Amikor az irányítók körüli “kiszolgáló személyzet” szóba kerül, gondolhatunk az edzőkre, a támadófalra, de a legszűkebb értelemben azokra lyukadunk ki, akik a labdát kaphatják. Róluk lesz ma szó.
Egészen eltérő megközelítést választott a két csapat a keret kialakítására, de ezt az irányító poszt (és a rájuk költött pénz) determinálja. San Franciscóban minden posztra bizonyított, csúcson lévő, jól fizetett, a maga nemében etalon-jellegű játékosokat vonultatnak fel a running back, fullback, wide receiver és tight end posztokon is. Kansas Cityben ez a luxus már a múlté, a Tyreek Hill-csere óta a minőséget mennyiséggel igyekeznek pótolni, és Patrick Mahomes feladata, hogy az elkapósorból kihozzon valamit. Elég gyenge tervnek hangzik ez, de két évből két Super Bowl-részvételt jelentett nekik, szóval nincs ok a panaszra. Az is különbség, hogy a maguk tight endje már túl van a csúcson, a futóra pedig a legminimálisabb befeketetéssel találtak rá.
Menjünk végig a posztokon külön-külön!
A XXI. századi running back embereszménye: Christian McCaffrey
A méltatás helyett csak mutatóba pár linket szúrok be, elég a címeket elolvasni:
- Christian McCaffrey ismét TD-t szerzett és beállított egy hihetetlen rekordot
- McCaffrey sokoldalúsága lassan történelmi
- Christian McCaffrey olyat tehet, amire 1995 óta nem volt példa
- Christian McCaffrey olyat tett, amire korábban csak két legenda volt képes
- Christian McCaffrey: az hogy a 49ersbe kerültem, a legjobb dolog, ami valaha történt velem
Az átlagos napok az irodában a történelmi rekordok megdöntésével telnek a Niners futójánál. Hiába azonban a sosem látott magasságok, csapatsikerekben jóval elmarad az édesapja mögött, aki háromszor nyert Super Bowlt a ’90-es években. Ed szintén a 49ers színeiben szerezte az első gyűrűt, de ott csak peremember volt, később a Broncos elkapójaként már mint húzónév segítette John Elwayt két trófeához. A fiai közül van, aki szintén elkapóként, más irányítóként szeretett volna karriert csinálni, de egyedül Christian vitte valamire profi szinten.
Miután az egyetemi liga legjobb játékosának választották, a Carolina Panthers a 8. helyen draftolta 2017-ben és három teljes szezonon át igáslóként segítette a csapatot, mielőtt utolérték a sérülések. 2020-ban minden idők legjobban fizetett futója lett, de vállsérülés miatt a 6. meccsen kiszállt a szezonból. 2021-ben a bokája mondta fel a szolgálatot nagyon korán, egy évvel később pedig a Panthers szerepelt borzasztóan gyengén, az fájt neki. El is tudták cserélni Friscóba, amit John Lynch megúszott egy 2-3-4-5. körös ellenértékkel. McCaffrey belevetette magát, hogy négy játékos értéket felülmúlva teljesítsen. Kyle Shanahan RB-mániája kezdett nevetségessé változni ezidőben, minden idényben beépített új arcokat a végtelen rotációba, és embertől függetlenül működött a futás mindig. McCaffrey-től azt várták, hogy az offense ne csak napjainkban legyen kiemelkedő, hanem a valaha volt egyik leghatékonyabb offense-nek legyen az alapeleme, és meghozta a lehetetlennek tűnő célt.
Minden playben rettegnie kell a védőknek, mikor hozzá kerül a labda, mert a tökéletes RB minden attribútumával bír. Gyors, robbanékony, higanymozgású, kiváló a fizikuma, sosem törődik bele a szerelésbe, és a legkisebb rést is meglátja, kihasználja. Emellé talán a legjobb keze van a futók közül, így komplex útvonalakon is meg tud villanni. Sokoldalúsága rémálmokat okoz a védőkoordinátoroknak, főleg amikor Deebo Samuel is bevethető és variálják, hogy ki hová áll fel. Jelen tudásunk szerint a szakma még nem jött rá, hogy mi a recept a kikapcsolásukra.
Természetesen Shanahan akkor a legnyugodtabb és legkreatívabb, ha CMC van a pályán, csak nagyon indokolt esetben cserélik be Jordan Masont vagy Elijah Mitchellt. 372 snapet töltött idén a pályán a kezdő futó, a két csere összesen 169-et. Elkapásuk nekik alig van, szóval időhúzó jelleggel szoktak pályára kerülni, vagy ha McCaffrey éppen kifutott egy hosszabb játékot és szusszan egyet. A közeli touchdown bennük van, mert a lyukon át tudnak menni, és más csapatban több szerepet kapnának, szóval a jegyzőkönyvbe be tudnak majd kerülni mint mellékszereplők. A világszám viszont mindig McCaffrey marad.
A Chiefs válasza: Clyde Edwards-Helaire, Isiah Pacheco, 7.körös
Villámkarrier, amit a Chiefs Puerto Rico-i felmenőkkel bíró futója magáénak tudhat. Csupaszív játékával szempillantás alatt közönségkedvenc lett, pedig csak a 7. kör 251. választásával csapott le rá Brett Veach. Ez a Brock Purdy-szemüvegen át nézve egy viszonylag korai választás, másokhoz képest nem annyira. Főleg nem Edwards-Helaire-hez képest, akiből négy év alatt sem tudtak megbízható játékost nevelni, hiába erősítgették a falat nyakra-főre. Nyilván a Chiefs eredményessége nem sínylette meg a mellényúlást, amikor 2020-ban CEH-ra szánták az első körüket, elvoltak ők a most sérültlistán lévő Jet McKinnonnal és egyéb rotációs emberekkel, de senki sem emelkedett a többiek fölé úgy, mint Pacheco a berobbanása után. Nagyjából a 2022-es idény felénél volt az áttörés, amikor élére állt Pacheco a depth chartnak, és élt a bizalommal hétről-hétre, a végén pedig a Super Bowlon is ünnepelhetett touchdownt.
Nem kellett tovább keresgélni a holtszezonban, egyértelműen vele számol már Andy Reid, és a most futó idényben karriercsúcsokat dönt Pacheco. Másodévestől ez nem nagy szó, de hozzá kell tenni, hogy a legjobb egyetemi idényében (11 meccsen) 729 futott yardig jutott. A gyűjtő statisztikákban sosem volt az élmezőnyben, de az átlaga jó volt, és ellentmondást nem tűrő stílusa megnyerte a Chiefs stábját, hogy picket áldozzon rá és kiderült, hogy a terhelést bírja, sokkal nagyobb volumenben sem esik vissza a teljesítménye. Idén már 268 labdacipelésnél tart, ami majdnem annyi, mint az utolsó két egyetemi évében összesen. Hiába nevezhetjük stabil kezdőnek, Pachecóban megmaradt ugyanaz az underdog mentalitás, ami a keretbe kerülésért küzdő 7.körösként megvolt benne, és élő példáját adja annak, hogy milyen, amikor valaki minden futást úgy kezel, mintha az utolsó labdaérintése lenne életében. Nem olyan zseniális tehetség, mint McCaffrey, de mentalitásával példát mutathat sokaknak, akik esélytelenül érkeznek a ligába.
Az aktív keretből Edwards-Helaire 80, az öt meccsen aktív La’Mical Perine 22 futási kísérlettel a háta mögött készül a Super Bowlra. Itt is elmondható, hogy egyikőjük sem ad taktikai előnyt Pachecóhoz képest, még elkapásban sem, ahol elvileg Edwards-Helaire ügyesebb. Ilyen szempontból fájdalmas McKinnon kiesése, aki tavaly TD-gépként viselkedett, de illik a mintába, hogy Mahomes körül egyre kevesebben, egyre kevesebbet tudnak hozzátenni a játékhoz (mégis nyernek). Az előző Chiefs-49ers Super Bowlon Damian Williams volt címlapon ezen a poszton, aki maga sem egy pótolhatatlan tehetség, mint látszódik az azóta kifutott karrierjéből, szóval Isiah Pacheco egy várható főszereplő, mert az ő dolga bevinni a touchdownokat, ami a mérkőzések lényeges eleme szokott lenni. Idén 12 van neki, míg Kelce és Rice 8-8-nál tartanak.
A XXI. századi fullback mintapéldánya: Kyle Juszczyk
Az évtized válogatottjába nem szokás fullbacket nevezni, de minden bizonnyal Juszczyk lett volna az, aki 2016 óta minden évben a legtöbb szavazatot kapja a Pro Bowlra, és egyértelműen a kihalófélben lévő pozíció legismertebb jelenlegi játékosa. A legtöbb csapat nem használ már klasszikus fullbacket, ha mégis oda akarnak valakit állítani faltörő kosnak, divatos egy konvertált linebackert, esetleg aktív falembert beküldeni. San Franciscóban szinte monopol helyzetben vannak azzal, hogy ilyen sokoldalú embert tudnak felmutatni, aki az NFC-döntőn is kulcselkapásokat mutatott be a pálya távoli pontján.
“Juice” sem fullbacknek született, a Harvard egyetemen tight endként támadta az iskolarekodokat, de alacsony termete miatt a profik között a backfieldre szorult. Négy évig szolgálta a Ravenst, majd a szerződése kifutása után a valaha volt legjobban fizetett fullbackké tette a 49ers.
Használják is, többször mint bárki a saját fullbackjét a ligában. Az előző néhány évben csak a Ravens monstrumja, Patrick Ricard vetekszik vele abban, hogy mennyit tölt a pályán, de idén, a koordinátorváltás után Ricard már ritkán áll be a Ravens backfieldre. Egyeduralkodónak mondható Juszczyk, mert neki van a mezőnyben a legjobb keze, kellően atletikus, belőle lehet a legkönnyebben kinézni, hogy mismatchet alakítson ki az edzője, ha útvonalra megy, és a klasszikus blokkolásnál is beleteszi a melót. Az elmúlt három évben folyamatosan csökken ugyan a szerepe és már 33 éves lesz tavasszal, megtartja X-faktor mivoltát a Super Bowlon is, főleg ha visszaemlékszünk, hogy a 2019-es döntőn bejutott az end zone-ba.
A Chiefs válasza: Nincs.
Michael Burtont a holtszezonban elengedték Denverbe, és nem igazoltak a helyére senkit.
Napjaink leguniverzálisabb tight endje: George Kittle.
Újabb ember, aki 2017-ben lett a San Francisco alkalmazottja, kicsivel Shanahan és Juszczyk után csatlakozva. Az ötödik körös, értelmezhető egyetemi elkapás-produkció nélkül a ligába érkező tight end egy év bizonytalankodás után bejutott az elitbe, aminek a mai napig a tagja. Sokszor észrevehetetlen a mezőnyben a daliás megjelenése ellenére, mert nincs igazán szükség rá, hogy labdát kapjon, nélküle is átszelik a pályát könnyen. Amikor viszont őt választja Purdy, rendre igazolja a klasszisát.
Ugyan a szájhagyomány hajlamos odáig elmenni, hogy egy 6. falember blokkolási tudásával ruházza őt fel, valójában passzjátékoknál nem számít nagyobb faktornak az átlagosnál. Ő is megszenved ha képzett, fürge pass rusher jön szembe, vagy túltöltik az oldalát a védők, ez az egyetlen szegmens, aminél egyértelműen verhető. A futás megblokkolásánál viszont nem lehet alkalmasabb embert találni a poszton. Évekre visszamenőleg cserélődnek, hogy éppen melyik tight endnek van jobb éve a kategóriában, Kittle adja köztük az állandóságot. Hatalmas szerepe van, hogy Shanahan legyőzhetetlen rendszere tényleg annak számít, és erre építve ki tudnak alakulni olyan játékok, ahol Kittle úgy válik célponttá, hogy a védelmet felkészületlenül érje. Stabilan hozta a maga hetvenvalahány elkapását az előző években, 1000 yard körüli szezonokkal. A tight endek közötti rangsorban ez a 2-3-4. helyekre szokott elég lenni, de akik körülötte vannak, sokkal többet indulnak a slotból, vagy a pálya széléről, kvázi elkapónak felállva. Egy másik rendszerben Kittle még durvább elkapási számokat tudna szerezni, hiszen a fizikuma nyilván adott, tud útvonalat futni, általában kevés labdát ejt el, és élvezi a harcot az extra területért, de épp az teszi itt félelmetes opcióvá, hogy nem elsősorban rá figyelnek az ellenfelek.
Nem a másik TE vonja el a védők figyelmét, Charlie Woerner futásblokkolásban egy megbízható iparos, biztosan fogjuk látni a pályán, nem feltétlen csak rövid yardos helyzetekben. Négy éves karrierje alatt 11 labdát kapott el, szóval a neve nem biztos, hogy kimondásra kerül a közvetítésben, de arra a részfeladatra, amit hozzá kell tenni, Shanahan örömmel küldi fel, és többet lát benne, mint egy tight end helyére álló hatodik falemberben. Nem kell a számát bejelenteni jogosultnak, az nem mindegy. Az viszont mindegy, hogy a 3. TE kicsoda, a 7.körös Brayden Willis ha nem inaktív, akkor térdelésnél kerül csak pályára.
A Chiefs válasza: a nem univerzális Travis Kelce.
Kelce-t nem kérik meg, hogy segítsen pass protectionben. A futáshoz muszáj blokkolni néha, de amíg karrierje elején (tíz éve!) még presztízst csinált belőle, bőven túl a harmincon már rég nem veszi a szívére, ha nem sikerül eltolni a védőket. Van erre a családban egy rátermettebb testvére, Travis inkább labdázni szeret.
Milyen szerencsés véletlen, hogy a csapat irányítója is szeret labdázni, és összeillik a stílusuk. Amíg mások verejtékes munkával dolgoznak az összhangon, és szögmérővel, vonalzóval próbálnak rájönni, hogy hol van a védelem gyenge pontja, Mahomes és Kelce látszólag az első találkozás óta tudják, hogy mire gondol a másik. Az útvonal-futás neki valóban művészet, és a legkreatívabb megoldásokkal tudja a play közben is üresre játszani magát, vagy csak jelezni a quarterbacknek, hogy nem figyelnek rá, jöhet a labda. Az unortodox megoldásoktól sem riad vissza, ez teszi a játékát kiszámíthatatlanná és veszélyessé. Van, aki Mahomesról is ezt állítaná. Minden idők legjobban termelő kapcsolata az övék a rájátszások történetében, függetlenül attól, hogy a Super Bowlban mi fog történni.
Leendő Hall of Famer, aki minden idők legjobb tight endje, ha elsősorban az elkapásokra fókuszálunk. Teljes profi karrierje alatt az esetek egy negyedében játszott szélső elkapót, és 40%-ban indult a slotból. Karrierje vége felé ez folyamatosan növekszik, közel van az ötvenhez. A poszt leírása alapján szorosan a fal végétől kellene indulni, ő ezt a többségnél ritkábban teszi meg.
Ha az alapszakaszt nézzük, 2017 óta a leggyengébb idénye ez Kelce-nek. Sérülten kezdte az idényt, de a pályán igyekezett kiheverni a bokafájdalmakat. Közel voltunk, hogy leírjuk őt a playoff előtt, akárcsak a csapatát, hiába címvédők, de az utószezonban nagyon odatette magát! A Dolphins elleni fagyban még csak 7 elkapása volt 71 yardért, de a Bills ellen elég volt neki 5 labda, hogy két touchdownnal jelentkezzen, a Ravens ellen pedig 11 célzásból 11 elkapás, 116 yard és egy touchdown. Ráadásul még a blokkolására sem lehetett panasz! Két hét lazulás után már csalódás lenne, ha nem a csúcskategóriás Travis Kelce-t kapnánk vissza a Super Bowlon.
Kansas Cityben is két kisebb formátumú cserejátékos áll rendelkezésre első ránézésre, de Noah Gray valójában a csapat 4. legfoglalkoztatottabb elkapója! Célbavételekben csak a hatodik, ami az elkapók sikertelenségéről árulkodik. Gray harmadéves, nem egy kiemelkedő tehetség, a produkciója elsősorban Mahomesnak köszönhető, aki valószínűleg sok második számú TE-ből ki tudna sajtolni 3-400 yardot. Mivel a nagy meccsen is várhatóan ő lesz az irányító, így Gray is számíthat némi szerepre. Karriercsúcsa 3 elkapás és 38 yard, szóval ilyen magasságokban kell gondolkozni. Blokkolásnál ugyanúgy elhanyagolható az értéke, mint elkapásban. Blake Bell egydimenziós blokkolóként durva bosszúmeccsre készül, hiszen a karrierjét San Franben kezdte, de Shanahan kinevezése után nem került be a végső keretbe. 2019-ben már ő nevetett a végén, azóta is szolgálja Andy Reidet minimális hatással a játékra. Mivel egyetemen még irányító volt, így is messzebbre jutott a posztváltás után, mint azt várni lehetett. Adná magát, hogy beálljon trükkös QB-sneakre, amit Mahomes gyűlöl, de sose csinálják. Amennyiben most igen, akkor biztosan kiderül, amit jó ideje gyanítunk: Reid emberei is olvassák az FK! cikkeit.
A tökéletes elkapósor
A mintaszerű elsőszámú: Brandon Aiyuk
A foghatatlan offenzív fegyver: Deebo Samuel
A lelkes zongoracipelő: Jauan Jennings
A visszahordó (és) specialista: Ray-Ray McCloud
A veterán és a rookie kiegészítők: Chris Conley és Ronnie Bell
Brandon Aiyuk egy nehéz eset, mindig az volt. Nem vették fel első nekifutásra egyik négyéves képzést adó egyetemre sem, második nekifutásra szintén hoppon maradt. Két évre rá első körben draftolta a 49ers. Rossz hírek jöttek róla minden egyes edzőtáborból.
Napjainkban már Brandon Aiyuk a liga egyik legjobb elkapója. Kyle Shanahan elutasította a vádakat, hogy megbüntette, talonba rakta volna bármikor is az elkapót, elsősorban azzal magyarázta a lassú indulását, hogy rossz képzést kapott egész életében, illetve a covid-szabályozások miatt az első két holtszezonjában nem tudtak vele foglalkozni. Akármi is az igazság a háttérben, az biztos, hogy mára már a pályán kiemelkedőt nyújt. Futásblokkolásban nála lelkesebb elkapót alig találni a mezőnyben, miközben az előző években csak díszletként vett részt ezekben a játékokban. Nem fárad el a műfajban, mivel a 8. legtöbb yardot szerezte a teljes mezőnyben, és neki a legjobb az átlaga elkapásonként, majdnem 18 yard! Az eddigi stabil kezdő szerepből 25 éves korára beérett a klasszis kategóriába.
A maga nemében Tyshun Raequan “Deebo” Samuel mindig is az volt. Egyedi képességekkel bír, amit San Franciscóban ki is tudnak aknázni, jobban, mint bárhol máshol. Az áttörést a 2021-es idény hozta meg nála, amikor elkezdték a kezébe adogatni a labdát az RB helyén. A védelmek korai zavarodottsága azóta elmúlt, mert készülnek erre az eshetőségre, de továbbra is pozíciós hátrányban vannak, ha könnyű, sok defensive backes felállásból kell váltani és odaérni a futásra. Deebo ráadásul mentalitásában is running back, nem csak felépítésre hasonlít, nem fog félrehúzódni egy ütközésből. Jelenléte a pályán állandó bizonytalanságot ad az ellenfélnek. Ez önmagában is egy hasznos fegyver lenne, ha közben a játékos nem lenne igazán elit, de Samuel elkapásból is bőven megél, rengeteg pénzt keresne pusztán akkor is, ha sose menne vissza a backfieldre. Mióta McCaffrey megérkezett és Aiyuk is kiforrta magát, kevesebb labda jut el hozzá, de azokkal élni szokott. Ebben a szezonban ellene rontották el a legtöbb szerelést, ha hozza az átlagot, akkor a Chiefs védők is készülhetnek legalább kettőre, amiből kinyílhat előtte a pálya. Az átlagos passzmélység felé konkrétan fele annyi, mint Aiyuk esetében, szóval tökéletesen kiegészítik egymást és patikamérlegen kiszámolták kitől mire van szükség.
Ennyi volt, végeztünk nagyjából. Az idény előtt minden csapat kapcsán elhangzik, hogy végtelen minőségi elkapóra van szükség a sikerhez, ehhez képest a Niners elég jól megél úgy, hogy általában kettőt foglalkoztat. Ők a kivétel. Célbavételi számok a szezonban: Aiyuk 115, Samuel, Kittle 98-98, McCaffrey 96, majd tücsökciripelés, még több tücsök és befut Jauan Jennings 38-cal.
Jennings egy kiváló harmadik számú játékos, arányosított statisztikákban versenyzik bármelyik sorstársával. Érdekes fordulóponthoz jut az élete, mert a Super Bowl után le fog járni a szerződése. Mivel 2020-ban a 7. körben választotta ki John Lynch, így eddig bagóért játszott, valószínűleg lesz csapat, aki rájuk tud majd licitálni. Vakon nem szabad ugyanakkor megdobálni pénzzel, mert egészen speciális szerepkör az övé. A nagytestű slot elkapó mintapéldányaként lelkes blokkoló, Aiyukkal is vetekszik ilyen szempontból. Labdát ritkán kap, de meg tudja fogni. Amiért veszélyes lenne kivenni ebből a szerepből az, hogy a liga egyik leglassabb elkapója. Hiába az értékes egyetemi produkció, nem kellett a csapatoknak egy ilyen pali, aki az otthoni, ismert edzőpálya gyepszőnyegén se tudott összecsalni magának egy 4.70 alatti 40 yardos időt. Shanahan meglátta benne a lehetőséget, Jennings kinőtte magát a gyakorló csapatos első éve után, és egy kvázi-TE jelleggel a pályán lévő nagy testként csodálatosan beillesztette a rendszerbe. Rengeteget van a pályán, sokat segít, de nem elkapásokkal. Csalóka a poszt megnevezése.
Mivel már Jennings is csak indokolt esetben megy fel a pályára, így az alatta lévő elkapók a rangsorban főleg sérülés esetén, vagy eldőlt meccseken gyűjthették a tapasztalatot. McCloud visszahordó, gadget-játékos, Ronnie Bell a jövő embere lehet, ha távozik Jennings, Conley pedig a múlt embere, de még mindig kiemelkedő atléta, a pálya megnyújtására alkalmas, miközben magas és erős. A labda zavarja, ezért nem lett belőle több. Talán nem véletlen, hogy a Chiefsnél kezdte a karrierjét, ahol a mai napig illene a többiek közé.
A Chiefs válasza: Az újonc és a tökkelütöttek
A Kansas City legstabilabb pontja ezen a poszton, Rashee Rice, az előző draft 55. választottja. Az SMU növendéke a 7. elkapó volt, aki gazdára talált, de senki sem kapott el több yardot nála az előtte kimenők közül. (Megfigyelések szerint az előtte lévőket nem Patrick Mahomes indította). Viszonylag gyorsan beépült a rotációba, de csak a 12. hét körül jutottak el oda, hogy felé kell, hogy menjen a legtöbb labda. Addig egyszer sem érte el a 9 célbavételt, azóta már hét alkalommal is. A vizsgált időszakban csak egy labdát ejtett el, viszont 3 fumble-t is vétett. Hatalmas felelősség ilyen tapasztalatlan játékosként Super Bowlon első számú elkapóként kifutni a pályára (még ha gyakorlatilag nem is ő, hanem Kelce az), Rice nem roppanhat meg a rivaldafény és a teher miatt, mert az ő jó játéka nélkül ritkán tudja a Chiefs kényelmesen mozgatni a labdát.
Tyreek Hill elcserélése után voltak befektetései a Chiefsnek, amikkel igyekeztek pótolni a sztárjátékost közös erőfeszítéssel, de kevesen jöttek be, ami miatt egy Justin Watson fel tudott kapaszkodni a rangsorban. A borostyán-ligás diplomával focizgató elkapó már kétszeres bajnoknak mondhatja magát, mert a Buccaneers sérültlistáján figyelte ahogy Brady győzelemre viszi a csapatot a Chiefs ellen. 2022-ben csatlakozott a KC-hez, a jelenlegi a szezonban pedig minden lényeges kategóriában karriercsúcsokat döntött, beleértve a játékidőt is. Ez így is csak 27 elkapásra és 460 yardra volt elég, 5 elejtett labda mellett, szóval ilyen teljesítmény is elég napjainkban, hogy az ember kezdő elkapó legyen Kansas Cityben. Watsont örömmel küldik mélységi útvonalra, az átlagos célbavételi mélysége közel 20 yard. Be kellene hogy akadjon neki egy vagy kettő, hogy a Chiefs komolyan lépjen a győzelem felé.
Ugyanez a karakter, csak nevesebb, jobban fizetett változatban Marques Valdez-Scantling. Hasonló mennyiségű labda megy felé mint Watsonhoz, kevesebbet fog meg, kevesebb a touchdownja, kevesebb a yardja, de kevesebb az elejtett labdája is! A playoffban viszont eljutottak hozzá a passzok, a Bills és a Ravens elleni győzelem során is fontos játékokat csinált meg, bizonytalankodás nélkül. Ellentétben Watsonnal, aki veterán-minimumot keres, MVS 3 éves, 30 millió dolláros szerződés birtokosa, így felé jogosabb elvárás, hogy ne hátráltassa a csapatot, hanem segítse.
Sokat vártak Kadarius Toney megszerzésétől is, aki az előző Super Bowlon két touchdownnal vette ki a részét a sikerből, idén viszont kiesett a pixisből. A 14. heti emlékezetes offside büntetése után, ami zseniális touchdownt oltott ki, még egyszer öltözött be, de a New England ellen is odaszerencsétlenkedte a labdát a védőhöz. Azóta nem volt pályán, elvileg sérült, de kiszivárogtatta, hogy nincs baja. Valószínűleg nem merik megkockáztatni a beállítását, mert hiába képes zseniális megoldásokra, kétélű fegyver, aki le is tudja adni a meccset.
Ugyanez kicsiben Mecole Hardman. Az idény előtt a Jetsbe távozó, onnan októberben visszaküldött zsebrakétának a legutóbbi két labdaérintéséből fumble lett, még az örök pártolója, Andy Reid is meggyőzhető volt a hanyagolásával kapcsolatban.
Így a 4. elkapó Richie James lehet, akinek a legfőbb erénye, hogy nem Toney és nem Hardman. Ő a csapat visszahordója is. Tavaly a Giantsben karriercsúcsokat döntött, ez pedig elég volt, hogy olcsón eligazolhasson egy bajnokesélyes csapatba. Három éves múltja van a 49ers színeiben, a negyedikben lesérült és szabadon távozhatott. Szinte biztosan lesz nála labda, amivel bosszút állhat, csak ne akarja túlokoskodni mert mehet a fentiek után a padra! Az 53-as keret tagja még a másodéves Justyn Ross, aki egyik rájátszás-meccsen sem volt kerettag, így most is csak szurkolóként segíthet valószínűleg.
Összegezve a posztokat tehát:
Running Back: előnyben a 49ers
Fullback: előnyben a 49ers
Wide Receiver: előnyben a 49ers
Tight End: előnyben a 49ers
Mielőtt előre odaadnánk a trófeát, szerencsére az előző és a további beharangozók megmutatják majd, hogy nem csak ezen múlik a végső győzelem.
Bejelentkezés
Legutóbbi hozzászólások