Minden héten van mit tanulni az NFL-ben, úgyhogy minden forduló után le is vonjuk a tanulságainkat. Jöjjön tehát egy touchdownnyi (6+1) pont / take / gondolat a szezon hatodik hétvégéje után. Meglepő nevet hozunk az MVP-versenyben, felcsapunk két trade ötletet, megdicsérünk két fiatal támadófalembert, lehúzzuk a keresztvizet Derek Carról és eltemetjük a Fangio-védelmeket. Azonban kezdjük az egészet Houstonban, ahol fél év alatt feje tetejére fordult mindent – jó irányba.
🗺️ A Texans visszakerült az NFL térképére
Az utóbbi években az embernek nem sok kedve volt a Texansról beszélni. Három év alatt négy főedző és 11 győzelem jött össze, miközben minden egyes évben több vereséget számláltak ennél. Amellett, hogy rossz csapat volt a Texans, pályán kívüli problémák is voltak Deshaun Watson körül, hogy az egész Jack Easterby sztorit meg a Nick Caserio tampering botrányt ne is említsük. Szóval jót nem nagyon lehetett írni vagy mondani róluk, így leginkább maradt a semmi és az érdektelenség.
Most viszont sikerült egy holtszezon alatt megfordítani a sorsukat és 180 fokos fordulatot venni. Ez a pálfordulás pedig két dolognak köszönhető, amivel indul minden franchise: találtak egy kiváló edzőt és egy szuper újonc irányítót. Az NFL-ben pedig ez gyakorlatilag elég is.
Kezdjük Strouddal, aki úgy játszik mint egy sokat látott veterán. Nem tudom mikor láttunk utoljára ilyen jó szezont újonctól – valószínűleg Herberttől, de ha körülményeket nézünk meg mindent, akkor lehet Stroud lepipálja. Nagyon fejlett a játéka, az offense-t teljesen a kontrollja alatt tudja tartani, nyomás alatt sem remeg meg, sőt így jönnek a legjobb játékai. A mostani Saints elleni meccsre korlátozódva egy nagyon erős és kellemetlen védelem ellen hozott extrát, hiszen Dennis Allen egysége rendkívül szorosan és jól emberezik, a hátsó alakzat pedig remekül dolgozik egy hullámhosszon. Impresszív, amit Stroud csinál, és emeljük ki Bobby Slowik támadókoordinátort is, aki szintén remek munkát végez és jó nézni ezt az offense-t.
Ezzel pedig jól át lehet kanyarodni a főedző DeMeco Ryansre, akinél nem találhattak volna jobb embert a posztra. Egyrészt a személyisége, mentalitása nagyon kellett ennek a franchise-nak, nem lehet eléggé hangsúlyozni ezt, az egész épületet felvillanyozza a jelenlétével. Másrészt a védelmet is gatyába rázta, ezt az egységet is élmény nézni, ahogy agresszívan, fizikálisan, energiától duzzadva és mindemellett okosan teszik a dolgukat – pont mint Ryans tette játékos korában. Nyilván a tehetséghátrányuk még megvan a legtöbb csapattal szemben a labda mindkét oldalán, de ennél elégedettebbek nehezen lehetnének a Texans szurkolói.
Azt pedig már csak halkan kérdezem, hogy irány a playoff? A sorsolásukra pillantva ez nem hogy elképzelhető, de már-már betippelhető/megfogadható (egy “haverom” már meg is tette). Most bye weekre mennek, utána így néz ki a dolog:
@ Panthers
vs. Buccaneers
@ Bengals
vs. Cardinals
vs. Jaguars
vs. Broncos
@ Jets
@ Titans
vs. Browns
vs. Titans
@ Colts
Erre azt mondanám, hogy alsó hangon 7-8 meccsen favoritok és ha a Bengals így játszik mint most, akkor mindegyik meccsük nyerhető. Oké, nem fogják mindegyiket megnyerni, de 11-ből 7 azért nem lenne meglepő egyáltalán, ami teljes évet tekintve 10 győzelem, ami elég valószínű playoff. És ha a Jaguars továbbra is ennyire meh marad, még a csoportgyőzelem is meglehet.