A szezon végéhez közeledve egyre több helyen merülhet fel, hogy a következő szezont is vajon a jelenlegi vezetőedzővel kezdi meg egy csapat. Ebben a cikkben összeszedtük, hol lehet számítani majd váltásra és hol kerülhet még egyáltalán szóba hasonló a Fekete Hétfő közeledtével.
Forró székek
Ahol meglepne, ha nem jönne a váltás.
Houston Texans: Lovie Smith (2022)
4-13-as mérleg után David Culley elküldését nem igazán értettük már tavaly se, különösen úgy, hogy egy átmeneti edzőt egy másik váltott. Lovie Smith hét évnyi NFL-pihenő után tért vissza a ligába azért, hogy 1/1-re vezesse a Texanst, amire vélhetően Culley is alkalmas lett volna. Hozzáadott értéke talán a korán draftolt defensive backek fejlesztésében volt, de talán nem lett volna nagy különbség a két vezetőedző esetében itt sem (plusz Culley fizetését így is el kell utalni).
Lovie kirúgását a szezon végén 100 százalékra lehet venni, mivel egy 1/1es irányítót (?) Nick Caserio nem bízná az amúgy is védő felfogású veterán edzőre. A Texans az első választási joggal és egy potenciális másik top15-ös pickkel, elég hellyel a sapka alatt és néhány tényleg bíztató fiatal játékossal a csapatban egyébként koránt sem lesz olyan rossz célpont a legjobb jelöltek számára, hogy ne lehetne reménykedni egy fiatalosabb, lendületesebb vezető megszerzésében.
[ppp_patron_only level=”1450″ silent=”no”]
Indianapolis Colts: Jeff Saturday (2022 – ideiglenes)
Ideiglenes kinevezett edzőket a legritkább esetben tartanak meg a csapatok hosszú távon és nem gondolom, hogy a kivételhez idén csatlakozna a Colts. Saturday csak tűzoltásra érkezett (feltehetően nagyon olcsón, mert az idén kivágott Frank Reich szerződésének hátralévő részét is ki kell fizetnie a csapatnak), de komoly ambíciói vélhetően neki sem voltak azt illetően, hogy a csapat élén maradna. Az előző fordulós történelmi leolvadás után pedig aligha hiheti bárki is, hogy ebben a projektben van jövő.
Luck visszavonulása óta kerülgeti Chris Ballard a dolgot, de vélhetően idén végleg elérkeznek oda, hogy nyomjanak egyfajta resetet és beruházzanak egy fiatal irányítóra a drafton, akit ők építenek fel. A Colts első körös pickje idén már nem a kör közepén vagy második felében lesz, hanem vélhetően a top10-ben, amivel az új irányítót meg lehet találni. A legtöbb jelölt számára pedig vonzó opció lehet, hogy nem a nyakukba kapnak valakit az előző vezetéstől, hanem maguknak választhatják ki az emberüket. Nagyon meglepne egy újabb veterán érkezése, a fiatal QB mellé pedig egy fiatal vezetőedző dukálna, aki felépíti a csapat leendő arcát.
Denver Broncos: Nathaniel Hackett (2022)
Smith után a második edző, akinek egy év után mennie kéne. A Broncosnál hiába voltak elképesztő izgatottak a szurkolók a szezon előtt Wilson megszerzése miatt, óriási pofára esés lett az év. Wilson egyértelműen nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, de őt még minimum egy évig nem lehet elmozdítani a helyéről, a probléma azonban nem csak vele van. Hackett rengeteg vezetőedzői hibát vétett első megbízatása során és ahhoz képest, hogy támadó felfogású edzőről van szó a Denveri offense minden tekintetben a liga legrosszabb egységei között van.
Valami váltást tehát muszáj eszközölnie George Patonnak, a legkönnyebb pedig a vezetőedző elküldése most ebben az esetben. Új jelölten ugyan egy fokkal nehezebb találni itt, hiszen Wilson miatt kötöttek a lehetőségek, de a szezon második felére – épp az agyrázkódása előtti meccseken – már mintha pislákolt volna valami a régi Russellből. Hackett hozzáadott értéke közelített a nullához az idei szezonban, így sok veszíteni való nincs az elküldésében. Legrosszabb esetben nem lép előre a gárda, de legalább megpróbálnának esélyt adni a javulásra.
Arizona Cardinals: Kliff Kingsbury (2019)
Az első nem elsőéves vezetőedző, akinek úgy gondolom, nem szabadna maradnia a székében 2023-ra. Kingsbury nagy reményekkel vette át a 2018-ban még 3-13-al záró Cardinals irányítását Steve Wilkstől és első évében rögtön ledraftolta az 1/1-es pickkel Kyler Murrayt. Nagy sztory volt mindez azok után, hogy egy évvel korábban is irányítót húzott a csapat.
A liga egyik legizgalmasabb csapata volt ekkor az Arizona, de ez hamar elmúlt. Négy szezon alatt hiába épült, erősödött a gárda, a tavalyi kiugró 11-6-os mérlegen és gyors playoff vereségen kívül nem hozott sikert az egyetemen innovatívnak számító vezetőedző. A csapat támadójátéka sose volt igazán rendszerszerűen jó, rengeteg meccsen lett a Cardinals outcoacholva és tűnt egyszerűen ötlettelennek a csapat. Murray improvizációs képességei hoztak időnként sikereket, de az a fajta domináns támadójáték amit Kingsburytől vártak sose jött el.
Nehezíti az elküldését, hogy a szezon elején kapott – abszolút indokolatlanul – hosszabbítást, továbbá hogy akár mutogathat arra, hogy Murray sok sérülése miatt alakult úgy az idei szezon, ahogy, de a szememben ezek sem mentik fel. Steve Keim general manager távozik a csapat éléről, egy új döntéshozó pedig könnyen lehet, hogy inkább a saját emberét ültetné a csapat élére. Én is így tennék.
Carolina Panthers: Steve Wilks (2022 – ideiglenes)
Picit a két kategória közé szorulva vagyok Wilksszel. Ahogy már említve volt nem sűrűn tartanak meg az állásukban ideiglenes vezetőedzőket. Wilks sem gondolom, hogy mindenképp a kivételt kéne képezze, azonban mióta átvette a Panthers irányítását (6. hét) 4-4-es mérleget tud felmutatni. Ez a mérleg nem kiemelkedően jó, de ha megnézzük, hogy előtte egy 1-5-ös csapatból csinált 50% körül mozgó gárdát, miközben P.J. Walker, Baker Mayfield és Sam Darnold voltak az irányítói nem lehet nem elismerően bólogatni. Úgy gondolom, hogy a 2022-es év Rich Bisacciája Wilks. Egy korrekt beugró volt, akivel a csapat előrébb lépet mint az elődjével, de ez arra elég, hogy azonnal kapjon valahol majd egy új védő koordinátori megbízást (akár maradva Carolinában). A csapat védelme egész korrektűl néz ki, a támadófalba invesztált elmút két év pickje beválni látszanak és egy csomó pickje lesz a csapatnak a McCaffrey csere után. Lehet vonzó ez a kispad egy új jelölt számára, persze akkor, ha szereznek egy új irányítót – ez azonban sok megüresedett csapat esetében lesz ugyan úgy kérdés.
Meleg ülések
Ahol meglepne a kirúgás, de nem kizárható.
Las Vegas Raiders: Josh McDaniels (2022)
Teljesítmény alapon meg lehetne támadni McDanielst, de egy év után itt vélhetően nem lesz azért váltás, már csak azért sem, mert Mark Davis nem tudna fizetni még egy kirúgott head coach-ot. Hiába az új edző, hiába az Adams-csere, Carral nem sikerült elérni a rájátszást és az irányító szerződése miatt az egyik legizgalmasabb offseasonja lehet a Las Vegas-i csapatnak.
McDaniels véleményem szerint minimum egy évet kap még a csapattal és az sem zárható ki, hogy egy új irányítóval. Carr abszolút cserélhető és a megüresedett helyét akár még az edző régi barátja, a 45 éves Tom Brady is könnyen átveheti. Egy ilyen közönségcsalogató move pedig már önmagában megérné, hogy a helyén tartsák a vezetőedzőt. Az elküldés mellett a friss start szólhatna, de annyira nem állt földbe idén az egységgel McDaniels, hogy egy top pickkel igazi restartot lehetne kezdeni. Ezt a kérdéskört el lehet napolni 2023-ra.
New Orleans Saints: Dennis Allen (2022)
Dennis Allen a liga egyik legjobb védőkoordinátora és bár főedzőként nem teljesít jól, de kicsit unfair dolog lenne egy olyan év után felállítani, amikor végleg tarthatatlanná vált a win now és a legjobb lehetősége QB-poszton Jamei Winston volt. Nem is gondolom, hogy Mickey Loomis kapkodna egy ilyen döntéssel.
Közel sem biztos, hogy találna a Saints egy Allennél jobb vezetőedzőt úgy, hogy nincs első körös pickje a gárdának és már most effektíve 65 millió dollárral lépik túl a fizetési plafont. Ezek nem valami vonzó kilátások egy új főedző számára, így talán mindenki jobban járna, ha a 2023-as szezont is megkapná Allen, aztán 2024-ben már egy kissé könnyebb cap- és draft helyzetben jöhetne a váltás. (Egy 2023-as váltással maximum akkor értenék egyet, ha Allen DC-be való visszalépése mellett találnának új HC-t.)
Nem kizárható a HC-csere, de nem tűnik túl reálisnak.
Tampa Bay Buccaneers: Todd Bowles (2022)
Bowles helyzete kísértetiesen hasonlít Allenéhez. Mindketten rendkívül jó védelmi koordinátorok, akik csak a védelemre koncentrálva képesek konzisztensen top egységeket összerakni. Azonban úgy tűnik mindkettőjüknek túl sok egy vezetőedzői feladatkör.
Bowles top védelmeket rakott össze 2020-ban, ami nagyban hozzájárult a csapat bajnoki címéhez és ugyan már nem tartoznak a liga öt legjobb egységéhez, az idei évben is még ott vannak a jobbak között. Az ő megtartása is fontos volna a védelem szempontjából, de kérdés, hogy a koordinátornak való visszaminősítéshez mit szólna (vagy hogy az új főedző akarná-e őt DC-nek). A Bucsnak jó esélye van a csoport megnyerésére idén is, de ha ez negatív mérleggel jön össze azért nem számít akkora sikernek. Raáadásul a csapat és Tom Brady útjai minden bizonnyal elválnak egymástól, így nem lepődnék meg, ha az új korszakot egy új edzővel kezdenék meg Floridában.
Washington Commanders: Ron Rivera (2020)
Nehéz megítélni egy régen nagyon elismert és komoly tekintélyű edző estében, hogy mikor jár el felette végleg az idő. Rivera Super Bowlig menetelt a Pantherssel és az MVP címet nyerő Cam Newtonnal, kétszer is az év edzőjének választották, de azóta elindult picit a lejtőn.
Kimondva-kimondatlanul Riverának stabilitást, kulturális fejlődést és egy picit jobb megítélés kellett hoznia a súlyos botrányokon átment Commandersnek és ezt a feladatát el is érte. A fővárosi csapat sokak kedvelt kis csapata lett. A nehéz irányító helyzet mellett a remeklő védelem és különösen a bomba védőfal kiemelte őket a tömegből. Azonban a száraz tényeknél maradva az idei lehet zsinórban a harmadik negatív mérlegű idényük Rivera alatt (még ha ebből az egyik csoportgyőzelmet is ért). Persze idén a 7-6-1-es mérlegből még bőven lehet pozitív is a szezon, de a @SF, CLE, DAL nem a legkönnyebb menetrend.
Az év eleji küszködés után ott tartunk, hogy a védelem – mely Rivera elsődleges felségterülete – ismét top 10-es számokat produkál, futás ellen egyenesen top 3-asok engedett EPA-ben, de most már három év után látszik, hogy nem igazán van feljebb a csapatnak ebben a szemléletben. Emellett egy új irányítót is találnia kellene a csapatnak, és lehet, hogy jobban menne a csapatépítés és a QB-keresés is, ha jönne egy váltás a HC poszton.
Rivera sose állt földbe ezzel a csapattal és kicsit visszahozta a szurkolók hitét, munkáját úgy gondolom elvégezte, de tőle alighanem ez a maximum. Azonban ha adnak ennek a stábnak még egy évet, azt is meg tudom érteni, Scott Turner támadókoordinátor is megérdemelne egy esélyt, amikor úgy kell playbookot írnia, hogy nem a liga 5 legrosszabb irányítójának egyikére kell szabnia az elképzeléseit (az ő munkája például kifejezetten érdekes a nehéz körülmények ellenére is és lehet, hogy még egy évnyi tapasztalat után 2024-ben akár ő is átvehetné a csapat irányítását). Az persze kérdés, hogy Wentz és Heinicke után kit és hogyan tud megszerezni ez a csapat.
Langyos padok
A bomba meglepetések, ahol az esély nagyon kicsi, de nem tudom azt mondani, hogy nulla volna.
Dallas Cowboys: Mike McCarthy (2020)
Abszolút meglepetés lenne, hiszen a Cowboys a liga egyik legjobb csapata (bár a Jaguars elleni leolvadás nem feltétlen ezt bizonyítja), de kérdés, hogy nem akarná-e inkább megtartani Jerry Jones az egyre kapósabb koordinátorainak egyikét. Kellen Moore és Dan Quinn neve biztosan fel fog merülni majd a vezetőedzőt váltó csapatok esetén, egy előléptetéssel pedig meg lehetne tartani az egyiküket. Plusz egy esetleges újabb one and done a playoffban megingathatja a tulajdonost a bizalmában, hiába az impozáns alapszakaszbéli teljesítmény – McCarthy valóban inkább összefogó erő a csapatnál mintsem az ész bármelyik csapategység esetében.
Atlanta Falcons: Arthur Smith (2021)
A Falcons 5-9-cel a csoportja utolsó helyén áll jelenleg, persze az a mondat is igaz, hogy egy győzelemre van tőlük az első Buccaneers. Nem várom Smith elküldését a szezon végén, hiszen csak a második szezonját kezdte még a csapattal és a 2022-es év egyértelműen átmenetinek lett kikiáltva Matt Ryan elcserélése után. A futójátékot remekül összerakta az ex-Titans támadókoordinátor, de azt lehet mondani, hogy ezen kívül igazán semmi mást nem sikerült eddig rendeznie Georgia államban. Jó eséllyel egy éve még mindenképpen lesz, kap esélyt egy tehetséges fiatal irányító ledraftolására és felépítésére. A futójáték és a két torony (Pitts és London) már jó alap lehet erre. Ugyanakkor amiatt, hogy 2 év alatt igazán semerre sem mozdult el a csapat valahol nem tudok kizárni a váltást sem, még ha ezt már az eléggé meglepő kategóriába is sorolnám be.
New England Patriots: Bill Belichick (2000)
Seattle Seahawks: Pete Carroll (2010)
Csupán akkor, ha a jelenlegi vezetők úgy döntenek, hogy visszavonulnak, pihennek egy évet stb. Carroll egészen elképesztő felülteljesítést vitt idén végbe Seattleben a vártakhoz képest, Belichick pedig minden idők legsikeresebb vezetőedzőjeként van olyan státuszban, hogy a szó szerint vett kirúgás fel sem merülhet az esetükben. Carroll jelenlegi szerződése egyébként 2025-ig szól, de Belichické a szezon végével lejár. Azonban mindkét head coach elmúlt már 70 éves, így minden offseason elején felmerülhet a kérdés, hogy akarják-e még folytatni újabb és újabb szezonokon át az edzősködést.
[/ppp_patron_only]
