Idén körbejárjuk a csapatok kereteit és megnézzük hogy kik azok a játékosok akiktől nem számítottunk jó szereplésre és mégis pozitívan megleptek minket. Most elsősorban olyan játékosokat keresünk akik eddig nem voltak sztárok, de mégis felkaptuk idén a fejünket a játékukra. Az újoncokat ebben a cikkben nem vizsgáljuk, mert arra úgyis külön cikkeket szoktunk szentelni.
Baltimore Ravens – Patrick Queen
Rögtön egy kakukktojással kell kezdeni, mert Queen nem igazi felfedezett. Mint korábbi elsőkörös játékos sokan ismerik és nagyok is voltak az elvárások felé, de sose tudta beváltani azokat. Sőt még jelenleg sem mondom, hogy megszolgálta volna azt a magas picket amibe került. Ellenben Roquan Smith érkezése óta rohamosan javul a játéka és amióta lehet kicsit szabadabban használni, mert van mellette egy elit társ, azóta bőven kezdő szintet képvisel. Az mindig is nagy erőssége volt, hogy lehetett használni mint hatékony blitzelő fegyver, de passz ellen is folyamatos javuláson megy keresztül.
[ppp_patron_only level=”1400″ silent=”no”]
Bufallo Bills – Gregory Rousseau
Rousseau-ról már a draftolásakor is nagy reményekkel beszéltünk, ellenben nagy kockázat is volt a kiválasztásában. Egy magas plafonnal rendelkező, atletikus játékos, akit azonban meg kellett nevelni és csiszolni a technikáján. A Bills szerencséjére igen gyorsan már az idei évre elkezdett beérni, rengeteget segített neki Von Miller érkezése, akitől nem csak tanulni tudott, de a veterán pass rusher jelenléte miatt szabadabb teret is kapott az offense-ektől. Idén 31 nyomásgenerálásával második lett csapaton belül és reális esélye van arra hogy kétszámjegyű sacket jegyezzen az év végére. A puszta statok mellett külön örömteli, hogy fejlesztette, csiszolta a pass rush technikáját és nem csak egyféleképpen képes nyerni.
Cincinnati Bengals – Samaje Perine
A Bengalsnál az elmúlt években soha nem az volt jellemző a futószekcióban, hogy committee-ket alkalmazva cserélgetnék a futókat, hanem volt Joe Mixon, aki megkapta az oroszlánrészét a melónak aztán ha ő éppen sérült volt akkor jöttek a többiek. Ebben a tekintetben ez az év is így indult, de aztán jött Perine. Részben Mixon sérülésének köszönhetően meg tudta mutatni magát és most már jogosan sokkal több részt kap a tortából. Perine elsősorban egy harmadik downos futó, aki dinamikus, elfogadhatóan blokkol és viszonylag jó kezei is vannak. Ez a szezon második felére úgy változott meg, hogy futásoknál is abszolút használható lett. 4,5 yardos próbálkozásonkénti átlaga egy egész egységgel jobb mint Mixonnak, kontakt után a liga középmezőnyének elejéhez tartozik és nem romlottak a blokkolásban mutattok statisztikái sem.
Cleveland Browns – Ethan Pocic
Pocic a Seahawks támadófalában az egyik legrosszabb center/támadófaljátékos volt a ligában évekig. Aztán idén átkerült a Brownshoz és szép csendben egy megbízható kezdővé nőtte ki magát. Sokat segít neki, hogy jóformán négy All-Pro mellett kell játszania, de ő is stabil ponttá tudott válni. Mindössze nyolc nyomást engedett, ami a negyedik legkevesebb a poszton és mindössze egy darab sacket, ami kimagasló teljesítmény, főleg karrierjének eddigi ívét tekintve. Mindezek mellett pedig futásblokkolásan is megbízható, az A lyukon a Browns futói több mint négy yardot átlagolnak és még egyetlen büntetése sincs a volt második körös játékosnak.
Denver Broncos – Josey Jewell
Jewellre minimálisan erős jelző a felfedezett, mert már korábban is voltak jobb periódusai, de talán konzisztensen ilyen sok mérkőzésen keresztül még nem láttuk ilyen magas szinten játszani. És nem arról van szó, hogy jó játékos lett, hanem konkrétan a legjobb linebackerek között lehet jegyezni idén a nevét. Elsősorban futás ellen kimagasló amit csinál, 30 futásmegállítása van, ami a kevesebb mint 600 snapet játszó játékosok közt a legtöbb és mindössze a szerelések 5,5%-át rontja el, ami ekkora terhelés mellett korrekt mutató. Mindezek mellett fejlődik coverage-ben is, van már két interceptionje és négy leütött labdája is. Van még hova fejlődni, mert elég sok elkapást enged, de kézzelfogható a fejlődés.
Houston Texans – Ogbonnia Okoronkwo
Nem hálás feladat választani a Texansból, mert kevés az igazán jó teljesítmény és mivel sokat rotálják a játékosokat ezért kevés igazán sok snapet töltő játékos van a keretben, de vannak azért biztató pontok. Az egyik Okoronkwo, aki a szegényes pass rusht igyekszik felhúzni kicsit és főleg a szezon második felére egy jó kezdővé nőtte ki magát. Még csak 20 nyomásgyakorlásnál jár, de öt meccs után mindössze négy volt neki, azóta viszont beindult. Az egyetlen valós veszély a Texans védelmében, így nincs könnyű dolga. A Cowboys ellen lehetett felfigyelni rá igazán, amikor egy meccs alatt öt nyomásig és egy sackig jutott és folyamatosan ott volt a backfielden. Nem kell nagy dolgokat várni tőle továbbra sem, de jövőre lehet már egy stabil kezdő ember belőle.
Indianapolis Colts – Grover Stewart
Stewart már hat éve a ligában van és eddig nem igazán hallottuk a nevét, pedig stabilan 500-600 snapet töltött a pályán karrierjében. Idén pedig ezen emelt egy kisebb szintet és a Colts védőfalának közepén egy téglafalat húzott fel. Az elsősorban futás ellen hasznos játékos kevés szerelési kísérletet ront, rendesen le tud jönni a blokkokról így meghiúsítja a támadók elképzeléseit. Sajnos egy kicsit egydimenziós játékos mert passzsiettetésben nem lehet annyira számítani rá, de az első két down alkalmával egy jó játékos.
Jacksonville Jaguars – Tyson Campbell
Campbell nagy reményekkel érkezett a ligába, mert szinte elsőkörös választás volt, de első szezonja után azért joggal félt a többség hogy egy újabb Jaguars cornerback bustról lesz szó az esetében. Idén azonban abszolút szintet lépett és csapata egyik legjobbja. A felé szálló labdák kevesebb mint 60%-ból lesz elkapás, közel 900 snapje alatt 400 yardot engedett és elkapás után az egyik legjobb cornerback. A labdaskilljein még lenne mit javítani mert mindössze két interception szerepel a neve mellett, de közel 10 leütött labda, azaz ott van az elkapási ponton csak nem húzza le a disznóbőrt. A legnagyobb problémája a futásmegállítással van, elég sok szerelést ront el, ami természetesen rontja a megítélését, de a levegőben egyre magabiztosabb.
Kansas City Chiefs – L’Jarius Sneed
Sneed volt már többször emlegetve mint potenciális breakout jelölt, de sose sikerült igazán nagyot robbantania. Egészen mostanáig. Azt eddig is tudtuk, hogy egy nagyon jó kirakós Steve Spagnuolo védelmében, de nem robbantott eddig nagyot. Idén azonban nem csak mint mozgatható cornerback szerepel jól, akit el tudsz küldeni blitzelni, hanem coverage-en is impresszív. Nyomásgyakorlásai számát már most megduplázta eddigi szezonjaihoz képest, négy sacket is jegyzett és a legjobb időpontokban viszi a földre az ellenfeleket. Egy futás ellen nagyon stabil cornerback, aki ritkán ront szerelést. Coverage-be ugyan kicsit hullámzó, a nagy játékokat borzasztó hibák követik, de hozzá kell tenni azt is hogy az ellenfelek legjobb elkapóit gyakran ő kíséri a Chiefs meccsein, ami nem egy hálás feladat.
Las Vegas Raiders – Jermaine Eluemunor
Az idény elején még a támadófal egyik leggyengébbje volt, azóta viszont talán az egyetlen elfogadható pontja Eluemunor a csapat offensive line-jának. Jól lekövethető a pályaíve, hogy amíg az első három meccsen nyolc nyomást engedett, addig az utána lévő 10 meccsen a Denver elleni fiaskót leszámítva összesen kilencet. Mindezek mellé igazán nagyot a futásblokkolásban szakít. A futók mellette (ez ugye Jacobs szinte egymaga) közel fél yarddal többet átlagolnak, mint a többi irányba. Mindezek mellett az idény első felében okozott büntetéseit is sikerült lefaragnia. Ha tudja tartósítani ezt a formát akkor jövőre nem csak hogy kezdő lehet, de egy biztos pontja is a jövő támadófalának.
Los Angeles Chargers – Drue Tranquill
Megmondom őszintén a legnagyobb bajban a Chargers kapcsán voltam. Ez a keret sokkal többre hivatott és elvétve vannak olyan játékosok akik felül teljesítenek vagy hoznának pozitív meglepetést. Végül Tranquill lett a választott, mert egyrészt sokáig az sem volt egyértelmű hogy betonbiztos kezdő lesz, másrészt neki legalább voltak tényleg olyan időszakai amikor a várton felül teljesített. Különösen coverage-ben lehet dicsérni, futás ellen az egész egységhez hasonlóan ő is gyenge.
Miami Dolphins – Jaelan Phillips
Egy magasan draftolt elsőkörös játékos talán meglepő lehet mint idény felfedezettje, de Phillips nem csak elkezdte produkálni a számokat amiket vártak tőle, de alaposan meg is ugrotta. 55 nyomásgyakorlása a nyolcadik legtöbb az egész ligában és nyolc sackje is top20-as mutató. Mindezt úgy, hogy az idény elejét jóformán segítség nélkül nyomta végig, mert a védőfal túlsó oldalán nem volt igazán kezdőszintű játékos, így sokszor duplázták a játékok során. Egyszerre kamatoztatja gyorsaságát és a technikája is rengeteget fejlődött, több fegyvere van nyerni és alkalmazza is ezeket. Az egyetlen kivetnivaló a játékában az a futás elleni védelem, ugyanis elég sokszor csúszik le szerelések közben, de abszolút jó úton halad.
New England Patriots – Ja’Whaun Bentley
Kicsit becsapós a Patriots védelme, mert nagyon kedvez a linebackereknek és több jó rendszerfit játékos játszott itt az évek folyamán, aki azért később máshol nem tartozott a liga legjobbjai közé. Ilyen lehet Bentley is, de azt nem szabad elvenni tőle, hogy idén nagyon szépen betölti a pálya közepén az űrt. A leginkább azt érdemes nála kiemelni, hogy nincs kifejezetten gyenge pontja a játékának és lehet alkalmazni több játékszituációban is. Elsősorban talán futás ellen jó, kevés szerelést hibázik, ami a Patriotsnál alapkövetelmény, de ha kell el lehet küldeni blitzelni is. Az igazán meglepő azonban a passz elleni produkciója. Nem kapott még ugyanis touchdownt róla a csapat és bár egészen magas százalékban érkezik elkapás róla, nem sok yarddal égetik meg.
New York Jets – Michael Carter II
Quinnen Williams szintet lépett korábbi önmagához képest is, de talán a felfedezettbe nem teljesen tartozik bele egy régebbi top5-ös pick, aki azért tudott már felmutatni jobb formát a karrierje folyamán. A védelemben ellenben rajta kívül is rengeteget fejlődtek sokan, de a leginkább úgy gondolom, hogy Carter az, akitől senki nem várta ezt. Sőt, tavaly voltak olyan periódusai a szezonnak amikor leginkább úgy tűnt eltűnik a süllyesztőben. Aztán Robert Saleh ahogy lenni szokott megtalálta azt a rendszert ami leginkább jó neki és azóta szárnyal. A fiatal cornerback mindössze egyetlen touchdownt engedett, és 384 yarddal égették csak meg, ami a kezdő snapszámmal rendelkező cornerek között top15-ös adat. Saleh rendszerében ki tudja használni hogy technikailag nem annyira képzett, de kap besegítést és atletikusságával pótolja a hiányosságokat.
Pittsburgh Steelers – Cameron Sutton
A védelem egyik legnagyobb problémájának a cornerback sort tartottuk a szezonban. Ez talán be is jött, de Sutton személyében legalább egy megbízható kezdőt fel tudnak mutatni. Sutton olyan szempontból furcsa a felfedezettek között, hogy neki voltak már jobb periódusai korábban is, de egyértelmű kezdőként talán mén nem hozott le ilyen jó szezont mint idén. Az ellenfelek irányítói csak a labdáik felét juttatják célba az ő őrizetében és alig több mint 300 yardot nyelt be egész évben. Ráadásul leszedett már két labdát és leütött további nyolcat is. Nem kimagasló abban amit csinál, de az biztos hogy több mint amit eddig láttunk és vártunk tőle.
Tennessee Titans – David Long
Na itt aztán válogathattunk a jó teljesítmények közül ugyanis a Titans több már-már megbukni látszó játékosból is korrekt kezdőt csinált a védőoldalon. Végül a választásom mégsem egy ilyen játékosra, hanem egy negyedéves saját draftoltra esett. Long túlzás nélkül a liga egyik legjobb linebackere lett, méghozzá azért mert a játék minden elemében fel tudott nőni a feladathoz. Különösen coverage-ben lépett nagyot előre, teljességgel elvette az ellenfelek elől a pálya közepét, úgy hogy rendszerint rá lehetett állítani a jobb slot elkapókra és tight endekre is. Futás ellen pedig végig megbízható volt, amiben persze a Titans rendszere segítette, de mindent elvett amit a rendszer kínált. Hatalmas balszerencse a csapat számára, hogy nemrégiben megsérült és sérültlistára is került.
[/ppp_patron_only]
