A Cardinals elég alapos főedzőkeresést vezényelt le, végül pedig sikerült két főre, a Bengals védőkoordinátor Lou Anarumóra és az Eagles DC Jonathan Gannonra leszűkíteni a jelöltek listáját. Ez már önmagában egy kihagyott ziccer volt, de sikerült mindezt súlyosbítani azzal, hogy a két top jelölt közül a gyengébb kapta meg az állást.
A Kliff Kingsbury-projekt nem jött be, a general manager Steve Keim is repült, így minden adott volt a Cardinalsnak arra, hogy megreformálja a franchise-t. Az új GM Monti Ossenfort lett, aki korábban három évig volt a Titans játékosszemélyzetért felelős igazgatója, korábban pedig egy bő évtizedig dolgozott New Englandben, vagyis egy tapasztalt és nagy tudású szakembert sikerült találni a front office élére.
Ezzel a lépéssel összességében minden Cardinals szurkoló elégedett lehetett előzetesen, de mint a főedző keresés alatt kiderült: Ossenfortnak túlságosan szilárd elképzelései vannak. New Englandben a védőfelfogású Bill Belichick épített dinasztiát, Tennessee-ben pedig a korábbi Patriots linebacker és szintén védőoldali edző, Mike Vrabel teljesített összességében messze a várakozásokon felül a kinevezése óta – talán ezek után nem meglepő, hogy a Cardinals egy-két kivételtől eltekintve védőoldali edzőket interjúztatott (Anarumo, Brian Flores, Vance Joseph, Aaron Glenn, Ejiro Evero).
Az még védhető is (bár senki nem tiltotta meg a Cardinasnak, hogy ne érdeklődjön a felkapottabb OC-k iránt), hogy közülük pont Anarumo és Gannon jutott a finalisták közé a nem túl erős támadófelhozatal mellett (Mike Kafka, Brian Callahan). Az is teljesen rendben lett volna, hogy a csapat kivár a döntéssel a Super Bowlig és mint egy főpróbán megbizonyosodik arról, hogy Gannon szakmailag is a megfelelő jelölt. A végeredményt látva viszont nem volt itt már ekkor semmilyen verseny, a Cardinals rég döntött és ezen a döntő sem tudott változtatni.
Miért volt jó választás Gannon?
[ppp_patron_only level=”1450″ silent=”no”]
Kezdjük a pozitívumokkal. Annak ellenére, hogy Gannon még mindig csak 40 éves, már 2012 óta az NFL-ben van (illetve egy évig dolgozott a Falconsnál még 2007-ben, valamint három évig volt scout a Ramsnél). Kisebb-nagyobb védőoldali szerepben megfordult a Vikingsban és a Titansben, majd 2018-ban Frank Reich kinevezte DB-edzőnek a Coltsban. Nick Sirianni aztán vitte magával az Eaglesbe 2021-ben, ahol két évig volt a csapat védőkoordinátora több-kevesebb sikerrel.
Effektíve tehát az Andy Reid fáról érkezett (Doug Pedersonon, Reich-on és Siriannin keresztül), ami azt jelenti, hogy egy játékosközpontú, közvetlen és laza edző – egy jó vezér, aki egy alapvetően győztes kultúrát hoz magával. A játékosai és a kollégái is tisztelik, sok szakértő szerint minden adottsága megvan ahhoz, hogy átlássa egy franchise működését és hatékonyan ellássa a legtöbb főedzői feladatát. Emellett tapasztalata is bőven van, ráadásul tavaly a liga egyik legjobb védelmét rakta össze, aminél EPA alapon csak a 49ers, a Cowboys és a Patriots volt jobb.
Szemre tehát jól néz ki a dolog, pláne hogy az utóbbi időben a Pederson fáról érkező (legalábbis a hozzá is kapcsolódó, hasonló szemléletet valló) edzők kiemelkedően sikeresek voltak. Viszont itt véget is ér a pozitívumok listája, sőt még ezeket is érdemes árnyalni.
Miért volt rossz választás Gannon?
Bármilyen jól is néz ki a tavalyi top védelem Gannon önéletrajzában, ez az Eagles messze nem volt annyira jó a valóságban, mint amit a számok mutatnak (vagy amilyennek a keret erőssége alapján lennie kellett volna). Konkrétan a főműsoridős Kirk Cousinst és a még önmagát kereső Trevor Lawrence-t leszámítva a Philly védelme egyetlen valamire való irányító vagy offense ellen sem volt képes értékelhető teljesítményt nyújtani:
- 35 engedett pont a Lions ellen,
- 33 pont a Packers ellen (pedig Aaron Rodgers megsérült),
- 40 pont a Dak Prescottal felálló Cowboys ellen és
- 38 pont a Chiefs ellen.
Gyenge és közepes csapatok ellen persze jól működött a védelem, mert a tehetségbéli előny mindig az Eaglesnél volt, illetve Gannon alapkoncepciói azért rendben voltak. Viszont a jó számokat, a rekordközeli sack-mennyiséget és a magas EPA-t elég jelentősen árnyalja a tény, hogy a fent említettek mellett az Eagles védelmének az alábbi irányítók ellen kellett helytállnia: Andy Dalton, Matt Ryan, Ryan Tannehill, Daniel Jones (3x), Carson Wentz, Davis Webb, Cooper Rush, Kyler Murray, Justin Fields, Davis Mills, Kenny Pickett, Taylor Heinicke és a 49ers szertárosa.
Ilyen ellenfelek ellen egy ilyen minőségű emberanyaggal a top 5-ös védelem volt kis túlzással a minimum. Ez rendben is van, Gannon nem egy kókler, de az is tény, hogy amikor kihívás elé volt állítva, akkor az elmúlt két év alatt szinte kivétel nélkül elbukott.
A motionök művészete – Így fektette két vállra az Eagles védelmét Andy Reid
Szakmai szempontból tehát Gannon a szöges ellentéte például Lou Anarumónak, aki az NFL egyik minimum top 5-ös védőkoordinátora. Persze ez nem lenne baj, ha nem ő határozná meg a védelmet és kinevezne maga mögé mondjuk egy Vic Fangiót vagy akár megtartaná Vance Josephet, de erről szó sincs. A csapat új védőkoordinátora ugyanis a mindössze 29 éves Nick Rallis lesz, aki csak öt éve van a ligában és a legnagyobb teljesítménye, hogy az elmúlt két évben az Eagles linebacker edzője volt (azt megelőzően Mike Zimmer stábjában volt marginális szerepe).
Nem kizárt, hogy Rallisból egyszer jó védőkoordinátor lesz, de valószínű, hogy túl sok hozzáadott értéke a közeljövőben nem lesz a Cardinals védelméhez és leginkább csak asszisztálni fog Gannonnak. Annak a Gannonnak, aki nem tudott rendszerszinten igazán jó védelmet összerakni olyan top játékosokkal, mint Javon Hargrave, Josh Sweat, Darius Slay vagy James Bradberry (a többi messze átlag feletti kezdőről nem is beszélve). A jelenlegi Cardinalsból jelenleg csak a safety Budda Baker férne be az Eagles kezdőjébe, az egység pedig tavaly is úgy tudott egy gyenge közepes szintet hozni, hogy ott volt a rosteren JJ Watt, a védelmet pedig az emberfeletti munkát végző Vance Joseph edzette.
További probléma, hogy a Gannon által futtatott Vic Fangio-féle védelemhez szinte semmi nem adott ebben a Cardinalsban. A lehetséges ötemberes frontok sem futás ellen, sem pass rush-ban nem lesznek hatékonyak, arról nem is beszélve, hogy a back7 nagy részét csereszintű játékosok alkotják. Igazolni persze mindig lehet, de a Cardinals lehetőségei messze nem végtelenek (14 millió dollárral van most a plafon alatt a gárda), és még ha sikerülne is igazolni egy rakás kezdőt, még mindig fennáll az a probléma, hogy Gannon védelmei könnyen kiismerhetőek és túlságosan statikusak, miközben ő meccs közben nem igazán tud változtatni.
Edzői oldalról az offense sem néz ki sokkal jobban. Az eddig kinevezett pozíciós edzők közül az asszisztens támadófaledző Brian Natkinen kívül mindenki 40 év alatti (és Natkin is csak 45 éves), a támadókoordinátor pedig a Browns korábbi QB-edzője, a 35 éves Drew Petzing lesz. A támadóoldali edzői stáb tehát szintén tele van nagyon fiatal, nagyon tapasztalatlan edzőkkel, ami nem feltétlenül baj, de az esetek többségében azért nem szokott jól elsülni a rutin ilyen fokú hiánya.
Petzing egyébként 2013-ban kapott először állást a profik között. 2019-ben kapta az első komolyabb lehetőségét, amikor a Vikings elkapóit edzette, majd két évig volt a Browns tight end edzője, tavaly pedig megkapta az irányítókat a csapatnál. Jacoby Brissett jó játékát többek között neki tulajdonítják, viszont jó eséllyel Deshaun Watson látványos szenvedéséből is kivette a részét. Játékhívási múltja tehát nincs, de a megítélése összességében pozitív és egyes szakértők szerint van benne potenciál.
Összegzés
Gannon nem top szakember és nem hiszem, hogy neki vagy a nagyon fiatal stábjának olyan sok hozzáadott értéke lenne a franchise hosszú távú jövőjének szempontjából (pláne nem a másik négy kinevezéshez képest). A csapat védelmében megmarad a 3-4-es vonal kevés blitz-cel és sok zónázással, ami hatékonyságát tekintve leginkább a 2021-es Eagles vanília védelmének egy gyengébb verziójára fog emlékeztetni (és nagy változás egy erős piaccal/drafttal sem várható). Mindez nem sok jót ígér egy olyan csoportban, ahol van egy McVay-Stafford duó, egy Kyle Sahnahan és egy meglepően hatékony Seattle támadósor Geno Smith vezérletével.
Az offense-ben akár lehet némi előrelépés, de ezt látatlanban lehetetlen megmondani, semmit nem láttunk Petzingből. Ráadásul ha még véletlenül be is válna, akkor sem lenne sokkal beljebb a csapat, mert egy jó OC-t egy-két éven belül elhalásznak a többiek és nagyon ritka az, amikor valaki folyamatosan tudja minőségileg pótolni a távozó koordinátorokat, pláne a labda túloldalán. Erre a problémára jó példa például a Lions: a csapat szurkolói és beat writerei között óriási volt a pánik Ben Johnson lehetséges távozása miatt és jövőre megint ez lesz, mert megtartani csak úgy lehet, ha Dan Campbell helyére kinevezik (és az eddigiek alapján nem kérdés, hogy Johnson az értékesebb edző).
Persze lehet azzal érvelni, hogy a Cardinals öltöző romokban és kell valaki, aki kiépít egy jó kultúrát. De ez semmit nem ér, ha két év után kivágják Gannont, mert az új főedző új kultúrát fog meghonosítani – effektíve nulláról indul mindenki (a játékosok harmada-fele úgyis távozik két éven belül) és teljesen mindegy, hogy mit ért el az öltözőben az Eagles korábbi védőkoordinátora. De még ha feltételezzük is, hogy egy új edzőnek egy fokkal könnyebb is lesz átvennie a csapatot így, mert jobb az általános morál, erre akkor sem érdemes elpocsékolni X évet.
A Joe Judge, Jim Caldwell, Dan Campbell, Mike Vrabel, Jim Harbaugh típusú tanár/vezér/koordinátor/motivátor főedzőkkel mindig az a probléma, hogy csak nagyon nehezen tudnak konzisztenciát fenntartani és rendre másvalakire vannak utalva. Lehet persze így is sikeres valaki, nem kizárt, hogy Gannon is az lesz, de az ilyen kinevezések nagyobb eséllyel fuccsolnak be hosszabb távon, és akkor többnyire viszik magukkal az olyan sokra becsült kultúrájukat is. Értékelés: C-
[/ppp_patron_only]
Bejelentkezés
Legutóbbi hozzászólások