A jövő sztárjai – C.J. Stroud

Sokat beszéltünk az idei iránytó class esetén Bryce Youngról és méreteiről, Anthony Richardsonról és az atletikusságáról vagy éppen Will Levisről és a Josh Allennel való összehasonlításáról. Van azonban egy irányító, akiről aránylag kevesebb szó esett, de mégis ő lehet az 1/1. Ő C.J. Stroud az Ohio State egyetemről.

Stroud nem tartozott a legmagasabban jegyzett recruitok közé, nem volt ugyan rossz játékos már a középsuliban sem, de többeket is tehetségesebbnek tartottak nála. Amikor kiválasztotta az Ohio State, korántsem volt biztos, hogy majd kezdő lesz, de őt nem érdekelték az esélyek. Első évében még világos volt, hogy Justin Fields mögött padozni fog, mindössze egyetlen snapet játszott, ami ironikus módon egy hosszú touchdown futással végződött.

A következő idénynek aztán úgy ment neki az egyetem, hogy négy irányító is küzdött a kezdőért, többek között az akkori recruiting class egyik legjobbja, Quinn Ewers is. Végül a befutó mégis Stroud lett.

A kezdő posztot már akkor is olyan képességek miatt kapta meg, amelyek a ma már a védjegyévé váltak. Edzői nyilatkozatai szerint azért ő lett a kezdő többek közt, mert pontosabb és jobb döntéseket hoz mint a többiek. Ezek a skillek azóta is kísérik.

Pontosság

Kezdjük azzal, amiről mindenki beszél az esetében. Stroud egyik legnagyobb erőssége, hogy kimagaslóan pontos. Nem csak a rövid passzoknál, nem csak a pálya egyik oldalára. Minden távolságon és útvonalon szinte ő volt a legpontosabb az elmúlt két év egyetemi irányítói között. 2021-ben a passzainak 72 százaléka, 2022-ben a passzai 66 százaléka ért célba. Sőt a Next Gen Stats adatai szerint az átadásainak közel harmada a tökéletesen helyezett labdák közé esett, azaz abban a helyzetben olyan helyre dobta, aminél nem volt optimálisabb pont. Tette mindezt úgy, hogy az átlagosan passzolt yardjainak a hossza a 10 yardot verdeste, tehát egyáltalán nem egy Checkdown Charlie-ról van szó.

[ppp_patron_only level=”1400″ silent=”no”]

Az alapvető pontosságon felül azonban Stroud tud extrát is. Az egyik legjobban vezeti az elkapóit az egész classban. Üres térben nem csak odadobja a kezükbe, de olyan időzítéssel dobja eléjük, hogy a legkisebb lassítás nélkül tudjanak tovább haladni. Nem fél az egy-az-egy elleni párharcoktól sem. Az oldalvonal mellett is előszeretettel vette célba a sajátjait és labdát nagy százalékban csak az elkapói szelídíthették meg. Az elmúlt két évben a mély labdáknál mindössze hat darab labdaeladást ígérő átadása volt, ami kimondottan impresszív.

Jó technika

Ezt a pontosságot többek között azért tudja elérni, mert jó a dobó technikája. Szépen áll bele a dobásokba, kevés felesleges mozdulata van és az egész mozdulatsor nagyon könnyed. Igazából nem nagyon marad meg az emlékezetünkben mert semmi jellegzetessége nincs, semmi látványos hiba, amin javítani kellene.

Nagyon szépen emeli ki a labdákat, szép spirál van a dobásainál, az egészről az jut eszébe az embernek, hogy így kell szállnia a játékszernek. Ugyanakkor rövid és középtávoli passzoknál jó sebessége is van a labdáinak, sokszor akár szűk helyeken is átpréseli a bogyót, mielőtt a védők reagálhatnának.

Ha egy dolgot kell itt megemlíteni azért ami nem tökéletes, az a lábmunkája. Ugyan a zsebet jól érzi, ki tudja igazítani a mozgásával a kisebb nyomás okozta gondokat, de közel sem tökéletes. Sokszor nem áll stabilan bele a dobásokba, ha közel kerülnek hozzá.

Döntéshozatal

Bár az Ohio State rendszerében elég könnyű dolga volt az olvasásokkal, ettől függetlenül egy nagyon gyors és jó döntéshozónak minősül. Ha üresen van az első embere nem sokat vacakol, nem gondolja túl a dolgot és nem is alszik bele a lehetőségbe. Ellenben ha nagyon kockázatosnak ítéli meg a játékot, akkor megy tovább a következő olvasására, majd a következőre.

Ügyesen érzi a zónahatárokat és jól vezeti a szemével az elkapókat, sokszor ő hosszabbítja meg a játékot azzal, hogy vezeti az elkapóit az üres zóna felé.

Felismer védelmi sémákat és tudja vezetni a safetyket a szemével vagy akár összezavarni a linebackereket és hezitálásra késztetni őket. Az egyszerű séma miatt sokan elfelejtik, hogy elég jó játékintelligenciája van, ahol snap előtt és után képes olvasni.

Közel tökéletes adottságok

Nagyon jó méretekkel rendelkezik, közel a prototípus irányító felépítéshez. Nem olyan szörny mint Anthony Richardson vagy Will Levis, de 6,3 láb magas és 215 font, azaz 190 centinél is magasabb és majdnem 100 kilogramm. De hosszú kezei és lábai vannak és izmos, atletikus alkata, ami segíti a fal mögött.

A karja erős, nem elit szintű bombákra képes, de nem okoz gondot neki átdobni a pályát. Mondani sem kell, hogy a legalább 20 yardos labdánál is a legpontosabb volt és a második legtöbb nagy playt hozta össze az elmúlt szezonban.

Struktúrán kívüli játék

Elérkeztünk az egyik legérdekesebb ponthoz az esetében. Utolsó egyetemi meccséig ugyanis a legtöbben azért voltak bizonytalanok benne, mert semmi érdemlegeset nem mutatott az előre megrajzolt dolgokon kívül. Márpedig manapság az NFL-ben igazán jó irányító ezek nélkül nem leszel.

Nyomás alatt például kifejezetten rosszul teljesített tavaly, a magasan jegyzett prospectek közül egyértelműen neki ment a leggyengébben, ha közel kerültek hozzá. A pontossága 20%-ot zuhan, a labdaeladást ígérő labdái a háromszorosára nőnek és képes buta döntéseket is hozni.

A legrosszabb azonban nem a statisztikákban keresendő, hanem inkább a pályán. Látszólag Stroud nem tud mit kezdeni a nyomással. Nem mozog el előle, nem téveszti meg a védőket és kevés alkalommal hosszabbítja meg a játékot huzamosabb ideig. Ráadásul ha futtából kell passzolnia, akkor azt kifejezetten csúnyán teszi. Túlságosan kifordítja a törzsét, így a labdái ellaposodnak és elkaphatatlanok lesznek. Főleg szembetűnő volt ha a bal oldalra kellett mozognia, de az biztos, hogy futás közben nem a legmegbízhatóbb.

Legalábbis ez volt a helyzet az utolsó, Georgia elleni meccsig. Itt azonban az elmúlt évek legjobb védelme ellen egyszerűen nem lehetett ráismerni. A nyomás nem zavarta, komfortosnak tűnt akkor is, ha közel kerültek hozzá és nem hozott egyetlen buta döntést sem. A liga legjobb védői ellen az egyetemi futball elődöntőjében olyan nyugodtsággal játszott, mint egy edzőmeccsen. Kifejezetten impresszív volt, hogy nem félt a kontaktoktól sem, bátran megindult és rengeteg nagy megoldása volt szorult helyzetben.

Láthattuk tehát, hogy képes ilyen játékra. De akkor felmerül a kérdés, hogy ebből miért láttunk eddig ilyen keveset? És mennyire is komfortos neki ez a szerepkör? A scoutok szkeptikusok ezzel kapcsolatban, hogy magára erőltette ezt a szerepet és minden jól jött ki, de képes ezt hosszú távon végig csinálni? Ezt nagyon nehéz megítélni. Stroud természetesen azt vallja, hogy mindig is így játszott, nem érti miért volt ez ilyen különleges. Csak jobban figyeltek rá, mert egy nagy színpados meccs volt. Ez sem teljesen fedi a valóságot. Ember legyen a talpán, aki meg tudja mondani, mi várható tőle a jövőben.

Ohio State támadósor

Ami még sokszor felmerül az Ohio State irányítók kapcsán, hogy egy rendkívül irányítóbarát rendszerből jönnek, így a valós tudásukat nem tudtuk megfigyelni. Természetesen Stroudot is Ryan Day rendszere segítette, rengeteg egy olvasásos játékkal, a pálya leszűkítésével. Azonban nem mindegy, hogy valaki ezeket a feladatokat milyen gyorsan és okosan hajtja végre. Stroud tökéletesen csinált mindent, amit kértek tőle, azért is volt kevés struktúrán kívüli játéka, mert egyszerűen nem volt szükség rá.

Természetesen nem mehetünk el szó nélkül amellett sem, hogy milyen jó csapatban játszott. A támadófala az egyik legjobb volt tavaly, három játékos is első két napos lehet ebből a falból, de a két tackle-t egyenesen az első körbe várják. Ez azonban mind semmi az elkapószekcióhoz képest. Stroud tavaly Garrett Wilsonal, Chris Olavéval és Jaxon Smith-Njigbával vágott neki az idénynek, akik közül előbbi kettő tavaly lett első körös (és teljesít jól azóta a profik közt is), utóbbi pedig idén lesz várhatóan top20 pick. Ezt meg tudja süvegelni azzal, hogy idén Smith-Njigba mellett két jövő évben az első körbe várt elkapó volt ott a célpontjai között. A szupertehetségnek számító Marvin Harrison Jr. és a szintén anno top recruit Emeka Egbuka.

Hol kelhet el?

Amióta a Carolina Panthers felcserélt az első választási jogért, azóta egyre nagyobb az esély, hogy ő lehet az első játékos a drafton, de állítólag több csapat is odavan a játékáért, így árgus szemekkel követik, hogy a Panthers mégiscsak mást választ-e. Nem kérdés, hogy instant kezdő matéria, akiben talán furcsa módon a legkisebb potenciál van a négy magasan jegyzett irányító közül, de legkevesebb igazán nagy kérdőjel is.

[/ppp_patron_only]