Összefoglaló
Dinasztia született –Super Bowl LVII
Egy végletekig izgalmas, szoros és fordulatos mérkőzéssel ajándékozott meg minket a Chiefs és az Eagles az 57. Super Bowlon. És ugyan a meccs végi drámát elvették tőlünk a kissé talán túlbuzgó játékvezetők, de összességében így is méltó lezárása lett a 2022-es idénynek. Nem utolsó sorban pedig úgy tűnik, hogy új dinasztia született.
A Chiefs nyerte meg a pénzfeldobást, Andy Reidek pedig érthető módon átpasszolták a kezdést az Eaglesnek. A Philly köszönte a lehetőséget és nagyon magabiztos támadás végén Jalen Hurts megszerezte az első TD-jét a mérkőzésen. Erre még volt válasza a Kansas City támadósorának, Travis Kelce gyűjtötte be karrierje 16. rájátszás TD-jét, ezt követően viszont megállt a tudomány.
Az első félidő hátralévő részében a Chiefs offense szinte semmit nem csinált: ugyan egyszer sikerült mezőnygól távolságig, de Andy Reid megkérdőjelezhető módon nem mert nekimenni a 4&rövidre, Harrison Butker pedig kihagyta a közepesen könnyű rúgást. Ezt az Eagles 17 ponttal bosszulta meg, viszont Hurts annyira belejött a pontgyártásba, hogy még az ellenfélnek is összehozott egy elképesztő fumble TD-t.
A Rihanna-show előtt tehát 24-14-re vezetett a Philly és meglepően simának tűnt a döntő, pláne hogy az első félidő végén még Patrick Mahomes bokája is megsérült – a szünet azonban mindent megváltoztatott. A játék minden aspektusában domináló Eagles érthető módon ugyanazzal a taktikával és játékkal jött ki a pályára, a Chiefs viszont egy sokkal határozottabb, bátrabb és kreatívabb tervvel érkezett, ami a labda mindkét oldalán megfordította a játék képét.
Azok után, hogy fél óra játék után Mahomeséknak csak hat first downjuk, 68 yardjuk és hét önerőből szerzett pontjuk volt, a második félidőre sikerült bombaformába kerülni. A Chiefs az összes labdabirtoklásából pontot szerzett, ráadásul nem Kelce vitte a prímet, hanem JuJu Smith-Schuster, Kadarius Toney és Sky Moore: előbbi a láncot mozgatta, utóbbiak pedig a TD-ket gyártották. A negyedik negyedben már a Kansas City vezetett nyolc ponttal, de az Eagles végig rohant a pályán (egy DeVonta Smith hosszú elkapás után Hurts szerzett megint TD-t), ráadásul a kétpontos is sikerült, így 5:15-tel a meccs vége előtt a Chiefs támadhatott a győzelemért.
Mahomeséknak sikerült nagyon okosan haladva, az időt is folyamatosan égetve eljutni az Eagles 15 yardosáig, ott viszont megállt a tudomány. 3&8-ra aztán a Chiefs irányítója kénytelen volt eldobni a labdát a rá nehezedő nyomás miatt, de a közelben sem volt senki. A játékvezetők viszont úgy ítélték meg, hogy ez utóbbi oka egy holding szabálytalanság volt, ami ugyan a szabály szerint megadható volt, de nem volt kirívó. A sárga miatt a Kansas le tudta pörgetni az órát, majd 11 másodperccel a döntő vége előtt Butker megszerezte a Chiefsnek a vezetést.
Itt már nem volt reális esélye az időkérés nélkül maradt Eaglesnek. Ugyan volt még egy becsületpassz Hurtstől, de az is olyan gyengén sikerült, hogy konkrétan nulla esélye volt, hogy abból lesz bármi is. Patrick Mahomes így megtörte az MVP-átkot és az évezredben először úgy nyert Super Bowlt, hogy ugyanabban a szezonban az év legértékesebb játékosának is megválasztották – sőt, a döntő legértékesebb játékosa is ő lett!
Mielőtt elkezdenénk elemezni/értékelni a látottakat, két dolgot szeretnék külön kiemelni. Az egyik az, hogy Andy Reid még mindig nem tudja a legmagasabb szinten menedzselni a játékot. Továbbra sem értem például, hogyan gondolhatja azt minden idők egyik legsikeresebb és legkreatívabb edzője, hogy negyedik és rövidre nem kell nekimenni az aktuális MVP-vel. Ha nem sikerül, hát ez van, de ez a konzervatív hozzáállás az esetek nagy részében nagyon csúnyán visszaüt – ahogy megtörtént most is, mert Butker kihagyta a mezőnygólt, ráadásul mintha az elszalasztott lehetőség a támadósor lendületét is megtörte volna. Persze a második félidőre szépet javított és abszolút minden dicséretet megérdemel (bár a piros zászlókat továbbra sem érzi), de Nick Sirianni megmutatta, hogy miért kell hagyni a fenébe ezt a gyáva hozzáállást.
A másik dolog pedig az az ominózus holding büntetés a mérkőzés végén. Én nem dobtam volna be, ezt jobb lett volna a pályán lerendezni, ugyanakkor a szabálytalanság egyértelmű volt – még James Bradberry is elismerte. Nyilván könnyű erre fogni a vereséget, a bírózás soha nem megy ki a divatból (és még jól is esik), de attól ez még nem lesz igaz, mert ilyen alapon Jalen Hurtsöt is ki lehetne kiáltani bűnbaknak a fumble-je miatt. Egy mérkőzés 60 percből áll, mindig vannak kétes esetek és soha nem csak egyetlen játékon vagy zászlón múlik a siker.
Ha mindenképp ki kellene emelni egy dolgot, ami miatt kikapott az Eagles, az Jonathan Gannon. Azt mindenki tudta, hogy a Chiefs támadófal kiválóan blokkol passzhoz és bár az alapszámokon nem látszott, de a futáshoz is. Patrick Mahomest ráadásul amúgy is nehéz sackelni, így a viszonylag kevés nyomásgyakorlás abszolút benne volt a pakliban. Na de a futás elleni védekezés mi volt? Hogy lehetett szinte egymás után kétszer is benyelni ugyanazt a játékot Toney-tól és Moore-tól? Hogyan futhatott Patrick Mamohes sérült bokával is 44 yardot?
Az elit játékosokkal teletömött Eagles védelem a második félidőben semmit nem tudott kezdeni a Chiefsszel, Andy Reidék egyetlen változtatására sem volt ellenszere Gannonnak. Az, hogy nagyon a passz megállítására rendezkedett be önmagában nem rossz, de ez azt jelentette, hogy a KC egyenesen 6,1 yardot átlagolt a földön, ami egy pocsék védelem ellen is jól nézne ki, nem hogy egy top 3-5-ös szintű egység ellen. Ettől persze nem lesz Gannon egy rossz szakember, de az mindenképp kínos, hogy két hét alatt ennyire futotta.
Az Eagles tehát nem tudta megállítani a futást, viszont ami talán ennél is meglepőbb volt, hogy Jalen Hurtsöt leszámítva futni sem tudott. A fiatal irányító nyilván óriási volt a 70 yardjával és három futott TD-jével (plusz egy passzolt TD és egy futott kétpontos is a neve mellé került), de rajta kívül 17 futásból csak 45 yardot termelt az Eagles a Chiefs védelem messze legnagyobb gyengepontja ellen. Azonban Spagnuolo arra játszott, hogy teletömte a boxot és elveszi a futójátékot, hátha Hurts a levegőben nem lesz olyan éles – ebben viszont nem lett igaza, hiszen a fiatal QB egészen kiváló volt a nagydöntőben.
Lehet beszélni az apróbb mentális hibákról is, amik talán a rutintalanságnak a számlájára írhatunk. Hurts például kétszer sem tudta elindítani időben a játékot, az emiatt ellőtt egyik időkérés pedig nagyon hiányzott a meccs végén. A fumble-sixét egy buta false start előzte meg/okozta és ezeken kívül is voltak kisebb-nagyobb mentális kihagyások. Ezzel együtt azért meg kell dicsérni Siriannit és Hurtsöt is, ugyanis csak feltettek 35 pontot a táblára, ráadásul a QB nem csak a földön, de a levegőben is remekelt (304 yard, egy TD), plusz végre DeVonta Smith és AJ Brown is megérkezett a rájátszásba. Ha 35 szerzett ponttal kikapsz, akkor nem a támadósorral van a hiba.
A Chiefs oldaláról leginkább a második negyedes leolvadást lehet kiemelni negatívumként, de végül sikerült duplán kozmetikázni mindent. Mahomes végül 182 passzolt yarddal és három passzolt TD-vel fejezte be a meccset, Isiah Pacheco 76 yardot és egy TD-t tett a közösbe, Travis Kelce vezette a csapatot yardokban (és neki is volt egy TD-je), de még Toney (volt egy szép punt visszahordása) és Moore is hasznos tagja volt az egységnek. Egyedül Marquez Valdes-Scantling lehet relatíve szomorú, egy pocsékul megfutott és végül sikertelen passzal végződött útvonalfutásán kívül semmit nem tett hozzá a meccshez és nulla yarddal fejezte be a találkozót.
A defense-nek is jár valamilyen szinten a dicséret, még ha Hurtsék azért többször is megégették a Chiefs D-t. Chris Jones nem volt akkora faktor az Eagles elit védőfala ellen, de úgy általában mindenki szenvedett és mindössze három QB-hitet sikerült kiosztani. Párszor Trent McDuffie is megégett, de összesség pozitívum, hogy sikerült váltani a második félidőre és mindössze 11 ponton tartani a Phillyt.