A Cardinals elég alapos főedzőkeresést vezényelt le, végül pedig sikerült két főre, a Bengals védőkoordinátor Lou Anarumóra és az Eagles DC Jonathan Gannonra leszűkíteni a jelöltek listáját. Ez már önmagában egy kihagyott ziccer volt, de sikerült mindezt súlyosbítani azzal, hogy a két top jelölt közül a gyengébb kapta meg az állást.
A Kliff Kingsbury-projekt nem jött be, a general manager Steve Keim is repült, így minden adott volt a Cardinalsnak arra, hogy megreformálja a franchise-t. Az új GM Monti Ossenfort lett, aki korábban három évig volt a Titans játékosszemélyzetért felelős igazgatója, korábban pedig egy bő évtizedig dolgozott New Englandben, vagyis egy tapasztalt és nagy tudású szakembert sikerült találni a front office élére.
Ezzel a lépéssel összességében minden Cardinals szurkoló elégedett lehetett előzetesen, de mint a főedző keresés alatt kiderült: Ossenfortnak túlságosan szilárd elképzelései vannak. New Englandben a védőfelfogású Bill Belichick épített dinasztiát, Tennessee-ben pedig a korábbi Patriots linebacker és szintén védőoldali edző, Mike Vrabel teljesített összességében messze a várakozásokon felül a kinevezése óta – talán ezek után nem meglepő, hogy a Cardinals egy-két kivételtől eltekintve védőoldali edzőket interjúztatott (Anarumo, Brian Flores, Vance Joseph, Aaron Glenn, Ejiro Evero).
Az még védhető is (bár senki nem tiltotta meg a Cardinasnak, hogy ne érdeklődjön a felkapottabb OC-k iránt), hogy közülük pont Anarumo és Gannon jutott a finalisták közé a nem túl erős támadófelhozatal mellett (Mike Kafka, Brian Callahan). Az is teljesen rendben lett volna, hogy a csapat kivár a döntéssel a Super Bowlig és mint egy főpróbán megbizonyosodik arról, hogy Gannon szakmailag is a megfelelő jelölt. A végeredményt látva viszont nem volt itt már ekkor semmilyen verseny, a Cardinals rég döntött és ezen a döntő sem tudott változtatni.
Miért volt jó választás Gannon?
Bejelentkezés Patreonnal
WP Bejelentkezés
Legutóbbi hozzászólások