Szabadügynök
Az egyetlen contender, amely javult idén – Cowboys FA-értékelő
A tavalyi topcsapatok közül gyakorlatilag senki sem mondhatja el magáról, hogy erősödött volna a holtszezonban. Az NFC-ben az Eagles és a 49ers gyengült és az AFC-ben a Chiefs-Bengals-Bills trió is maximum szinten tartott. Egyedül a Dallas Cowboys az, amelynek a kerete jobb lett, mint a tavalyi. Pedig a piacról egy érdemleges játékost sem szereztek.
Pénzfelszabadítás és távozók
A Cowboys negatívban kezdte meg a holtszezont, már ami a pénzügyi keretet illeti, azonban elég könnyen szabadíthattak fel szemmel jól látható összegeket. Átalakították az irányító Dak Prescott, a guard Zack Martin, a pass rusher DeMarcus Lawrence és az elkapó Michael Gallup szerződését, plusz rávették a left tackle Tyron Smith-t egy fizetéscsökkentésre. Mindezekkel együtt körülbelül 50 milliót szabadított fel a gárda.
Közülük egyedül Gallup szerződéséhez való hozzányúlás nem tetszik, ugyanis a WR nagyon gyengén teljesített tavaly mindenféle advanced mutató szerint, így egyelőre hibának tűnik a neki adott tavalyi hosszabbítás, ami mellett nem akartam volna még jobban elköteleződni. Smithről érdemes még röviden beszélni, a klublegenda a millió sérülése miatt már nem ért annyit, amennyit a szerződésében foglaltak, megválni viszont érthető módon nem akartak tőle (az öltözőnek is jót tesz, és amikor pályán van, még mindig jól játszik), így egy mindenkinek relatíve jó megoldás született a fizetéscsökkentéssel. Prescott, Martin és Lawrence mellett pedig megéri még jobban elköteleződni, úgysem akarnak továbbadni rajtuk a közeljövőben.
Még egy pénzfelszabadító manőverük volt, méghozzá Ezekiel Elliott kivágása. Nem voltam magabiztos abban, hogy ezt meglépik, tekintve Jerry Jones rajongását Zeke iránt, de végül az okos döntést hozták meg. Elliott rövidyardos helyzeteknél és pass protectionben egy nagyon hasznos játékos, de minden sebességét elvesztette már, így közel sem érte meg a top fizetését. Itt egyedül a korábbi átalakításokat lehet sajnálni, amik miatt még jövőre is marad halott pénz utána.
[ppp_patron_only level=”1400″ silent=”no”]
Elliott tehát nem volt fájó veszteség, és úgy igazából nem is volt ilyen a Cowboys szabadügynökei közt. Dalton Schultz a legnagyobb név, aki lelépett, és mivel elég olcsón írt alá, így valamennyire lehet sajnálni, de alapvetően nem annyira jó játékos, hogy belé fektessenek hosszú távon, Kellen Moore rendszere és Dak Prescott stílusa dobta meg inkább a számait. Nem rossz játékos, de azért könnyeket sem kell hullajtani érte, és így is ő a legnagyobb veszteség. Noah Brown mutatott szép dolgokat, de ideális esetben egy 4. számú elkapó lenne, szóval ez sem nagy veszteség, még ha talán kicsit meglepő is, hogy nem marasztalták saját nevelésként.
A guard Connor McGovern még az, aki tényező volt, de talán a Cowboys támadófalának leggyengébb pontja volt, így őt lesz a legkönnyebb pótolni. Amikor Tyron Smith egészséges, akkor nem is lenne egyébként helye a kezdőben. A veterán TY Hiltonról és Jason Petersről szintén nem fájó lemondani, akár mindketten vissza is vonulhatnak, annyira karrierjük végén vannak. A védelemből egyelőre nem igazolták újra Anthony Brownt és Johnathan Hankinst, akik még mindig csapat nélkül vannak, így akár vissza is térhetnek – a jobb cserék közé tartoznak egy ideális helyzetben.
Összességében tehát senkiért nem kell fájjon a Cowboys szurkolók szíve, és ugyan mélységben gyengültek, de jelen állás szerint minőségben legfeljebb Schultz-cal.
Érkezők
A Cowboys nem nagyon szokott aktív lenni a piacon, leginkább a saját nevelésű játékosait igazolja újra és a draftolásban hisz. Konkrétan a szabadügynökök közül idén sem érkezett egyetlen játékos sem veteránminimum összeg felett, ellenben a fontos saját lejáró szerződésű játékosaik megtartása mellett kiaknázták a liga talán leginkább aránytalan piacát, a veterán játékosok trade piacát.
Kezdjük is ezzel a két lépéssel. Stephon Gilmore-t egy ötödik körös pickért cserébe szerezték meg a Coltstól és ezzel átveszik az idei $10 milliós fizetését. Az ellenérték gyakorlatilag semmi, és a fizetése is teljesen baráti. Egy gond van vele, hogy már 32 éves, így gyakorlatilag bármikor eljöhet a visszaesés a játékában. Tavaly azonban még elég magas szinten játszott Indianapolisban – nem a pár évvel ezelőtti Év Védője szinten, de még mindig egy jó játékos.
Cookst egy 5. és egy 6. körért szerezte meg a csapat a Texanstól, ráadásul rávették a houstoniakat $6 millió átvállalására, így a dallasiak két évre $20 milliót fognak fizetni az elkapónak, ami szintén teljesen baráti. Cooks mindig is egy jó elkapó volt, a slotban és a szélen is használható, jól is illik majd a skill setjével CeeDee Lamb (és Michael Gallup) mellé, és ugyan a szezon kezdetén eléri a 30 éves korhatárt, ez a két év még simán jó lehet tőle.
Két veterán, jó játékost szerzett tehát gombokért a Cowboys, ráadásul szerintem a háromból két legnagyobb hiányposztjára. Nagyon hiányzott egy dinamikus fegyver a támadósorból tavaly, a védelemben pedig Trevon Diggs túloldala volt a legnagyobb probléma a rájátszásban, az ellenfelek konzisztensen tudták ott támadni az épp bevethető játékosokat. Ezt a két pontot, ami visszafogta a gárdát az igazi contenderségtől, szinte tökéletesen oldották meg.
Rajtuk kívül külsős nem érkezett (illetve veteránminimumért Ronald Jones csere erőfutónak és Chuma Edoga csere támadófalembernek igen, amik ennyiért abszolút rendben vannak), ellenben saját fontos lejáró szerződésű játékosaikat megtartották.
A támadóknál Tony Pollard maradt egy franchise taggel, ami teljesen rendben van. Egyértelműen ő volt a jobb futója a csapatnak tavaly, rövid távon pedig simán megéri ezt a 10 milliót – a probléma hosszú távú elköteleződéssel lenne a futók esetében, egy évre ez simán belefér, amíg még fiatal. Mellette Terence Steele-t tartották meg egy második körös RFA-tenderrel, ami szintén jó (de elvárható) döntés volt. Eredeti körössel nem tudták volna vélhetően megtartani, mert tavaly elég jól játszott a fal jobb szélén a korábbi draftolatlan játékos. Könnyen lehet, hogy megtalálták vele a megoldást arra az oldalra, most pedig még olcsó is – jövőre lesz nehezebb kérdés, hogy mennyit invesztáljanak belé és így a támadófalba. Rajtuk kívül Cooper Rush-t igazolták még vissza csereirányítónak olcsón.
A védelemben is volt két fontos játékos, akit megtartottak. Leighton Vander Esch visszatért a jó formájához és magas fokú stabilitást adott a védelemnek, amely nélküle nagyot esett vissza futás ellen – gyakorlatilag ő adta a futásvédelem gerincét –, szóval fontos volt a visszaigazolása. Ezt ráadásul elég olcsón tudták megtenni, még az amúgy is nyomott piaci linebacker-szerződéseknél is olcsóbban. Mellette a safety Donovan Wilson volt még, aki érzékeny veszteség lehetett volna, mert kivirágzott Dan Quinn kezei alatt és kiválóan teljesített a védelemben. Fájó lett volna elengedni, így kapott is egy idei piaci viszonyok közt korrekt szerződést. Pluszban még Dante Fowlert igazolták újra harmadik számú pass rushernek, annak pedig abszolút rendben van, főleg Quinn kezei alatt, aki már draftolása óta kíséri.
Összegzés és hiányposztok a draft előtt
A Cowboys nagyon jó munkát végzett márciusban, gyakorlatilag az egyetlen tavalyi contender volt, amely még erősödött is. Hiányposzt majdhogynem nem maradt, leginkább a belső védőfalnak a megerősítésére mondanám azt, hogy eléggé fontos lenne. Épp ezért ne lepődjünk meg, ha ide érkezik valaki a draft első körében – de még ha nem is, a másodikban is találni jó játékosokat a posztra. Emellett egy tight endre lehetne még beruházni a draft korai szakaszában (nagyon jó lesz a class), még akkor is, ha a csapatnál szeretik a jelenlegi keretből Hendershotot és Fergusont is. Rövid távú célok eléréséhez ez a két legfontosabb poszt, ahová kell ember, hosszabb távon például egy futóra és egy guardra is érdemes lenne beruházni.
A Cowboys a piaci tevékenységével mindenképp megszilárdította a helyét az NFC nagy esélyesei közt, és keretileg ott van a konferencia tetején. A free agency egyik nagy nyertesének nevezhetjük őket, és csak azért nem mondom, hogy az offseason nyertesei, illetve hogy magabiztos vagyok a szezonjukkal kapcsolatban, mert offense oldalon Mike McCarthy magára vállalta a játékhívás feladatait is (az amúgy sem valami jól működő game management mellé), ami visszafogja az izgatottságom a csapattal kapcsolatban.
Értékelés: A-
[/ppp_patron_only]