Jön a rájátszás második napja, három helyett most csak kettő kiszámítatlan és pikáns párosítással.
Sok advanced mutatóról lesz szó a beharangozóban, ezekről korábban írtunk egy értelmező cikket, így ha még nem mindegyikkel vagytok tisztában, akkor ajánljuk ezt áttekintésre.
Green Bay Packers @ Dallas Cowboys (22:30)
Mike McCarthy újra találkozik volt csapatával, de ezúttal a playoffban csapnak össze. A Cowboys hazai pályán a legtöbb pontot szerezte és a legnagyobb különbséggel nyerte a meccseit. Mégsem lehet leírni a valaha playoffba jutó legfiatalabb csapatot, főleg hogy az utóbbi 10 egymás elleni találkozóból 9-et a Packers nyert.
Amikor a Cowboys kezében van a labda
Ha a Packers meg akarja állítani ezt a hengert, akkor a légvédelmét kell helyretennie. A Cowboys az egyik legtöbbet passzoló csapat a ligában és EPA/play szerint a második legsikeresebb. Köszönhető ez annak, hogy Dak Prescott MVP közeli formában játszik, harmadik EPA/play szerint, a negyedik legpontosabb és az ötödik legtöbb yardot átlagolja passzonként. Különösen jó a Dallas a bye weekje óta, amikor is kisebb sémaváltást eszközölve egyrészt CeeDee Lambet elkezdték előtérbe helyezni, másrészt vertikálisan kicsit kinyitották a pályát. A kiváló elkapónak több sem kellett és azóta a legtöbb yardot, elkapást, touchdownt és legalább 15 yardos játékot mutatta be.
Ez azért rossz hír a Packers számára, mert Jaire Alexander megsérült edzésen (és még ha nem is volt csúcsformában bőven ő lett volna a legjobb megoldás) és bizonytalan a játéka, a Keisan Nixon (slotban), Corey Ballentine és Carrington Valentine hármas sem veheti fel vele a versenyt. Az segíthet a dallasi légitámadás ellen, ha elveszik a mély területeket. A Cowboys ugyanis főleg Cover 1 ellen sikeres, ha lezárják a pálya “végét”, akkor lehet esélye a Packersnek. A Sajtfejek egyébként az egyik legkisebb mértékben használnak Cover 1-et, sok Cover 3 és Cover 4 jellemzi őket a ligaátlaghoz képest. Justin Jeffersont például úgy limitálta a Packers, hogy Alexander jammelte a line of scrimmage-en, egy safety pedig mindig az ő oldalára duplázott. Ez lehet recept Lamb ellen is (Jaire nélkül is, ha kell).
A másik lehetőség az lehetne, hogy nyomás alá helyezik Prescottot, de a falak csatáját ezen az oldalon a Cowboys kényelmesen megnyeri. A támadófaluk kezdő ötöséből hárman (Tyron Smith, Tyler Smith és Zack Martin) elit szinten játszanak, de Tyler Biaidasz is korrekt. A Packers esélye a támadófal jobb oldala, ahol Terence Steele nagyon gyenge idényen van túl. Ez kapóra is jön a Packersnek, mert Rashan Gary, az egyetlen igazán veszélyes passzsiettetőjük innen indul többnyire és ő csak eljutott szépen csendben megint 60 nyomásgenerálásig.
Az sem lenne gond a Packers részéről, ha felkínálnák a Cowboysnak a futást, ugyanis a hazaiak nagyon gyengék a földön az idei évben. Tony Pollard kifejezetten szenved, a futásainak 11,6%-át mínusz yardon megállítják a védelmek, de sikerességi rátában és EPA/play-ben is a liga hátsó részéhez tartozik.
Amikor a Packers kezében a labda
Ez az oldal lehet talán érdekesebb, mert itt erősség találkozik az erősség ellen. A Packers támadószekció a hetedik legjobb lett EPA/play szerint idén, miközben a Cowboys védelem a negyedik ugyanebben a mutatóban. Különösen a passzjáték lesz öldöklő, ahol az offense hatodik, a védelem pedig a második legjobb.
Matt LaFleur csodát tett és minden idők legfiatalabb támadósorával egy elég ütőkepés gárdát rakott össze. Kellett ehhez, hogy Jordan Love úgy érkezzen meg, ahogy kevesen várták, EPA/play szerint a hatodik legjobb QB-ként. Teszik mindezt úgy, hogy az átlagnál ők is többet passzolnak, a negyedik legnagyobb az offense átlagos passzmélysége és átlagos mértékben használnak RPO és play action passzokat. Ellenben nagyon sok a motion, a játékok 41,8%-ában van mozgás a backfielden.
Amire vagy akire ki kell találnia valamit most LaFleurnek, az Micah Parsons. A Cowboys passzsiettetője a legnagyobb arányban nyeri a párharcait és a legtöbb nyomást generálta úgy, hogy őt duplázzák a legtöbbet a defensive endek között. Erre most is elég jó esély van, mert a Packers például úgy készült Aidan Hutchinson ellen, hogy sokat mozgatták a tight endeket (egyszerre kettőt általában) a kiváló pass rusher oldalára és dupla szintes blokkokat adtak neki. Love amúgy is jól kerüli el a sackeket, mindössze a nyomások 5%-ból kerül a földre.
Innentől kezdve pedig a szokásosnál nagyobb súly nehezedhet a Dallas secondaryre. DaRon Bland nevét mindenki a sok interception és pick six miatt jegyezte meg, de azt is meg kell említeni, hogy a legnagyobb arányban róla tudnak leválni az elkapók az egész ligában. LaFleur egyébként is úgy sémáz, hogy sokat vannak szabadon az elkapói. A kérdés az, hogy a fiatal skill személyzet mennyire illetődik meg a lehetőségtől.
Azonban az igazi károkat a futójátékkal okozhatja a Packers, ugyanis a Cowboys védelme itt sebezhető. Különösen a szezon második felében szenvednek. Az utolsó öt hetet tekintve a 13. legjobbak csak a földi elhárításban. Jó hír a Packers számára, hogy az idény végére Aaron Jones teljesen egészséges, ami sokat jelenthet. Ugyanis amíg Dillion szenvedett, addig Jones a második legjobb futó volt sikerességi rátában és a 11. EPA/play szerint. Igaz nagy futásokat nem várhatunk, ugyanis ebben nem jó a Green Bay, ellenben szisztematikusan haladhatnak.
Összességében egyáltalán nem tűnik esélytelennek a Packers, a Cowboys egy jó matchup is lehet nekik, mindössze azon múlik, hogy Joe Barry mennyire adja meg az esélyt Love-nak és az offense-nek, hogy tapadhasson az ellenfelére.
Los Angeles Rams @ Detroit Lions (02:15)
Azt gondolom a hét legjobban várt összecsapása a Rams vendégjátéka a Lions stadionjában. És nem csak azért, mert Stafford visszatért Detroitba vagy Goff találkozik volt csapatával, hanem azért is, mert egy nagyon kiélezett és szórakoztató összecsapás kehet. Már annak aki nem a védőfocit szereti.
Amikor a Lions kezében a labda
Ugyanis mind a két oldalon elképesztő fölényben lesznek a támadósorok. A Lions az egész évet nézve a nyolcadik legjobb EPA/play alapon, hetedik sikerességi rátában és a harmadik legtöbb yardot teszik meg átlagosan meccsenként. A Rams védelem mindezen statisztikákban a liga aljához tartozik.
Különösen nagy a különbség a falak csatájában. A Lions támadófal a liga egyik, de talán legjobbja, ha teljesen egészséges, a negyedik legkevesebb nyomást engedték az egész ligában. A Rams pass rush pedig nagyon féloldalas. Már ha lehet úgy fogalmazni, amikor a szélről semmi nyomás nem jön, de középről igen. A csapat két legjobb passzsiettetője ugyanis egyedülálló módon két belső védőfalember. És itt lehet keresnivalója a Ramsnek.
Aaron Donaldot senkinek nem kell bemutatni, a posztján megint magasan a legjobb volt, de mellette az újonc Kobie Turner mindenkit meglepett. A poszton ő is top15-ben volt nyomásokat és sackeket is tekintve, így nem lesz könnyű élete a Jonah Jackson, Frank Ragnow, Graham Glasgow triónak. A center posztja legjobbja volt talán, így őt kell félteni a legkevésbé, de a másik két játékost el lehet bizonytalanítani. Márpedig tudjuk, hogy a nyomás leggyorsabban belülről érhet oda. Jared Goff 2,57 másodperc alatt szabadult átlagban a labdától, ami inkább lassúnak tekinthető, most pedig erre nem biztos hogy lesz lehetősége.
A passzjátékban még ami váratlanul a Rams mellett szólhat, hogy Sam Laporta, a történelmi újonc szezont produkáló tight end nem lesz ott a pályán sérülés miatt (a hírek szerint minimális esély van a játékára, de 100%-os formától messze lesz). A fiatal játékos Goff kedvenc célpontja volt, nem hiába övé lett a legtöbb újonc tight end target rekord. Így pedig a Lions passzjátéka Amon-Ra St. Brownra összpontosulhat egyedüliként. Persze a kiváló elkapó bírja a terhelést, az egész szezonban neki volt a második legtöbb elkapása és harmadik legtöbb yardja, de önmagában ez probléma lehet. Akit támadhatnak az Cobie Durant, aki sokat van a slotban és az egész ligában az egyik legtöbb könnyű elkapást engedi, mert nem tud tapadni az emberére. Persze overall sem jobb a helyzet Ahkello Whiterspoon és Derion Kendrick is gyenge évet tud felmutatni a Rams cornerback sorában.
Ez volt nagyjából a passzjáték és akkor jöjjön az igazi feketeleves, a futójáték. Futásblokkolásban a Lions fala szintén az egyik legjobb, az Oroszlánok futói teszik meg a harmadik legtöbb yardot az első kontakt előtt. Mind David Montgomery, mind Jahmyr Gibbs átlépte a 900 futott yardot és a Lions 135 yardot átlagol a földön, ami a hatodik legjobb. A Rams 106,8 yardot enged a talajon, ami középmezőny és EPA/play valamint sikerességi rátában is valahol itt tanyáznak.
A gond az, hogy az emberállománya nincs meg feltétlenül a Lions futásai ellen a Kosoknak. A linebacker sor tapasztalatlan és gyenge, Ernest Jones egy korrekt kezdő, de mellette átlag alatti játékos mindenki. Raheem Morris próbálkozik sokminden furcsasággal, hátha össze tudják zavarni az ellenfelet (mind futás, mind passz ellen), de nyilvánvaló tehetségbeli hátrányban vannak.
Amikor a Rams kezében van a labda
Itt is a támadók felé dől igazából minden. Sean McVay megint megcsinálta. A Rams támadósor top10-es alakulat, miközben a Lions a legrosszabb 10-ben van. Ha pedig a tendenciákat nézzük, akkor még rosszabb a védelem számára a felállás. A szezon utolsó nyolc meccse alapján a Rams top5-ös támadósor, a Lions pedig a legrosszabb hét egység egyike.
Úgy érte el McVay ezt a teljesítményt, hogy a blokkolási (és az egész offense) sémát jócskán átalakította, Kupp nem játszott az idény elején (és visszatérése óta sem lett igazi tényező) és egy hátsó körös futója van. Na de milyen futó! Kyren Williams az egyik főszereplője ennek az offense-nek. A fiatal játékos 1144 yardja és 62 megszerzett első kísérlete is a harmadik legtöbb volt idén. Remekül illik a Rams powerblokkolás felé húzó sémájába (úgynevezett duo játékot játszanak a legtöbbet, amikor minél több double teamet akarnak kialakítani a falban és úgy elnyomni az ellenfelet).
Ez lesz a kiegyenlítettebb párharc, mert a Lions futás elleni védelme kifejezetten jó. Aidan Hutchinsont mindenki a passzsiettetés miatt ismer, pedig futás ellen neki van a hetedik legtöbb negatív yardos szerelése a defensive endek között, a linebacker sor pedig jobb mint amit a nevek takarnak. Nagy kérdés lesz, hogy a Rams elkapók szokás szerint ki tudják-e venni blokkolással az érkező játékosokat és nagy területeket nyitni ezáltal a futóknak.
A probléma a Lions szempontjából inkább a passzjáték. A volt játékosuk Matt Stafford ugyanis elképesztő formában játszik. A hatodik legtöbb magas értékű dobása mellé az egyik legkevesebb labdaeladást ígérő játéka van, miközben gyorsan szabadul a labdától, így könnyíti a támadófal dolgát. A jó statisztikákat ráadásul úgy hozta össze, hogy a PFF szerint az ő labdáit ejtették el a legtöbbet mind számszerűleg, mind százalékosan az idényt megkezdő QB-k között.
Az elkapói közül Puka Nacuát már mindenki ismeri, pedig egy hátsó körös újonc játékosról van szó. De ez a játékos megdöntötte a rookie elkapás és elkapott yard rekordot is. A Lions védelme passz ellen a legrosszabb hatban van, miközben nincs megbízható corner a keretben. Talán a slotban vitézkedő újonc Brian Branch a legjobb megoldás, de ő többnyire a slotból induló Cooper Kupp ellen villoghat.
Ami talán a Lions mellett szólhat, az a két fal csatája. Na nem azért, mert a Lions passz rush eget rengetően jó, de Hutchinson a második legtöbb nyomást generálta és ellene kész gameplannel kell érkeznie McVaynek. A Lions mint egység egyébként csak 26. pass rush win rate-ben, mindössze a párharcaik 26%-át nyerik meg, így ha a tavalyi 1/2-est kiveszik, akkor nyert ügyük van. Ami érdekes lehet, az a harmadik kísérletek. Aaron Glenn védőkoordinátor előszeretettel blitzel a fontos downoknál és szeret egzotikus csomagokat hívni. Az idény végére a Lions az egyik legtöbbet blitzelő csapat lett (különösen harmadik kísérleteknél). Ez azért lehet érdekes, mert Stafford egész jól teljesít a blitz ellen, 11 magas értékű dobása volt már ekkor, de a teljesítménye még így is visszaesik a nem blitzelt játékokhoz képest. Alex Anzalonét figyeljük a linebacker blitzekkel, aki már 25 nyomást generált idén, ami a harmadik legtöbb.
Összességében mind a két oldalon a támadókat érzem fölényben, de talán a Lions egységét lesz nehezebb semlegesíteni. Mindazonáltal Stafford a tapasztaltabb és jobb irányító, valamint Goffban van benne a nagyobb hibázási lehetőség. A special team is döntő lehet egyébként: a Ramsnek történelmien rossz ez az egysége.
Ki az a Mike Mcourthy?