A leggyengébb láncszem – AFC South

A leggyengébb pontokat kereső rovatunkban ezúttal az AFC déli csoportjába utazunk, ahol minden csapatnál vannak jelentős repedések.

Tennessee Titans

A leggyengébb láncszem: támadófal

A Titans évek óta próbálja foltozni a támadófalát, nem egy, nem két értékes draft picket beáldozva. Azonban mindezidáig elég gyengén váltak be az ide szánt választások, senki nem tudott megfelelni az igényeknek. Tavaly például kettő híján 200 nyomásgyakorlást engedtek az ellenfeleknek, ami a negyedik legtöbb volt az alapszakaszban. Idén lesznek változások a felállásban, de az első körös Skoronskin kívül azért nehéz lelkesedni a többi új tagért. Tannehill teljesítménye pedig tavaly drasztikusan esett vissza ha sietnie kellett. Mindössze öt touchdownt dobott ilyen helyzetekben, a passzpontossága 18%-ot esett és a labdaeladást ígérő átadásai is növekedtek.

Miben lehet bízni?

Három új játékos is érkezett ebbe az egységbe, a vezetőség is érezte, hogy turbózni kell az irányító védelmén. Guard posztra jött Daniel Brunskill a 49erstől, aki talán élete legjobb idényén van túl, mert bár nem játszotta végig az évet, de amikor ott volt a pályán, akkor megbízható tudott maradni. Nála is nagyobb erősítés érkezett a két tackle posztra. Először a szabadügynökpiacról megszerezték Andre Dillardot, akit annak idején az Eagles nagy reményekkel draftolt és bár nem hiába engedték el a fiatal falembert, még nem lehet kizárni, hogy itt talál magára. A legnagyobb név azonban a fal másik oldalára Peter Skoronski, aki sokak szerint a draft legjobb támadófalembere volt. Arról voltak kisebb viták, hogy a profik között guard vagy tackle lehet, de a Titansnél mindkét poszton hatalmas segítség lenne.

[ppp_patron_only level=”1400″ silent=”no”]

Mi/ki lehet még a leggyengébb láncszem?

Ryan Tannehill tündérmeséje a végéhez közeledik, tavaly már jelentősen esett vissza a teljesítménye, közel ugyanannyi touchdownt és interceptiont dobott, de sok volt a ki nem kényszerített hibája is. Ami baj, hogy emellé kezdenek jönni a sérülések is és az eddig is limitált mobilitása tovább romlott. Nem hiába jött mögé tavaly és idén is egy irányító a draftról, de mivel nem sikerült elboltolni, így idén még ő is egy utolsó táncra készül. A támadófalat megpróbálták ráncba szedni körülötte, mert különösen nyomás alatt esett a teljesítménye, de túl sok a kérdőjel, hogy maradéktalanul bízzunk benne, hogy ez jobban festhet.

Houston Texans

A leggyengébb láncszem: a támadófal belseje

Ez a csapat egyértelműen épülőben van és ennek megfelelően elég sok a lyuk, amire rá lehetne fogni, hogy leggyengébb láncszem. Viszont ha van egy frissen draftolt reményteljes irányítód, akkor a támadófal kulcsfontosságú, hogy meg tudd védeni. A két széllel még nem is lenne gond, mert Tunsil a liga egyik legjobbja, Howard pedig mutatott biztató jeleket, de a belső hármassal lesznek problémák. A center poszton a második kör végén draftolt Juice Scruggs fog kezdeni, akinek nem a passzblokkolás volt az erőssége. Mellette Kenyon Green a 2022-es elsőkörös lesz bal oldalt, aki 47 engedett nyomásával a negyedik legtöbbet hagyta a poszton. A túloldalt pedig Shaq Mason, aki az elmúlt öt év leggyengébb teljesítményét nyújtotta tavaly. Nem életbiztosítás, maradjunk annyiban.

Miben lehet bízni?

A 49erstől érkező új támadókoordinátor Bobby Slowik támadórendszere pont ráilleszthető a Texans jelenlegi keretére. A 49ers mindenkinél többet futtatja a labdát és elsősorban arra épült a támadókoncepció, hogy kihasználják a playmakereiket. Igaz, hogy Shanahan hívta a playeket, de Slowik is sokat tanult. A Texans támadófala futásblokkolásban sokkal jobb, Dameon Pierce nagyon ígéretesnek tűnik és érkezett Dalton Schultz is a tight end pozícióba. Sokat nyilván nem kell várni, de megkönnyíthetik a támadófal és Stroud dolgát.

Mi/ki lehet még a leggyengébb láncszem?

A védelemben összességében nem sok tehetség van. Will Anderson ugyan érkezett és nagy reményeket táplálnak a fiatal pass rusher iránt, de rajta kívül talán Derek Stingley az egyetlen, aki valóban elit potenciállal kecsegtet. Különösen bajban lehet rajtuk kívül a front7 és a futásvédekezés. Szerencséjükre a tavalyi év egyik legjobb védőkoordinátora DeMeco Ryans a csapat főedzője, aki kiváló munkát végzett előző munkahelyén, így ez némi bizakodásra adhat okot a hiányosságok ellenére.

Indianapolis Colts

A leggyengébb láncszem: secondary

Stephon Gilmore távozott, érkező azonban csak a draftról jött a Colts secondarybe, így pedig elsőre ez egy nagyon sebezhető egységnek tűnik. Kenny Moore még egy korrekt slot játékosnak mondható, akinek nem volt tavaly a legjobb éve, és bár hullámzóan, de képes a jó játékra. Rajta kívül viszont egy tavalyi draftoltatlan és egy idei második körös újonc a két cornerback. Azt már régóta tudjuk, hogy az egyik legnehezebb átállás a cornerback posztra van a profik között, így jókora bajban lehet a Colts egysége. Ez meg van támogatva azzal, hogy a safety sor is döcög. Itt Julian Blackmon az, aki egy korrekt közepest le tud tenni az asztalra, azonban mellette vagy a tavalyi hetedik körös Rodney Thomas kezd, vagy a tavalyi harmadik körös Nick Cross. Nem épp tapasztalatból fogják hozni a meccseket.

Miben lehet bízni?

Shaquille Leonard visszatérésével a linebacker sor stabil lehet. A fiatal linebacker ha meg tudja közelíteni a két évvel ezelőtti formáját, akkor coverage-ben sokat segíthet a fiataloknak egy sorral hátrébb is. Ezen kívül már csak abban bízhat a csapat, hogy a divízióban nincs sok kifejezetten jó elkapószekció, de ez alighanem sovány vigasz.

Mi/ki lehet még a leggyengébb láncszem?

Az irányító poszt érdekes lehet ebben az évben, mert Anthony Richardsonban bár sokan bíznak, de azért azt senki nem firtatja, hogy az első évben még inkább a tanulásé lesz a főszerep. Shane Steichen főedző rendszere sokat segíthet a fiatalnak, főleg a lábaira szabott egyéni playcallinggal, de sok terhet még idén nem szabad a vállaira pakolni.

Jacksonville Jaguars

A leggyengébb láncszem: secondary

Ahogy a Colts esetében úgy a csoportriválisnál sem lehetnek megelégedve a hátsó alakzat személyi állományával. Tyson Campbell úgy tűnik egy nagyon jó választás lehet a tavalyi draft második köréből, mert folyamatosan fejlődik és úgy tűnik egyre jobban olvassa a játékot. A gond csak az, hogy utána hatalmas űr van. Darious Williams megközelíteni sem tudja a ramses időket, tavaly közel 600 yardot engedett, amelynek a fele elkapás utáni volt, utóbbival például befér a 10 legrosszabb teljesítménybe a ligában. A slot pozíciót Tre Herndon foglalja el, aki talán a liga legrosszabb játékosa ezen a poszton, aki úgy engedett tavaly 400 yardot, hogy csak 500 snapet volt a pályán. Ha emellé tesszük a safety sort, ahol Rayshawn Jenkins konkrétan a második legtöbb yardot és harmadik legtöbb elkapási yardot engedte, akkor kijelenthetjük, hogy bajban lehet a csapat.

Miben lehet bízni?

A Josh Allen-Travon Walker kettős a liga egyik legbiztatóbb fiatal pass rusher kettőse, középen pedig Roy Robertson-Harris, Davon Hamilton és Folorunso Fatukasi rombolhatja az ellent. Ez az ötös tavaly közel 200 nyomást generált és folyamatosan csak fejlődnek. Márpedig ha sikerül korán odaérniük az ellenfelekhez, akkor azzal a secondary dolgát jelentősen megkönnyíthetik.

Mi/ki lehet még a leggyengébb láncszem?

Jawaan Taylor nem volt a legmegbízhatóbb pont a támadófal szélén, de távozásával sem erősödött az egység. A draft első körének a végén ugyan érkezett Anton Harrison, de a Jaguarsnak egyértelműen nem ő volt az A terve, csak Robinson eltiltása miatt kényszerültek arra, hogy mindenképp tackle jöjjön. Robinson tehát az év elején nem lesz, a belső fal pedig eddig sem tartozott a liga legjobbjai közé, hárman együtt közel 50 nyomást engedtek. Doug Pederson és Trevor Lawrence szépen tudja kozmetikázni a fal gyengeségeit, de ahogy jönnek egyre jobb pass rusher egységek, úgy lesz egyre nagyobb bajban a csapat.

[/ppp_patron_only]