A karácsonyi focidömping legnagyobb vesztesei

A karácsonyi focidömpingről rendhagyó módon nem “klasszikus” összefoglalókkal jelentkezünk, hanem elhozzuk a játéknap legnagyobb nyerteseit és veszteseit. Senki sem marad ki, minden meccsről lesz szó, csak egy kicsit más formában. A vesztesekkel kezdünk, ahol szerepel többek közt Taylor Heinicke, a Seahawks támadósor, és az arcon csapott reménykedő Lions szurkolók is. 

A Steelers hihetetlen “az nyer, aki az első pontot szerzi” statisztikája

Las Vegas Raiders @ Pittsburgh Steelers 10-13

A Steelers eddigi összes idei meccsén az nyert, aki az első pontokat szerezte. Mind a 14 alkalommal. Most azonban ez a hihetetlen széria megszakadt, ugyanis a Raiders egy gyönyörű 72 yardos TD drive-val nyitott, aztán viszont összesen szerzett 129 yardot a mérkőzés további részében. Még az első félidőben egy mezőnygól összejött, de a második 30 percben három puntra és három interceptionre futotta csupán. Derek Carr így az utóbbi öt meccsén már kilencedszer adta el a labdát, szóval féltheti az állását.

A vicces az, hogy még így is nagyon sokáig úgy nézett ki, hogy behúzzák a találkozót, azonban a Steelers a legvégén megemberelte magát – avagy a Raiders ismét leadott egy előnyt. Meccs közben Pickettnek is volt két interceptionje, illetve Boswell két mezőnygólt is kihagyott, úgyhogy 3 perccel a vége előtt még a vendégeknél volt a vezetés. Az utolsó pillanatokban azonban összehoztak a hazaiak egy touchdownt elsősorban Najee Harrisre és Pat Freiermuthra támaszkodva (a hatpontost pedig George Pickens szerezte), ezzel szépen tisztelegtek a napokban elhunyt legendás Franco Harris előtt – nagyon szép gesztus volt az is, hogy az összes játékos Harris-mezben érkezett a mérkőzésre.

Egyáltalán nem nyújtott extrát a Steelers, a Raiders azonban az első drive-ot kivéve a játék minden elemében kis túlzással kritikán aluli volt. Nem volt egy jó meccs, az első és utolsó támadás között 50 percen keresztül még csak a red zone-ba sem jutottak el a felek. Bár végülis ha így tisztelegtek a napra pontosan 50 éves Immaculate Reception története előtt, akkor ez rendben volt.

(katonadani)

A Lions szurkolótábor

Detroit Lions @ Carolina Panthers 23-37

Ennek a mérkőzésnek egy nagy vesztese van: az egész Lions szurkolótábor. Még nem is a vereség a bosszantó, mert az NFL-ben bármikor bárkitől ki lehet kapni, és hiába volt nagyon nagy formában a csapat az elmúlt 7 fordulóban, azért nem egy Chiefs szintű csapatról van szó. Viszont így nem lehet kikapni, ez minden kritikán aluli volt.

A Panthers egyetlen dolgot tud jól: futni. Igaz, ezt sem konzisztensen, de az irányítókálváriát látva mégis ez a csapat legjobb esélye a győzelemre. A Lions pedig az elmúlt hetekben okosan és szisztematikusan készült fel az ellenfelek futójátékából, aminek köszönhetőn kifejezetten jól ölte a futást. Erre most mi történt: a Panthers 7,4 yardos átlaggal futott 320 yardot és három TD-t, és az első húsz perc után konkrétan 15-18 yardos átlaggal pakolt fel 150+ yardot a hazai csapat.

Ennyire rossz futás elleni védelem nem létezik. Nincs, nem volt és nem is lesz soha olyan jól futó csapat a ligában, ami erőből képes lenne ilyen teljesítményre, ha az ellenfél ehhez nem asszisztálna. A Lions részéről ez minősíthetetlen edzői munka volt: rossz volt az egész koncepció, nem jól voltak elosztva a falemberek, túlságosan szellős volt a hátsó alakzat és indokolatlanul könnyűek voltak a boxok, ráadásul ehhez még egy érthetetlenül agresszív playhívás is társult, mintha mindenképp Sam Darnoldot kellett volna nehéz helyzetbe hozni.

Reális lehetett volna a rájátszás, pláne hogy a Seahawks, a Commanders és a Giants is kikapott. Egy abszolút nyerhető meccset kellett volna valahogy hozni, de nem sikerült, így pedig már csak a szerencsén múlik, hogy egyáltalán kell-e majd reménykedni az utolsó fordulóban. A Panthers pedig életben tartotta a reményeit a csoportgyőzelemre és egyúttal a rájátszásra, bár az biztos, hogy ennyire könnyű dolguk soha az életben nem lesz.

(renningan)

A Seahawks támadósor

Seattle Seahawks @ Kansas City Chiefs 10-24

A Chiefs védelme az utóbbi két hétben 24 pontot kapott a Texanstól és 28-at a Broncostól, így számíthattunk arra, hogy pontzuhatag lesz. Ehhez képest a Seahawks támadósora nem igazán utazott el Kansas Citybe, ugyanis az utolsó, már garbage time touchdownt leszámítva mindössze 3, azaz három pontot tudott feltenni a táblára.

A yardokkal még nem is volt probléma, hiszen összesen többet szereztek a Chiefsnél (333 vs. 297), de egyrészt ennek közel a harmada a legvégén 24-3 után jött, másrészt ezt majdnem másfélszer annyi játékból (73 vs. 51) sikerült összehozni, a pontszerzés pedig ugyebár nem akart összejönni. Még sokatmondóbb statisztika, hogy a mérkőzés első 27 percében öt támadásból mindössze 22 yardot sikerült haladniuk négy punt és egy turnover on downs kíséretében, ami kritikán aluli teljesítmény egy alapvetően gyenge, de legjobb esetben is közepes védelem ellen. A visszatérő Kenneth Walker egyébként jól futott, elérte a 100 yardot is, azonban a levegőben nem sokra ment a seattle-i gárda, Geno Smith talán idei legrosszabb meccsét játszotta Tyler Lockett hiányában.

A Chiefs offense-nek sem volt lehengerlő meccse (a nagyon hideg időjárás nem segítette a támadók dolgát egyik oldalon sem), hiszen hatszor is gyors puntra kényszerültek, plusz egy turnover on downuk is volt. A skill playerek nem nagyon akartak elszakadni a mérkőzés során, így sokszor jobb híján Patrick Mahomesnak kellett megoldania a helyzeteket, akinek statisztikailag nem volt nagy napja, de kulcsszituációkban mindig fel tudott lépni akár gyönyörű hosszabb labdákkal Kelce irányába, akár saját maga által megfutott berepülős touchdown formájában.

A Seahawks az újabb vereséggel nem segített a helyzetén, bár a Chiefs ellen ez várható volt. Szerencséjükre azonban a többi eredmény jól alakult és nem rontottak a wild card esélyeiken – de ha a támadósor nem embereli meg magát, akkor bajban lesznek.

(katonadani)

A Vikings védelem

New York Giants @ Minnesota Vikings 24-27

Végtelenül izgalmas és szórakoztató meccs volt, amit az utolsó másodpercben egy 61 yardos mezőnygóllal nyert meg a Vikings, ami ezzel már 11-0-s mérleggel rendelkezik az egy labdabirtokláson eldőlő meccseken. Ezzel együtt a mérkőzés nagy vesztesét is a hazaiak adják, a védelem ugyanis tragédia.

Kirk Cousins 299 yardot és három TD-t passzolt INT nélkül, Justin Jefferson hasít Calvin Johnson rekordja felé, TJ Hockenson szintén karriernapot tartott, és még a futás is elég jó volt. A defense viszont még az ultrakonzervatív, csak ne adjuk el a labdát felfogással játszó Giants támadósort sem képes tartani. A vendég csapat 6 yardos átlaggal futott, Daniel Jones szinte elkapók nélkül osztott ki 334 yardot, ráadásul a meccs végén 59 másodperc alatt, egy 4&2-t és egy kétpontost is megcsinálva egyenlített a Giants.

Az offense jó és képes szinte bármikor levezetni pár jó drive-ot, illetve idén irreálisan jól megy a negyedik negyedben. Ez hosszú távon nem fenntartható, de idén akár még bajnokságot is lehetne vele nyerni, ha a védelem nem engedne 445 yardot bárkinek, aki szembe jön – 27-30 pontot átlagolva azért nehéz lesz Super Bowlt nyerni. A Giantsnél viszont nem kell különösebben izgulni a vereség miatt, ugyanis minden közvetlen rivális kikapott, így elég egy győzelem a következő két hétben és garantáltan összejön a rájátszás.

(renningan)

Taylor Heinicke

Washington Commanders @ San Francisco 49ers 20-37

A találkozó vesztese Taylor Heinicke, akit az utolsó negyedben lecserélt Ron Rivera Carson Wentz kedvéért. Ráadásul a korábbi 1/2-es kifejezetten jól játszott (két drive-ot többnyire még le tud hozni hiba nélkül), és mivel korábban is pusmogtak már egy potenciális QB-cseréről, abszolút elképzelhető, hogy Heinicke kijátszotta magát a kezdőből.

A Commanders védelmének csak fellángolásai voltak, Chase Young visszatérése egyelőre nem sokat dobott az egységen. Ugyan sikerült Brock Purdyt háromszor is sackelni és egy labdáját is lelopni, Mr. Irrelevantnak így is elég jó napja volt (15/22, 234 yard, 2 TD), amit ha kiegészítünk Kyle Shanahan kreatív futójátékaival, akkor az már szinte önmagában elég volt a győzelemhez. Ha meg hozzátesszük, hogy a Nick Bosa (2 sack) vezette védelem kicsinálta a Commanders futójátékát és arra kényszerítette az ellenfelet, hogy Heinicke/Wentz oldja meg, akkor nem is meglepő, hogy ilyen simán nyert a hazai csapat.

A fővárosi offense nagyon nem jó. Nem is a támadófallal vagy a skill playerekkel van gond, hanem azzal, hogy Heinicke még mindig nem franchise irányító, túl sokat és túl fontos helyzetben hibázik, ez a tökös, gunsliger stílus meg most már többet árt, mint használ. A helyére viszont csak Wentzet lehet beállítani, aki bár örülhet, hogy ismét kezdő lehet, ráadásul nem is volt egy rossz 5 perce, de nagyon nehéz lesz vele behúzni azt az egy, de inkább két győzelmet, ami a rájátszáshoz kellene.

(renningan)