Connect with us

NCAA

A döntőbe jutás a tét – jönnek az egyetemi elődöntők!

Már csak három mérkőzés és megtudjuk, hogy melyik csapat nyeri meg az egyetemi bajnokság 2023-as kiírását. Rendkívül kiélezett összecsapásokra van kilátás a két elődöntőben, az elmúlt évek legmegjósolhatatlanabb rájátszása várható. Most megvizsgáljuk, hogy kikre érdemes figyelni a labda mindkét oldalán, valamint megpróbáljuk kitalálni, hogy mire van szüksége a négy együttesnek a győzelemhez.

Washington Huskies (2) vs. Texas Longhorns (3) – Január 2. (kedd) 02:45

Spread: Texas -4

2017 óta először jutott be a legjobb négy közé Pac-12 együttes, akkor szintén a Washington volt a konferencia képviselője. Legutóbbi playoff részvétele alkalmával sima vereséget szenvedett a Huskies az Alabama Crimson Tide ellen, most hasonló forgatókönyv azért meglepő lenne. Elődöntőbeli ellenfelük, a Texas Longhorns 2009 óta először nyerte meg a Big 12 konferenciát, a rájátszásban pedig idén debütálnak.

Mindkét együttesnek voltak nehezebb pillanatai a szezon során, jellemző volt rájuk, hogy náluk szerényebb tudású ellenfelek szintjére süllyedtek le és csak szenvedve tudtak nyerni. Ezen az összecsapáson elméletileg nem fordulhat elő hasonló probléma, mindkét együttesnek tudása legjavát kell nyújtania a továbbjutáshoz. A támadósorok alapvetően passzcentrikusak, meccsenként átlagban 33 passzkísérletet ereszt el a két irányító, így igazi légiparádé várható.

Amikor a Texasnál van a labda

Texas offense

A Longhorns mestere, Steve Sarkisian egy fegyelmezett és fizikális együttest rakott össze. Quinn Ewers irányító junior évében szintet lépett, stabilitást nyújtva ezzel az offense-nek. Javított a passzpontosságán (58,1 %-ról 70,7 %-ra), felgyorsult a döntéshozatala, aminek az eredményeként 3161 yarddal, 21 touchdownnal és mindössze 6 interceptionnel fejezte be az alapszakaszt.

Ráadásul a legjobb teljesítményt a legkeményebb ellenféllel szemben tette le az asztalra, amikor a második fordulóban szétszedte az Alabama védelmét és 10 pontos győzelemre vezette a Longhornst a Crimson Tide otthonában. Ugyan pár mérkőzést ki kellett hagynia a szezon során sérülés miatt, a formaidőzítése tökéletesen sikerült. Ewers az Oklahoma State elleni konferenciadöntőben parádés teljesítménnyel rukkolt elő, így önbizalomtól duzzadva készülhet az elődöntőre.

Persze egyedül neki sem menne, a Longhorns skill pozíciós állománya vetekszik a Huskies támadógépezetével, mint az ország legjobbja. Nagy fogás volt a transzfer portálról érkező Adonai Mitchell (51 elkapás/813 yard/10 TD), aki remek párost alkot a tavaly berobbanó Xavier Worthyvel (73/969/5). A tight end Ja’Tavion Sanders (39/607/2) és Jordan Whittington (38/435/1) kiváló 3. és 4. számú opciónak bizonyultak a szezon folyamán. Egy az egyben borzasztó nehéz bármelyiküket is levédekezni, a legjobb stratégia ellenük a zónavédekezés és a mélységi passzok limitálása lehet.

A sikerekből ugyanakkor oroszlánrészt vállal a Texas támadófala, amely az elmúlt években sosem volt ennyire domináns. Passzblokkolásban a második legjobb értékelést kapták a PFF-től, a kezdő ötös mindössze 10 engedett sackért felelős a szezonban. Az egység futásblokkolásban is remekelt, minden meccsen 100 futott yard fölé jutott a támadósor, még a kezdőfutó Jonathon Brooks sérülése után is.

Washington defense

Már több alkalommal is megemlítettem a szezon során a Huskies védelem gyengélkedését, ezúttal is velük kapcsolatban van a legtöbb kérdőjel. 67. helyen állnak országosan yard per play átlagban, passz elleni védekezésben 3421 passzolt yardot engedtek, ami pedig csak a 120. helyre elegendő. Ugyanakkor ez a statisztika kissé csalóka. A Huskies sokat volt előnyben, ezért sokkal több passzkísérletük volt az ellenfeleiknek. Sokkal közelebb áll az egység valódi erejének megmutatásához a yard per kísérlet átlag, amely statisztikában a top 30-ba tartozik a defense.

Ugyan engedik a nagy játékokat (a legtöbbet a Pac-12 csapatok közül), viszont ezt labdaszerzésekkel próbálják ellensúlyozni. 16 interceptiont szereztek a szezon során, ami országosan top 10-es mutató. A találkozó egyik legfontosabb kérdése, hogy a Huskies secondary tudja-e labdaszerzésekkel kompenzálni a várható mélységi passzokat.

Ahhoz, hogy lelassítsák az ellenfél skill pozíciós állományát, szükségük van a front 7 jó játékára, ahol a védelem legtehetségesebb játékosai kapnak szerepet. Bralen Trice edge rusher tavaly vezette az egyetemi ligát nyomásokban, és idén is az első helyen végzett (70 nyomás, 15 QB hit). Rajta kívül a védelem vezérét, Edefuan Ulofoshiót érdemes kiemelni, aki futás és passz ellen is kiemelkedően játszik. Mindössze 9 elhibázott szerelést vétett az idényben, defensive stopokban pedig vezeti a csapatot. Coverage-ben nem engedett touchdownt, és mindössze 140 yardot szereztek mellette az ellenfelek.

Amikor a Washingtonnál van a labda

Washington offense

Talán a mérkőzés legszínvonalasabb és legfontosabb párharca a Huskies elit támadófala és a Longhorns elit védőfala közötti összecsapás lesz. A Washington OL-jét választották meg az év legjobb támadófalának, az egység kulcsjátékosa Troy Fautanu tackle pedig megnyerte a Pac-12 legjobb falembere díjat. Mellette ki kell emelni a freshman center Parker Brailsfordot is, aki a PFF értékelése szerint az 5. legjobb teljesítményt nyújtotta idén és beválasztották a PAC-12 konferencia második legjobb csapatába is.

Nekik is köszönhető, hogy az irányító Michael Penix Jr. második helyet ért el a Heisman trófea szavazáson. Penix 4218 yarddal vezeti az egyetemi ligát, 33 touchdownt passzolt 9 interception mellett. Csak Drake Maye szerzett nála több nagy értékű dobást, irányításával a támadósor EPA per play alapon a playoff csapatok közül a legjobb számokat produkálta. Korábbi cikkekben már több alkalommal is megénekeltem, hogy milyen rendkívüli fegyverarzenállal bír a Huskies, az Odunze-Polk-McMillan triót szinte lehetetlen megállítani, ha mindegyikük egészséges.

Nem csak a passzjátékról szól azonban a Huskies támadósora, Dillon Johnson vezetésével a futójáték is életre kelt a szezon második felében. Rangsorolt ellenfelek ellen 108 yardot átlagol Johnson, sokkal kiegyenlítettebbé vált általa a támadósor. Remek egyensúllyal bír, mindig előre esik, mindig szerez 4-5 yardot és nagyon fizikálisan fut.

Texas defense

Ahogy korábban már említettem, fel lesz kötve a gatya a Washington támadófalnak, mert a Longhorns védőfala elit szinten játszik idén. A gárda futás elleni védekezésben a 3. legjobb az országban, meccsenként mindössze 80,8 yardot engednek. Középen egyszerűen lehetetlen futni ellenük, köszönhetően a T’Vondre Sweat – Byron Murphy duónak. Futásonként mindössze 2,87 yardot engednek, ami szintén top 3-as statisztika.

Így leginkább a passzjátékra érdemes hagyatkoznia a Huskiesnak, és a Texas secondary ellen van is keresnivalójuk. Ha korábban kiemeltem a Washington gyatra passz elleni védekezését, akkor a Texas defense ezen elemét sem hagyhatom szó nélkül. Ők “csak” 3131 yardot engedtek (93. országosan), és akárcsak a Huskies, inkább a labdaszerzésekben jeleskednek, 16 interceptiont halásztak le eddig a védők.

Mi kell a Washington győzelméhez?

Jelenlegi tudásunk és az idei évben nyújtott teljesítmény alapján náluk játszik a jobb irányító. Persze lehet amellett is érvelni, hogy nincs jelentős különbség Penix és Ewers között, ahhoz viszont nem férhet kétség, hogy kettejük közül Penix a tapasztaltabb. A győzelem egyik legfőbb kulcsa lehet, ha a támadófal megnyeri a falak csatáját. Ennek következtében Penix nyugodtan passzolhat a zsebből és kihasználhatják a Texas secondary sebezhetőségét.

Arra is lehet számítani, hogy továbbra is hozzák majd menetrendszerűen a 20+ yardos játékokat (Penixé a legtöbb ilyen kísérlet és a 2. legtöbb nagy értékű dobás). Erősség az erősség ellen fog farkasszemet nézni a harmadik downos kísérletekben. Amennyiben a Huskies top 10-es támadósora rendszeresen mozgatni tudja a láncokat a 2. legjobb harmadik kísérletes Longhorns védelem ellen, akkor joggal bizakodhatnak a győzelemben.

Még egy dolgot akartam kiemelni: a clutch faktort. A Washington az egész szezon során bizonyította, hogy semmilyen helyzetben nem lehet leírni őket, még akkor sem, ha az előjelek nem nekik kedveznek. Underdogként tudtak nyerni az Oregon ellen a Pac-12 döntőben, amikor a többség vereséget várt tőlük. Saját magukba vetett hitük és mentális erejük eddig minden nehézségen átsegítette őket, szurkolóik most is joggal bízhatnak bennük.

Mi kell a Texas győzelméhez?

Ha a védőfal felül tud kerekedni a Huskies támadófalán, akkor kontrollálhatják a line of scrimmage-et és megtörhetik Penix ritmusát. A Huskies irányítója nem tartozik a legmobilisabb irányítók közé, a zseben kívül 50 százalékosnál rosszabb passzpontossággal dolgozik. Blitzekkel is meg lehet zavarni Penixet, habár ez nem veszélytelen, hiszen ekkor kevesebb ember maradna hátul az elkapókon. A kockáztatás ugyanakkor kifizetődhet, mert blitzek ellen csak az 53. legjobb passzpontossággal dolgozik Penix.

A Longhorns legkönnyebb útját a győzelemhez a támadósorban kell keresni. Steve Sarkisian főedző rendszeresen megtalálja az ellenfelek gyenge pontját, és az elkapósornak papíron hasítania kellene a Washington cornerbackek ellen. Mellettük szól még, hogy a Longhorns támadói 124 elhibázott szerelést harcoltak ki az idény során, a 2. legtöbbet a Power 5 konferenciás programok között. A Washington egyik gyenge pontja pedig éppen itt keresendő, a nyolcadik legtöbb szerelést hibázzák el a Power 5 konferenciás csapatok között.

Michigan Wolverines (1) vs. Alabama Crimson Tide (4) – Január 1. (hétfő) 23:00

Spread: Michigan -1.5

Ellentétes utat járt be az idei évben a két program. A Michigan tavaly is rájátszás résztvevő volt, és a szezon előtt sokan a bajnoki cím egyik fő esélyesének tartották őket (a Georgiával egyetemben). Ugyanakkor soros riválisuktól átmeneti évet várt a szakértők többsége, nem várták őket a playoffba. Az első három forduló alapján sötét fellegek gyülekeztek az Alabama égboltján, miután vereséget szenvedtek a Texastól, és kínkeservesen tudták csak legyűrni a nem éppen világverő South Florida gárdáját.

Utána azonban hihetetlen pálfordulás következett be, és a gárda összes hátralévő mérkőzésén diadalmaskodott, így már csak két győzelemre vannak attól, hogy Nick Saban begyűjtse hetedik bajnoki címét az Alabama vezetőedzőjeként. A másik elődöntővel ellentétben ezen az összecsapáson egy védelmi ütközetre van kilátás. Mindkét együttes top 15-ös számokat tud felmutatni engedett yard per play átlagban, a Michigan 4. legjobb, míg a Crimson Tide a 15. helyezett. Így nem meglepő, hogy 19 ponttal kevesebb pontot vár ettől a mérkőzéstől Vegas, mint a Washington-Texas összecsapástól.

Amikor a Michigannél van a labda

Michigan offense

A Wolverines támadósorának a futójáték az első számú opciója, meccsenként 56%-ban futnak, ami az 5. legmagasabb arány a Power 5 konferenciás csapatok között. Ugyanakkor a tavalyi szezonhoz képest kevesebb yardot tesznek meg mérkőzésenként (162 yard, csak 6. a Big10 konferencián belül). Ennek az egyik fő oka, hogy csak elvétve képesek robbanékony futásokat elérni. A kezdőfutó Blake Corum labdacipelésenkénti átlaga romlott a tavalyi térdsérülése óta, váltótársa Donovan Edwards pedig rendkívül szürkén játszik idén.

A támadófalnak ráadásul nélkülöznie kell a legjobb játékosát, Zak Zinter guard sérülés miatt már nem tud pályára lépni ebben a szezonban. Zinter kiesése a pass protectionre is negatív hatással lehet, ráadásul még vele együtt is az irányító megvédése volt a támadósor Achilles-sarka. A csapat irányítója, J.J. McCarthy egész évben egy game manager szerepet vett fel, a legnehezebb ellenfelek ellen finoman szólva sem ő volt a mérleg nyelve. A tehetsége ugyanakkor megvan hozzá, hogy a legnehezebb dobásokat is hibátlanul helyezze.

Legutóbbi 5 meccsén ugyanakkor a fenti játék volt az egyetlen TD átadása. 14 touchdown passza volt a szezon első hét mérkőzésén és passzkísérletenként 10,6 yardot átlagolt. Legutóbbi 6 meccsén azonban csak 5 touchdownig jutott, valamint 7,7 yard per kísérlet átlagot tudott felmutatni. Nem lehet pontosan tudni, mi okozta nála a teljesítményromlást, egyes elemzők szerint lábsérüléssel küzdött.

Bármi is a probléma, az egyértelműen látható, hogy sokat hezitál és döntéshozatala is lelassult. Amennyiben sikerült 100 százalékos formába lendülnie, atletikus képességeivel meg tudja hosszabbítani a játékokat, és extra yardokat szerezni a földön. Ami az elkapókat és a tight endeket illeti: korrekt opciók állnak rendelkezésre, a legtöbb pontszerző akció Roman Wilson nevéhez fűződik (41/662/11). Elsősorban őt kell majd semlegesítenie az Alabama védelmének.

Alabama defense

Nincs igazán gyenge pontja a Crimson Tide védelmének, mind a passzvédekezés, mind a futás elleni védekezés kimagasló szinten teljesít. Ezen felül a pass rush és a secondary is stabil lábakon áll, 261 nyomással vezette az SEC-t a Bama. A csapat passzsiettetői, Dallas Turner és Chris Braswell pedig bármelyik támadófalnak az életét meg tudják keseríteni.

A playoffba jutó csapatok közül a legjobb secondaryvel a Crimson Tide rendelkezik. Nem meglepő, hogy két kezdő cornerbackjüket egyaránt a jövő évi NFL draft első körébe várják a szakértők. Kool-Aid McKinstry mindössze 0,39 yardot engedett coverage snapekre lebontva idén, holtversenyben a második legkevesebbet az országban.

Társa, Terrion Arnold kiváló labdaérzékkel rendelkezik. Arnold a 4. legtöbb leütött passzal (12) bír a Power 5 konferenciás cornerbackek között, valamint 5 interception is szerepel már a neve mellett. Rajtuk kívül a true freshman Caleb Downsról kell még szót ejteni. Downs 99 szereléssel vezette a csapatot, 3 leütött passz és 2 interception mellett, aminek köszönhetően beválogatták az All-SEC első csapatba.

Amikor az Alabamánál van a labda

Alabama offense

Jalen Milroe üstökösként robbant be az egyetemi foci körforgásába, futóképességeivel és ágyúkarjával őrületbe kergette a szezon második felében az ellenfelek védőit. A támadóoldali stáb remekül épít az irányító erősségeire, sok vertikális játékot hívnak, egyszerű olvasásokat prezentálnak Milroe-nak. Amikor pedig senki sincs üresen, akkor a lábaival képes jelentős előrehaladásokat kiharcolni.

Melyik csapatok juthatnak be az egyetemi futball rájátszásába? – 2. rész

A Crimson Tide támadófala több sacket és nyomást engedett, mint tavaly, bár az év vége felé jelentős fejlődésen mentek keresztül. Az utolsó 5 mérkőzésen már csak 8 zsákolást kellett Milroe-nak elszenvedni. A bal oldali tackle Kadyn Proctor pocsék teljesítménnyel nyitotta a szezont, de azóta stabilizálódott a játéka. Túloldali társa, a drafton akár top10-be is várt JC Latham pedig dominál, mindössze 1 sack szárad a lelkén.

Ugyanakkor a korábbi évekkel ellentétben nem rendelkezik konzisztens futójátékkal a gárda. Emellett nem igazán van elit célpont vagy olyan futó, akire a kiélezett helyzetekben lehetne támaszkodni. Jermaine Burton elkapót (35/777/8) a kiváló útvonalfutás jellemzi, míg csapattársa, Isaiah Bond (44/621/4) inkább a sebességéből próbál megélni.

Michigan defense

A Wolverines védelme EPA per play alapon vezeti az országot. A védőfal rendkívül mély rotációval bír, mindig van frissen bevethető pass rusher. Jaylen Harrell vezette a csapatot nyomásgyakorlásokban és sackekben, de az egység legnagyobb problémája, hogy nincs egy olyan edge rusherük, mint amilyen Aidan Hutchinson volt. A linebacker sorból Junior Colsont érdemes kiemelni, vezeti a csapatot szerelésekben, stabil játékos a futójátékok során.

Az egység legsokoldalúbb tagja, Mike Sainristil alapvetően slot corner pozícióban szokott felállni, de szélső cornerként, a boxban, sőt még a védőfalban (!) is vannak snapjei. Mindig a labda körül sürög-forog, 5 interceptionnél jár, amiből három TD-t is szerzett, 6 leütött labda mellett.

Mi kell a Michigan győzelméhez?

A múlt nem a Wolverines oldalán áll: legutóbbi két CFP elődöntőjüket elbukták, míg Jim Harbaugh irányításával zsinórban 6 bowl mérkőzésen szenvedtek vereséget. Ahhoz, hogy megtörjék ezt a rossz sorozatot, ahhoz a védelemnek nyomás alatt kell tartania Milroe-t, és nem szabad hagyniuk, hogy kiszabaduljon a zsebből. Tavaly a TCU elleni elődöntőben Max Duggan két touchdownt is szerzett ellenük a földön, azóta viszont egy irányító sem tudott 60 yardnál többet futni a Wolverines védelme ellen. Elengedhetetlen a Michigan győzelmi esélyeihez, hogy Milroe futott yardjainak számát limitálják.

A legjobb esélye akkor van Harbaugh tanítványainak, ha rákényszerítik Milroe-t arra, hogy passzjátékkal verje meg őket, hiszen a secondary képes lehet arra, hogy tartsa a lépést az Alabama elkapókkal. Támadóoldalon J.J. McCarthynak élete legjobbját kell nyújtania ahhoz, hogy feltörjék a Crimson Tide védelmét. Muszáj lesz erőltetniük a futójátékot, hogy ne legyenek egydimenziósak. Érdemes lesz elemezniük az Auburn támadóstratégiáját, hiszen a Tigers 244 yardot tett meg a földön a Bama ellen. Ha működik korai downokon a futójáték, harmadik és rövid szituációkban nagyobb mozgástere lenne a Wolverines támadósornak.

Mi kell az Alabama győzelméhez?

Aki a line of scrimmage-et kontrollálni tudja, az fog nyerni. Közhelyes, de igaz. A Michigan feltehetően a futójátékkal akarja majd megalapozni a passzjátékot, amit a Bamának mindenáron meg kell akadályozni. McCarthy célpontjai egyszerűen nem elég dinamikusak ahhoz, hogy egy az egyben felülkerekedjenek a Bama secondaryn. Ha pedig elveszik a Wolverines futójátékát, akkor szabadjára engedhetik a pass rusht, akik tehetségfölényben lehetnek a Wolverines támadófalával szemben.

A labda másik oldala már jóval nehezebb dió, Milroe atletikussága lehet a döntő faktor. Passzjátékban nem lesz egyszerű haladniuk, futás ellen meg kifejezetten jó a Michigan. Amennyiben Milroe képes lesz extra yardokat szerezni futásokból, azzal rákényszeríthetik a Michigant, hogy több embert allokáljanak a boxba, ezáltal szabadabb területek nyílhatnak az elkapók előtt, akik ezt kihasználhatják.

Legfrissebb cikkeink

Legutóbbi hozzászólások

Közelgő cikkek, podcastek

Minden jog fenntartva. © 2020 Fűzővel kifelé!