője könnyen lehet, hogy meg is van. Mellette Fred Warneréket is érdemes kiemelni, hiszen a 49ers elég jól elvette a pálya közepét, amit a Dolphins támadni szokott, plusz az elkapókat is igyekeztek lelassítani a vonalnál, így elrontva az időzítést, így Tuának több időt kellett a zsebben töltenie a szokásosnál, ami a sok nyomáshoz és sackhez vezetett.

A terheket a futójáték sem vette le a hawaii irányító vállairól. A Miami 8 darab futójátékkal próbálkozott az egész meccsen 33 yardért (összehasonlításképp a San Francisco 34-gyel 121-ért). Tagovailoa végül 295 yardig jutott 2 touchdownnal és 2 interceptionnel. Bár pontatlanabb volt mint szokott, a két labdaeladása csak kis mértékben róható fel a számára. Egyszer egy elcsúszó elkapója nyomán kapta el Jimmie Ward a labdát, egyszer pedig Tyreek Hill kezéből felpattanva (a labda Hill mögé ment ekkor is, de a pick inkább szerencsétlenség volt) került Deommodore Lenoir kezébe.

Tyreek Hill jelentette az offense egyszemélyes fegyverét. 146 yardot ért el és egy 45 yardos touchdown neki is jutott. Az offense másik gyorsléptű elkapója Waddle egy lábsérülés miatt nem tudott sokat a pályán lenni. Tua labdaeladásai már csak azért is voltak fájóak, mert 193 passzkísérlet után adta el a labdát, amivel az NFL leghosszabb aktív sorozata szakadt meg. A 49ers védelme, mely az elmúlt 5 meccsen először kapott pontott a 2. félidőben (hetet) kézben tartotta a mérkőzést és a Bosa által okozott fumble return TD után már Skylar Thompson fejezte be a meccset, aki első passzából rögtön picket dobott Warnernek.

A 49ers ezzel megtartotta első helyét az NFC Westben, de kérdés hogy a második kezdő irányító elvesztése után Brock Purdyvel hosszútávon is képes lesz-e versenyképes maradni a csapat. A Dolphins a vereséggel a Bills mögé szorult, akikkel két hét múlva küzdhetnek meg egy előrehozott AFC East döntőn.

(alatriste)

New York Jets @ Minnesota Vikings 22-27

A Vikings az első félidőben megmutatta, hogy egy top NFC csapat hogyan játszik, majd a másodikban megmutatta, hogy hogyan nem szabad játszania egy ilyen csapatnak. Egy szinte már megnyert mérkőzést sikerült szorossá tenni, és nagyon közel voltak hozzá, hogy el is veszítsék ezt.

Az első harminc percben a Vikings csak egy támadásában nem tudott pontot feltenni a táblára, ezt pedig úgy sikerült nekik, hogy Cousinsnak a mérkőzés elején kilenc passzából mindössze kettő volt sikeres. A védelem azonban jól kezdett, hiszen Harrison Smith rögtön a negyedik játékból egy felpattanó labdát szedett le, majd a két futó Cook és Mattison touchdownjával 20-6-os előnyben mehettek az öltözőbe a nagy szünetben. A Jets első félidejében a hős Greg Zuerlein volt, aki a második negyed végén egy 60 yardos mezőnygólt váltott pontokra nagyon simán.

Az eredményes támadójátékot azonban már nem tudták folytatni a hazaiak a szünet után, első három támadásukból mindössze 10 yardot értek el, ezzel megadva az esélyt a Jetsnek a felzárkózásra. De a New York-i zöld-fehérek ezzel nem éltek, hiába értek el három alkalommal is a red zone-ba, ott megállt a tudomány, TD-t nem tudtak elérni, így Zuerleinnak kellett kisegítenie csapatát, hogy meccsben maradjon. A Minnsesota a második félidőben mindössze egyetlen támadásban mutatott valamit támadóoldalon, de ez pont elég volt a győzelemhez. A végjátékba 27-22-es állásnál érkeztünk, de az egy yardoson megint megállt a Jets tudománya és négy kísérletből sem sikerült bevinni a labdát a fordításért. Az időkéréseknek köszönhetően még egyszer visszakapták a labdát, a red zone-ig ott is el tudtak menni, de végül Bynum interceptionje lezárta a mérkőzést.

A statisztikára ránézve láthatjuk, hogy Cousins finoman szólva sem hozott űr számokat. 60%-os pontosság mellett 173 yardig jutott egy touchdownnal, de legalább a labdára vigyázott. A rossz kezdés után azért valamit javított Cousins, de összességében ebben a győzelemben ő csak asszisztált, és még a jó passzai egy részénél is az elkapókat kell elsősorban dicsérni. Futásban természetesen Dalvin Cook kapta a legtöbb labdát, összesen 20 alkalommal adták oda neki a játékszert, amiből ki is hozott 86 yardot. Elkapásban pedig nem jöttek most az extra számok Cousins visszafogott teljesítményének is köszönhetően, meg annak, hogy Justin Jeffersont Sauce Gardner jól tudta fogni, a remek formában lévő elkapó hét labdát kapott, amiből csak 45 yardot szedett össze. A védelemnél mindenképpen kiemelhető a red zone-ban mutatott eredményes védekezés, a Jets csak a második félidőben hat alkalommal jutott el a 20 yardoson belülre, de ebből mindössze egyszer jött hét pont, háromszor field goal, a hajrában pedig négy próbálkozást is kivédekeztek és egy interceptiont is legyeztek itt.

A másik oldalt Mike White pedig megint megmutatta, hogy ő jobb választás mint Zach Wilson, idei második mérkőzésén nem lehet mondani, hogy a futójátékra helyezték volna a hangsúlyt. Annak köszönhetően, hogy végig hátrányban játszottak 57 alkalommal indított el passzjátékot, 54%-os pontosság mellett 369 yardig és két interceptionig jutott. Az eladott labdáknál azért érdemes megjegyezni, hogy egy felpattanó labdából volt az első, a második pedig a mérkőzés legvégén elkeseredett szituációban. Futásban a sérüléseknek köszönhetően Zonovan Knight kapott 15 labdát, amiből 90 yardot hozott össze, közte egy 48 yardos megiramodással. Elkapóknál az idén első körben kiválasztott Garett Wilson 162 yardig jutott, az újonc elkapó nagyon jó meccset játszott, a Vikings védelmének sok problémát okozott. Mindössze pár centin múlt, hogy egy 71 yardos touchdownt ne hozzon össze, a kilépés miatt végül ebből 60 yardos elkapás lett. A védelem az első játékrészben az összeszedett 20 pont miatt nem dicsérhető, de a második félidőben megállították a Vikings támadósorát, aminek köszönhetően szoros lett a vége. Ezek mellett nem kis feladat Justin Jeffersont 45 yardon tartani, de nekik ez is sikerült vasárnap.

Összességében a Vikings sokat köszönhet annak, hogy a Jets a red zone-ban teljes lefagyott, így a visszafogottabb támadójáték is elég volt a győzelemhez. A Jets oldalán pedig talán el lehet gondolkodni azon, hogy fontos játékoknál Braxton Berrios helyett inkább Garrett Wilsont (vagy bárki mást) kéne keresni.

(kronikk)

Tennessee Titans @ Philadelphia Eagles 10 – 35

Két pozitív mérlegű csapat párharcából egy kicsit nagyobb meccset vártunk, de csak az egyikük volt ott a pályán. A Titansnek idén komoly problémája, hogy ha Derrick Henry nem tud futni, akkor az offense eltűnik. Ezt láthattuk múlt a héten a Bengals ellen, és láthattuk most is. Márpedig Henry most sem tudott futni, 11 kísérletből csupán 30 yardig jutott, és még Tannehill is több yardot szerzett a földön nála.

Mivel a futójáték sehova nem haladt, ezért a levegőben kellett volna yardokat szerezni. Ez azonban több ok miatt is problémás volt. Egyrészt a Titansből nagyon hiányzik egy minőségi elkapó. Treylon Burkst ezért draftolták, és az újonc szerzett is egy szép 25 yardos TD-t, de ebben a játékban komoly ütést kapott a fejére (valószínűleg agyrázkódást is szenvedett), és nagyon hamar kiesett meccsből. Rajta kívül pedig más használható elkapó nem volt. A másik problémát a támadófal jelentette, amit az Eagles front szétszedett. Nemcsak a futást fogták meg, de Tannehillre is 6 alkalommal odaértek, ráadásul többször is harmadik kísérletnél.

Sem a futás, sem a passzolás nem működött, így egyedül a védelemben reménykedhettek a vendégek. A Titans defense a futást még meg is tudta állítani, de Hurts passzaival szemben tehetetlenek voltak. Az Eagles irányítója erődemonstrációt tartott, 380 egységet szerzett levegőben 3 TD-ért, valamint még 12 yardot tett meg földön további 1 TD-ért. Nem túl meglepő módon a kedvenc célpontja A.J. Brown volt, aki megmutatta a Titansnek, hogy hatalmas hiba volt őt elcserélni. 8 elkapásból szerzett 119 yardot és 2 TD-t. Az első pontszerzésnél gyakorlatilag megsemmisítette az őt fogó cornert, míg a másodiknál egy lehetetlen elkapást mutatott be a célterületen belül.

A mérkőzés annyira simára sikerült, hogy az utolsó negyedben már mindkét oldalon a cserék játszottak, és mindenki azt várta, hogy lepörögjenek az utolsó másodpercek is. Az Eagles nagyon simán nyert, és majdnem tökéletes játékot hozott. De csak majdnem, ugyanis egy dolog miatt sokat bosszankodhattak a szurkolók. A falemberek ugyanis valamiért nem tudták, mikor indul a labda, és 7 alkalommal is false startot fújtak rájuk. Hazai pályán általában komoly hibának számít ennyi false start, de végül nem számított. Hurtsnek mindegy volt, hogy 3&9 vagy 3&14 jött, ő mindegyiket megcsinálta.

(jarred)