A Kansas City Chiefs megnyerte az 57. Super Bowlt, méghozzá úgy, hogy két vállra fektette az Eagles védelmét. Mahomesék a második félidőben minden egyes támadásukból végigmentek a pályán és összességében idei legjobb mérkőzésüket nyújtották sikerességi ráta alapján (a játékaik 57 százaléka pozitív hozzáadott értékkel bírt) – egyben az egész liga idei 6. legjobb támadóteljesítményét. De mégis hogyan csinálták ezt?
Nos, Andy Reidről mindenki tudja, hogy bye weekek után mennyire zseniális. A vasárnapival együtt 29-4 a mérlege az alapszakaszban és a rájátszásban, ha két hete volt felkészülni az ellenfelére. Reid elképesztően jó abban, hogy ebben az extra egy hétben kielemzi a saját támadósorának tendenciáit és az ellenfél védelmének tendenciáit is. Elsősorban ez történt a Super Bowlon is.
A második félidőben nagyon ment a futás, 17 próbálkozásból 126 yardot értek el, Mahomesnak pedig nagyon egyszerű dolga volt, 2,46 másodperc alatt tudott szabadulni a labdától – ami egy félidő alatt a 3. leggyorsabbja karrierje során a rájátszásban. Szoros őrizetbe mindössze kétszer kellett dobnia az egész mérkőzés alatt és nyomás is alig volt rajta, mindössze 25,9%-ban, ami az idei Eagles defense messze legrosszabb teljesítménye volt.
Az egész pedig arra vezethető vissza, hogy a Chiefs pontosan ismerte az Eagles védelmének tendenciáit és szabályait. Alapvetően minden defense-nek vannak szabályai bizonyos felállásokra, snap előtti változtatásokra, hogy minél hatékonyabban le tudják védekezni az eléjük táruló kihívásokat. Ezen a meccsen elsősorban a motionökre fogunk koncentrálni és hogy az Eaglesnek milyen szabálya(i) volt(ak) ezzel szemben. Ugyanis Andy Reid és stábja is erre fókuszált a felkészülés során.