A leggyengébb láncszem sorozatunk következő állomás az AFC East, ami a liga talán legérdekesebb csoportja 2023-ban. Három csapat is joggal bízhat benne, hogy az alapszakasz végén az élen végeznek a divízióban, de a negyedik gárda sem a futottak még kategóriában indul. A 2022-es év AFC West várakozásai átvándoroltak keletre, kérdés kinek hol csúszhat ki a kezei közül a szezon.
Buffalo Bills
A leggyengébb láncszem: Futójáték
Adott egy csapat, ahol ott van a liga egyik legveszélyesebb irányítója a földön. Josh Allen amellett, hogy a levegőben is abszolút ott van a liga legjobbjai között, a játékának egy plusz faktora az a veszély, amit a földön jelent. Ezt a fajta előnyt azonban most már évek óta nem tudja a Bills 100%-ig kiaknázni, ugyanis hagyományos futójáték nincs Allen mögött. A Bills egy pass heavy csapat, amivel alapvetően nincs is semmi gond, hiszen ha elit irányítód van, hagyd dobálni a labdát.
Azonban amikor egy jó csapat előnybe kerül, a meccs végén az órát kell menedzselnie, fontos a földön való hatékonyság. A Bills hosszú éveken át hozta a különböző stílusú futókat a draft második napjáról, a végeredmény azonban mindig az volt, hogy nem lett jobb a gárda. Az előző idényben is többször szenvedtek emiatt és az idei extrán felturbózott AFC-ben (különösen ebben a divízióban) egyszerűen nem engedhetik meg maguknak, hogy továbbra sem lesznek hatékonyak a földön.
Miben lehet bízni?
Pár offseason megmozdulás arra engedett következtetni, hogy felismerte a Bills a problémát és alapvetően próbál foglalkozni vele. Két új guardja lehet a csapatnak. Roger Saffold idehozatala tavaly jó tervnek tűnt, de nem hozta meg a kívánt hatást, ahogy Ryan Bates lecserélése is érett már. Az új duóból Connor McGovern három évig volt kezdő guard a Dallasban és a tavalyi Saffoldhoz képest mindenképp előrelépés lehet. Még úgy is, hogy ő elsődlegesen a passzblokkolásban jeleskedik. Nem úgy a másik szerzemény. O’Cyrus Torrence az egyetemi szezon legjobb futásblokkoló guardja volt, egy igazi bulldózer, amilyen stílusú játékosa nem is nagyon volt mostanában a Buffalónak. Mögötte szinte garantáltan lehet mindig 1-1 yardot haladni ami a rövid yardos és goal line szituációknál jöhet jól. A blokkolókon túl pedig új futók is érkeztek. Damien Harris elvesztette kezdő státuszát New Englandban, pedig 2020-ban és 2021-ben igazán top játékot láthattunk tőle. Ő és a veterán Latavius Murray a fizikálisabb feladatokra lehetnek alkalmasak, míg a tavalyi második körös James Cook a sebességre alapozva az outside zone futásokra tökéletes.
Mi/ki lehet még a leggyengébb láncszem?
[ppp_patron_only level=”1400″ silent=”no”]
Az első kategóriába is gondolkodtam beírni, de lassan tényleg fel kell vetődnie, hogy mennyire is alkalmas ez az edzői kar a top szintre. Sean McDermott 62-35-ös alapszakaszmérlege egészen parádés és a vezetői képességei, a védelmi felfogása ad egy elég magas padlót ennek a gárdának. Nyilván minden főedző örül, ha egy Josh Allen szintű játékosa van, de láttunk arra is példát, hogy nem képes mindenki jól építeni az elit irányítójára. Ezt megadja Sean. Azonban a jó alapszakasz teljesítmény a rájátszásban mintha elszállna és a 4-5-ös utószezon mérleg már koránt sem fest olyan jól. Az AFC döntőbe is mindössze egyszer jutott el eddig a csapat. Brian Daboll ráadásul már távozott a támadósor éléről és bár Ken Dorsey nem kezdett rosszul mint playcaller, ott a nyomás az egész szakmai stábon. A playoff szereplés nyilván alapvető elvárás, de nem ártana lassan pár győzelmet is szerezni ott és 2020 után újra eljutni legalább az AFC döntőig (vagy inkább a Super Bowlig). Ha továbbra sem képes eljuttatni oda McDermott a csapatát, 1-2 éven belül fel fognak erősödni a hangok, hogy tényleg ő lenne-e a megfelelő ember a feladatra.
New York Jets
A leggyengébb láncszem: Tackle poszt
Nem lehet egyszerűen megkerülni ezt. Hiába szólt erről a Jets offseasonjának fele (a másik meg Rodgersről), ez a probléma nem lett megoldva. A kezdő duó két tagja jelenleg a lassan 38 éves Duane Brown és az elmúlt két szezonban összesen 48 snapet játszó Mekhi Becton. Brown bár koros, mindenképp a biztosabb pont jelenleg a fenti duóból. A kora egyértelműen meglátszik már a mozgásán és ez elsősorban a futójátékoknál okoz is neki problémát. Ahol viszont még mindig hoz egy ligaátlag (vagy picit feletti) szintet, az a passzblokkolás. Ez jó hír, hiszen Rodgers bár bizonyította megannyi alkalommal, hogy kivételesen jól mozog a zseben belül, a vakoldalról jövő nyomással hosszú éveken át alig kellett foglalkozzon Green Bayben. A túloldalt kezdődnek a fő problémák. Becton két éve küzd különböző térdsérülésekkel, amit csak tetézett, hogy tavaly az erőnlétével is komoly problémák voltak az előszezonban. Miután három év alatt alig valamivel több mint 750 snap van csak a lábában, sem a hadrafoghatóságában, sem a biztos kiemelkedő teljesítményében nem igazán lehet bízni.
Miben lehet bízni?
Brown bár idős, az utóbbi években meglehetősen stabilan lehetett számítani a játékára. A Jets fala akkor omlana ugyanis csak igazán össze, ha kiesne a veterán tackle. 1-1 meccsektől eltekintve azonban mindig képes volt beöltözni. A másik oldalon Becton továbbra is egy első körös tackle, akiből bármikor kirobbanhat a benne rejlő potenciál. Meglehetősen nagy a teljesítményének skálája, amit el lehet képzelni 2023-ra. Ennek a teteje közel ugyan olyan magasan van mint a legrosszabb esetben lévő mélység. A csapatban továbbá vannak ha nem is jó, de vészmegoldások. Billy Turner több éven át volt Rodgers RT-je és azok voltak karrierje legjobb évei. Ott van továbbá a tavalyi 4. körös Max Mitchell, akiből tavaly láttunk egy keveset, ami nem volt jó, de igazán rossz se. Plusz egy év tapasztalattal akár belőle is kisülhet valami jó.
Mi/ki lehet még a leggyengébb láncszem?
A Nathaniel Hackett támadósor. Aaron Rodgers idecsábításában komoly érdemei vannak az irányító korábbi koordinátorának, mégsem lehet mindenki teljesen nyugodt. Green Bayben Hackett nem volt playcaller, sőt anno is inkább a futójátékra való hatásai miatt hozta LaFleur a stábjába. Denverben aztán tavaly az évtized egyik legsiralmasabb támadósorát sikerült összehoznia. Nyílt titok, hogy Rodgers bele lesz vonva a stratégiai döntésekbe és a rutinja és habitusa miatt biztosan sokszor lesz “megengedve” neki, hogy snap előtt áthívjon játékot, de a playdesign alapjainak összerakása mégiscsak Hackett munkája lesz.
Miami Dolphins
A leggyengébb láncszem: Tua Tagovailoa
Elég egyértelmű választás, hiszen végső soron tavaly is rajta ment el a csapat rájátszásszereplése. Nem közvetlenül, hiszen a második agyrázkódásáig a mérlege 8-1 volt kezdőként, de az év első felében lévő kiesése, majd a végén vélhetően nem egészséges játéka kevés volt a playoffhoz. Tua az offseasonban ráfeküdt a rehabilitációra és trenírozza magát, hogy jobban ki tudja mozogni az ütéseket, jobban óvja a fejét. A Dolphins támadósora pedig csak egy egészséges karmesterre van a közel tökéletestől. A liga leggyorsabb skill személyzete állt itt össze Tyreek Hillel, Jaylen Waddlelel és az újonc villámléptű futóval Devon Achane-nel. Mike McDaniel tavaly is bebizonyította már, hogy kivételes playcaller, remekül épít a csapatában lakozó sebességre és ehhez a gyors feldolgozó képességgel és döntéshozatallal rendelkező Tua egy tökéletes társ. A hawaii irányító ugyanis tartja magát a híváshoz, gyorsan képes dönteni és gyors dobómozdulata révén hamar a társak kezébe tudja varázsolni a labdát.
Miben lehet bízni?
Ha Tua egészséges lesz, ez a támadósor fel van készítve rá, hogy McDaniel terveit végrehajtsa a pályán. Amiben bízni lehet, hogy két agyrázódás után picit több szerencséjük lesz a sérüléssel idén. Kizárni persze nem lehet, hiszen ez pont olyan sérülés, amire ha nagyobb a hajlandósága valakinek, akkor könnyebben megismétlődhet.
Mi/ki lehet még a leggyengébb láncszem?
Tua nem csak a saját hibájából sérült meg több alkalommal. A Dolphins kezd egy kicsit hasonlítani egy “sztárcsapatra”, ahol bárhova néz az ember top játékosokat talál. Ez alól azonban a támadófal kivételt képez. Armsteaddel egy kiemelkedő bal oldali tackle-jük van, de a fal többi tagja maximum 1-1 jobb időszakjaikban emelkedik az átlag fölé (ráadásul Armstead sem bír ki sosem egy teljes idényt). Különösen a jobb oldal Robert Hunttal (RG) és Austin Jacksonnal (RT) lehet problémás. Ez a csapatrész is jobban nézett ki tavaly a sok gyors passznak köszönhetően, amire most is van esélyük. Mindenesetre a nyers tehetség itt a leggyengébb az egész keretben.
New England Patriots
A leggyengébb láncszem: Passzjáték
Nem szabad kiindulni a tavalyi évből, hiszen rengeteg ember cserélődött ki a csapatból, mégis van egy rossz érzése az embernek, ha a 2022-es Patriots passzjáték szóba kerül. Matt Patricia (meglepő módon) rossz támadókoordinátor volt, a New England passzjátékában nem volt koncepció, nem játszotta a séma üresre az elkapókat és nem épített az irányító erősségeire. Az eredmény: Mac Jones teljesítménye visszaesett és a támadósor szenvedett. A csapat legjobb elkapója ráadásul távozott Las Vegasba, az itt maradt Devante Parker sebessége pedig már nincs ott ahol régen volt. Az elkapók minőségén túl pedig nyilvánvalóan az irányítójáték a legnagyobb kérdés. Mac Jones egy biztató és egy gyenge (nem kezdő szintű) két éven van túl. Ha az önbizalmán túl nagy csorbát ejtett a tavalyi év, vagy az új koordinátor sem épít majd annyira Jones erényeire, itt akár év közbeni váltás is kinézhet, aminek a vége egy gyenge szezon és 2024-re egy új irányító keresése lehet.
Miben lehet bízni?
O’Brien sokkal jobb szakember mint Patricia. Mint támadókoordinátor talán azt is ki lehet jelenteni, hogy jobb (de legalábbis hasonlóan jó) mint McDaniels. A Bill O’Brien vezette Texans a rossz emberanyag ellenére volt kifejezetten jónak mondható. Az Alabamán pedig elég hasonlóan nézett ki az alatta lévő támadósor, mint amiből kilépett Mac Jones épp az érkezése előtt. Sok mozgás, a pálya megnyújtása, RPO központú offense. Jones pedig jó volt ebben. Ugyanis egy kifejezetten okos irányító, gyors feldolgozó és döntéshozó képességgel. Ha elé van fektetve 3-4 opció, gyorsan tudja kiválasztani belőle a legjobbat. Az O’Brien offense sokkal irányítóbarátabb lesz számára.
Továbbá jött némi emberanyag frissítés is. JuJu Smith-Schuster, a Patriots legveszélyesebb elkapója talán tudja feledtetni a távozó Meyerst. Hunter Henry továbbra is egy remek all around tight end, akinek sokkal több labdát kell kapnia mint tavaly, és jött Mike Gesicki is, aki picit redundáns lehet Jujuval, nagyobb darab slot játékos, elkapó tight end szerepkörre tökéletesen alkalmas. A kérdés inkább az, hogy megnyújtani ki fogja tudni a pályát, mert erre a profilra kevésbé hosszú a névsor. Kendrick Bourne vagy a most már csak lassuló DeVante Parker ugyanis az AFC top csapatai ellen már kevés lesz, így csak a másodéves Tyquan Thorntonban lehet bízni.
Mi/ki lehet még a leggyengébb láncszem?
Meglepő módon nehéz volt második opciót választani. A keret gyakorlatilag mindenhol megüt egy jónak mondható szintet, így picit szőrszálhasogatásba kellett kezdenem.
A Patriots pass rush mindig is egy kiemelkedő és sok dolgos emberre épített. Jelenleg sem térünk el túlzottan ettől. Matthew Judon kiemelkedő számokat hozott tavaly ami a sackeket illeti, ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy a kiemelkedő földreviteli szám mellé nem párosult hasonlóan elit nyomásgyakorlás. Bár top5-ben volt a sackekben, nem minden évben lehet ilyen kiemelkedő arányokat összehozni. A csapat másik élen járó játékosa Josh Uche is igen produktív volt. 12 sack és több mint 50 pressure abszolút kiemelkedő számok különösen egy alapvetően rotációs, szituációs pass rushertől. Ez a duó és Deatrich Wise Jr. is sokat profitált tavaly a liga egyik legjobb secondaryjéből. A hatékonyságban azonban jöhet egy pici visszaesés. Mivel továbbra is Bill Belichick irányítja a csapatot, kőbe ezt sem lehet vésni, de a ligát alapvetően meghatározó fluktuáció azt mondatja az emberrel, hogy ennyire kiemelkedő számokat nehéz lesz fenntartani.
[/ppp_patron_only]
