Super Bowl LVIII – Védőfalak és linebackerek

Super Bowl felvezetőnk most átkalandozik a védőoldalra: bemutatjuk a védőfalembereket és a linebackereket is! Az egyik oldalon egy tehetségekkel teli, félelmetes négyfejű szörnyeteg a falban, mögöttük pedig a liga talán legjobb LB-duója, a másik oldalon egy elképesztő sztárt igyekeznek kisegíteni páran a vonalon, mögöttük pedig a liga talán legsokoldalúbb linebacker-sora. 

49ers védőfal

A 49ers elsősorban a falára építette fel a védelmét, így velük kezdjük a sort. Egy nagyon félelmetes kezdő négyessel operálnak, akik igazán agresszívak, folyamatosan berobbannak a backfieldre, így nem egyszerű velük felvenni a versenyt – habár főleg futójátéknál azért át lehet őket verni.

Pass rusherek

A legnagyobb sztárjuk a korábbi 1/2-es Nick Bosa, aki minimum top5-ös pass rusher a ligában, de lehet inkább top3-as. A sackek relatív hiánya (10,5) miatt nem volt annyira rivaldafényben idén, de a harmadik legtöbb nyomást és a második legtöbb QB hitet ő generálta a ligában a PFF adatai alapján. Az ESPN-nél a pass rush win rate-je “csak” a 19. helyre volt elég, de azért azt tegyük hozzá, hogy mindeközben a 3. legtöbbet duplázták az edge rusherek közül. Ráadásul a PFF-nél a win rate-je a 3. legjobb volt, szóval ha inkább ennek hiszünk, akkor még ezt sem lehet felhozni ellene (a két módszertanban van különbség, az ESPN-es kizárólag GPS adatokra támaszkodik, a PFF-nél emberi szem dönt a “győzelemről”, aztán mindenki döntse el, melyiket preferálja). Nagyon sokoldalú játékos, robbanékony, atletikus, remek technikával rendelkezik, minden irányból képes nyerni, vitathatatlanul a liga legjobbjainak egyike.

Párja a túloldalon a szintén korábbi 1/2-es Chase Young, aki szezon közben érkezett a fővárosból. Azokhoz az elvárásokhoz, amit egy 1/2-es játékos irányába támasztanak, nem tudott felnőni, és talán a 49ersnél is többet vártak tőle, vagy legalábbis a teljesítménye talán nem volt elég ahhoz, hogy hosszabb távra lekössék őt is a többi jól fizetett védőfalember mellé. Futás ellen meglepően gyenge volt, pedig ez eddig kifejezett erőssége volt a játékának. Lehet ez a nagyon agresszív rendszer nem feküdt neki,  vagy jobban rá akart menni a sackekre a piac előtt, ez jó kérdés, mindenesetre futás ellen jelenleg egyértelmű negatívum, ami például Bosára egyáltalán nem mondható el. Passzsiettetésben egyébként nagyon jó, az ESPN-nél hasonló win rate-je van mint Bosának, habár a PFF-nél azért egyértelműen elmarad tőle – ez talán azért lehet, mert sokszor úgy nyer a szélen, hogy nincs igazi hatása az irányítóra, kijátssza magát mélységben a playből – és csak a top20 végébe ér fel, ami persze még mindig nagyon erős.

A kezdő duó tehát nagyon erős, pass rush-ban legalábbis mindketten, azonban a cseresorban már akadnak problémák. A “Kris Kocurek rehabilitációs program” keretében belül minden évben érkeznek máshol megbukott falemberek a 49ersbe, hogy a remek védőfal-edző kezei alatt újjáélesszék karrierjüket. Idén a Raidersnél csúnyán megbukó korábbi 1/4-es Clelin Ferrell, illetve a tehetséges, de problémás és az utóbbi években már nem is olyan jó Randy Gregory érkezett ilyen reményekkel, azonban végül egyik sem vált be igazán.

Ferrell jelenleg sérült is, tehát őt nem látjuk majd a Super Bowlon, így az elsődleges csere Gregory lesz a Bosa-Young duó mögött. Neki sincs valami jó szezonja, egy-két megvillanáson kívül olyan sok haszon nem termett az egyébként nagyon atletikus játékosból, mindössze 23 nyomást generált, a win rate-je pedig nem sokkal jobb, mint Young mutatójának a fele – Bosáénak meg majdhogynem csak a harmada.

Illetve Gregory mellett ott van még a tavalyi második körös Drake Jackson, akitől sokat reméltek a csapatnál, de nem sikerült elég játékidőt kiharcolnia, ezért is cseréltek Youngért szezon közben. Ő egy kicsit gyengécske játékos, aki futás ellen egyébként is problémákba ütközik, de azt vártam tőle prospectként, hogy passzsiettetésben azért jó lehet a hajlékonyságával, robbanékonyságával, hosszú karjaival, de nem igazán manifesztálódott ez egy szituációs rusher szerepben sem igazából.

Belső védőfalemberek

A szélső duóhoz hasonlóan félelmetes a belső páros is, ha passzsiettetésről van szó. Javon Hargrave és Arik Armstead az egyik, ha nem a legjobb passzsiettető DT-páros a ligában. Mindketten benne voltak az ESPN pass rush win rate mutatójának a top10-ében idén úgy, hogy mindkettejüket 59%-ban duplázták (ez egy átlagos mutató). Ha snapekre vetítjük (mert Armstead kihagyott pár meccset), akkor nyomásgyakorlásokban is ott voltak mindketten a top13-ban. Ha pedig PFF-értékelést nézünk csak pass rush-ra vonatkozólag, akkor a top7-ben végeztek ők ketten. Egyik említett mutatóban sincs előttük két csapattárs, szóval tényleg könnyű érvelni amellett, hogy nincs náluk jobb ilyen téren.

Persze a futás elleni védekezés már más kérdés, ugyanis abban egyikük sem jó. Ez részben a rendszer miatt is van így, hiszen azt kérik tőlük, hogy kis túlzással gondolkodás nélkül robbanjanak be a backfieldre, ne törődjenek azzal, hogy esetleg szabadon marad egy lyuk, mert majd a linebackerek betömik azt. Így pedig sokszor nagy negatívumnak számítanak a földön.

Armsteadről érdemes elmondani, hogy ő a szélen is bevethető és szokták is ott játszatni a snapek körülbelül harmadában (régebben ez magasabb is volt, amikor rosszabbul álltak a szélen és jobban középen), szóval egy sokoldalú játékosról van szó. Hargrave-ről pedig talán azt, hogy ő karrierje elején még gyakorlatilag nose tackle volt a Steelersben, ahol a futás elleni védelem volt az erőssége, szóval tényleg nagyban befolyásolja a rendszer is azt, hogy miben vagy jó, és miben nem.

Mögöttük ott van még a korábbi első körös Javon Kinlaw, akinek szuper sztorija van, hajléktalan is volt egy ideig, és így lett belőle első körös védő, azonban a profik között nem igazán tudott kibontakozni és futás ellen tényleg nettó emberhátrányt jelent. Pass rush-ban azért nincs elveszve, de nem szolgálta meg az árát. Mellette még Kevin Givens kapott valamennyire szerepet, de azért sokat elárul róla is és a poszt mélységéről, hogy a szezon végén leigazolták a Chargerstől kivágott Sebastian Joseph-Day-t, aki elvesz tőle snapeket.

Chiefs védőfal

Talán kevés embernek mondok újdonságot és nem lövöm le a poént azzal, hogy a Chiefs védőfala elmarad a 49ersétől. Ez persze nem jelenti azt, hogy gyenge is lenne az egység, hiszen így is átlag felettinek mondható és náluk játszik a liga egyik legjobb védőjátékosa.

Belső védőfal

Chris Jones egyértelműen az igazi sztárja ennek az egységnek és belső védőfalemberek között már évek óta nem nagyon találunk jobb játékost nála (Aaron Donaldon kívül). A 2023-as szezonban 20 százalékos volt a pass rush win rate mutatója, aminél egyedül Aaron Donald volt képes jobbra a poszton – és egyébként tavaly ugyanez volt a helyzet. Ráadásul úgy, hogy őt duplázták a legtöbbet az egész ligában, egész konkrétan 72 százalékban (összehasonlításként Donaldot 62%-ban). Ez a kombó egészen hihetetlen. Ha csak nyomásgyakorlásokat akarunk nézni számosságban, akkor abban is második volt a ligában Donald mögött, de QB hitekben vezette a ligát, sackekben meg megint második volt. Mindezzel csak a nyilvánvalót akartam kicsit jobban szemléltetni, azaz hogy Chris Jones rohadt jó játékos.

Jones egyébként időnként a szélen is fel szokott állni, hogy elkerülje a double teameket és nagyobb hozzáadott értéke lehessen fontos szituációkban. Spagnuolo előszeretettel veszi elő ezt a fegyverét mondjuk harmadik és hosszúra, de például a Bills ellen is meccset eldöntő mozzanata volt a szélről indulva. Igazi “closer”, tehát befejező ember, aki a legfontosabb pillanatokban képes lezárni a meccseket. Annyit azért érdemes megjegyezni nála negatívumként, hogy az alapszakaszban az első három negyedben futás ellen nem tette oda magát túlzottan, egyrészt hogy a végén friss maradjon és lezárja a meccseket, másrészt mert sack ösztönző volt a szerződésében, nem futásmegállítás ösztönző. Persze ilyen “lazsálásra” a Super Bowlban nem számíthatunk tőle.

Ha a belső védőfalnál maradunk, akkor Joneson kívül azért sok minőség nincs a csapatban. Az egyébként kezdőnek számító Derrick Nnadi a wild card meccsen megsérült és már nem bevethető, habár azt azért tegyük hozzá, hogy olyan sok haszon nem volt belőle. Nagy termete miatt pass rush-ban egyébként sem hasznos, és idén futás ellen sem nyújtott jó teljesítményt. Azonban akik helyettesítik, azok sem feltétlen jobbak. A nose tackle szerepet Mike Pennel vette át a playoffra, ő is egy nagydarab játékos, tehát pass rush-ban sok vizet nem zavar, de legalább futás ellen nem olyan rossz – habár nem véletlen a gyakorlócsapat tagja alapvetően. A másik DT a 2020-as draftolatlan Tershawn Wharton, aki már nem olyan nagy termetű játékos, így futás ellen gyengének számít, de legalább passzsiettetésben egy kicsit hozzá tud tenni – bár olyan sokat azért nem. A belső fal mélysége tehát elég rossz, így ha a 49ers hosszabb támadásokat tud vezetni, akkor a fáradás is tényező lehet a második félidőben.

Pass rusherek

Ha rátérünk a szélső passzsiettetésre, akkor egy rossz hírrel kell kezdenünk. A konferenciadöntőben sajnos elszakadt a tavaly tavasszal épp a 49erstől megszerzett Charles Omenihu térdszalagja, aki így nem bevethető a Super Bowlon. Szerintem ő volt a csapat legjobb pass rushere idén (mármint Joneson kívül nyilván), így ez óriási érvágás. Egyrészt persze minőségben, de mennyiségben is, ugyanis így gyakorlatilag kétemberes maradt az edge pozíció. Az elsőkörös újonc Felix Anudike-Uzomah alig tudott pályára kerülni idén, a snapjei harmada a zárófordulós pihentetős meccsen jött. Mellette még a 2021-es draftolatlan Malik Herringnek volt értékelhető számú snapje, de ő a nyomásainak több mint felét az utolsó fordulóban szedte össze, szóval szintén meglepő lenne, ha tényező lenne a nagydöntőben.

Szóval két játékos maradt, akikre támaszkodni lehet. Egyrészt a tavalyi első körös George Karlaftis, aki második évére elég jó számokat produkált, hiszen nyomásgyakorlásokban a 18. helyen végzett az alapszakaszban, és a 10,5 sackje is elég jól mutat. Azt azért tegyük hozzá, hogy ő nem az a játékos, aki rendszeresen gyorsan nyer a tackle ellen és azonnal ott terem a QB nyakában (a win rate-je csak a 33. helyre elég a minimum 300 pass rush snapet játszó edge rusherek közt). Ezek a gyors, nagy hatású játékok valamennyire hiányoznak tőle, ellenben elég stabil játékot nyújt összességében és meg nem áll a motorja, folyamatosan teper. Mindenképp egy nagyon hasznos játékos, de ha sztárfaktort és meccsdöntő faktort keresünk, akkor ritkábban találjuk meg ezt nála. Matchupokról majd szombaton beszélünk bővebben, de neki jut majd a könnyebb feladat a 49ers jobb oldalán Colton McKivitz ellen.

A másik pass rushere a csapatnak a 2020-as ötödik körös Michael Danna, aki nem túl ismert név, mégis hasznos tud lenni. Játszatják néha belül is, habár már kevesebbet mint mondjuk tavaly, de én talán onnan érzem veszélyesebbnek harmadik kísérleteknél. DT-nek alulméretezett lenne, a szélre meg kicsit túlméretezett, de nyilvánvaló passzhelyzetekben – amikor mondjuk Jonest kiteszik a szélre – belülről indulva veszélyes tud lenni az alacsony súlypontja és gyorsasága miatt. Azt gondolnánk ebből, hogy akkor legalább szélen jó a futás ellen, de ez sem igazi erőssége. Ahogy a szélről a gyors nyomásgyakorlás sem, és azt gondolom, hogy Trent Williams ellen bajban is lesz majd a találkozón.

Egyénileg tehát Joneson kívül nem ez a legfélelmetesebb egység a ligában, azonban a rendszernek hála a Chiefs szerezte a második legtöbb sacket a szezonban 57-tel, tehát Steve Spagnuolo védőkoordinátor nagyon jól képes felrajzolni blitzeket és kialakítani kedvező matchupokat. Futás ellen mondjuk bajban vannak, de ha sikerül nyilvánvaló passzszituációba hozni a 49erst, akkor részben a fal, részben a rendszer miatt lehetnek előnyös helyzeteik azért.

49ers linebackerek

Áttérve a linebackerekre, a 49ersnél olyan sok mindent nem lehet elmondani, sok elemeznivaló nincs, nem olyan érdekes a helyzet. Egész egyszerűen ez a liga legjobb duója. Vagy ha nem a legjobb, az egészen biztos, hogy a második helynél nincs rosszabb helyen (a Ravens veheti fel a versenyt velük).

Fred Warner egy egészen különleges játékos, akivel egy szinten tényleg csak Roquan Smith-t lehet emlegetni. Amire ő coverage-ben képes, az tényleg párját ritkítja. Konkrétan képes arra, hogy egyedül elvegyen akár három opciót is egy játék során. Egyrészt hihetetlen atletikussága, másrészt elképesztő mentális képességei miatt. Nagyon gyors, kiválóan vált irányt, laza a csípője, hosszúak a karjai, a teljes csomag. Ha van egy kis időtök és kedvetek, ajánlom a 49ers védelmének All-22 felvételeit és azon belül Warner coverage játékát nézni, mert tényleg élményszámba megy. És ugye mindezek mellé nagyon jó futás elleni védő is. Itt azt mondom, hogy eggyel sebezhetőbb talán, de ez már nagyon szőrszálhasogatás.

Párja Dre Greenlaw, aki olyan Warnernek, mint Luke Kuechly-nek volt Thomas Davis a Panthersben. Energikus, gyors, kemény, fizikális. Már-már az őrült jelző határát súrolja egyébként a hozzáállása – ami linebackernél nem feltétlen rossz. Nagyon atletikus játékos, de karrierje elején voltak azért coverage problémái, amik mostanra már abszolút eltűntek és ebben is az egyik legjobbnak számít. A legtöbb csapatban (a liga kétharmadában?) egyébként simán első számú LB lenne, és nagyobb rivaldafény is juthatna neki – ez is sokat elmond arról, mennyire jó ez a duó együtt.

Egy problémával azért szembesül a 49ers, ez pedig a mélység. Tavaly távozott Azeez Al-Shaair, akinél jobb harmadik linebackert sem találtunk a ligában, azonban nélküle ez a poszt megoldatlan volt. Oren Burks töltötte be, aki azért elsősorban a special teamben erős, de különös gyenge láncszem talán nem volt így harmadik LB-ként, amikor pályára kellett kerülnie. Azonban ő megsérült a konferenciadöntőben, így Demetrius Flannigan-Fowles fog pályára kerülni, amikor nem nickelben játszik a csapat, ő pedig azért bőven sebezhető. És mivel a Chiefs szeret sokszor több, akár három tight endes felállást alkalmazni, így szükség is lesz a szolgálataira, ami gyenge pontot jelenthet a védelemben.

Chiefs linebackerek

Amíg a 49ers linebacker sora a két egészen kiváló játékosról szól, addig a Chiefsnél inkább a mélység és a változtatások lehetősége határozza meg az egységet. Négy linebackerüknek is van legalább 500 snapje, és egyiknek sincs 700-nál több. Szokás mondani, hogy az LB poszt az egyik legkevésbé értékes a mai fociban, azonban én egyre kevésbé értek ezzel egyet, a mai fociban pont hogy nagyon fontos a linebackerek szerepe. A probléma inkább az, hogy nagyon nehéz jó játékosokat találni a posztra. Na de mielőtt még jobban elkalandozok, nézzük meg a Chiefs hogyan rakta össze ezt az egységet, mert impresszív, ahogy Spagnuolo megtalálta mindenki szerepét a pályán.

Az első számúnak a 2021-es második körös Nick Bolton számít, akinek csak azért nincs 700-nál több snapje, mert kihagyott 7 meccset, szóval ő szinte végig a pályán van. Kissé alulméretezett, de gyors játékosról van szó, aki elsősorban futás ellen jó. Megállja a helyét a második vonalban, de sokszor küldik run blitzekre is, amikor amilyen gyorsan csak lehet megpróbál áttörni a falon és negatív yardon megcsinálni a szerelést. A coverage nem a kifejezett erőssége, mert az irányváltásai nem a leggyorsabbak.

Bolton mellé pedig a tavaly tavasszal igazolt Drue Tranquill lépett fel elsősorban, akinél jobb igazolást $3 millióért nehéz lett volna elképzelni. Ő sem egy klasszikus régimódi LB méret, így futás ellen vannak problémái, ellenben nagyon jó sebessége van, coverage-ben jól teljesít, és blitzelésnél egyenesen parádés, ebben az egyik legjobb a ligában. Az ő érkezése új távlatokat nyitott a védelemben Spagnuolo előtt, hiszen különlegesebb frontokat tud használni és még kreatívabb blitz csomagokat tud hívni a jelenléte miatt. A coverage képessége miatt pedig a többi linebackert is jobb helyzetbe tudta hozni a védőkoordinátor.

Az egyik kedvezményezett Willie Gay, aki egy atletikus játékos, de valahogy a coverage képessége sosem jött ki igazán, fejben nem a legerősebb. Ráadásul futás ellen is hajlamos volt túl sokáig várni és gondolkodni, amíg odaértek rá a falemberek és kivették a játékból. Tranquill érkezése viszont azt jelentette, hogy szabadabban játszhat és agresszívabban mehet előre támadni a line of scrimmage-et, így ő is jobb helyzetbe került összességében.

Abszolút igaz ez a tavalyi harmadik körös Leo Chenalra is, aki egy nagydarab játékos, így coverage-ben bőven vannak hiányosságai, viszont a többiek jelenléte miatt erre alig kell használniuk. Ehelyett felteszik futás elleni védekezésnél, ahol kiválóan veszi fel a blokkokat és jól is szerel, plusz ő is sokat megy blitzelni, ahol szintén nagyon jól teljesít. Szituációs játékos alapvetően, de arra meg nagyon jó.

Tényleg impresszív, ahogy a Chiefs összerakta ezt a linebacker sort, főleg a Tranquill igazolás az, ami utólag egészen zseniálisnak mondható és megnyitott új távlatokat. Egy Kyle Shanahan ellen pedig rendkívül fontos a jó LB-játék, szóval nagy szerepük is lesz a mérkőzésen.