Minden forduló után van mit tanulni, szóval minden kedden hozunk egy touchdownnyi (6+1) gondolatot, tanulságot, take-et. Elérkeztünk a Kingsbury-szakadékhoz, a Seahawks védelme összeállt, Bryce Young feltámadt, (adott esetben) megéri megfizetni a futókat, a Chargers elkapógondokkal küzd, mutatjuk a legesélyesebb in the hunt csapatokat és azt gondoljuk, hogy a Giants vezetőségnek lefőtt a kávé.
⛰️ Elérkeztünk a Kingsbury-szakadékhoz
Úgy tűnik a fővárosban is megtapasztalják, milyen is a Kliff Cliff, azaz a Kingsbury-szakadék. A Cardinals főedzőjeként rendszeresen előfordult, hogy szuper kezdés után a szezon második felére összeomlott a támadósor. Jól ábrázolja ezt az alábbi grafikon Dan Pizzutától:
De mi is írtunk erről az egészről egy mély elemzést még két éve nyáron (ez most ingyenesen olvasható):
Az előző két fordulós gyengélkedést még felírtuk annak, hogy az idei két legkeményebb ellenfelével találkozott a támadósor (Steelers, Eagles), akiket mindenkinek nehéz feltörni mostanság. Vagy épp annak, hogy Jayden Daniels még nem teljesen egészséges a bordasérülése miatt. Azonban az, hogy a Cowboys eddig nagyon gyenge védelme ellen is ilyen szörnyen teljesítettek már tényleg aggodalomra ad okot. És igen, a dallasiak védelme egészségesebb mint jó ideje bármikor, ezzel együtt a washingtoniak a meccs érdemi részében (55 percig) 214 yardot tudtak csak megtenni és mindössze 9 pontot tettek fel a táblára. Ez édeskevés, legalábbis ha a szezon első felében látott támadósorhoz akarunk viszonyítani. Ha mondjuk a Tommy DeVito féle Giantshez, akkor rendben van, csak hát nem annak kell a mércének lennie.
Jayden Daniels az utóbbi három meccsen konkrétan 29. EPA/dropbackben és 30. dropback sikerességi rátában. Ezen a mérkőzésen annyi elég is volt a Cowboystól taktikailag, hogy rengeteget embereztek. Eddig is rosszabbul ment ez ellen a Commanders támadósorának, most meg nagyon durva volt a kontraszt, ugyanis Daniels 7 darab harmadik kísérletes passzjátékából hatszor kapott emberezést és mind a hatszor sikertelen átadás lett a játékból. Nyomás alatt pedig 1/8, 4 yard, INT volt a mérlege a találkozó során.
Az emberezés elleni problémákat nagyrészt felírhatjuk annak, hogy egyetlen egy értelmes elkapójuk van csak, aki képes lenne egy az egyben elszakadni (Terry McLaurin), de őt meg rendkívül kiszámíthatóan csak a bal szélen használják (két snapje volt talán máshol, egyikből lett a meccs végi nagy TD). Az ellenfél erre jól tud készülni, más pedig nem képes elszakadni, ami szembetűnő volt ezen a mérkőzésen is, amikor szükség lett volna valami pozitív játékra mondjuk harmadik kísérleteknél. A futójáték sem akart működni nagy meglepetésre (azon kívül, hogy Danielst futtatták), az irányítónak pedig kijött az a gyengesége ezen a mérkőzésen, hogy nyomás esetén nem lép fel a zsebben, hanem kifelé akarja azt megkerülni, és erre is jól játszott rá Mike Zimmer legénysége, középpontban Micah Parsonsszal.
Kingsburynek pedig nem voltak válaszai, és ha nem talál ki valamit nagyon gyorsan, akkor bajban lesz a Commanders és a rájátszásról is lemaradhat. Nem nehéz a sorsolásuk, de ha a Cowboys védelmét nem tudják feltörni, akkor másokkal is bajaik lehetnek. Azt persze tegyük hozzá, hogy az év első felében mutatott játékhoz képest mindig is várható volt egy valamekkora visszaesés, mert tarthatatlanul jó hatékonysággal dolgoztak, de ez most egy túlságosan nagy szakadék.
Kingsburynek egyébként múlt héten felhozták ezt az év második felében visszaesős témát, de úgy tűnt fogalma sincs miről beszélnek az újságírók. Ez aggasztó:
