Így nyerte meg az NFC-döntő sakkjátszmáját az Eagles

Az NFC oldaláról a Philadelphia Eagles jutott be a Super Bowlba, amiben persze nagy szerepet játszottak a 49ers irányítóinak sérülései, viszont a labda másik oldalán nagyon szuper sakkjátszmát láthattunk Shane Steichen támadókoordinátor és DeMeco Ryans védőkoordinátor között. A földön pedig az Eagles tudott több választ adni és ezzel diadalmaskodni, megnyerve a konferencia bajnoki címét. 

Az első felrajzolt támadás után az Eagles eléggé megrekedt és 10 játékból 13 yardra volt csak képes. Ékes példája a gyengélkedésnek az alábbi játék, ahol Nick Bosa majdnem safetyt ért el Jalen Hurtsön.

Az Eagles egy opciós játékot hívott egy blöff blokkal a túloldali tight enddel. Bosa a blokkolatlanul hagyott védő és tökéletesen játszotta a szerepét. Itt támadóoldalról arra megy ki a játék, hogy ha Bosa beront középre, akkor Hurts megtartja a labdát, ha viszont a DE nem rohan be, hanem kivár, akkor a futó megkapja a labdát és mehet előre. Bosa gyönyörűen csinálta, hiszen előbb berobbant középre…

… ezzel arra késztette Hurtsöt, hogy tartsa meg a labdát, majd megtorpant és levitte az irányítót mínusz 3 yardon.

Parádés játék volt Bosától, nagyon kevesen képesek ilyenre. Azonban a továbbiak szempontjából most nem ez a lényeg, hanem hogy az Eagles itt rájött a 49ers védelem egyik szabályára.

[ppp_patron_only level=”1400″ silent=”no”]

Méghozzá arra, hogy ha az Eagles három elkapót rak az egyik oldalra (erős oldal), akkor nem csak a slot corner, hanem a strong safety is arra az oldalra fog felállni. Ez pedig a másik, úgynevezett gyenge oldalon azt eredményezi, hogy mindössze három játékos védekezik a futás ellen.

És amint az Eagles rájött erre, ki is használta. Sokat beszéltünk arról a szezonban, hogy az Eagles offense alapvetően nem túlzottan bonyolult, de ha találnak egy gyenge pontot a védelemben, akkor azt elkezdik nyomatni és addig szívatják, amíg nem változtatnak. És ez történt most is, rögtön a következő drive-ban.

Hasonló a helyzet, mint az előbb. Három elkapó az egyik oldalon (most bunch formációban), úgyhogy a védelemnél a slot corner és a strong safety is arra az oldalra áll fel, így a túloldalon ismét csak három védő van a futás ellen.

Az Eagles egy RPO játékot hívott be, ahol a passz opció egy tight end bubble screen jobbra, a futás opció pedig egy RB zóna futás balra, és egyébként van egy harmadik opció is Hurts futásával. Alább még be is karikáztam, hogy az erős oldalon hat védőt találunk, a gyengén pedig hármat, szóval egyértelmű, melyik oldalra érdemes megjátszani ezt a playt és mit kell választania Hurtsnek az RPO során: a R-t.

Az alábbi képen nagyon jól látható, hogy mit csinál egy ilyen opciós játék a védőkkel. A blokkolatlanul hagyott DE hezitál, hiszen figyelnie kell Hurtsre, az erős oldali linebacker, jelen esetben Fred Warner pedig full mozdulatlanul marad feltűnően sokáig és nem indul el a futás irányába, mert figyelnie kell egyrészt Hurts megiramodására, másrészt a tight end screenre.

A falban is érdemes megnézni a blokkolást. Mivel Javon Kinlaw 3-as technikán áll fel a guard külső vállán, így kap egy szép double teamet Dickersontól és Kelce-től, amiből a center majd felmozog a linebackerre, így ezen az oldalon három falember kiblokkolja a három védőt.

Dickerson és Kelce egy óriási blokkot oszt ki Kinlaw-nak, aki métereket repül a helyéről (a videót érdemes visszanézni erre fókuszálva), Kelce fellép a linebackerre, a futó Gainwell előtt pedig óriási lyuk nyílik meg és 17 yardot szerez.

És ha már ez működik, akkor ne hagyjuk abba, pár játékkal később jött szinte pontosan ugyanez a hívás az Eaglestől, amiből aztán Miles Sanders touchdownt is szerzett.

A 49ersnek nem volt még ideje változtatni a szabályain, így ugyanúgy az erős oldalra állt fel a slot CB és a strong safety is, a gyenge oldalon pedig hárman maradtak védekezni. Ugyanúgy egy TE bubble screen RPO-ról van szó az Eaglestől és ugyanúgy sikeres is a játék.

Annyi különbség volt mindössze, hogy most nem Kinlaw, hanem Kevin Givens volt a szenvedő fél, és hogy nem 3-as technikán, hanem 2i technikán állt fel, tehát a guard belső vállán.

Ez annyit változtatott az Eagles blokkolásában, hogy őt Dickerson egyedül blokkolta befelé (pin), Kelce pedig őket megkerülve ment fel a második szintre a linebackert kivenni a játékból (pull). Ez egy tipikus pin&pull játék.

Az eredmény ismét egy nagy lyuk és egy könnyű futott touchdown.

Az Eagles egyébként nem sokkal később Boston Scott futott touchdownjánál is ugyanezt a taktikát választotta, ott is a gyenge oldalra futott sikeresen. Ezt már nem elemzem külön, lépjünk tovább a sakkjátszma következő lépésére.

A félidőben DeMeco Ryans kielemezte a felvételeket és változtatott, mindezt sikeresen.

Az Eagles megint behívta ugyanazt a TE bubble screen RPO-t (mondom, hogy ha valami működik, akkor azt nyomatják ezerrel), azonban a 49ers változtatott! Azt mondta Ryans, hogy többet nem szívattok meg ezzel, átrakom Hufangát (strong safety) a túloldalra, így már négyen lesznek a gyenge oldalon és le fogom tudni védekezni a futást.

És így is lett. Az Eagles persze látta, hogy ez így nem fog teljesen működni, szóval nem volt blokkolatlan védő, de ez a plusz egy ember erre az oldalra azt jelentette, hogy sokkal kedvezőtlenebbek voltak a blokkolási szögei a támadófalnak. A DT-t most a túloldali guard Seumalónak kellett felvennie, Kelce egyből lépett fel a linebackerre, Dickersonnak Bosa ellen kellett megállni a helyét, Mailata pedig a szélen rohanó Hufangát vette fel.

Elvileg négy a négyben megvoltak és gondolhatnánk, hogy ez is elég, de mivel mindenkinek nehezebb feladata volt, így nem sikerült jól a játék. Dickerson Bosát nem tudta eléggé kontrollálni, aki lejött a blokkról és megcsinálta a szerelést. Jól látszik az alábbi képen is, hogy mennyivel kevesebb helye volt a futónak, mint korábban.

Az Eagles viszont még ugyanabban a támadássorozatban válaszolt erre. Azt mondták, hogy oké, ha ti egy plusz embert raktok arra az oldalra, akkor megtesszük mi is, de úgy, hogy erre ne számítsatok.

Azt nyilván nem lehetett csinálni, hogy akkor a tight endet átmozgatják balra, hiszen akkor már nem lesz három elkapós erős oldal, teljesen más szabályokról beszélnénk. Meg kellett tartani a 3 elkapós oldalt és úgy kellett kitalálni valamit.

Ez pedig az volt, hogy bevetették az irányítójukat is fegyverként, ezzel ismét megadva maguknak a létszámfölényt. A felállás gyakorlatilag ugyanaz mint az előbb, csak a futó áll fel Hurts másik oldalán, ami már kicsit gyanús is lehet, hiszen ő már nem tud a gyenge oldalra futni. Szóval ő felveszi a szélről berontó Hunfangát, a három falember pedig megcsinálja ugyanaz, mint korábban a Sanders TD-nél, jön egy szép pin&pull játék és ismét működik a futás.

Látszik az alábbi képen a kialakulóban lévő hatalmas lyuk Kelce mögött, ismét egy hosszú futás az eredménye ennek a változtatásnak.

Ez nyilván nem lenne működőképes, ha az Eaglesnek nem lenne egy ennyire jól futó irányítója, mint Hurts. Mondjuk akkor az egész offense nem lenne működőképes, hiszen a playbook egy jelentős százaléka épül arra, hogy Hurts akár meg is tarthatja a labdát, ezt pedig tisztelnie kell a védelemnek. Ha nem így lenne, akkor a 49ersnek sem ezek lettek volna a szabályai védőoldalon és nem lett volna ennyire üres a gyenge oldal az elején sem.

Az Eagles offense oldali edzői stábja óriási szerepet játszott idén abban, hogy Super Bowlig menetelt a gárda, Shane Steichen támadókoordinátort akár el is viheti valaki főedzőnek, Jeff Stoutland faledző és futójátékért felelős koordinátor pedig talán a liga legjobbja és nem véletlenül nem engedi őt el az Eagles sehová már a Chip Kelly éra óta.

A nagydöntőben más kihívás elé néznek, hiszen Chris Jonest kell majd semlegesíteniük, és Steve Spagnuolo is merőben más rendszert futtat, mint a 49ers, úgyhogy két hét múlva is érdemes lesz figyelni a sakkjátszmát – amit szintén kielemzek majd.

Most hogy az NFC-döntő elemzése elkészült, neki is látok az AFC-döntő sakkjátszmájának, erre is számíthattok az oldalon legkésőbb holnap reggel. 

[/ppp_patron_only]