Connect with us

Minden ami NFL

25 év alatti válogatott – Defense

Az NFL-játékosok nagy része 25 és 30 éves kora között van a csúcson. Na de hogyan néz ki az utánpótlás? Hogy áll az NFL fiatal tehetségekkel, akik reményeik szerint most érkeznek meg (vagy jó esetben már meg is érkeztek) az elitbe? Erre próbálunk meg most választ adni egy 25 év alatti válogatottunkban, ahol posztonként merőben eltérő válaszokat kapunk. 

Azt érdemes megjegyezni, hogy azok voltak jogosultak a csapatba kerülésre, akik a szezon első hetéig nem töltik be a 25 éves kort. Illetve azt is hozzátenném, hogy valamennyire szerepet játszik a projekció az idei évre (szigorúan csak az idei évre), tehát nem csak szigorúan az eddig nyújtott teljesítmény számít. 

A támadókkal itt foglalkoztunk tegnap. 

Edge rushers: Micah Parsons (DAL), Jaelan Phillips (MIA)

Cserék: Chase Young (WAS), Kayvon Thibodeaux (NYG)

Nem olyan bonyolult amellett érvelni, hogy Micah Parsons a liga legértékesebb nem-irányítója a szerződését is figyelembe véve. Mindössze évi $4,3 milliót keres, miközben már most, 24 évesen is a liga 5 legjobb pass rushere között van (és az sem ördögtől való ötlet, hogy ő a legjobb). Minden megvan benne, ami kell: hihetetlen robbanékonyság és hajlékonyság, hogy a szélen nyerjen, és kisebb termetéhez képest meglepően nagy erő, amivel át is tud menni a tackle-ökön. Igazi komplett játékos a liga krémjéből.

A másik kezdőm pedig Jaelan Phillips, aki talán a legalulértékeltebb pass rusher jelenleg, hiszen szinte sehol sem látom, hogy beszélnének róla, miközben nagyon jó szezonja volt már tavaly is. Az összes pass rusher között neki volt a negyedik legjobb a pass rush win rate mutatója, ami azt mutatja, hogy milyen arányban vered meg az embered 2,5 másodperc alatt – összesen a nyomásokat tekintve pedig 6. volt a ligában. Nagyon bírtam őt prospectként is, és be is váltja a hozzá fűzött reményeket. Kicsit sajnálom, hogy nem nagyon beszélnek róla, de talán idén ez megváltozik, amikor a védelem magasabb szintre lép Vic Fangio érkezésével.

[ppp_patron_only level=”1400″ silent=”no”]

Fiatal pass rusherekből persze nincs hiány az NFL-ben, hiszen évről évre érkeznek a tehetségek a draftról. A fenti kettőshöz és főleg Parsonshoz mondjuk egyik sem tudott még felérni, így inkább az volt nehéz, hogy a népes felhozatalból ki kerüljön be. Chase Youngnak a sérülésekkel meggyűlt a baja az utóbbi években, de a tehetsége tagadhatatlan, és ha a pályán tud lenni, akkor egy jó kis játékos. Alapvetően úgy gondolom, hogy egészségesen sincs (még) azon a szinten, ahová vártuk őt draftolásakor, de futás ellen már most is kiváló, pass rushban pedig még várjuk tőle a kiugrást. Talán idén sikerül egészségesen maradnia és akkor lesz lehetősége fejlődni rendesen.

A negyedik helyre tényleg nehéz volt dönteni, hiszen ott van a tavalyi 1/1-es Travon Walker eszméletlen potenciállal, a magasabb padlójú és már valamennyire bizonyított kortárs Aidan Hutchinson, illetve az eggyel korábbi draft classból Gregory Rousseau és Josh Uche is. Helyettük azonban Kayvon Thibodeaux kerül be nálam a keretbe annak ellenére, hogy a sack számai neki a legrosszabbak a tavalyi évből. Rousseau és Uche túloldalán azért van egy nagyobb név, akik miatt rájuk kisebb figyelem hárul, Hutchinson számainak a nagy része pedig kevésbé érkezett “minőségi” sackből – hozzátéve, hogy a szezon utolsó negyedében már tényleg elég jól játszott. Thibodeaux is az újonc szezonja végére lendült bele, és szerintem benne magasabb potenciál lakozik, mint a többiekben, ezért került nálam ő előbbre.

De az azért látszik, hogy fiatal pass rusherekből bőven van merítési lehetőség.

Belső védőfalemberek: Jalen Carter (PHI), Jordan Davis (PHI)

Cserék: Christian Barmore (NE), Milton Williams (PHI)

Az előző blokk utolsó mondata azonban egyáltalán nem igaz a belső védőfalra, ahol gyakorlatilag egyetlen egy bizonyított játékos sincsen 25 év alatt. Persze abból a szempontból ez nem meglepő, hogy ezen a poszton az egyik leghosszabb az átállás az egyetemről a profik közé, gyakorlatilag Aaron Donald kivételével egyik jelenleg top DT sem villogott első idényében. Egyszerűen ilyen ez a poszt, hosszabb ideig tart az átállás, épp ezért nem érdemes leírni az első-második idényükben gyengébben teljesítő fiatalokat se.

Mindezek ellenére egy újoncot hozok elsőként. Ugyanis ha valakinek van esélye már első évében jól teljesítenie és felülemelkedni a gyér felhozatalon, akkor az egyértelműen Jalen Carter, aki csak a pályán nyújtottakat tekintve talán a legjobb prospect volt az idei classban. Szinte tökéletes belső passzsiettető DT, óriási potenciál lakozik benne. Bőven benne van a pakliban, hogy ő sem lesz jó újoncként, de ilyen rossz felhozatal mellett bepróbálkozok vele.

A jövő sztárjai – Jalen Carter

Mellé pedig csapattársát nevezem a kezdőbe. Jordan Davis sem villogott újoncként, meg is sérült a szezon felénél, de amikor pályán volt, a futás ellen jól teljesített. Pass rushban egyelőre szinte semmit sem mutatott, itt továbbra is csak potenciált fedezhetünk fel a hihetetlen atletikusságának hála. A remény az vele kapcsolatban, hogy bejárja Dexter Lawrence útját, aki hasonlóan kezdett, egy jó futás elleni monstrum volt és semmi több, negyedéves korára pedig a liga legjobb nose tackle-je, aki magasan a legjobb pass rush-ban a posztján. És ő nem is volt ilyen atletikus, mint Davis. Persze ott a pesszimista forgatókönyv is, hogy megmarad egy futás elleni nose tackle-nek, de én az optimisták táborát erősítem.

A cserepadra Christian Barmore az egyik választottam, mint gyakorlatilag egyetlen játékos, aki tényleg mutatott már valamit. Ő passzsiettetésben kiváló és sok villanást láttunk már tőle két év alatt, futás ellen azonban jelenleg problémás a teljesítménye, így nehezebb is korai downokon pályára küldeni. Ő az egyetlen nem-Eagles játékos a 25 év alatti DT válogatottamban, mert a negyedik belső védőfalemberem Milton Williams, aki ugyan a nagyon mély rotáció miatt limitált szerepkörben játszott csak Phillyben, de akkor meglepően jól teljesített, többször is meg tudott villanni és sokan breakout évet várnak tőle.

A névsorra nézve elhiszem, hogy az első gondolat homerkedéssel vádolni, de egész egyszerűen nincsenek 25 év alatti használható DT-k a ligában. A Cowboysból Osa Odighizuwa nyáron betölti a 25-öt, így Alim McNeil a Lionsből vagy Devonte Wyatt a Packersből, aki esetleg szóba jöhet.

Linebackerek: Nick Bolton (KC), Jeremiah Owusu-Koramoah (CLE)

Cserék: Pete Werner (NO), Nakobe Dean (PHI)

Véleményem szerint az egész liga legnehezebb nem-irányító posztja a linebacker. A támadósorok a play actionökkel, az RPO-kkal és egyebekkel ellehetetlenítik az LB-k dolgát, hiszen őket pécézik ki és bármit is csinálnak, a támadók az ellenkezőjével fogják őket megszívatni. Épp ezért van nagyon kevés ténylegesen jó linebacker a ligában, és épp ezért nincs egy ilyen 25 év alatti sem.

A legközelebb Nick Bolton van ehhez, aki egy jó linebacker, de azért nincs a top szinten. Mindenesetre ő futás ellen és coverage-ben is megbízható, egy okos játékos és jól is szerel. Gyenge pont igazából nincs a játékából, csak nem is emelkedik ki úgy igazán, hogy tényleg nagy hozzáadott értéke legyen és köré lehessen építeni a védelmet. De ahogy mondtam, az ilyen linebackereket egy kezünkön meg lehet számolni, Bolton pedig ott van a népesebb második polcon.

A második számú kezdő és az első számú csere közt nem volt olyan egyszerű döntenem, hiszen ugyanarra a polcra helyezném őket. Végül Jeremiah Owusu-Koramoah mellett tettem le a voksom, de ez nem jelenti azt, hogy annyira meg lennék vele elégedve. Ő egy elég jó coverage linebacker az atletikussága miatt, azonban futás ellen nagyon kijönnek a fizikai limitációi, és egyszerűen nem hogy előnyt jelentene a jelenléte, de inkább hátrányt. Így igazi első számú Mike linebackerként nem tud játszani, ami nyilván nem túl ideális, ha a jó LB-ket keresem a ligában. Bolton mellett másodikként egyébként jó lenne, ezért is döntöttem mellette végül.

Werner második számú játékos a csapatán belül, és kell is neki Demario Davis segítsége, de belőle azért jobban ki tudom nézni, hogy megállja a helyét középen is, hiszen fizikálisabb és futás ellen is hasznos tud lenni – ellenben coverage-ben nincs olyan jó, mint JOK. A probléma az, hogy itt tényleg elfogytunk a fiatalokból, akiknek van tapasztalatuk és képesek voltak legalább átlagos szinten játszani. Devin Lloyd, Malcolm Rodriguez, Zaven Collins, Jamin Davis, Quay Walker, Ernest Jones mind játszottak már jelentősebb snapeket, de jó esetben átlag alatti, és inkább gyenge játékot nyújtottak. Úgyhogy inkább elviszek valaki olyat negyediknek, aki legalább még nem bizonyította, hogy rossz (értsd: jobb esetben átlag alatti) játékos lenne – azt persze nem zárom ki, hogy a fentiek közül is van akiben lakozik még potenciál és fejlődhet 2-3. évére.

Így két opcióm volt a végére. Az egyik az újonc Jack Campbell, a másik pedig a másodéves Nakobe Dean, aki idén veszi át az Eaglesnél a kezdő Mike szerepkört. Én utóbbit választom, mert prospectként is magasabban voltam vele, mint akár Campbellel, akár az előző bekezdésben felsorolt fiatalokkal, ezen a megítélésen pedig eddig nem rontott. Plusz én egész jó (értsd: a felsoroltaknál jobb) idényt várok tőle 2023-ban. Ez persze egy projekció pick a részemről az idei szezonra. Legrosszabb esetben a többiekhez hasonlóan ő is azt bizonyítja, hogy átlag alatti vagy rossz játékos.

Cornerbackek: Patrick Surtain II (DEN), Sauce Gardner (NYJ), Jaycee Horn (CAR)

Cserék: Trevon Diggs (DAL), AJ Terrell (ATL), Tariq Woolen (SEA)

Az előző két poszt gyengesége után jön egy igazi erősség, a legnagyobb erősség a WR-ek után. Hihetetlen, hogy mennyi jó fiatal cornerback van jelenleg a ligában, pedig ez egy elég nehéz poszt – amin kicsit egyszerűsít azért az elterjedő Fangio-féle séma. Az első két név kapcsán legfeljebb arról vitatkozhatunk, hogy melyikük érdemli meg inkább az első helyet, vagy hogy melyikük a legértékesebb játékos a cornerbackek közt a szerződéseket is figyelembe véve.

Surtain és Sauce is elit játékosok már most, ami tényleg lenyűgöző úgy, hogy csak idén töltik be a 23. életévüket. A Broncos fiatalja igazi fizikai szörnyeteg tökéletes felépítéssel és ehhez a testhez tartozó egészen hihetetlen mozgáskoordinációval. Bármelyik WR-rel felveszi a versenyt fizikálisan és irányváltásokban is, plusz a futball IQ-ja is a plafont verdesi. Gardner nem erős fizikumból, de ezt kompenzálja túlcsorduló magabiztosságával és földig érő karjaival, amivel millió passzt üt le. Elit játékosok, nem csak a 25 év alattiak közt, hanem az egész ligában ott vannak a top5-ben, és talán a top3-ban is.

Felülírom a támadóknál írt soraim, és a legnehezebb döntés a válogatott összerakásánál az volt, hogy ki legyen a harmadik kezdő CB-m. Ha nagyon szigorúan slot cornert keresnék, akkor minőségben vissza kellene lépnem, mert ugyan vannak jó fiatal slot CB-k, de egyik sincs azon a szinten, mint akik bekerültek ide a válogatottba alapvetően szélső cornerként. A fentebb felsorolt négy játékos mindegyike megérdemelné az első csapatot harmadik személyként, jól lehet érvelni mindegyikük mellett. Én végül Hornt teszem a kezdőbe, egyrészt mert személyes kedvencem, másrészt mert tavaly több slot snapje volt, mint a másik háromnak összesen. Még így is csak 96, de akkor is. Egy nagyon fizikális, ultra magabiztos játékos, akinek élmény nézni a játékát.

A cseresorom is elképesztően erős. Trevon Diggs 2021-ben felhívta magára a figyelmet a rengeteg interceptionjével, de akkor még nagyon sok nagy játékot is engedett. Tavaly viszont szintet lépett, és ugyan az interceptionök a várakozásoknak megfelelően visszaestek, de emellett a nagy játékok száma is jelentősen csökkent, így egy konzisztens, tényleg jó játékos vált belőle. AJ Terrell tavalyi számai nem néznek ki olyan jól, de ha a felvételeket nézzük, más képet kapunk. Nagyon sokszor fordult elő vele, hogy tapadt végig az elkapóra, és az 50/50-es labdákból valahogy mindig ő jött ki rosszabbul. Nem ez volt a jellemző két éve, amikor a számok is azt mutatták, hogy a legjobb fiatal cornerek közt a helye. Szerintem jobban fog mutatni idén és a 2022-es idény csak egy statisztikailag negatívan kiugró idény lesz később visszatekintve rá. Woolen pedig berobbant harmadik napos újoncként a ligába. Még nem olyan fejlett, mint társai a válogatottban, de őrült fizikai tulajdonságaival feledteti ezt addig is, amíg a technikája jobb lesz – Pete Carroll kezei alatt pedig elég jó helyen van ebből a szempontból.

A poszt fiatal mélységét jól mutatja, hogy kimaradt a keretszűkítésnél a Jaguars fiatal kiválósága, Tyson Campbell, de sokat várhatunk Derek Stingley-től is, aki elit prospect volt, ám az újonc éve nem volt ehhez mérhető azért. Plusz idén érkezett a ligába Devon Witherspoon és Christian Gonzalez, akik szintén berúghatják az ajtót.

Safetyk: Jevon Holland (MIA), Kyle Hamilton (BAL)

Cserék: Talanoa Hufanga (SF), Kamren Curl (WAS)

Hollandnek nem volt olyan kiemelkedő éve tavaly részben a gyenge koordinátori tevékenység miatt, de két éve megmutatta, hogy ő az egyik legjobb fiatal safety a ligában. Elsősorban free safety szerepkörben a legjobb, de nem egysíkú játékos, hiszen a boxba leérkezve vagy akár blitzelve is jól teljesített. Jól lép fel messziről a futás ellen, jól szerel, és coverage-ben is kiváló – Vic Fangio rendszerében szerintem ki fog teljesedni idén.

Hamilton nem kezdte jól az újonc évét: neki is kellett idő, hogy felvegye a ritmust, és igaz volt ez a védőkoordinátor Mike MacDonaldra is. Először free safetyben próbálgatták, de az a nem annyira jó sebessége miatt nem feküdt neki. Ezután kicsit visszavették a terhelését, majd többet játszatták a boxban, ahol már jobb volt, az idény végén pedig betették a slotba, ahol aztán igazán jó játékkal rukkolt elő. Ezért nehéz kicsit elhelyezni akár a Ravensben, akár itt a válogatottban is, kicsit várni kell még, hogy mi lesz a végső legjobb posztja a profik közt, de az kétségtelen, hogy egy jó játékos.

Hufanga úgy kezdte az tavalyi évet, mint egy All-Pro safety. Mindig jó helyen volt, nagy játékokat csinált meg. A szezon második felében azért kiderült, hogy ezek a nagy játékok sokszor annak voltak köszönhetők, hogy jól tippelt, mi lesz a play, és nem feltétlen jól olvasta azt. Így a szezon második felében ezek a nagy játékok jelentősen visszaestek, és felváltották őket benézett playek, mivel az ellenfelek is jobban rájöttek erre és kihasználták az altetikusságában rejlő limitációkat. Ettől még Hufanga egy jó játékos és abszolút helye van a válogatottban, csak talán túlzott volt a hype az idény felénél, és jobb helye van itt is a cserék közt.

Végül, de nem utolsó sorban a korábbi hetedik körös Kam Curl zárja a válogatottat, aki elsősorban a boxban vagy a line of scrimmage környékén érzi jól magát. Futás ellen kiváló, agresszívan játszik, mégis alig hibáz szerelést, emellett emberezésben is elég jól nézett ki, bár zónázásban nem igazán fejlettek az ösztönei.

[/ppp_patron_only]

Related Topics

Minden jog fenntartva. © 2020 Fűzővel kifelé!