Összefoglaló
Dicstelen vég – nagyon simán kiütötte Bradyéket a Cowboys
Tom Brady még soha nem kapott ki a Cowboystól, ráadásul a dallasi csapat egy borzalmas Commanders elleni vereséggel hangolt a rájátszásra. Emiatt valahol jogosan várhattunk volna egy szoros, izgalmas találkozót, pláne hogy a Dolphins vagy a Ravens is megnehezítette a Super Bowl favoritok dolgát. A realitás viszont az, hogy ez a Bucs összességében az egész szezonban borzalmas volt, a Cowboys pedig nagyon jó, ez pedig a két csapat rájátszásmeccsén tökéletesen kiütközött.
A mérkőzés kifejezetten biztatóan kezdődött, legalábbis szorosság szempontból, hiszen mind a két csapat nagyon óvatosan és konzervatívan kezdett, így az első négy támadásból összesen mínusz két yardot tettek meg és jött négy punt. A kezdeti tapogatózás után viszont a Cowboys fokozatot váltott és Dak Prescott vezérletével megszerezte a vezetést egy 80 yardos TD-drive-val. Erre a Bucs egy nagyon szépen összerakott támadósorozattal válaszolt, 13 játékból sikerült eljutni a Cowboys 5 yardosáig, ahol viszont Brady az érkező nyomás miatt kapkodni kezdett és megdobta karrierje egyik legcsúnyább interceptionjét.
Nehéz megmondani, hogy a turnover törte-e meg a Bucs offense lendületét vagy egyszerűen csak ez az egy jó drive volt benne a gárdában, de az ezt követő négy támadásból nem sikerült még a pontszerzés közelébe sem jutni. A Cowboys viszont beindult és a következő öt támadásából négy TD-t tett fel a táblára és egyedül amiatt lehetett bosszankodni, hogy a rúgó Brett Maher összezuhant és kihagyta az első négy extráját (két és fél negyed alatt több extra pontot hagyott ki (4) mint az egész szezonban (3), a négy kihagyott XP pedig rekord a rájátszások történetében). A Bucs a meccs egy pontján 24-0-s hátrányba is volt, és hiába sikerült ekkor szépíteni, a védelem semmit nem tudott hozzátenni a meccshez, így a garbage time TD-kkel együtt is nagyon sima 31-14-es vereséget szenvedett a Tom Brady vezette csapat.
A Panthers elleni nagy feltámadás és a csoportgyőzelem megszerzése után kicsit úgy tűnt, mintha kezdene valami összeállni Tampában. Valószínűleg nem sokan voltak, akik komoly menetelésre számítottak a Bucstól, ám egy tisztesebb helytállás azért úgy tűnt, benne lehet a pakliban. De nem, ez a Buccanneers pont olyan gyenge, mint ahogy egész szezonban tűnt és semmivel nem mutatott többet a Cowboys ellen, mint amit egy random negatív mérlegű csapattól elvárt volna az ember.
A probléma valószínűleg nem a kerettel van, ami bár nincs a Super Bowl győztes csapat szintjén, de alapvetően bőven tehetségesebb, mint a liga átlaga, ráadásul még a center Ryan Jensen is visszatért a meccs előtt. Tom Bradyvel, Mike Evansszel, Chris Godwinnal és egy egész korrekt támadófallal azért illene 18,4-es pontátlagnál jobbat produkálni még úgy is, hogy Brady bőven a legjobb tudása alatt játszik. Byron Leftwich-ről viszont kiderült, hogy Bruce Arians nélkül nem ér semmit, és míg tavaly az egyik legfelkapottabb főedzőjelöltnek tűnt, most a Cowboys elleni vereség után ki fogja vágni őt a Bucs, ráadásul teljes joggal.
A Tampa támadósorában az ég adta világon semmi koncepció nem volt. A futójáték nem működött (plusz az elején nagyon el is húzott a Cowboys, így sok értelme nem is volt erőltetni a futást), de ez azért benne volt a pakliban, bár a Dallas nem túl erős futás elleni védelme ellen azért ennél többet is lehetett volna tenni. Viszont a passzjátékban sem volt semmi kreativitás, semmi extra vagy váratlan, még egy nyomorult trükkösebb játék sem. Teljesen ritmustalan és kiszámítható volt az egész, mintha a Madden játékban lévő alap playek lettek volna random mód behívva. Így még csak azt sem lehet mondani, hogy a Cowboys defense volt annyira jó, mert úgy komolyabban meg sem kellett mutatniuk magukat, ez az offense a liga legrosszabb védelmei ellen is szenvedett volna.
Ami viszont még a támadósornál is nagyobb probléma volt, az a védelem (magyarán nem csak egy-egy részegység, hanem minden borzalmas volt a Bucsnál, legfeljebb azon lehet vitatkozni, melyik volt a legrosszabb). A csapat akkor sem tudott volna győzni, ha Brady az INT helyett TD-t dob, illetve minden (2) legalább 25 yardos támadósorozata után TD-t dob, pedig Maher mindent megtett azért, hogy szoros legyen a találkozó.
Todd Bowles védelme teljesen vakon volt. A futás elleni védelmet csak Zeke Elliott erőltetése tartotta legalább egy közepes szinten, Tony Pollarddal már nem igazán tudott mit kezdeni a gárda, plusz Dak Prescottnak is volt pár jó megiramodása. A passzvédekezésben viszont még ennyi pozitívum sem volt, aki átlépte a line of scrimmage-et, az simán elkapott mindent. Lehetne ezt a végtelenségig ragozni, de ez a negyedik kísérletes védekezés tökéletesen összefoglalja, mennyire volt felkészült Bowles (Dalton Schultzot nézzétek, aki már azelőtt felemelt kezekkel ünnepli a TD-t, mielőtt CeeDee Lamb egyáltalán elkapta volna a labdát):
A Cowboys részéről viszont csak és kizárólag Maher miatt lehet szomorkodni (őt gyorsan rendbe kell tenni fejben), minden más szó szerint hibátlan volt. Tony Pollard megint bebizonyította, hogy ő a legjobb futó a rosteren, 15 futásból 77 yardot szerzett, míg Elliott 13 labdacipelésből csak 27-et. A támadósor gameplanje nagyon szépen össze volt rakva, Kellen Moore gyönyörűen támadta a Bucs védelmét minden szinten és minden koncepcióból. Rendre volt megjátszható embere Prescottnak, aminek köszönhetően nem kellett erőltetnie semmit és nagyon szépen el tudta osztani a labdákat, a nap végére pedig Dalton Schultz, CeeDee Lamb és Michael Gallup is jó számokat hozott.
Illetve dicsérjük meg természetesen az irányítót is, aki az elmúlt hetek INT-parádéja után (még ha a legtöbb pickért nem is ő volt a felelős) lehozott egy tökéletes meccset. Prescott 33 passzából 25 volt jó 305 yardért és négy TD-ért, miközben nem emlékszek egyetlen olyan passzára sem, ami úgy tényleg bántóan rossz vagy turnovert érő lett volna. Nyilván nem volt annyira nehéz dolga, mint amilyen a 49ers védelme ellen lesz, de ami jó, az jó, ez egy egészen pazar teljesítmény volt.
A vendég védelemmel kapcsolatban túl sok mindent nem lehet elmondani az ellenfél minősége miatt. Az mindenképp pozitívum, hogy Bradyék nagyon tisztelték a dallasi pass rush-t és a veterán QB gyorsan szabadult a labdától, nehogy Micah Parsonsék odaérjenek (neki mondjuk így is lett egy sackje és a körülmények között a csapat szinten szerzett két zsákolás és hat QB-hit is minimum korrekt teljesítmény). Emiatt a mély passzoktól nem igazán kellett tartani, úgyhogy kis túlzással annyi volt csak a defense feladata, hogy ne hibázzák el a kötelező szereléseket és a rövid játékokból ne engedjenek sok elkapás utáni yardot. Ezt pedig maradéktalanul megcsinálta a back7, és mivel Bradyék előbb-utóbb mindig hibáztak, így a meccs érdemi részében csak hat pontot engedett az egység. A 49ers ellen persze sokkal nehezebb lesz a dolguk, de ahogy az év nagy részében, most is jó munkát végzett Dan Quinn védőkoordinátor.