Connect with us

Összefoglaló

Újra jött a Tomlin-vudu, nyert a Broncos és a Bears is

A Tomlin-vudu megint hatásos volt és nyerni tudott a Steelers. A Broncos védelme 17 pontot engedett csak a Packersnek, miközben a DIV2-es draftolatlan újonc Tyson Bagent győzelemre vezette a Bearst. Végül pedig a Seahawks egy sok hibával tarkított meccsen legyűrte a Cardinalst. 

Pittsburgh Steelers @ Los Angeles Rams 24-17

Ez a Steelers teljesen értelmezhetetlen, Mike Tomlinnak pedig garantáltan varázsereje van, mert egyszerűen nem lehet ennyi meccset nyerni ennyire pocsék játékkal. A vendég támadósor a sok pont ellenére most is vállalhatatlan volt, az első három negyedben csak egy óriási TJ Watt INT után tudott TD-t szerezni, a Rams valami 200+ yarddal vezetett. Ugyanakkor a sok hazai drop, két kihagyott mezőnygól (és egy extra pont), a minimum véleményes (de inkább botrányos) bírói ítélek és George Pickens negyedik negyedes feltámadása valahogy mégis elég volt ahhoz, hogy 4-2-re javítsa a mérlegét a csapat.

Matt Canada továbbra is a liga egyik legrosszabb támadókoordinátora, egyszerűen félelmetesen pocsék munkát végez. A Steelers támadósor a TJ Watt interception utáni rövid pályát (7 yard) nem számítva az első hat támadásából 66 yardra és egy mezőnygólra volt képes, utóbbit is csak egy kihagyott Rams mezőnygól miatti jó mezőnypozíció miatt. A futójáték halott volt, az elkapók útvonalait a meccsen kint lévő gyerekek is simán meg tudták volna jósolni – a meccs képe alapján csoda volt, hogyan nem vezetett legalább 20 ponttal a Los Angeles az első 45 perc után.

A negyedik negyedben már jól ment a dolog, két TD-t is szerzett a csapat, illetve hathatós bírói segítséggel a meccset lezáró utolsó first down is sikerült (a Rams nem tudott időkérés hiányában challenge-elni, pedig Kenny Pickett egyértelműen a first down vonal előtt a földre került a rosszul kivitelezett QB-sneak után), bár ez is inkább Pickens és a sérültlistáról visszatérő Diontae Johnson semmiből jövő dominanciájának volt köszönhető, akik eszméletlen nagyot játszottak. Mondjuk Pickensszel mindenképp kezdeni kellene valamit, ugyanis a két teljesen fölösleges personal fouljával a jó játéka ellenére is rendre nehéz helyzetbe hozta a csapatot (egyszer egy first downt érő véleményes sárga zászlót annullált, egyszer pedig egy sikeres elkapás után kellett 15 yardot visszább mennie a csapatnak).

A Steelers védelme sem teljesített jól, a Rams 354 yardot tett fel a táblára, a kevés pont pedig leginkább a sokat droppoló elkapóknak (Cooper Kuppnak több elejtett labdája volt, mint elkapása, de Puka Nacua és Tyler Higbee is ejtett el labdát), illetve a rúgó Brett Mahernek volt köszönhető, aki konkrétan hét pontot hagyott ott a pályán. Egyedül TJ Wattot lehet dicsérni, aki egy pazar INT-vel hozta ziccerbe a csapatát (a támadóknak csak hét yardot kellett szerezniük a TD-hez), a többiek legfeljebb erős közepes szintet hoztak.

A Ramsnek semmi nem sikerült, rossz volt nézni a csapatot. Matt Stafford megint nagyot játszott annak ellenére, hogy a pickjénél azért nagyon megetette a Steelers védelme. A Tutu Atwellnek dobott 31 yardos TD-je parádé volt, de úgy nem lehet haladni, ha Cooper Kuppnak csak az első támadásban két dropja volt (a meccset hét targetből két elkapással fejezte be 29 yardért), amira aztán a többi top célpont is rákontrázott. Pedig a támadófal is jó volt, a futás remekül működött, szinte végig dominált a Rams támadósor, csak hát a vudu ellen nem volt mit tenni.

A védelem is jól teljesített a meccs nagy részében, bár itt azért érheti némi kritika Raheem Morris védőkoordinátort, aki a negyedik negyedben látványosan nem tudott mit kezdeni Pickensszel és Johnsonnal, pedig rajtuk kívül másra nem nagyon kellett volna figyelni (főleg úgy, hogy amúgy nem a rendszernek vagy trükkös játékoknak köszönhetően csinálták egymás után a nagy játékokat). Aaron Donald is haloványabban játszott a szokottnál, illetve úgy általában a védőoldalon is elmaradtak a nagy játékok, a sok QB-hit mellett csak két sacket sikerült szerezni turnover nélkül.

(renningan)

Green Bay Packers @ Denver Broncos 17 – 19

Két gyenge csapat találkozott egymással a denveri magaslaton.

A mérkőzés első félidejét a Broncos kezdte jobban, Russell Wilson három alkalommal is el tudta vinni field goal távolságba a csapatot. Jól támadták a Packers hiányos back sevenjét és bár a red zone-ban és környékén meg-meg akadtak, legalább képesek voltak pontokra. A félidőig kétszer annyi first downt és yardot termeltek mint az ellenfél. A Packers mindeközben 30 perc alatt csupán egy kihagyott mezőnygólra volt képes a liga leggyengébb védelme ellen. Jordan Love-ra egy dink and dunk game plant dolgozott ki LaFleur, ahol az irányító nem igen passzolt 5 yardnál mélyebbre. Haladni nem sikerült így sokat, mert a futójáték ugyan picit jobban termelt, nem volt igazán nagy játék ott sem.

A szünetről 9-0-s hazai vezetéssel jöttek vissza a felek, hogy a második 30 percre már megjöjjenek a támadósorok is. Az első Packers pontokra (field goal) érkezett a meccs első TD-je is Sutton révén. A Denver továbbra is jó átlaggal futott, az elkapó duóval pedig összejöttek a játékok.

A 16-3 ledolgozhatatlan hátránynak tűnt ekkor, de a Packers elővette az agresszívabb játékait. Két szép drive-ot vezetett le a csapat, az első végén Romeo Doubs Surtainnel együtt fogott meg egy labdát a célterületen (közös elkapásnál a támadóé a játék) majd egy Doubson vett mandíner passzt az újonc Jayden Reed kapott el szerencsésen és hirtelen 17-16 lett az eredmény.

A Broncos ismét egy hosszabb drive-ot vitt végig, aminek a végén mezőnygólon maradtak újra, így kb 4 perce volt a Packersnek a meccsnyerő drive-ra. Ez azonban elmaradt, mert büntetések és rossz játékok miatt 3&20-ra kényszerült a csapat, ahol Love alul dobott egy passzt double coverage-be (amit el sem kellett volna eresztenie), az interceptionnel pedig lezárta a meccset a Broncos.

A Packers és Jordan Love nagyon csalódáskeltő volt. Az offense nem nézett ki jobban Aaron Jones visszatérése után sem és az a két touchdown drive inkább a kivétel volt a meccsen. Love lassan hozott ezúttal is döntéseket és amikor a nagyon egyszerűnél többet kértek tőle, nem jött össze a játék. A védelemből pedig ezúttal is hullottak az emberek, hiszen Wyatt, Savage és Stokes is kiesett a meccsen. A túloldalon a Broncos megérdemelten nyert, bár a drive-okat nem tudták lezárni, alacsony pontos meccsen elég ha sok field goalt tudsz szerezni. Wilson nem hibázott és nem is kockáztatott. A futójáték jól ment, Javonte Williamsnek 4 egység hiányzott a 100 scrimmage yardos meccshez. A védelem nem engedett nagy passzokat, a meccs végén a kiállított Kareem Jackson helyén játszó csere safety PJ Locke be is biztosította a győzelmet.

(alatriste)

Las Vegas Raiders @ Chicago Bears 12-30

A Las Vegas Raiders a Chicago otthonában mozoghatott volna a pozitív mérleg felé. Mindkét csapatnál hiányzott a kezdőirányító, a vendégeknél a rutinos, 15. szezonját taposó Brian Hoyer, míg a Bearsnél a DIV2-ből érkező draftolatlan újonc Tyson Bagent kapott lehetőséget, akit a mérkőzésre 53 családtag és barát kísért el. Előzetesen azt lehetett gondolni, hogy a rutin a Raidersnek kedvez, azonban pont fordítva történt.

A Bears punt utáni rövid pályát majdnem kihasználta a Raiders, azonban Carlson 41 yardos mezőnygólja kimaradt. Ezt követően beindult a hazai támadósor, ültek Bagent rövid passzai és párszor lábon is megiramodott. A másik kulcsfigura D’Onta Foreman volt, aki futásával vezetést is szerzett a Bearsnek. A Raidersnél továbbra sem működött sem a futójáték, sem a playmakerek bevonása, ráadásul Josh Jacobs felé szálló labda felpattant, amit Tremaine Edmunds kapott el. A labdaeladás pedig Foreman második futott TD-jével büntette a Chicago.

A Raiders ugyan két mezőnygóllal pontokat rakott a táblára, azonban így sem lehetnek elégedettek, ugyanis hét vörös zónás játékból sem sikerült TD-t szerezni. A vendégek esélyeit végképp rontotta, hogy közben a Bears támadósor az idővel jól játszva levezetett egy hosszú TD-drive-ot, melynek végén Foreman ezúttal elkapott hatpontosnak örülhetett, míg Bagent első NFL hatpontosát ünnepelhette.

A végjátékra aztán jött a kegyelemdöfés, ugyanis 24-6-os Bears vezetésnél előbb Hoyer dobott egy pick-sixet, majd a helyére beálló Aidan O’Connell is eladta a labdát. Mindkét interceptiont Jaylon Johnson húzta le, az elsőt ráadásul 39 yardon át vitte vissza a célterületig, így eldöntve a meccset.

A Bears tehát véget vetett a tíz meccses hazai vereségsorozatnak, ami így is a legnagyobb a franchise történelmében. Bagent megtette, amit kell, nem adta el a labdát és nem hozott rossz döntéseket, így rövid játékokkal és futásokkal szépen felőrölték a Raiderst. Főleg a futójáték működött, több mint 173 yardot tett meg a Chicago lábon, melyből Foreman egymaga 89-et vállalt, mellette a kilenc felé szálló labdából nyolcat elkapó DJ Moore-t lehet kiemelni. A védelem szintén jó meccset hozott, a két labdát megkaparintó Foreman mellett a futásvédekezés volt a kulcs, Josh Jacobs mindössze 35 yardig jutott 11 próbálkozásból.

A Raiders támadósor Garoppolóval sem acélos, nélküle viszont teljesen kilátástalan. Davante Adams és Jakobi Meyers együtt ugyan 107 yardot tettek a közösbe, azonban a konzisztens haladás a garbage time-ban elért touchdownt leszámítva egyáltalán nem ment, a labdaeladásokról már nem is beszélve. A labda másik oldalát vizsgálva Maxx Crosby ugyan ismét hozott egy sacket, de alapvetően sem a siettetés, sem a futás limitálása nem működött, így a viszonylag kedvező sorsolás ellenére ismét negatív mérleggel állnak.

(bandrew)

Arizona Cardinals @ Seattle Seahawks 10-20

A DK Metcalf nélküli Seahawks az eleinte váratlanul jó, de az elmúlt hetekben elfogyni látszó Cardinalst fogadta. Kissé döcögős kezdés után a Seattle szerzett vezetést az újonc Jaxon Smith-Njigba karrierjének első TD-jével. A Cardinals egy 3&outtal válaszolt, DeeJay Dallas azonban elejtette a puntot, ezzel elindítva a mérkőzés egészére jellemző bakiparádét. Ebből ugyan csak egy mezőnygólt szereztek a vendégek, azonban a következő drive-ban Joshua Dobbs 25 yardos futásával már az Arizonánál volt az előny. A Seahawks nem esett össze és egy 76 yardos támadás végén Geno Smith egy másik újoncnak, Jake Bobónak is kiosztotta első TD elkapását a szünet előtt – ez különösen gyönyörű elkapás volt a sarokban.

A második félidőben azt hozták a csapatok, amit megszokhattunk az elmúlt mérkőzések során, azaz hibákkal teli támadójátékot. Nem így indult, mivel a Seattle egy hét perces 72 yardos drive-val kezdett, azonban a vörös zónába érve még fél yardról se tudta betuszkolni a labdát, így maradt csak a mezőnygól. A hazaiaknak az volt a szerencséje, hogy a Cardinals második félidei szokásához híven a potens támadósort az öltözőben hagyta. A vendégek második félidei labdabirtoklásai így néztek ki: punt, punt, kihagyott mezőnygól és két turnover on downs.

Pedig a Seahawks mindent megtett, hogy esélyt adjon a Cardinalsnak. A korábban említett pocsék vörös zónás teljesítményen kívül előbb Geno Smith adta el a labdát a red zone-ban, amikor nagyon aluldobta elkapóját. Majd már a negyedik negyedben Smith fumble-t is vétett a saját térfelén, hátha ez segít legalább a spreaden belül tartani a Cardinalst. Persze az Arizona sem akart kimaradni a bénázásból: az elrontott snapet ugyan Dobbs visszaszerezte, a mezőnygólt kihagyta Matt Prater. Pete Caroll ezt követően már semmilyen kockázatot nem akart vállalni és Kenneth Walker futásaira alapozva egy mezőnygóllal lezárta a meccset.

Az Arizona most olyan teljesítményt nyújtott, amit év elején mindenki várt. Dobbs sokáig tartotta a labdát, aminek négy sack lett az eredménye, passzai nem voltak pontosak, a rövid játékok nem működtek konzisztensen, míg a hosszúakat elvette a Seahawks védelme. Ezen felül a playhívások is messze voltak a tökéletestől, aminek a negyedik és kilencre hívott fake punt volt a tetőpontja. A Cardinals defense ugyan szerzett labdákat, és helyenként limitálni is tudta a Seattle támadósorát, a hazai hibákat azonban egyáltalán nem tudta kihasználni a támadósor.

A Seahawks örülhet, hogy az első számú elkapó hiányában a két újonc fel tudott lépni. Az egy-egy TD mellett Smith-Njigba és Bobo is 60 yard fölé jutott négy elkapásból, míg Walker négyes átlaggal összeszorgoskodott 105 yardot a földön. A mérkőzést azonban a védelem nyerte meg. Darrel Taylor kétszer, míg a teljes védelem négy alkalommal is bezsákolta Dobbsot, akin ezen kívül is sokszor volt nyomás a mérkőzés során. Remekelt egy újonc Devon Witherspoon is, aki amellett, hogy lehúzott egy interceptiont (amit zászló miatt visszafújtak) bemutatott egy brutál szerelést is. A Seattle tehát elbírta, hogy Metcalf NFL-karrierje során most először kihagyott egy mérkőzést, sőt a kezdő center Evan Brown és jobb guard Phil Haynes sem lépett pályára. Ha már az Arizonánál megemlítettük az edzői stábot, akkor ki kell emelni még Pete Carollt is, akinek hét év után először volt két sikeres challenge-e egy mérkőzés alatt, a második ráadásul Bobo TD-jét és a győzelmet is jelentette a hazaiaknak, ami a csoportrivális Rams vereségével duplán értékes lehet.

(bandrew)

Related Topics

Minden jog fenntartva. © 2020 Fűzővel kifelé!