Az idei draft előtt és után is felmerültek olyan pletykák, hogy a Vikings elcserélheti a liga talán legjobb elkapóját, Justin Jeffersont. Ebből végül nem lett semmi és Jefferson a valaha volt legjobban kereső nem-irányító lett. A Minnesota ezzel jó döntést hozott, de a Chiefst vagy Billst sem lehet hibáztatni azért, mert elengedte Tyreek Hillt vagy Stefon Diggst. Mikor szabad elengedni egy elit elkapót?
Az elmúlt években viszonylag nagy volt a mozgás az elkapóposzton, olyan top 5-ös/Pro Bowl kaliberű elkapókat cseréltek el, mint Stefon Diggs, Amari Cooper, Davante Adams, Keenan Allen, DJ Moore, Stefon Diggs (kétszer is), AJ Brown vagy Tyreek Hill. Közöttük volt olyan döntés, ami abszolút logikus/helyes volt az adott körülmények között, illetve olyanok, amelyek teljesen védhetetlenek.
Illetve külön kategóriaként érdemes kiemelni az első Diggs-, illetve az AJ Brown cserét. Mindkettőt főleg anyagi okokból lépte meg a Vikings és a Titans, az értük kapott ellenértékből pedig azonnal érkezett egy elkapó az első körben. A Minnesota esetében teljesen jól sült el a történet, ugyanis négy évig alamizsnáért játszott náluk a liga talán legjobb elkapója, Justin Jefferson, míg a Titans Brownt arra a Treylon Burksre cserélte le, aki most kénytelen a speciális egységben is játszani, hogy egyáltalán a rosteren maradjon.
Mindez jól mutatja, hogy az “elengedjük, aki túl sokat akar, mert úgyis draftolunk helyette valakit olcsón” elképzelés nettó hazárdjáték. És itt csak két példát hoztam, de az 50-50-es aránytól nagyon messze vagyunk. A Diggs-Jefferson váltás olyan ritka, mint a fehér holló, erre nem lehet építeni, pláne egy olyan fontos poszton, mint az elkapó. Természetesen nem kötelező mindenáron ragaszkodni egyetlen WR-hez sem, de egy cserénél rengeteg a szempont és a legtöbb sokkal fontosabb, mint pár cetli vagy a megspórolt dollárok.