Mindjárt itt a szezon vége, így megvizsgáljuk, hogy kik azok a játékosok, akik szintet tudtak lépni eddigi karrierjükhöz képest. Ez pedig jó lehetőséget biztosít arra is, hogy megnézzük, hogy mi kiket vártunk a legtöbbet fejlődött kategóriába és igazunk lett-e ezzel kapcsolatban.
Mims igazából eldőlni látszik, hogy nem lesz igazán meghatározó elkapó, mert sem elszakadni, sem pontosan útvonalat futni nem tud konzisztensen. Hozzáteszem, hogy Sean Payton rendszerében játékos legyen a talpán, aki skill poszton ki tud tűnni, annyira keveri a kártyákat. Browningot a sérülések teszik gallyra és időközben elcserélték Arizonába, de igazából nem hogy előrelépett volna, hanem inkább hátra.
Ki lett valóban az: Zach Allen (DT)
Többször megénekeltük már, hogy Zach Allen mekkora szintet lépett és továbbra sem lassít. Bár egy kis sérülést most összeszedett, ami keresztülhúzhatja az űrszezonját, de már így sem veheti el senki tőle ezt a fejlődést. 52 nyomása a negyedik legtöbb a ligában, mindössze hárommal elmaradva az éllovas Greenard mögött. A belső védőfalemberek között egyértelműen vezet, olyan játékosokat maga mögé utasítva mint Chris Jones vagy Dexter Lawrence (még ha nem is teljesen ugyanazt a technikát játssza a három játékos, akkor is megsüvegelendő). A párharcai 18%-át megnyeri ami a második legjobb a poszton, miközben azért a snapek 50%-ban duplázva van. Allen egy nagyjából közepes játékos volt a poszton, de idén belépett az egyértelmű szupersztárok közé.
Ki lett valóban az: Daiyan Henley (LB) és Quentin Johnston (WR)
Mindkettő jóslatunk bejött, ugyanis mind Henley, mind Johnston szintet ugrott, előbbi nem is akármilyet. Jim Harbaugh és Jesse Minter érkezésével a fiatal linebacker megkapta a kezdőt és egyértelműen ő lett a csapat elsőszámú fő linebackere. Futás ellen megbízható, nagyon gyorsan érkezik meg a lyukakba és nagyon megbízhatóan szerel. Mindössze 11 elrontott szerelése van, ami ugyan nem a top kategória, de egy erős közepes a kezdő LB-k között. Nem sallangmentes a játéka, de az utóbbi évek Chargers védőjátékosai után egy üde színfolt.
Johnston sem lett a liga szupersztárja, de a tavalyi bohózat után jó látni, hogy talán van neki visszaút. 354 yardja már most majdnem annyi mint a tavalyi mennyiség, 6 touchdownja pedig háromszor több ennél. Herbert első olvasásainak a negyede az ő irányába megy, ami árulkodó, bár továbbra is vannak szeparációs és drop problémái is. Ellenben azt már talán el tudjuk képzelni, hogy egy csapat második-harmadik elkapója legyen.