Connect with us

Minden ami NFL

25 év alatti válogatott – Offense

Az NFL-játékosok nagy része 25 és 30 éves kora között van a csúcson. Na de hogyan néz ki az utánpótlás? Hogy áll az NFL fiatal tehetségekkel, akik reményeik szerint most érkeznek meg (vagy jó esetben már meg is érkeztek) az elitbe? Erre próbálunk meg most választ adni egy 25 év alatti válogatottunkban, ahol posztonként merőben eltérő válaszokat kapunk. 

A támadókkal kezdünk, és azt érdemes megjegyezni, hogy azok voltak jogosultak a csapatba kerülésre, akik a szezon első hetéig nem töltik be a 25 éves kort. Illetve azt is hozzátenném, hogy valamennyire szerepet játszik a projekció az idei évre (szigorúan csak az idei évre), tehát nem csak az eddig nyújtott teljesítmény számít. 

Irányító: Trevor Lawrence (JAX)

Csere: Justin Fields (CHI)

A jogosult szabály egyből az irányítóknál előjön, hiszen Jalen Hurts augusztusban lesz 25, így nem férhetett be a keretbe. Mondjuk így legalább nem kellett döntést hoznom arról, hogy ki legyen a kezdő. Így ugyanis teljesen egyértelmű, hogy Trevor Lawrence vezeti a csapatomat. Tavaly ilyenkor a közvélekedés nagyon negatív volt vele kapcsolatban, már kezdték kongatni a bust-harangokat újonc éve után, hogy egy generációs tehetség ne nézzen már ki ilyen rosszul első évében. Mint kiderült, Urban Mayer annyira szörnyű volt, hogy még Lawrence-t is el tudta rontani (meg újoncként egyébként is baromi nehéz egy játékos, főleg egy irányító dolga, így nem érdemes egy év után ítélni).

Én tavaly nyáron is írtam, hogy Lawrence továbbra is nagyon jó, csak a mocsár lehúzta újoncként. Aki figyelmesen nézte a Jaguars meccseit (nem hibáztatok senkit, aki inkább elkapcsolt), az láthatta, hogy Lawrence nagyon sok magas szintű dolgot csinált, de annyira rossz volt egyrészt a körülötte lévő személyzet, másrészt az edzői stáb, hogy ebből eredményekben semmi sem manifesztálódott. Másodévesen megmutatta, hogy tényleg akkora tehetség, mint amilyennek kikiáltották, és már most egyértelműen ott van a liga krémjének számító 8 legjobb irányító közt. A sok jó tulajdonsága közül a zseb menedzselése az, ami számomra igazán impresszív.

A mocsárból nehéz kitűnni – Trevor Lawrence különös újonc éve

[ppp_patron_only level=”1400″ silent=”no”]

Cserét már sokkal nehezebb volt választani, leginkább mert nincs biztosan jó opciónk. Lehetne az egyik újonc akár, és ha három évre draftolnék, akkor valószínűleg el is vinném Anthony Richardsont. Persze ha egy évre draftolnék újoncot, akkor Bryce Young lenne a választottam, de én újoncként továbbra sem várok el nagy dolgokat senkitől, mert ez inkább kivétel, mint szabály. Nem tudom elégszer hangsúlyozni, hogy mennyire nehéz az újonc irányítók élete.

Úgyhogy elviszem azt a nem-újoncot, akiben a legtöbb lehetőséget látom. Justin Fields a futásaival és a nagy játékaival abszolút felhívta magára mindenki figyelmét, és ha csak ezeket a kategóriákat nézzük, akkor már most a legjobbak közt van. A nagy probléma az vele, hogy az egyszerű, sablon dolgokat egyáltalán nem csinálja konzisztensen. Egyértelműen ebben kell fejlődnie ahhoz, hogy új szintre emelje a játékát, és idén adott lesz egy életképes fal és elkapószekció (egyik sem lett különösen jó, de nagy ugrás van a borzasztóból a közepeshez), ami a tavalyi év második felében mutatott edzői tevékenység mellett akár el is hozhatja ezt az ugrást.

Futó: Bijan Robinson (ATL)

Csere: Jonathan Taylor (IND)

Nem érdekel, hogy újonc, a futóknál nem igazán van szükség időre, hogy belelendüljenek a profik közti életbe, szóval szerintem Bijan Robinson egyből fel fogja venni a ritmust és azonnal a liga egyik legjobb futója lesz. Ő volt a legjobb futó prospect Saquon Barkley óta, és szerintem még a Giants sztárjánál is jobb. Szinte tökéletes running backnek gondolom, így őt viszem el kezdőnek.

A jövő sztárjai – Bijan Robinson

Csak azért nem volt annyira egyértelmű ez a választás, mert Jonathan Taylor is még 25 év alatti ebben az esztendőben. A Colts sztárjának ugyan tavaly nem volt nagy idénye, leginkább az összeomló támadófal és a pocsék edzői munka miatt, de nem felejtett el hirtelen focizni, egy éve ilyenkor pedig arról ment a vita, hogy van-e nála jobb RB a ligában.

Elkapók: Justin Jefferson (MIN), Ja’Marr Chase (CIN), Jaylen Waddle (MIA)

Csere: CeeDee Lamb (DAL), DeVonta Smith (PHI), Tee Higgins (CIN)

Nagyon durva ez a névsor. Az elmúlt években el voltunk kényeztetve a drafton nem hogy nagy WR-tehetségekkel, hanem igazi szupersztárokkal. Simán lehet érvelni amellett, hogy Jefferson és Chase a liga két legjobb elkapója, kortól függetlenül – két idősebb játékos, Davante Adams és Tyreek Hill versenyez még mellettük ezért a címért. Egészen elképesztő, amit ők művelnek, gyakorlatilag nincs gyenge pontja a játékuknak. Ebben a hipotetikus világban pedig újra összeállhatnának az LSU-s idők után.

Az ő helyük megkérdőjelezhetetlen a kezdőben, a harmadik helyről viszont nehéz volt döntenem. Végül a többiektől kicsit eltérőbb játékstílusa (aka a sebessége) miatt Jaylen Waddle-re esett a választásom, aki egy másik dimenziót nyithat meg a pályán. Be lehet tenni a slotba, bőven van ott tapasztalata, de a szélen is életveszély, addig pedig Jefferson játszik majd középen, ami szintén halálos kombót nyújt.

Persze Lambnek, Smithnek és Higginsnek sem kell szégyenkeznie. Előbbi kettő elérte a 2 yardos megfutott útvonalankénti yardátlagot (ami top15-ös teljesítmény az egész ligában), ami a legjobb kézzel fogható elkapó statisztika. Higgins pedig csak azért marad el ebben, mert egy bizonyos Ja’Marr Chase játszik a túloldalán. Higgins és Smith a liga két legjobb “második számú” elkapója, de ez sértés rájuk nézve, hiszen a liga csapatainak felénél első számúak lehetnének. Lamb pedig amúgy is első számú, és a sokoldalúsága, tehát szélről slotba és fordítva mozgathatósága emel is az értékén.

Ha durva volt ez a névsor, akkor hozok még pár kimaradót, akik szintén elképesztően jó játékosok: Chris Olave, Amon-Ra St. Brown, Garrett Wilson, Drake London, és még lehetne folytatni a sort. Ha nagyon szigorúan slot elkapókat kerestem volna, akkor egyébként St. Brown befért volna, de többre értékelem, ha valaki a szélen is tud játszani.

A WR poszt tehát tele lesz sztárokkal a jövőben is, bőven adott az utánpótlás.

Tight end: Kyle Pitts (ATL)

Csere: Pat Freiermuth (PIT)

A fantasy tulajok a szezon után nagyon ki lehettek akadva Pittsre és nagyon negatív lehet a véleményük róla, hiszen alig termelt másodévében, mindössze 356 yard került a neve mellé (10 meccs után megsérült). Azonban aki nézett Falcons meccseket (ismét csak nem hibáztatok senkit, ha más elfoglaltságot keresett), az látta, hogy ez legkevésbé sem Pitts hibája volt. A PFF adatai alapján az 58 felé dobott labdából 33 elkaphatatlan volt. Ez egy 59%-os elkaphatatlan arány, ami minden játékost figyelembe véve a legrosszabb volt a ligában. Pitts nagyon sokat volt üresen, továbbra is egy nagyon jó játékos, egyszerűen Mariota nem találta el ezt a 197 centi magas, 211 centi karfesztávolságú célpontot – és egyébként a ház oldalát is csak nagy nehezen.

Nem véletlen szerzett több mint 1000 yardot újoncként, idén pedig ismét nagyon jó szezonja lesz. Mondanám, hogy itt hallották először, de annyira azért nem megosztó kinyilvánítás ez.

Pitts mögött már azért nem olyan extra a merítési lehetőség. Persze ebben közrejátszik az is, hogy a tight end az egyik legnehezebben tanulható poszt, így az egyik leghosszabb az átállás az egyetemről a profik közé, hiszen egyszerre kellene megtanulniuk elkapni és blokkolni is – vagy legalábbis egyszerre kellene mindkettőben felfejlődniük a profi szint sebességére és erejére. Ezért sem akartam mondjuk az újonc Dalton Kincaidet hozni, akitől egyébként sokat várok, de vélhetően azért neki is kell idő – vagy legalábbis erre egész nagy az esély.

Így hozom Freiermuthot, aki egyáltalán nem rossz játékos, egyszerűen csak nem igazán különleges, ezért nem olyan izgalmas. Viszont egy teljesen jó tight end. Sosem lesz egy szupersztár, de nagyon is hasznos tagja a Steelers támadósorának főleg elkapásban, mert azért a futást annyira nem segíti elő.

Tackle-ök: Rashawn Slater (LAC), Tristan Wirfs (TB)

Csere: Andrew Thomas (NYG), Penei Sewell (DET)

Itt kellett meghoznom a legnehezebb döntést, ugyanis Rashawn Slater és Andrew Thomas is elit left tackle ennyire fiatalon is. Mindketten ugyanannyira megérdemelnék az első csapatos tagságot, így ha valaki Thomast szeretné előre tenni, nem fogok vele vitatkozni – legfeljebb akkor, ha valaki nagy különbséget lát kettejük közt. A Giants sztárjának újonc éve nem sikerült valami jól, de másodévére látványosat fejlődött, tavaly pedig olyan szezont tett le az asztalra, amit bárki megirigyelne. Slater pedig már újoncként elit volt, tavaly azonban sérülés miatt ki kellett hagynia az egész szezont, ezért van most talán kevésbé a köztudatban.

A jobb oldalon nem volt ilyen nehéz a döntés, habár kevés csapat van, ahol Sewellnél jobb opciót találni. Pechjére van egy 25 év alatti tackle a jobb szélen, aki még nála is jobb: Wirfs amióta betette a lábát a ligába elit teljesítményt nyújt. Kíváncsi vagyok, hogy a posztváltás (átmegy a bal szélre) és hogy nem Brady passzolgat mögüle befolyásol-e majd valamit a játékán, de nem aggódok, hiszen mindentől függetlenül egy hihetetlenül jó, megbízható játékos. A még mindig csak 22 éves Sewell játéka talán látványosabb, főleg futásblokkolásnál, hiszen hihetetlen mozgékonyságának köszönhetően élmény nézni, ahogy megy ki a szélre és a második szintre blokkolni, de Wirfst egy stabilabb játékosnak gondolom pass protectionben.

A poszt rendkívül jó utánpótlását mutatja, hogy a nagyon jól játszó Christian Darrisaw kimaradt a keretből, de a tavaly draftolt Ickey Ekwonu és Charles Cross is elég jól nézett ki újoncként, és idén is jön három top15-ben draftolt játékos a ligába.

Guardok: Trey Smith (KC), Landon Dickerson (PHI)

Csere: Alijah Vera-Tucker (NYJ), Quinn Meinerz (DEN)

Guardként nehéz kitűnni a ligában, és az ismertség leginkább abból akad, hogy magasan draftolták az embert – bár tegyük hozzá, hogy ez egyre inkább kezd megváltozni és szélesebb körben is egyre többen ismerik a jó belső támadófalembereket. Trey Smith egy sérülés miatt csúszott a hatodik körig, ahol a Chiefs lecsapott rá, ő pedig ezt azzal hálálta meg, hogy azonnal jó teljesítményt nyújtott és hihetetlen erejével dózerolt a fal belsejében. Élmény nézni a játékát, kiváltképp futásblokkolásban.

A másik kezdő posztot az Eagles másodévese, Landon Dickerson kapta meg, aki szintén sérülés miatt csúszott a drafton, bár ő csak a második körig (első körösnek tartották legtöbben azt megelőzően). Eredetileg center volt, és mutatja sokoldalúságát, hogy guardként már újoncként csereként beállva is jól teljesített, majd egy évre rá már teljes értékű kezdőként készülve emelt még egy szintet a játékán és ha nem is elit guardként, de egy nagyon jóként tarthatjuk számon.

AVT-nek megvan az első körös névismerete, de nem csak emiatt halljuk a nevét sokszor a jó játékosok közt. Tavaly sérülések miatt ki kellett ugrania a fal szélére, amihez nincsen meg a karhossza, így a számai nem mutatnak olyan jól, de a lehetőségekhez képest megállta a helyét. Belül, igazi posztján viszont egy nagyon jó játékos. Meinerz újonc éve még elég szürke volt, ami persze nem meglepő, tekintve hogy nagyon kicsi suliból érkezett a profik közé, így igazából ez a szürke teljesítmény is abszolút megsüvegelendő volt tőle. Másodévére viszont beverekedte magát a liga jobb guardjai közé – passzblokkban még mindig van hová fejlődnie, de futásnál már most kiváló.

Gondolkodtam egyébként Tyler Smith (DAL) berakásán guardba, de neki azért inkább tackle lesz a posztja, illetve szerintem az újonc Peter Skoronskiban All-Pro potenciál lakozik és már újoncként kiváló teljesítményt rakhat le az asztalra, így jövőre könnyen lehet, hogy befér majd a keretünkbe, akár kezdőként is.

Center: Creed Humphrey (KC)

Csere: Tyler Linderbaum (BAL)

Sokat nem kellett gondolkodnom itt, Humphrey tök egyértelmű választás volt, hiszen jelenleg az egész liga második legjobb centere, és Jason Kelce vélhetően jövő évi visszavonulása után át is veszi az első helyet. Két év alatt mindössze 28 nyomást és egy sacket engedett, és futás ellen is folyamatosan pusztít. Ha nem is egy kifejezetten “fontos” poszton játszik fizetést és hasonló dolgokat figyelembe véve, de egy nagyon is nehéz poszton, ami a fizikai dolgok mellett fejben is rengeteget követel.

Tényleg elit center szerintem nincs is több Humphrey és Kelce mellett, és akkor egy polccal alattuk van még pár jó játékos, de talán őket is meg lehet számolni egy kezünkön (ez azért határeset). A bizonyítottak közül viszont senki sem fiatal csirke már, úgyhogy olyasvalakit kell keresnem, akinek van esélye felkerülni erre a polcra. Ez pedig a Ravens tavalyi első köröse, Tyler Linderbaum, aki futásblokkolásban már tavaly is nagyon jól nézett ki (a Hollók egyébként eléggé falember-barát rendszerében, ezt érdemes hozzátenni), de azért passzblokkolásban még kijöttek a hiányosságai, leginkább hogy eléggé alulméretezett. Meglátjuk sikerül-e kicsit jobban elfedni a hiányosságait tapasztalat szerzésével, de az opciók közül még mindig őt gondolom a legjobbnak.

[/ppp_patron_only]

Click to comment
0 0 votes
Article Rating
Subscribe
Notify of
0 Comments
Inline Feedbacks
View all comments

Legfrissebb cikkeink

Legutóbbi hozzászólások

0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x