Minden ami NFL
A Divisional kör legfőbb tanulságai
Már csak kettő téttel bíró futballhétvége van előttünk, így nagyon meg kell becsülnünk minden mérkőzést. Még akkor is, ha ezúttal talán nem kaptunk olyan találkozókat mint vártuk, mert elég egyoldalú párharcokat láttunk. Ellenben az biztosan elmondható idén, hogy a négy legjobb csapat van ott a konferenciadöntőkben.
A Bengals az a csapat, amit az AFC-ben meg kell verni
Tavaly még mindenki meglepetésére a Cincinnati Bengals Super Bowlba jutott, ahol aztán végül kikapott a Los Angeles Ramstől, de így is felkerült az AFC térképére. Idén aztán a legtöbben minimális visszaesést vártak tőlük és bár gyengén kezdték az évet, nagyon gyorsan összekapták magukat és azóta nem mutatják a gyengeség jeleit.
Már 10 mérkőzést nyertek zsinórban, a hétvégén például az idény előtt a legnagyobb esélyesként nyilvántartott Billst verték meg könnyedén idegenben. A Josh Allen érában ez először fordult elő az északi együttessel. Tették mindezt úgy, hogy 172 yardot futottak 5,2 yardos átlag mellett, három csere támadófalemberrel. Egyetlen three and outjuk nem volt, nem adták el a labdát és 27 pontot tettek fel a liga egyik legjobb védelmének.
A támadóoldali edzői gárdájuk (Zac Taylor főedző, Brian Callahan támadókoordinátor) az egyik legnagyobb fejlődést mutatta az elmúlt időszakban, folyamatosan képesek megújulni és minden problémára van válaszuk. A rosszul kezdődő idény után változtattak, Chase sérülése után is újultak egyet és most a falemberek kiesése után is kényelmesen álltak új rendszerekre.
Az AFC döntőben a Chiefs lesz az ellenfél, amely egyhuzamban az ötödik AFC döntőjére készül, de én mégis úgy gondolom, hogy a Bengals az a csapat, amit meg kell vernie annak, akik Super Bowlba akarnak jutni ebből a konferenciából. Nem csak most, hanem a következő években is. Patrick Mahomesék ellen az utóbbi három mérkőzésüket megnyerték, tavaly több mint 15 pontos hátrányból felállva. Nem Burrow-éknak van félnivalója ezúttal sem.
[ppp_patron_only level=”1400″ silent=”no”]
Travis Kelce mellett könnyedén lehet érvelni minden idők legjobb tight endjeként
A Chiefs támadósor Patrick Mahomes és Andy Reid közreműködésével évek óta dominálja a ligát és bár kétségtelen, hogy a két úriember felelős elsősorban a Chiefs királyságáért, de nem szabad elfeledkezni róla, hogy mellettük Travis Kelce is mire képes. A Jaguars elleni mérkőzésen 14 elkapásból 98 yardot hozott össze, ezzel pedig ő mutatta be a legtöbb elkapást egy rájátszás meccsen ezen a poszton valaha.
Andy Reid lényegében úgy használja, ahogy csak szeretné, a snapek 25%-ában kívül állt fel elkapóként, 50%-ban slotból indult és in-line a maradékban. Egy elképesztő mismatch mindenki számára és hiába készül ellene az ellenfél, nem lehet mit tenni.
Idén is vezette a posztot elkapásokban (24-gyel volt több neki mint a másodiknak), yardokban (400-zal volt több neki mint a másodiknak) és touchdownokban is. Sorozatban a hetedik évét zárta 1000 elkapott yard felett és ebből ötször legalább nyolc touchdown passzt húzott le. A top6-ban van elkapásokban, yardokban és touchdownokban is a tight endek örökranglistáján és rohamléptekben közelít az elsőkhöz, ráadásul még mindig csak 33 éves.
A Jaguars ott lehet az AFC élcsapatai között
A Jaguars az utolsó öt meccsét, illetve az utolsó kilenc találkozójából hetet megnyert, és a Wild Card körben az esélyesebb Chargers ellen 27 pontos hátrányból felállva jutott tovább. Ezzel ők lettek az elsők, akik playoff meccset nyertek azután, hogy 1/1-esként zárták az előző idényt. A Chiefs ellen végül megszakadt a széria, de méltó ellenfelei voltak Andy Reidéknek is és momentumokon múlt, hogy nem tudták még szorosabbá tenni a találkozót.
Tették mindent úgy, hogy az ötödik legfiatalabb kerete van a gárdának, a franchise arca újonc szerződésen van még legalább két évig, a csapat sztárfutója szintén, a két legtöbb yarddal rendelkező elkapó még legalább két évig szerződés alatt áll és jövőre egy brutál tehetséges WR, Calvin Ridley még csatlakozik is a csapathoz.
A Jags végül top15-ben zárt támadóoldali EPA-ben és DVOA-ben is, a csapat főedzője Doug Pederson folyamatosan fogást talált az ellenfeleken, más pedig nem kell egy franchise-nak, mint hogy az irányítója és a főedzője stabil lábakon álljon.
A Chiefs ellen is jó taktikával jöttek ki, ha kicsivel több tehetség van a védőoldalon, akkor nagyon megnehezíthették volna Mahomesék dolgát, de abszolút bebizonyították, hogy nem csak koloncként voltak a playoffban.
Edzőkérdés van a Billsnél
Josh Allen a rövidzárlatai ellenére a liga egyik legígéretesebb fiatal irányítója. Az utóbbi három évben lehetett érvelni amellett, hogy ő a legjobb a ligában, de minimum top3-as. Ennek ellenére a Bills amióta ő az irányító, azóta négyszer járt a rájátszásban és négyszer hullott ki dicstelenül.
Az első évben 16-0-s előnyről estek ki a Texans ellen, a következő évben már a Chiefs ellen egy aránylag kompetitív meccsen, de nem voltak elég bevállalósak, majd jött a tavalyi emlékezetes meccs, ahol 13 másodperc alatt hozta vissza a meccset megint csak a Kansas City. Idén pedig ez a teljes összeomlás hazai pályán a Bengals ellen.
Nem kérdés, hogy lassan elő kell venni az edzői felelősséget minden szinten. Az számomra nem kérdés, hogy Leslie Frazier védőkoordinátornak meg kell köszönni a munkát, mert azok után, hogy az alapszakaszban elég szépen kezdték az évet, decemberre fordulva azért jócskán akadtak gondok. És nem lehet csak a sérülésekkel takarózni. A múlt héten a Miami ellen egy harmadik számú irányító szorította meg őket, most pedig egy három cserével felálló támadófal dominálta őket egy egész meccsen keresztül.
A bonyolultabb kérdés Sean McDermott esete. Alapesetben azt gondolom, hogy egy viszonylag jó edzőről beszélünk, ellenben az AFC élcsapatainál olyan edzők vannak, akik képesek változtatni és minőségi javulást produkálni időszakosan is (Pederson, Reid, Taylor, McDaniel). Márpedig a Billsnek abszolút ezekkel a csapatokkal kell felvenni a versenyt a következő években, így szükség lehet egy olyan edzőre, aki meg tudja ugrani az utolsó lépést, amire egyelőre McDermott alatt nem volt képes a gárda. A gond csak az, hogy mi a megoldás? McDermott nem egy rossz edző, így csak akkor érdemes váltani, ha egyértelmű upgrade-et jelent valaki. A jelenlegi piacon viszont Sean Payton kivételével ez senkiről nem mondható el.
Az NFC két legjobb csapata más dimenzió
Az Eagles tükörsimán, végig dominálva hozta a mérkőzését, a futball ősi mondását követve, miszerint elég a line of scrimmage-et uralni és tied a mérkőzés. A Sasok 5 sacket jegyeztek (miután 15-tel többet szereztek az alapszakaszban is mindenkinél) és 270 yardot haladtak a földön, a Giants egy pillanatig nem volt ellenfél.
A 49ers ennél egy fokkal nehezebben nyert, a támadósor a félidőig szenvedett, de végül a harmadik játékrésztől kezdve ők is futottak 80 yardot és bár Prescottot csak egyszer zsákolták be, de a snapek 40%-ában nyomás alatt játszott és eladta kétszer is a labdát. Félelmetes is belegondolni, hogy ez a két gárda könnyedén verte az NFC egyértelmű harmadik és negyedik csapatát.
Így létrejött a szuperdöntő, ahol a már 12 mérkőzés óta veretlen 49ers látogat az NFC első Eagles otthonába. Túlzás nélkül ennek a két gárdának az edzői stábja és a fegyverarzenálja is kiemelkedik. A Cowboysnál ismét elő lehet venni McCarthyékat, akik több konzervatív döntést is hoztak a mérkőzés alatt, valamint megint nem sikerült átlépni a saját árnyékukat, hogy a meccset lezáró játékról már ne is beszéljünk.
[/ppp_patron_only]