Ki lesz az egyetemi futball bajnoka? – Michigan Wolverines vs. Washington Huskies

Eljött az idő, hogy kiderüljön, melyik csapat ülhet fel az egyetemi foci trónjára. Rendkívüli idény áll a hátunk mögött, ami az utóbbi évek egyik legizgalmasabbja volt. Rengeteg beszédtémát szolgáltatott az idei szezon, több botránnyal is megspékelve, reméljük, hogy a döntő már csak a futballról fog szólni.

Mivel az elmúlt egy hónapban már többször részletesen kielemeztük a döntőben pályára lépő csapatok erősségeit és gyengeségeit, ezúttal inkább a kevésbé ismert nevekre, 1-1 jelentős párharcra, illetve az edzőkre fogunk fókuszálni. Valamint visszatekintünk az elődöntőkre, és levonjuk a tanulságot, hogy miért ez a két gárda jutott be a fináléba.

Michigan Wolverines – Alabama Crimson Tide 27-20 (h.u.)

Megtörte az átkot a Michigan, miután egy végig szoros és kiélezett mérkőzésen hosszabbítás után felülmúlta az Alabamát. A Wolverines a legutóbbi kettő CFP elődöntőjét elvesztette, és ezen a találkozón is úgy tűnt, hogy a Bama elhappolja előlük a győzelmet, hiszen 4 perccel a vége előtt még a Crimson Tide vezetett 7 ponttal.

Jim Harbaugh tanítványai azonban kiegyenlítettek, majd a hosszabbításban egy újabb touchdownnal előnybe kerültek. Végül a védelem 4. és goal szituációban 3 yardra a célterülettől megállította Jalen Milroe-t, ezzel a Wolverines először tudott meccset nyerni a rájátszásban. Ahogy a beharangozóban is utaltam rá, a győzelem kulcsa Milroe futott yardjainak (21 futás, 63 yard) limitálása és passzjátékra való kényszerítése volt.

A döntőbe jutás a tét – jönnek az egyetemi elődöntők!

Az első félidőben 5 alkalommal zsákoltak be a Wolverines védői az Alabama irányítóját, és mindössze 53 passzolt yardot engedtek Milroe-nak. Ugyanakkor nem tudtak jelentős előnyt kiépíteni, elsősorban a speciális egység által elkövetett hibák miatt. Az első Alabama puntot követően a visszahordó Semaj Morgan fumble-t vétett, amit négy játékkal később touchdownnal büntetett a Crimson Tide. Ez azért volt különösen fájdalmas, mert ez a hatpontos volt az Alabama egyetlen touchdownja az első 3 negyedben. Ezt leszámítva a Wolverines defense csírájában elfojtotta a Crimson Tide támadásait.

A speciális egység a Wolverines második negyedes touchdownja után sem állt a helyzet magaslatán, miután az extra pontot nem sikerült értékesíteni. Ennek a hibának a jelentőségére később derült fény, hiszen ha sikeres lett volna a jutalomrúgás, akkor egy ponttal nyert volna a rendes játékidőben a Wolverines. A negyedik negyedben aztán újra hibázott a Michigan speciális egysége. A védelem fumble formájában labdát szerzett, megadva az esélyt a támadósornak a zárkózásra. Hiába volt kedvező a mezőnypozíció, a rúgó, James Turner kihagyta a 49 yardos mezőnygól kísérletet.

Nem csak a special teammel akadtak gondok, a második játékrészben erősen akadozott a Wolverines támadósora is. Három punttal és az elrontott mezőnygóllal nyitották a második félidőt, míg az Alabama ez idő alatt 10 pontot tett fel a táblára és átvették a vezetést. Az egyenlítő touchdown drive-ot megelőzően mindössze 41 yardot szerzett a Michigan offense a nagyszünetet követően, de a legfontosabb pillanatban képesek voltak fókuszálni.

Négy perc volt már csak hátra a meccsből, amikor a Wolverines irányítója, J.J. McCarthy elkapta a fonalat. Futással és passzokkal is mozgatta a láncokat, a támadósorozat végén Roman Wilson 4 yardos elkapásával egalizált a Wolverines. McCarthy és Wilson 29 yardos összjátéka a mérkőzés kulcsmozzanata volt.

WHAT A GRAB BY ROMAN WILSON OFF THE TIP AND MICHIGAN IS IN BUISNESS
pic.twitter.com/Z0RKBg7Csc

— Truther (@NEpatriotTruthe) January 2, 2024

A találkozó hőse végül Blake Corum lett, aki 83 futott- és 35 elkapott yarddal, valamint 2 touchdownnal járult hozzá a csapata győzelméhez, a hosszabbításban szerzett hatpontosa a mérleg nyelvének bizonyult. A támadófal passzblokkolásban sallangmentesen lehozta a meccset, pedig előzetesen voltak kérdőjelek az egységgel kapcsolatban. Ugyan Dallas Turner hozott 1 sacket, de a többieket teljesen kivették a játékból, és egyetlenegy Alabama védőnek sem volt kettőnél több nyomása.

Ennek köszönhetően McCarthy higgadt és hiba nélküli teljesítményt nyújtott (17/27, 221 yard, 3 TD, 0 INT), míg Wilson a legjobbkor villantotta meg képességeit (4 elkapás/73 yard/1 TD). Ugyanakkor a védelem nélkül nem jöhetett volna létre a siker. 6 sacket és 9 negatív yardos szerelést mutatott be az egység, a mérkőzés jelentős részében ráerőltették akaratukat a Bama támadófalára. Braiden McGregor 4 nyomással és 2 zsákolással vétette észre magát, míg a linebacker Junior Colson 6 defensive stopig jutott 1 sack mellett, coverage-ben pedig mindössze 6 yardot engedett.

Washington Huskies – Texas Longhorns 37-31

A várakozásoknak megfelelően igazi tűzijátékot hozott a második elődöntő. Végül a Washington ismételten nyerni tudott underdogként, a Longhorns védelmének nem volt válasza a college foci legjobb elkapótriójára és Michael Penix Jr. tűpontos passzaira, míg a Huskies védelme pont annyit tett hozzá, ami szükséges volt a győzelemhez. A mérkőzés végén ugyan majdnem elszórakozta 9 pontos előnyét a Washington, de negyedik kísérletre Elijah Jackson leütötte Quinn Ewers passzát Adonai Mitchell elől, így a Huskies jutott be a fináléba.

Az első félidőben 3-3 touchdownt pakoltak fel a táblára a támadósorok, és több mint 500 yardot haladtak előre. Tulajdonképpen a harmadik negyedben dőlt el a mérkőzés, hiszen a Texas offense mindössze 5 játékot töltött a pályán 15 perc alatt. Ennek oka a Bralen Trice által kierőszakolt fumble volt. CJ Baxter kezéből ütötte ki a labdát a Washington védője, és a Huskies defense szedte össze a lasztit. Három támadósorozatból 13 pontos előnyt épített fel a Huskies, míg a Longhorns a labdavesztés mellett csak egy puntot tudott felmutatni.

A negyedik negyedben Mitchell 1 yardos elkapásával zárkózott a Longhorns, a Huskies azonban majdnem 5 percet leégetett az óráról és Gandy Gross mezőnygóljával visszaállították a két labdabirtoklásnyi különbséget. Már csak három perc volt hátra a mérkőzésből, a Longhorns azonban nem adta fel és egy mezőnygóllal 6 pontra faragták a hátrányukat. Ezt követően sikertelenül próbálkoztak onside kickkel, ekkor pedig mindenki azt hitte, hogy a Huskies le tudja pörgetni az órát, vagy csak másodperceket hagy a Texasnak.

A Longhorns védelme ugyanakkor másképp gondolta, 3&outot harcoltak ki. Ráadásul Dillon Johnson sérülése miatt 50 másodpercnél megállt az óra, ezzel esélye nyílt a Texasnak a fordításra. Jordan Whittington 41 yardos és Jaydon Blue 16 yardos elkapásával vörös zónába jutottak, ott azonban elfogyott a tudomány, és a Huskies defense megállította őket.

Ez a mérkőzés egy igazi Michael Penix show volt. Tökéletesen helyezte a mélységi passzait, remekül reagált a nyomásra, finom zseben belüli mozgásokkal rendszeresen megteremtette magának a dobóhelyzetet. Sackekből menekült ki, aztán pedig megmutatta elképesztő karerejét. Mindenre volt válasza, ha kellett megdobta a checkdownt, vagy a pálya közepére osztott ki lézer passzokat. Ha pedig egy az egy elleni párharcot látott, akkor jöttek a mélységi bombák. Célpontjai közül Rome Odunze (6/125/0) és Ja’Lynn Polk (5/122/1) is tarthatatlan volt.

A day later and still in awe of Michael Penix

These throws were just ridiculous 🎥 pic.twitter.com/S9d3LkpNVH

— Field Yates (@FieldYates) January 2, 2024

A találkozót megelőzően a legizgalmasabb párharcnak tituláltam a Washington O-line vs Texas D-line párharcot. Nos, a Huskies támadófala kiállta a próbát, a Texas védelme egyetlen egy alkalommal sem tudta sackelni Penixet. Ezzel szemben a túloldalon Quinn Ewers folyamatos nyomás alatt játszott. Trice szétszedte a vele szemben felálló támadófalembereket, 2 sacket, 3 negatív yardos szerelést és 7 nyomást gyűjtött össze.

#Washington EDGE Bralen Trice made a number of impact plays last night, consistently pressuring and forcing Quinn Ewers to escape the pocket. Relentless pass rusher who can win in multiple alignments across the line.

Had 2 sacks, a forced fumble and a run stop for a TFL. pic.twitter.com/nESxiHUDyg

— Devin Jackson (@RealD_Jackson) January 2, 2024

Vezetőedzők

Nem véletlen, hogy ez a két program jutott be a fináléba, mert mindkét csapat edzői stábja kiváló munkát végez. Nézzük meg tüzetesebben, hogy a két vezetőedző és segítőik hogyan járulnak hozzá a csapatok sikereihez.

Jim Harbaugh (Michigan)

Harbaugh már az NFL-ben is egy megosztó személyiségű vezetőedző volt, de egy dolgot nem lehet elvitatni: mindkét ligában képes volt sikeres csapatot összerakni. Zsinórban három konferenciagyőzelem után az idei évben végre átszakadt a gát, és sikerült a bajnoki döntőbe bejuttatnia a Michigant. Pedig rendkívül nehéz szezonon van túl a Wolverines, hiszen a kézjel lopási botrány beárnyékolta az egész programot. A negatív figyelmet és médiafelhajtást ugyanakkor sikerült motivációs alappá fordítani, amiben Harbaugh-nak vastagon benne van a keze.

Ami a pályán történteket illeti: Harbaugh egy kemény, fizikális, a line of scrimmage uralására és az ellenfél játékának elfojtására irányuló csapatot állított össze. Mindez érthető, a Big Ten konferenciában főleg olyan ellenfelekkel találkoznak, akiknek a futójáték az elsődleges fegyvere. Ez a fizikális játékstílus a Bama ellen is működött, és a mérkőzés végére felülkerekedtek Nick Saban gárdáján.

Érdemes külön is megemlíteni a védőkoordinátor, Jesse Minter által végzett munkát. A szimulált nyomásokkal, stuntokkal és blitzekkel sikerült teljesen összezavarnia Milroe-t, így a Crimson Tide nem tudott konzisztensen haladni passzjátékokkal. Emellett Milroe futásait is limitálták, és arra kényszerítették, hogy a levegőben nyerje meg a mérkőzést. Sokatmondó statisztika, hogy 3. és 9+ yardos szituációkból – amikor egyértelműen passzolni kell – egyetlenegyet sem tudott megoldani a Bama offense.

Ki kell emelni még az edzői stábból Sherrone Moore támadókoordinátort, aki Harbaugh eltiltása alatt ideiglenes vezetőedzőként négy győzelemre vezette az együttest. Már ekkor feltűnő volt, hogy mennyire bevállalós negyedik kísérletekre, valamint előszeretettel alkalmazott trükkös játékokat. Az edzői stáb a Crimson Tide ellen sem félt kockáztatni, két alkalommal is sikeresen abszolváltak negyedik kísérletet és mindkettő támadósorozat touchdownnal ért véget. Külön plusz pont, hogy mindenki kedvenc red zone koncepcióját is sikerrel vetették be.

Mindenki kedvenc red zone játéka

Kalen DeBoer (Washington)

DeBoert 2021 novemberében nevezték ki a Huskies vezetőedzőjének, miután a program 4-8-as mérleget ért el a szezonban. Első évében 10 győzelemig vezette a csapatot, az idei évben pedig a bajnoki cím kapujáig kormányozta a programot. A mester a támadójáték specialistája, kiváló kapcsolatot ápol a támadókoordinátor Ryan Grubbal. Kettejük munkájának gyümölcseként a korábban 113. legjobb yard per play átlagot felmutató támadósor 2022-ben a 10. helyet érte el, idén pedig az ötödik legjobbak voltak.

A támadósor alapvetően a passzjátékra épít, igyekeznek a pálya teljes területét támadni. Szeretik a vertikális passzkoncepciókat, folyamatosan igyekeznek üres területeket kreálni, hogy elit elkapóik egy az egy elenni szituációkba kerüljenek. Az idei szezonban a Huskies vezette az egyetemi ligát passzolt yardokban, meccsenként 350 passzolt yardot átlagoltak.

DeBoer nemcsak a támadóoldalon végzett remek munkát, hanem a keret megerősítésében is elévülhetetlen érdemei vannak. Sikerült meggyőznie a transzfer portál felé kacsintgató Odunzét és Polkot, hogy maradjanak. Emellett oroszlánszerepet vállalt Penix megszerzésében is, hiszen még 2019-ben remek kapcsolatot épített ki az irányítóval, amikor az Indiana Hoosiers támadókoordinátora volt.

DeBoer eredményességét jól mutatja, hogy rangsorolt ellenfelek ellen 11-1-es örökmérleggel büszkélkedhet. Grubb és ő kiemelt figyelmet fordítanak a formációkra, valamint a megfelelő protection szisztémákra, emellett nagyon sok pre-snap motiont használnak. Nem véletlen, hogy Penixet csak 11 alkalommal sackelték idén.

Jellemző rájuk az agresszív mentalitás, jó példa erre a rivális Washington State elleni meccs. Az utolsó percekben, döntetlen állásnál a saját 29 yardosán nekiment egy negyedik és egyes kísérletnek. Passzjátékot hívtak, mert a legjobb játékosaik kezébe akarták adni a labdát, és a kockáztatás be is vált. Hasonló hozzáállás a döntő legfontosabb pillanataiban is elkelhet.

X-faktorok, fontos matchupok

A két tight end

Mivel az Odunze-Polk-McMillan elkapótrióra vélhetően kiemelt figyelmet fog fordítani a Michigan védelme, ezért Jack Westover tight endnek lehet nagy napja. A Texas ellen 6 elkapásból 59 yardot szorgoskodott össze, a szezon során pedig 41 elkapásból 391 yardig és 4 TD-ig jutott. Megbízható kezű célpont, mindössze egy elejtett passz csúfítja a statisztikáját, emellett blokkolásban is korrekt teljesítményre képes.

Túloldali párja, Colston Loveland már másodévesként a Wolverines támadógépezet egyik legfontosabb fegyvere. Loveland 42 elkapásból 585 yardot (6. legtöbb a poszton) és 4 TD-t gyűjtött eddig. Elkapásaival 29 first downt szerzett csapatának, ami az 5. legtöbb a tight endek között. Ezen kívül mélységi célpontként is használható, a 20+ passz yardos átadásoknál a második legtöbb yardot szerezte idén a posztján.

Meccset eldöntő tényezők

Nagy a kontraszt a két csapat stílusa között, ezért nehéz megjósolni, hogy melyik csapat tudja ráerőltetni a másik félre az akaratát. A Longhorns 180 yardig jutott a földön 28 labdacipelésből a Huskies ellen, a Michigan támadósora pedig éppen a futásra épül. Nem erőssége a Washingtonnak a futás elleni védekezés, engedett yard per labdacipelés átlagban csak 86. helyen állnak országosan, így ebben a párharcban előnyben lehet a Wolverines.

Mindazonáltal ha a Washington az összecsapás elején összehoz egy-két nagy játékot és mondjuk 10 pontnál nagyobb előnyt harcol ki, akkor a Michigan rákényszerülhet arra, hogy stílusidegen játékot játsszon. A Wolverines támadósor nem a robbanékonyságra épül, mindössze 19 olyan játékuk volt idén, ami 30 yardnál hosszabb előrehaladást eredményezett, ami csak a 112. helyre elegendő országosan. Ezzel ellentétben a TruMedia adatai szerint a Washington 150 robbanékony játékot (16 yardnál hosszabb passzok, 12 yardnál hosszabb futások) hozott össze a szezonban, ami a 8. legtöbb az egész egyetemi ligában.

Kordában tudja-e tartani a Washington elkapósorát a kiváló Michigan secondary? Mindkét egységről elmondható, hogy a legnehezebb ellenféllel fognak farkasszemet nézni az egész évet figyelembe véve. Dillon Johnson sérülése ellenére működni fog a Washington futójáték? A Michigan speciális egysége ezúttal is hibázni fog? Sok-sok kérdés, amire jelenleg nem tudjuk biztosan a választ.

Egy biztos, nem szabad kihagyni ezt a mérkőzést, ezért aki tud, az kedden 1 óra 30 perckor mindenképp szegeződjön a képernyő elé.