Ha megnézzük az elmúlt évek seattle-i draftjait, akkor leginkább érthetetlen húzásokkal, és ennek megfelelően első- és második körös bustokkal találkozunk (a teljesség igénye nélkül: Germain Ifedi, Malik McDowell, Rashaad Penny, L. J. Collier, Marquise Blair, Jordyn Brooks, Darrell Taylor, D’Wayne Eskridge, de a Jamal Adams trade is mellé ment). Idén viszont csak elvétve tört a felszínre a szokásos seattle-i alternatív valóság, konkrétan a 2023-as draft egyik legnagyobb nyertese lett a Hawks.
1/5 Devon Witherspoon, CB, Illinois
A Seahawks rengeteg irányba mehetett a Broncostól Russell Wilsonért kapott 1/5-ös cetlivel. Lehetett érvelni egy irányító mellett is, aki hosszú távon átvehette volna Geno Smith helyét. Nagyon ráfért volna az erősítés a védőfalra, egy támadófalemberben is lett volna potenciál, illetve a CB-poszton is óriási lyuk tátongott.
A drafton végül jött a QB-rush, így az ötödik húzásra már csak Will Levis maradt, akit egyik csapatnál sem tartottak igazán sokra. A Texans felcserélt Will Andersonért, így reálisan nézve Jalen Carter, Paris Johnson/Peter Skoronski, Tyree Wilson és Devon Witherspoon között kellett választani a csapatnak. A támadófal nem volt akkora need, a Seahawksnak pedig soha nem okozott gondot kihúzni balhésabb játékost, így arra számítottam, hogy BPA alapon Carter lesz a befutó – már csak azért is, mert Wilson sok szempontból megosztó játékos volt, Seattle-ben meg parádésan tudnak jó játékosokat nevelni hátsó körös cornerekből is.
Ehhez képest a csapat húzott egy némiképp váratlant és kivitte a class legjobb cornerét. Devon Witherspoon játékát már korábban kielemeztük (a prospect ismertetőnket ide kattintva olvashatjátok), így én csak azt emelném ki, hogy Richard Sherman távozása óta most először sikerült egy igazi alfát szerezni a secondarybe, aki nemcsak a játékával tud majd javítani a Seahawks védelmén, de Bobby Wagnerrel kiegészítve mentálisan is teljesen új szintre emelheti az egységet. Szerintem a kisebb termete sem lesz probléma – legrosszabb esetben nem lesz jó futás ellen, de egy potenciális lockdown corner esetében ez bocsánatos hiányosság.
[ppp_patron_only level=”1450″ silent=”no”]
1/20 Jaxon Smith-Njigba, WR, Ohio State
A class legjobb cornere után a legjobb elkapót is behúzta a Seahawks, ráadásul úgy, hogy JSN-t konszenzus top 10-es játékosnak tartották a szakértők. Arról, hogy miért top tehetség Smith-Njigba, a lentebb linkelt ismertetőnkben bővebben is foglalkoztunk, így most beszéljünk arról, hogy miért is lett ez tökéletes húzás a Seahawkstól.
JSN nem egy elit atléta, ráadásul alacsony, rövidek a karja és viszonylag könnyű is. Szinte biztos, hogy nem lesz jó a szélen, ellenben extrém robbanékony és mozgékony, kiválóan futja az útvonalakat, illetve életveszély labdával a kezében. 2021-ben produktívabb volt, mint a tavalyi első körös Chris Olave vagy Garrett Wilson, és nincs okunk feltételezni, hogy a profik között slot elkapóként ne lenne képes hasonlóra.
Alapvetően persze értékesebbek azok az elkapók, akik a szélen tudnak dominálni, de ez távolról sem jelenti azt, hogy egy jó slot elkapó ne lehetne egy offense szíve-lelke és ne emelhetne másik szintre egy támadósort. Ráadásul Smith-Njigbának idén még csak nem is kell elsőszámúként funkcionálnia DK Metcalf és Tyler Lockett mögött, bőven ráér majd átvenni a második számú szerepkört egy-két év múlva, amikor Lockett a kora miatt már nem lesz képes elvégezni a feladatot.
JSN érkezésével ott tartunk, hogy a Seahawks skillposztjain nemcsak hogy nincs hiányposzt, de konkrétan bármit is lehet játszani. Geno Smith-ék már tavaly is nehezen levédekezhetőek voltak, pedig a pálya közepét csak limitáltan tudták támadni a megfelelő emberanyag hiányában – most végre lesz valaki, aki elit szinten tudja kihasználni azt, hogy a safetyk kénytelenek állandóan Metcalfon és Locketten tartani a szemüket.
2/37 Derick Hall, ED, Auburn
Szinte hihetetlen, de egymás után háromszor is olyan játékost húzott ki a Seahawks, ráadásul magasan, aki minden szempontból minimum rendben van. Derick Hall itt egy fél körrel talán hamarabb lett kiválasztva, mint ideális lett volna, ugyanakkor óriási hiányposztra érkezett és a potenciálja miatt bőven megérte ezt a kis reachet (a Seahawks egyébként első körös grade-et adott neki).
Az Auburn sztárja egy kivételesen atletikus játékos, a robbanékonysága és a sebessége is a legjobbak között volt, emellett megfelelően hosszúak a karjai is a poszthoz. Hogy mégsem első körös lett, az leginkább annak köszönhető, hogy viszonylag alacsony (alulról súrolja a 190 centit) és mindössze 115 kiló, gyenge futás ellen, illetve nem igazán fejlődött semmit az elmúlt három évben, így a plafonja erősen kérdéses.
Hall már az egyetemen is borzalmasan teljesített futás ellen, és nem csak a méretei miatt (egyetemi szinten bőven nagy darabnak számított, de a profik között sem annyira vészes a 115 kiló, Von Miller például két kilóval könnyebb és futás ellen is elit). Nem igazán érti a futójátékot: rosszul olvas, lassan reagál, nehezen jön le a blokkokról, így hiába van meg minden adottsága ahhoz, hogy korrekt legyen futás ellen, nem tudja kihasználni a lehetőségeit.
Ezen persze lehet javítani, de meglepne, ha jó futás elleni védő lenne. Ami speciel nem olyan nagy baj, ha mellette egy jó pass rusher lesz belőle. Rendkívül konzisztens, az elmúlt két évben átlag 9 sacket, 10 QB-hitet és 26 nyomást generált, emellett jó a technikája, zseniálisan alakítja át a robbanékonyságát és a sebességét erővé, így pass rush-nál a legnagyobb tackle-öket is meg tudja verni.
A padlója magasan van, egy jó szituációs pass rusher már újoncként is könnyen lehet belőle, de mivel nem nagyon fejlődött az egyetemi évei alatt, így nem biztos, hogy a plafonja sokkal magasabban van. Ezzel együtt értéken itt rendben van, hiányposztra jött, sokkal jobb játékost nem lehetett volna itt találni.
2/52 Zach Charbonnet, RB, UCLA
Eddig bírták Pete Carrollék, kellett egy igazi seahawksos húzás. A vicces az egészben, hogy Charbonnett egy amúgy nagyon jó kis játékos, aki 4 yardot átlagolt az egyetemen az első kontakt után, 24 futásából is 15+ yardos játékot csinált (9. legtöbb), 2021 óta neki van a legtöbb first downja/TD-je az összes Power Five játékos között, de a 122 kikényszerített missed tackle is a harmadik legjobb. Egy fizikális, de ezzel együtt is fürge és mozgékony futó, akiben bőven van kezdő potenciál.
Ugyanakkor a Seahawksnak nem igazán volt rá szüksége, hiszen a csapat tavaly lőtt el egy második kör elejét Kenneth Walkerre, aki újoncként Pro Bowl szinten játszott és az év újonc támadója címre is esélyes volt. Persze soha nem árt a mélység a futóposzton, de semmi értelme nincs egy prémium cetlit ellőni egy tehermentesítő futóra, akinek ráadásul már 640 labdaérintésnyi ütés van a testében, ami hosszú távon soha nem előny.
Ugyanis ők ketten nem egészítik ki egymást, már ami a használhatóságot jelenti. Mindketten alapvetően futók, az elkapásoknál nem sok szerepük van. És oké, hogy más a futási stílusuk, Walker egy eléggé boom or bust játékos sok nagy játékkal, de alacsony sikerességi rátával, míg Charbonnet sokkal konzisztensebben hozza a pozitív játékokat, de ritkán szabadul el hosszúra. Ilyen szempontból tehát jól kiegészítik egymást, de ettől még jelentős részt ugyanazokban a szituációkban tudod őket felküldeni a pályára (Charbonnet kicsit többször rövid yardos helyzeteknél), és nem tudod mondjuk jól párosítani őket korai és harmadik downos szituációkra. Így most leginkább arra lehet jó Charbonnet, hogy tehermentesítse vagy helyettesítse Walkert, de erre el lehetett volna lőni az egyik negyedik körös picket is, ha ez akkora prioritás.
Mert azért lássuk be, Lockett, Metcalf, JSN, Fant és Walker mellett Charbonnet csak az ötödik számú legjobb opció lesz a támadósorban, miközben ordító lyukak vannak a rosteren. Ekkor még elérhető volt a center John Michael Schmitz vagy az első kör végére várt guard O’Cyrus Torrence, akik azonnal kezdők lettek volna ebben a támadófalban. Voltak még bent nagyon jó elérhető cornerek és linebackerek, de egy jobb iDL vagy még egy pass rusher, esetleg projekt irányítónak Hendon Hooker sem lett volna rossz választás.
Nagyjából 10-15 játékost fel tudnék sorolni, akik azonnal kezdők vagy nagyon hasznos kiegészítők lettek volna már újoncként, vagy a posztjukból fakadóan hosszú távon nagyobb értékkel rendelkeznek. Nem arról van szó, hogy Charbonnet egy óriási reach vagy rossz játékos lenne, mert nem, de hacsak Walkernek nincs valamilyen súlyos sérülése, a Seahawksnak ilyen áron semmi szüksége nem volt rá sem rövid, sem hosszú távon.
4/108 Anthony Bradford, G, LSU
5/151 Mike Morris, Edge, Michigan
5/154 Olusegun Oluwatimi, C, Michigan
A csapatnak nem volt harmadik körös pickje, de így is hatszor választhatott a harmadik napon, tette mindezt felemás eredménnyel. Először Anthony Bradford érkezett, aki itt ár/érték arányban kicsit ugyan reach, de nagyon jól illik majd a Seahawks sémájába, ráadásul a potenciálja is magasan van, a spider chartja igazán impozáns. Rendkívül erős, 34-szer nyomta ki a 102 kilós súlyt, emellett a felső 25 százalékban volt távol- és magasugrásban, illetve a felső 15-százalékba került a robbanékonyságával és a sebességével (150 kiló létére 5,08 másodperc alatt repesztette a 40 yardot).
A karjai is elég hosszúak, így papíron mindene megvan ahhoz, hogy le tudjon horgonyozni és megfogja a pass rusht, de sajnos ebből eddig nem láttunk semmit az egyetemen. Főleg emiatt nem volt top 100-as tehetség, mert bár futáshoz remekül blokkol, passzblokkolásban egyszerűen borzalmas. Utóbbi viszont fejleszthető és kis szerencsével lehet belőle egy korrekt guard a profik között – a jelenlegi kezdő Phil Haynest akár már újoncként kiütheti kezdőből.
Szintén a támadófal belsejét hivatott megerősíteni Olusegun Oluwatimi, aki a 151. helyen nagyon jó értéket képvisel. Nem egy szuperatléta, de nagydarab és erős, ráadásul nagyon okos is. Az egyetemen minden téren remekelt, tavaly egyetlen sacket sem engedett, de nyomásgyakorlásból is csak összesen kilencet 410 passzblokkoló snapen, miközben futásnál is jól dolgozott. Mivel nem valami gyors, így nem biztos, hogy profik között is ennyire fog menni a futásblokkolás (Bradfordnál 10 kilóval nehezebb, mégis csak 5,38 alatt futotta a 40 yardot), de pass protectionben jó lehet, abszolút kezdő matéria (és mivel Evan Brown a legnagyobb riválisa, így akár már újoncként sok lehetőséget kaphat).
A Seahawks utolsó jó választása is az ötödik körben érkezett. A pass rush még a második körös Hallal együtt is vékony, így mindenképp kellett a mélyítés, Mike Morris pedig értékben itt teljesen rendben van. Az évfolyamtársával ellentétben ő nem egy atletikus játékos, minden releváns atlétikai felmérőben az alsó 15-20 százalékban végzett, de kifejezetten erős, nagydarab pass rusher (198 centi és 132 kiló) jó hosszú karokkal. Kezdő potenciál jó eséllyel nincs benne, pláne hogy futás ellen a fizikai adottságai ellenére is gyenge, de egyértelmű passzhelyzetekben már újoncként is lehetnek szép megmozdulásai, pláne úgy, hogy más skill setje van, mint a többi pass rushernek a rosteren.
4/123 Cameron Young, DL, Mississippi State
6/198 Jerrick Reed II, S, New Mexico
7/237 Kenny McIntosh, RB, Georgia
A 123. választási joggal a csapat ismét hiányposztra húzott, de egy olyan játékost, akit a legtöbben még top 200-as prospectnek sem tartottak. Cameron Young se nem atletikus, se nem különösebben technikás, szinte semmilyen pass rush potenciállal nem rendelkezik, ráadásul a 137 kilójával futás ellen sem lesz annyira hatékony a profik között, mint az egyetemen (pláne, hogy ott sem volt különösebben jó). Rotációba elfér, de ilyen játékosokat a draftolatlanok között is lehet találni.
A hatodik körben kiválasztott Jerrick Reedért sem lehet különösebben lelkesedni, már csak azért sem, mert a legtöbb helyen nemhogy top 300-as, de top 500-as pick sem volt. Ő egy strong safety-slot corner hibrid, de szinte kizárt, hogy pályára küldjék a védelemben. Még az egyetemen sem volt pozitívan értékelhető, a New Mexicón is leginkább a speciális egységben használták, amit jól mutat a 600+ special team snapje is. Nagyon nehéz reachelni a hatodik körben, de a Seahawksnak sikerült.
Az utolsó cetlivel pedig jött még egy futó, mert miért ne? A Georgia elit támadósorában nem sok szerepet kapott Kenny McIntosh, de amikor pályára került, akkor nem volt rossz. Tavaly 5,5 yardos átlaggal futott 10 TD-t és 824 yardot, és még elkapásokban is jó volt. Ha nem lett volna elszórakozva egy második körös cetli Zach Charbonnetre, akkor még rendben is lenne ez a pick, de ez a futómánia már tényleg sok egy kicsit. Ezzel együtt a speciális egységben és sokadik számú cserének jó lesz.
Összegzés
A Seahawksnak négy nagyon magas cetlije volt és összességében nagyon jól lehozta a 2023-as draftot. Az első kör legnagyobb nyertese nálam egyértelműen a Seattle, de a játékosok nettó tehetségét nézve a második kör is rendben volt (a rossz értékelés nem Charbonnet kvalitásainak, hanem a luxus és fölösleges picknek szól). A harmadik napon felváltva jöttek a kiváló és nagyon furcsa húzások, de összességében így is sikerült két kezdő potenciállal rendelkező játékost találni, ami azért mindenképp dicséretes.
Amennyiben Charbonnet helyett valamelyik fentebb említett forgatókönyv mentén húz a csapat, akkor ez nálam közel tökéletes lett volna minden hátsó körös furcsaság ellenére. Nem mintha ez az egy húzás el tudná rontani a többi kiváló picket, hisz akárhogy nézem, többnyire hiányposztra lőtt a csapat, és tette mindezt úgy, hogy többek között a class legjobb cornere és elkapója és Seattle-ben fog játszani.
Értékelés: A
[/ppp_patron_only]
