A hétvége egyik legjobban várt meccse (általam legalábbis biztosan) a Chargers jacksonville-i vendégjátéka lesz (ma éjjel 02:15-től), pedig nem épp patinás klubokról van szó, hiszen 2013 óta egyszer-egyszer voltak csak rájátszásban. Két fiatal, feltörekvő csapat egy másodéves és egy harmadéves, de már most szuper irányítóval, nagyon jól meccselő főedzőkkel csak jó összecsapást hozhat, ráadásul mindkét gárdára jellemző, hogy drámai módon veszít el mérkőzést, úgyhogy utólag is lesz miről beszélni.
A csapatok egyszer már összecsaptak idén, még a harmadik fordulóban, akkor a Jaguars nagyon sima 38-10-es győzelmet aratott. Azóta persze nagyon sok minden változott, és ugyan lehet következtetéseket levonni abból a találkozóból is, az eredményből nem érdemes, már csak azért sem, mert Justin Herbertnek egy héttel korábban törtek el a bordái és közel sem volt 100 százalékos.
Az irányítók közt nagyon sok hasonlóságot lehet felfedezni: magasak, hosszú a hajuk, ágyú karjuk van, igazi highlight dobásokra képesek, számítógép van az agyuk helyén, nagyon gyorsan dolgozzák fel a védelmek által kínált információkat és mennek végig az olvasásaikon, nagyon kevés negatív játékot hoznak össze és alig lehet őket sackelni. Simán lehet, hogy az fog dönteni, hogy melyik “generációs tehetség”, Trevor Lawrence vagy Justin Herbert képes jobban a hátára venni csapatát – vagy épp melyik hibázik élete első playoff meccsén.
Azonban nagyon sok fog múlni a főedzőkön is, akik közt szintén sok hasonlóságot lehet felfedezni. Doug Pederson terjesztette el talán leginkább az analitikus hozzáállást és a folyamatos negyedik és rövid szituációkra behívott támadójátékokat, legalábbis ő volt a legsikeresebb ezzel, amikor az Eaglesszel Super Bowlt nyert. Brandon Staley is erről híres, hiszen tavaly mindennek nekiment, aminek csak lehetett. Staley idén elég sok megkérdőjelezhető döntést hozott akár ezzel kapcsolatban, akár például a játékosai pihentetésével kapcsolatban, de az tagadhatatlan, hogy ahogy Pederson, úgy ő is egy rendkívül jó stratéga a saját területén, a liga legjobbjai közül valók – Pederson a támadóknál, Staley a védőknél. Mindketten nagyon jól mérik fel az ellenfeleik tendenciáit és pontosan tudják, hogy az adott mérkőzésre milyen válaszokkal kell érkezniük, hogy ezekből előnyt kovácsoljanak. Épp ezért lesz rendkívül érdekes kettejük matchupja ezen a találkozón.
Amikor a Jaguarsnál a labda
Mivel egyik edző sem olyan, aki ragaszkodna egy adott bevált sémához és azt futtatná egész évben, hanem meccsről meccsre váltogatják ellenféltől függően a taktikát, így nehezebb is jósolni arra, mi lesz a stratégiájuk, illetve épp ezért nagyon érdekes, hogy mit találnak ki egymás ellen, mit gondolnak egymás gyenge pontjainak.
A Chargers nem kezdte valami jól az évet, de a szezon második felére a liga legjobb passzvédelme lett a Los Angelesé, Staley pedig hétről hétre kiváló gameplaneket talált ki (lásd Chiefs, 49ers, Dolphins ellen egymás után) és mindig a megfelelő ellenszerrel tudott jönni. A legjobb játékosait a legjobb helyzetekbe hozza, Derwin James mozgatását élvezet nézni, vagy épp Michael Davis pályára kerülése és press man játéka és Kyle Van Noy blitzelései is kiváló játékoshasználatról tesznek tanúbizonyságot, amiket egyszerre és egymás mellett nem egyszerű megoldani. Pederson pedig régóta híres arról, hogy ha megtalálja az ellenfél gyenge pontját, akkor azt ezerféle módon használja ki és addig szurkálja, amíg ki nem pukkad. Egyáltalán nincs se jó skill sora, se jó támadófala a Jaguarsnak, mégis top10-es támadóegységet hozott össze az egész évet tekintve DVOA mutató alapján.
Legutóbb a Jaguars taktikája az volt, hogy gyors rövid passzokkal haladnak. Lawrence hátralépett, és amint kitámasztott, már ment is a labda. Mindössze 2,2 másodperc alatt engedte el a labdát átlagosan, ami idei második leggyorsabbja volt, a labdái pedig csak 4,95 yardot haladtak a levegőben, ami szintén a második legalacsonyabb mutatója volt idén. Egyrészt azért csinálták ezt, hogy a Bosa-Mack duót semlegesítsék, másrészt mert a back7-ben a legtöbb játékos nem épp a szerelési képességéről volt híres. Azóta a Chargers változtatott hátul, Michael Davis és Alohi Gilman kezdőbe állításával ez például egyértelműen javult, így érdekes lesz, hogy ha ismét ezzel a taktikával jön a Jaguars, akkor működni fog-e, ha pedig nem ezzel jönnek, akkor mi lesz a válaszuk offense oldalon.
Ha Chargers védelem oldaláról fogjuk meg a dolgot, akkor ezeket a rövid passzokat ellensúlyozva sok emberezést várhatunk. Staley-től a Ramsnél egyáltalán nem ezt szoktuk meg, azonban idén a 8. legtöbb cover1-et használta a csapat, tehát amúgy is ezt részesítik előnyben. Az első egymás ellenin nem embereztek annyit, de a szezon második felére feljebb tekerték a fordulatot, így most is ez lehet a taktika elsősorban. Ugyanis ha ezt jól csinálják, akkor Lawrence nem fog tudni olyan gyorsan szabadulni a labdától, tovább kell tartogatnia, ez pedig több időt ad Bosának és Macknek odaérni a nem túl erős tackle-páros ellen.
Ha az egy az egy elleni matchupokat nézzük, akkor jól is hangzik ez a taktika a Chargersnek. A Jaguarsnál emberezés esetén a hivatalosan tight end, egyébként inkább elkapó Evan Engram elég sok gondot szokott okozni az ellenfeleknek, azonban Derwin James ellen nem neki kedvez a párharc. Ugyanúgy sok gondot szokott okozni egy az egyben Christian Kirk a slotból, viszont Bryce Callahan személyében rá is elég jó védője van a Los Angeles-ieknek. Így pedig a Jaguars két legjobb fegyverét relatíve jól el tudja venni a Chargers, a szélen pedig a két Jones, Zay és Marvin nem számít akkora problémának azért. Így esetleg Travis Etienne-re lehetne játszani a backfieldről indulva, hiszen a linebacker sor a gyengesége a Chargersnek.
Azt viszont mindenképp tegyük hozzá, hogy ugyan az egy az egyes párharcok a Chargersnek kedveznek, Doug Pederson azonban mestere az emberezős coverage-ek megverésének, nagyon jó játékokat tud felrajzolni ellenük mindenféle screenekkel, a hírhedté vált mesh koncepcióval vagy épp Jamal Agnew-nak juttatott labdákkal (fun fact: amikor Agnew a pályán van, minden harmadik snapnél neki megy a labda).
És ha működik az emberezés, tehát nem tud azonnal dobni Lawrence, akkor jöhetnek a blitzek is, amik korábbi éveitől eltérően idén sokat használ Staley, a 11. legtöbbet a ligában, és a 6. legjobbak blitzelés esetén EPA/play alapján. Összességében nem tudom, mennyire jó ötlet Lawrence ellen blitzelni, mert elég gyorsan dönt és gyorsan passzol, de ha mögötte működik az emberezés, vagy szokásukhoz híven snap után változtatnak a védelem felállásán (a Chargers rejti el a szándékait leginkább a ligában), akkor ez nagyon hasznos lehet arra, hogy megzavarják és lelassítsák Lawrence-t, ezáltal középről is odaérjen a nyomás.
Mert ugyan Bosa és Mack a szélen sok gondot okozhat, de ha Lawrence fel tud lépni a zsebben előlük, akkor nem lesz akkora hasznuk. Középen pedig nem túl erős pass rushban a Chargers, ezért is lehetnek jók a blitzek, így akár Bosa és Mack karjai közé is tolhatják az irányítót. Ráadásul Etienne nem valami jó pass protector, tehát ellene Van Noynak vagy akár Derwin Jamesnek előnye lehet. Persze erre Pedersonnak is meglesz a válasza például screen passzokkal vagy misdirection játékokkal, hogy minél jobban kivegye a sztár passzsiettetőket a játékból.
Másik válasza pedig értelemszerűen a futójáték lehet, ugyanis még mindig ez a Chargers gyengesége. A Jaguars elsősorban szélső futásoknál jó kihasználva Etienne gyorsaságát, és ennek megállítása kissé meglepő módon a Chargersnek nem ment idén – habár ebben közrejátszhatott Bosa hiánya is. Mindenesetre akár középen, akár a szélen próbálkoznak, át kell jutni a védőfalon és akkor a gyenge linebackereken túljutva jöhetnek a nagy futások. Erre ráerősíthet Pederson a sokat használt motionökkel, hogy elterelje a másodvonalas védők figyelmét.
Nagyon jó kis sakkjátszmának ígérkezik tehát ez a matchup, és el is döntheti a mérkőzést, hogy melyik főedző meccsel jobban a saját területén.
Amikor a Chargersnél a labda
A Chargers legutóbb 10 pontot tudott feltenni a táblára az egymás elleni meccsükön, azonban nem biztos, hogy érdemes ebből kiindulni, tekintve hogy egy héttel korábban Herbertnek eltörtek a bordái, így közelében sem volt a 100 százalékos formájának (nem is játszott jól). Most viszont igen, ráadásul most Keenan Allen is rendelkezésére fog állni, aki akkor hiányzott. Így merőben más teljesítményre van kilátás. Na de hol lehet sikeres a Chargers?
Nos, a földön nem igazán, mert amúgy sem fut jól a Chargers egész évben, a Jaguars ellenben a 6. legjobb volt a szezonban EPA/play alapján. Belül Fatukasiék, a szélen Josh Allen és Travon Walker zárja le az utakat, így itt nem sok jóra lehet számítani Ekeler szempontjából (persze a touchdown az mindig jöhet neki). Ha már itt tartunk, akkor a falak csatáját a Jaguars fogja nyerni ezen az oldalon, hiszen a harmadik legjobbak voltak nyomásgyakorlási rátában idén, a Chargersnek pedig vannak problémái az OL-ben – ellenben Linsley az előző meccsükhöz képest most játszik, ami nagyon sokat fog segíteni a helyes protekciók választásában és kommunikálásában, ami a sok kreatív védelmi játékhívás miatt fontos lesz a találkozón.
Viszont visszatérve: ha futni nem lehet, akkor a levegőben kell haladni. Ha játszott volna Mike Williams, akkor is azt mondtam volna, hogy nem neki lesz nagy napja, mert Tyson Campbell védekezik rajta, aki kiválóan teljesít idén. Williams viszont nem bevethető az utolsó körben összeszedett sérülése miatt, ez pedig nagy problémákat jelent a Chargersnek. Vannak nagyon jól hangzó statisztikák, hogy Herbertnek milyen jól megy Wiliiamsszel és milyen rosszul nélküle, de alapvetően azok túlzóak, mert Williams hiánya egybeesett Keenan Allen és Corey Linsley hiányával is, így azért annyira nem drasztikus a helyzet, de ettől függetlenül nagyon fájó a hiánya.
Ha játszott volna, akkor is azt mondtam volna, hogy Allennek lesz inkább nagy napja, ugyanis a Jaguarsnál a slot nagyon is támadható. A negyedik legrosszabbul védekeztek a slot elkapók ellen EPA alapján, többek közt CeeDee Lamb és Amon-Ra St. Brown is hatalmasat ment ellenük. Allen pedig a slotból indul többségében, itt nagy előnye lehet Tre Herndonnal szemben. Mellette pedig Ekelernek lehet még jó napja a levegőben, hiszen a Jaguars ugyan rengeteg erőforrást invesztált az LB-sorába, mindenki elég gyengén teljesít és egy ilyen kaliberű running back meg fogja őket verni.
Williams kiesése azonban azt jelenti, hogy a Jaguars a megszokottnál is több erőforrást allokálhat a pálya közepére – pedig már eddig is sokat allokáltak középre és megbíztak Campbellben és Darious Williamsben a szélen. Az egymás ellenin is az volt a taktika, hogy a pálya közepét telítik és arra kényszerítik Herbertet, hogy a szélre kifelé menő útvonalakat dobja meg. Amire abszolút képes, jobban mint a legtöbben, viszont Williams nélkül nem lesz olyan elkapó, aki képes üresre játszani magát a szélen.
Így Herbertnek jóval nehezebb feladata lesz, hogy a pálya közepén a kis területeket megtalálja és bedobja oda a labdát. Főleg úgy, hogy Joe Lombardi támadókoordinátor nem rendelkezik valami kreatív vagy dinamikus playbookkal, hiszen nagyon alacsony passzmélységgel és nagyon alacsony elkapás utáni yardokkal dolgozik az egység, ugyanis a legtöbb útvonal úgy néz ki, hogy a fegyverek elmennek egy adott távolságig (harmadikra jellemzően a first down vonalig), majd ott visszafordulnak és várják a labdát.
A másik oldalon Mike Caldwell filozófiáját tekintve Todd Bowles alól érkezik, így sok kreatív és kellemetlen dolgot dob az ellenfelek elé. Ez összességében nem működik valami jól, hiszen nagyon sok yardot enged a defense, ellenben a 3. legtöbb pozitív játékot csinálja meg. Hogyan jön ez a kettősség? Úgy, hogy ha irányítóként gyorsan feldolgozod, ami történik, akkor azért meg lehet találni a problémás pontokat a játékhívásban, így ha nem hibázol, könnyen végig lehet menni rajtuk. Azonban ha nem kapcsolsz elég gyorsan, akkor bajban vagy, kihasználják a hezitációt és büntetnek. Ebben a matchupban az a probléma a részükről, hogy Justin Herbert talán a leggyorsabb feldolgozókészséggel rendelkező (számítógépagyú), illetve az egyik legkevesebb negatív játékot (sack, INT) összehozó irányító a ligában, így ellene ezek várhatóan nem fognak jól működni.
Mindkét oldalnak lehetne javasolni változásokat, azonban Lombardi és Caldwell nem Pederson és Staley, az esetükben kevésbé beszélhetünk a zsenialitásról, és jóval statikusabbnak is mondanám a felfogásukat, nem igazán meccs specifikusak a taktikáik. Szóval nem gondolom, hogy nagy változások lesznek, de a Chargersnél érdemes lenne több motiont, misdirectiont, play actiont, screeneket, split zone játékokat hívni, hogy a fejben nem valami gyors és fegyelmezett linebackerek szemeivel játszanak, illetve jó lenne gyakrabban kimozgatni Herbertet a fal mögül, mert kiválóan dob ilyen helyzetekben. A Jaguarsnál szerintem kellenek a kreatív hívások és ez jó irány lehet, talán többször is rá lehet feküdni arra, hogy különböző szimulált nyomásokat küldenek és hátraküldik Josh Allent vagy Travon Walkert coverage-be, ami megzavarhatja kissé Herbertet – és a két rusher abszolút képes is ilyen feladatokra.
Ki fog nyerni?
A fogadóirodák szerint a hétvége legkiélezettebb meccse ez lesz (a Buccaneers-Cowboysszal holtversenyben), a Chargers 2,5 pontos favoritnak számít még Williams sérülése után is. Két, sok szempontból hasonló, feltörekvő, ám történelmileg nem valami szerencsés csapat két szuper fiatal irányítóval, nagyon jó edzői sakkjátszmákkal – nekem ezek a kedvenc párosításaim. A vibe-ok a Jaguarsnál jobbak, hiszen alacsonyabbak voltak az elvárások szezon előtt, nagyon jó hajrát tudhatnak magukénak, az offense-t pedig élvezetes nézni. A Chargers vibe-jai ennyire nem jók a szezon előtti magas elvárások miatt, amiket nem sikerült teljesíteni, illetve közrejátszik ebben a nem túl élvezetes focit játszó támadósor, legújabban pedig a tét nélkül összeszedett Williams-sérülés.
Az egész wild card körben itt vagyok a legbizonytalanabb a tippemben, a Williams-sérülés után meg főleg, de végül a Chargersszel megyek, mert szerintem több matchup kedvez nekik, védőoldalon tehetségesebbek, a támadóknál pedig Allennek és Ekelernek előnye lehet a párharcaikban, és Herbert azért egy szinttel jobb irányító Lawrence-nél. Viszont egyáltalán nem lepne meg egy Chargers-féle leolvadás sem. Az biztos, hogy a meccs után lesz miről beszélni, mert szinte biztosan valami utolsó perces kétes dolgon fog múlni, ki megy tovább (legyen ez edzői vagy irányító hiba, vagy bármi más).
