Még rúgni is mi magyarok tanítottuk meg az amerikaiakat

Hazabeszélésnek tűnhet, pedig igaz: az amerikai futball teljesen más lenne a magyarok nélkül. Olyan Hall of Famer legendákat adtunk az NFL-nek, mint a nyolcszoros NFL-bajnok George Halas, az NFL-bajnok és kétszeres Super Bowl győztes, négyszeres év edzője Don Shula, a Super Bowl MVP és kétszeres bajnok futó Larry Csonka vagy az első igazi A-listás szupersztár, a Jetset bajnoki címig vezető “Broadway” Joe Namath. Ja, és még rúgni is mi tanítottuk meg az amerikaiakat, nem véletlenül magyar minden idők első 1. körös rúgója, akit ráadásul 1/6-on választottak ki! 

Az Egyesült Államokban a futballt tojáslabdával játsszák és csak elvétve rúgnak bele lábbal, miközben a gurulós focit soccernek nevezik, pedig szinte csak lábbal játsszák. Ez a furcsaság visszatérő poén az európai futballt kedvelők részéről, hisz az angol football szó tükörfordításban láblabdát jelent. Az amerikai futball mentségére ez nem mindig volt így, az 1883-ban kidolgozott pontozási rendszerben még nagy szerepe volt a rúgásoknak, hisz egy sikeres mezőnygól öt pontot ért, az extra pont pedig pont annyit, mint egy TD, vagyis négy pontot.

Az évek alatt viszont egyre inkább távolodott az amerikai futball az európai gyökerektől. 1887-ben már öt pontot ért egy touchdown, míg az extra pont értéke egyre csökkent, 1909-ben pedig háromra csökkentették a mezőnygól után járó pontok számát. A ma is használt pontozási rendszer 1912-ben alakult ki, ekkor emelték ugyanis a TD értékét hat pontra –ebből jól látszik, hogy a láblabda láb része egyre kevésbé lett hangsúlyos az amerikai fociban.

Ezzel egyidejűleg a rúgók értéke is folyamatosan csökkent. Sokáig nem is igazán volt olyan, hogy önálló rúgó poszt – a rúgás egy szükséges rossz volt, egy csökevény, amit jobb híján az irányítók vagy egyéb skill játékosok végeztek el. 1960-ban például (ez a szám jutott eszembe először) a liga legjobb rúgója Bobby Walston volt 70 százalékos pontossággal (legalább 10 kísérlet), míg a ligaátlag 56,2 százalékos volt. Ráadásul a kor követelményeinek megfelelően Walston sem egy főállású rúgó volt, hanem elkapó, ráadásul nem is rossz: 1951 és 1962 között 5363 yardot és 46 TD-t kapott el.

Mivel nem lehetett komoly karriert csinálni és pénzt keresni rúgóként, így nem is foglalkozott senki azzal, hogy is lehetne jól rúgni. Az egyetemi és profi amerikai futball játékosok az 1960-as évek kezdetéig nagyjából úgy rúgták el a labdát, mint a középiskolás lányok, akiket szívatni akar a tesitanár és beállított a srácok közé focizni: spiccel. Ebben alapvetően nincs semmi meglepő, hisz a lábunknak ez így a természetes, teljesen logikusnak tűnik így elrúgni a labdát, ez szinte ösztönből jön. Viszont ez a technika rendkívül pontatlan, és ugyan melyik baseballon, hokin, amerikai focin és kosárlabdán felnőtt amerikainak jutna eszébe, hogy a labdának mondjuk ne szemből, hanem oldalról fusson neki, és ne spiccel, hanem rüszttel rúgja azt el? Egy az Aranycsapaton felnövő, sőt minden szabadidejét a grundon töltő magyar srácnak viszont mi sem természetesebb ennél.

A Gogolák-fivérek megreformálják az amerikai futballt

Gogolák Péter Kornél (Pete Kornel Gogolak) és fivére, Károly Pál (Charles Paul) Budapesten született az 1940-es évek elején. Mindketten nagyon tehetséges sportolók voltak, különösen a foci ment jól nekik – Péter például tinédzserként a Ferencváros igazolt játékosa volt és együtt játszott az egyetlen magyar aranylabdás labdarúgóval, a legendás Albert Flóriánnal. Az ígéretes karrier ugyanakkor hamar derékba tört, miután a család az 1956-os forradalom után elmenekült az országból és az Egyesült Államokba költözött.

A testvérek szerették volna folytatni a focit, de erre az új otthonukban nem igazán volt lehetőségük. A gurulós nem volt népszerű játék, a New York melletti ogdensburgi középiskolának még csak soccercsapata sem volt. A srácok viszont azért csak szerettek volna valamit sportolni és jobb híján az amerikai foci mellett kötöttek ki. Csakhogy Péter 185 centiméteres és 86 kilós volt felnőttként, míg Károly Pált 178 centivel és 76 kilóval áldotta meg az ég, így már a középiskolában sem volt különösebben nagy jövőjük amerikai futballjátékosként. Csakhogy Pete gyakorlott szeme azonnal kiszúrta, hogy milyen furcsán végzik el az amerikaiak a rúgásokat és úgy gondolta, ad a dolognak egy esélyt.

Ő és a testvére rengeteget gyakorolt otthon és az Európából hozott technikájukkal valóságos csodát tettek. Az oldalról indulva, rüszttel ellőtt labdák nemcsak hogy sokkal messzebbre repültek, mint a spiccel megküldött rúgások, de összehasonlíthatatlanul pontosabbak is voltak. Pete simán értékesített rúgásokat 40 yardról is, ami akkoriban szinte hihetetlennek számított – az 1956-os NFL idényben a 19 rúgó közül csak kilencnek volt legalább egy sikeres 40+ yardos mezőnygólja és senki nem találta el a kaput 49 yardnál messzebbről.

A középiskolai főedzőjük, Bill Plimpton alig akart hinni a szemének, de ő is érezte, hogy itt valami különleges van kibontakozóban. A Gogolak testvérek a “soccer style” rúgásaikkal elkezdték meghódítani az amerikai focit, a játékot pedig az egyetemen sem hagyták abba. Charlie a Princetonon, Pete a Cornellen tanult tovább, a kiváló rúgásaik pedig csodaszámba mentek – például utóbbi volt az első valaha, aki 50+ yardról értékesített egy mezőnygólt.

“Most már sokkal jobbak a körülmények. A rúgóknak nem igazán kell fagyott földről rúgniuk, a legtöbb stadion vagy fedett, vagy műfüves. Ráadásul manapság a snapek is tökéletesek, mivel van egy direkt erre a célra specializálódott center, aki csak a rúgójátékokban vesz részt. A holder feladatokat most már a punter végzi el, nem a csereirányító, így több lehetőség van gyakorolni. Az én időmben egy 50 yardos mezőnygól nagyon ritka volt. Ma már rutinnak számít”

– elékezett vissza a 70 éves Charlie egy korábbi interjújában.

Ezek után nem meglepő, hogy a profik figyelmét is felkeltették, sőt! Ugyan Pete csak az 1964-es AFL draft 12. körében kelt el (az NFL-drafton nem választották ki), de karrierje első két évében kétszer is AFL-bajnok lett a Billsszel – mindezt úgy, hogy 1965-ben 115 pontot szerzett és 60,9 százalékos pontossággal lőtte a mezőnygólokat, illetve mind a 31 extráját értékesítette, amiért All-AFL-nek választották.

Feltehetően ez a nagyszerű teljesítmény is szerepet játszott abban, hogy a fiatalabb Gogolakra az 1/6-os picket áldozta a Washington Redskins az 1966-os NFL-drafton. Ezzel Charles lett a történelem első 1. körös rúgója és a mai napig egyetlen speciális egység játékost nem választottak ki ilyen magasan. A karrierje viszont nem sikerült olyan jóra, mint ahogy azt várni lehetett: újoncként jól kezdett, 34-ből 22 mezőnygólt értékesített, illetve 41-ből 39 extrája is jó volt, de a rengeteg sérülés tönkretette a karrierjét. Három évig volt a Redskins játékosa, majd lehúzott három évet a Patriotsban, mielőtt visszavonult.

Pete karrierje sokkal jobban alakult. A két AFL-bajnoki cím után ugyanis pénzügyi okokból távozott a Billsből és az NFL-ben szereplő Giantshez igazolt. Ezzel ő lett az első a történelemben, aki az AFL-ből átigazolt a rivális NFL-be, vagyis nemcsak a rúgóposztot reformálta meg, de vele indult el az a folyamat, ami később az AFL és az NFL egyesüléséhez, illetve a ma ismert NFL-nek a megszületéséhez vezetett. Nem utolsó sorban pedig 1974-ig erősítette a New York-i franchise-t, ahol 646 szerzett pontjával a mai napig ő a Giants valaha volt legtöbb pontot szerzett játékosa!

Az idősebb Gogolak a sikerek ellenére annyira nem élvezte a focit. A rúgókat nem sokba nézték, de még a csapattársai sem tudták hová tenni a bevándorló, a nyelvet alig beszélő, a labdát is furán rúgó figurát (állítása szerint eleinte sem a gimiben, sem az egyetemen, sem a profik között nem akarták neki tartani a labdát a holderek, mert féltek, hogy szétrúgja a kezüket vagy a fejüket). Ezzel együtt az NFL-re gyakorolt hatása megkérdőjelezhetetlen, gyakorlatilag neki köszönhetően született meg a rúgóposzt és minden rúgás, amit ma láttunk, az tőle ered. Az NFL be is választotta a játékra legnagyobb hatást gyakorló 100 legfontosabb személy közé, az NFL Network szerint pedig a magyar rúgó egyike volt a futball fejlődését leginkább meghatározó 10 tényező egyikének. Legenda!