A jövő sztárjai – Will Anderson

Sokszor mondjuk, hogy ez az idei draft nem igazán erős, nincsenek korszakos tehetségek vagy olyan játékos, aki egyértelmű 1/1 lehetne, ha nem lennének az irányítók. Ellenben van egy játékos, aki ha tavaly érkezik a börzére, akkor kérdés nélkül lett volna az első választott és utolsó éve nélkül az utóbbi évek egyik legjobb játékosának tűnt. Azonban a 2022-es szezonja kicsit gyengébbre sikerült, az ellenfelek elkezdték kiismerni és fény derült pár hiányosságára is, így pedig vesztett a fényéből. Ettől függetlenül valaki jól fog járni vele. Ő Will Anderson.

Will Anderson ötcsillagos recruitként érkezett az Alabamára, az egész ország 17. legtehetségesebbnek tartott játékosaként. Nagyon gyorsan, már az első évében teljes értékű kezdőként számítottak rá, ami nem meglepő Nick Saban csapatában, mert szeretik bedobni a tehetséges fiatalokat. Az viszont már meglepőbb, hogy rögtön a nagyon jó védelem egyik legjobbja és vezéregyénisége volt már freshmanként.

Ha tavaly jött volna ki a börzére, akkor kérdés nélküli 1/1-es választás lett volna, mert 82 nyomást, 17,5 sacket és 33,5 negatív yardos szerelést regisztrált, ennek pedig a közelében sem volt senki (a második legjobbak az adott kategóriában 60 nyomást és 13 sacket és 25 negatív yardos szerelést jegyzett). Nagyon sokáig még a Hesiman egyik esélyeseként is kezelték, amiről végül lemaradt, de legendás szezont hozott össze. Összességében pedig  amíg az egyetemen volt, addig 207 nyomást generált és 55 sacket szerzett, előbbi 55-tel, utóbbi 10-zel több mint bárkinek ezen időszak alatt.

Testi adottságok és erő

Anderson dominanciája felépítésével kezdődik. 192 centi magas és 110 kilogramm, de ami igazán félelmetessé teszi pass rusherként, hogy színizom és emellé még megnyúlt a testalkata is hosszú karokkal. Az ilyen játékosokra szokták azt mondani, hogy prototípus felépítésű és ez nem túlzás az ő esetében sem.

Nem csoda, hogy elsődleges fegyvere, hogy erőből veri meg az ellenfeleit, fizikai erejével nem könnyű felvenni a harcot. Ez azonban még nem minden. Amellett, hogy jó felépítésű, tudja is hogyan használja ki a legjobban a testi adottságait. Rendszeresen a gyorsaságot erővé alakítja, azaz lendületből száll bele a harcokba, így még inkább kicsúcsosodik mekkora erővel képes nyomni.

[ppp_patron_only level=”1400″ silent=”no”]

Amikor pedig benyomja az ellenfelét, akkor a hosszú, erős karjaival megragadja az irányítókat és a futókat és kontrollálja a backfieldet.

Amit szintén ki kell emelni, hogy a lábai is nagyon erősek, így képes alulról indítani a lendületet és futójátékoknál sem képesek eltolni az útból.

Dinamikusság

Azt gondolom, hogy a testi erejénél is nagyszerűbb az első lépése. Nem véletlen, hogy néhányan Von Millerhez hasonlították, mert a megindulása kétségtelenül hasonlít a legendáéra. Szinte olyan sebességgel lő ki a vonalról mint egy skill játékos, valósággal robban. Nem meglepő, hogy a gyorsaságot így át tudja alakítani erővé, mire odaér a kontakthoz, mert mindenki másnál előbb éri el a lendületi sebességet, amit aztán mozgósítani tud az ütközés során. Amíg az ellenfelek csak éppen bele próbálnak állni a blokkba, addig ő már teljes robbanással nekiütközött.

A lábait akkor is tudja használni, ha az ellenfél irányítója meghosszabbítja a játékot, a backfielden kevesen gyorsabbak nála és egészen sípszóig hajtja magát.

Hajlékonyság

Amiben még némileg elkezdték Millerhez hasonlítani az, hogy miként bújik át a tackle-ök hóna alatt és terem az irányító előtt. Ebben én azért érzek némi különbséget és túlzás, mert bár Anderson is hajlékony, de nem elit szinten, “csupán” viszonylag jó a csípője, így be tud bújni valamelyest a falemberek mellé. Ellenben leginkább a lábainak köszönhetően manőverezik és kerül a backfieldre.

Futás ellen

Elsősorban pass rushban elit játékos, de a futásmegállítással sincsenek gondjai. Nagyon szépen zárja le a fal szélét, olyan szögeket választ, amivel befele és kifele is tudja irányítani az ellenfelét és ki tud lépni a blokk mögül, ha kell.

Az igazi fegyvere azonban itt is a dinamikusság és a sebesség, ugyanis legtöbbször annak köszönhetően csinálja meg a szerelést, hogy berobban a backfieldre és már azelőtt leviszi a futót, hogy az be tudna törni az egyik lyukba.

Súlypontja alacsonyan van és egyensúlyérzékével sincsenek gondok, gyorsan vált irányt, lépést tud tartani a futók irányváltásaival és alacsonyan szerel.

Húzó falemberek ellen rendszeresen ő kezdeményezi a kontaktot, szeret lendületből ütközni így az ellenfél időzítését tönkreteszi és nehéz kiütni a lyukból.

Tartósság

Ahogy fentebb volt róla szó, már az első évében is teljes körű kezdő volt és minden évében közel 700 snapet játszott. A sérülésekkel nem gyűlt meg a baja, kisebb gondjai voltak, de nem hagyott ki jelentősebb időt. A sok snap mellé mindig teljesítmény is társult, fentebb tárgyaltuk a statisztikáit, ironikus módon a legkevésbé produktív az utolsó évében volt. Egy nagyon jó befejezőről van szó, ha odaér az irányító közelébe, akkor elég ritkán sikerül kicsusszanni a kezei közül. Az egyértelmű nyomásai (amikor nincs közte és az irányító között a falember) 30%-át zsákolással fejezte be.

Mentális képességek

Anderson egy okos játékos, aki nagyon gyorsan felismeri a felállásokat és igyekszik az előnyére fordítani. Felismeri a húzó falembereket és a különböző O-line technikákat és az optimális szögeket használja. Ezen kívül egy igazi vezéregyéniség is, aki nem adja fel. Utolsó idényében többen elkezdték pedzegetni mintha néha lazsálna, de sokszor csak arról volt szó, hogy a rengeteg duplázástól fáradt a meccsek végére és voltak snapek, amikor gyűjtötte az energiát. Ettől függetlenül minden csapattársa kiemelte, hogy a védelem vezére volt.

Gyengeségek

Bármennyire is szeretem Anderson játékát és kétségtelenül az idei class szűk elitjébe tartozik, de kisebb hiányosságai miatt nem tűnik generációs tehetségnek (mint például a Bosa testvérek vagy Young az elmúlt évekből).

Anderson egyik legnagyobb hibája, hogy nem sokoldalú. Szinte csak és kizárólag kívül áll fel és itt is tud nyerni. Közel 2000 snapjéből 1700-at a tackle-ök külső vállánál elhelyezkedve töltött és nagyon ritkán látni, hogy kifejezetten befele törve próbálna nyerni. Sokszor még akkor is erőlteti a körbefutást, amikor az ellenfele egyértelműen erre játszik és esélyes sincs odaérni.

Talán azért is alakult így, mert nem olyan széles a pass rush repertoárja, mint az igazán klasszis passzsiettetőknek. Elsősorban a gyorsaságot erővé alakítja és így próbál nyerni, vagy egyszerűen csak erőből dolgozik. Kevés spin, swim move-ja van és ahhoz képest, hogy milyen atletikus és gyors lábú, stuntoknál is keveset használták.

Az utolsó idénye magához képest szürkére sikeredett, mert a támadósorok rájöttek, hogy mi az elsődleges (és szinte egyetlen) fegyvere, kapott sok duplázást és ezeket már nem oldotta meg olyan nagy hatékonysággal.

További kritika lehet felé (szintén elsősorban utolsó idénye miatt), hogy sok szerelést ront futás ellen. A túl gyors robbanékonyságát azzal kezdték kihasználni a támadósorok, hogy átengedték és kihasználták, hogy túlfut az emberén. Néha annyira próbálja kontroll alatt tartani a fal szélét, hogy a támadófalember nagyobb teret is hagyhat belül, úgysem indul meg arra.

Hol lehet használni?

Ahogy fentebb esett róla szó, a tackle-ök szélső vállaitól szeret rohamozni kívülről, a legtermészetesebb rendszer számára egy 3-4-es outside linebacker poszt. 4-3-as rendszerben aligha tudnák kihasználni elit első lépését és valószínűleg a szegényesebb pass rush választéka miatt is bajban lehetne.

Hol fog elkelni?

Nem vitás, hogy az idei class három legjobb játékosa között van, de az irányító needes csapatok miatt elképzelhető, hogy nem fog a top3-ban csapatot találni magának. A jelenleg 1/3-as Cardinalsnál is égető need a pass rush, így ha nem cserélnek ki, akkor ide kerülhet, de a Seattle és a Falcons választását nincs az az isten, hogy túléli.

Nem vitás, hogy Anderson az utolsó relatíve gyenge év ellenére is a class egyik legjobbja, de már kevesen tartják meghatározó, generációs top tehetségnek, aki a profik között is a szűk krémhez fog tartozni.

[/ppp_patron_only]