Sorozatunk jelenlegi részében az AFC South csapatainak egy-egy támadó- és védőjátékosát vesszük górcső alá, akiktől leginkább várjuk, hogy berobbanjanak a következő szezon során.
Houston Texans
Tytus Howard, OT
Amikor Howardot tavaly 1/23-ra húzta a Texans, sokan értetlenül álltak ezelőtt, hiszen a másodosztályú Alabama State-ről került az NFL-be, emiatt pedig nem várták az első körbe. Aztán a játékával azóta bizonyította, hogy mégsem volt elhibázott választás, és van benne potenciál a profik között. Bár a draft előtt nyersnek tartották, és még a posztját is meg kellett találni, tekintettel arra, hogy első NFL-meccsén baloldali guard volt, és ott gyengén játszott.
Következő meccsén már jobboldali tackle poszton kezdett, jobb teljesítményt nyújtva, és meccsről meccsre fejlődött is, egészen addig, amíg a Chiefs ellen MCL-szakadást szenvedett. Ezután még három meccsen lépett pályára, és annak ellenére nyújtott ígéretes teljesítményt, hogy sérüléssel küzdött, és emiatt végül összesen csak nyolc meccsen játszott tavaly. Ahogy írtam, nyers, egyelőre az atletikusságával és az erejével tudott érvényesülni, de ha sikerül a technikáján is javítani, akkor egy jó időre megoldotta a másik tackle posztot is a Texans. O’Brienék egyébként tavaly Howard mellett draftoltak még egy embert a támadófalba a guard Max Scharping személyében, akiben szintén van potenciál. Ha ők ketten szintet tudnak lépni, akkor olyan dolog történhet, amire legutóbb 6 éve volt példa: a Texansnak ismét jó lehet a támadófala.
[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]
Charles Omenihu, iDL
Sok kritika érte a Texans tavalyi draftját, pedig még az ötödik körben is találtak ígéretes játékost. Omenihu – aki a mai napig nehezen érthető, hogyan csúszott 5/161-ig – bár mindössze 479 snapen lépett pályára, 27 alkalommal helyezett nyomást az irányítókra, aminél csak három tavaly draftolt belső védőfalember teljesített jobban a PFF statisztikái szerint.
Összesen 3 sack, 2 FF, 2 leütött passz volt a neve mellett. Mást is választhattam volna a Texans védelméből, de amiért Omenihu mellett tettem le a voksomat, az az, hogy amellett, hogy újoncként megmutatta, hogy van benne potenciál, még jó munkamorállal is rendelkezik, ami kiemelheti a többi fiatal tehetség közül.
Tennessee Titans
Jonnu Smith, TE
Smith újoncszerződésének utolsó évébe lépett idén, ennek ellenére azt gondolom, hogy most jött el számára az idő, hogy breakout player legyen. A 2017-es draft 3. körében választott tight endnek már tavaly is jó szezonja volt, amit a statisztikák nem feltétlenül mutatnak meg (439 elkapott yard, 3 TD), mert a Titans a futásra koncentrált, így Smitht nem vették sokszor célba.
Ennek ellenére a kevesebb lehetőséggel jól élt (a felé menő labdák 79%-át kapta el), és most Delanie Walker kivágása után nagyobb szerepet kaphat. Ahhoz, hogy ezt megszolgálja, blokkolásban fejlődnie kell viszont, mind a passz-, mind a futásblokkolás terén. Tekintve, hogy jövőre kikerülhet a piacra, idén kell villantania, hogy jól jövedelmező szerződést kapjon – erre pedig véleményem szerint képes lehet.
Jeffery Simmons, iDL
Ezzel a választással nem vállaltam nagy kockázatot, ha van valaki a divízióból, akire legbátrabban rá merném mondani, hogy breakout player lesz idén, akkor az Simmons. Aki az egyik legnagyobb védőtehetség volt a tavalyi drafton, ACL-szakadás miatt csúszott egészen 1/19-ig. Sérülése következtében csak a hetedik héten léphetett először pályára tavaly, rögtön azt első meccsén remek teljesítményt nyújtott a Chargers ellen. A szezon hátralévő részében kevésbé volt domináns, de ez érthető annak fényében, hogy súlyos sérülésből tért vissza, és a holtszezon során nem tudott edzeni. Ettől függetlenül jobb teljesítményt nyújtott, mint ahogy azt a statisztikái (32 szerelés, 2 sack) sugallják.
A Titansnél is hisznek benne, nem véletlenül trade-elték el Jurrell Casey-t Denverbe, arra számítanak, hogy Simmons megfelelő utódja lesz az egyébként még tavaly is jó teljesítményt nyújtó Casey-nek. Ez értelemszerűen azt jelenti, hogy a másodéves védő nagyobb szerepet kap, a tehetségére, és arra a tényre tekintettel, hogy idén már egészséges, arra tippelnék, hogy ezzel a lehetőséggel élni is fog.
Indianapolis Colts
Nyheim Hines, RB
Talán nincs játékos a Colts támadóegységében, aki jobban járt azzal, hogy Philip Riverst leigazolta a csapat, mint Nyheim Hines. Ő ugyanis egy dual threat RB, aki elkapásból több yardot (320) szerzett tavaly, mint futásból (199). Hinesnak nincs meg a felépítése ahhoz, hogy első számú futójátékos lehessen, viszont megfelelő célpontja lehet egy olyan irányítónak, mint Rivers, akinek nagy sikere volt a hasonló stílusú játékosokkal, gondoljunk csak Darren Sprolesra, Danny Woodheadre vagy Austin Ekelerre.
Bár az idén 24 éves Hines nincs azon a szinten, mint az említett játékosok, nem lepődnék meg, ha hasznos játszótársa lenne a veterán irányítónak. A harmadéves RB a backfieldről és a slotból indulva is célpont lehet, utóbbihoz Parris Campbellel kell versenyeznie. A Colts támadóegységétől mindenképpen előrelépést várok idén, aminek a legnagyobb nyertese Hines lehet.
Kemoko Turay, Edge
Az idén harmadik szezonját töltő Turay már tavaly is robbanthatott volna, de ekkor az ötödik héten bokasérülés miatt véget ért a szezonja. A sackek száma ezt nem mutatja meg (1,5 sacket regisztrált tavaly), de a négy meccsen, amelyeken pályára lépett, pass rush terén kiemelkedően produktív volt, a legutolsó meccsén a Chiefs ellen például fél sackje mellett kétszer ütötte meg az irányítót és ötször siettette – végül a sack során sérült meg.
Turay rendelkezik olyan képességekkel, amiket nem lehet tanítani – amellett, hogy magas, hosszú karú, még gyors, robbanékony és ruganyos is – ha a technikáján sikerül javítani, akár Pro Bowl szintű edge rusher is lehet belőle. Márpedig ez a célja, nem véletlenül dolgozik Robert Mathisszel az idei offseasonben. És akkor említsük meg, hogy DeForest Buckner érkezésével kisebb figyelem hárul majd rá. Csak a sérüléseket kell elkerülnie.
Jacksonville Jaguars
Josh Oliver, TE
A tavalyi draft 3. körében választotta Olivert a Jaguars, amit akkor ígéretes húzásnak tartottam, mert jó felépítésű, gyors játékosról van szó, akinek a kezei sem rosszak, és bár kissé nyers a poszton, az útvonalakat meglepően jól futja. Ez sajnos a tight end első szezonjából nem derült ki, mert már az edzőtábor során összeszedett egy combhajlító sérülést, ezt követően négy meccsen lépett pályára, majd hátsérüléssel IR-re került, összesen 3 elkapást produkált 15 yardért.
Így értelemszerűen újoncként nem tudta megmutatni, mire képes, de most itt a remek alkalom: Jay Gruden támadórendszerében gyakori a több tight endes felállás, ami kedvez Oliver számára, és akár idővel első számú tight enddé is előreléphet, tekintve, hogy Tyler Eifert igen gyakran sérült.
Ronnie Harrison, S
A Jaguars secondaryjéből kulcsjátékosok távoztak az utóbbi időben, legutóbb éppen AJ Bouye a nagyobb nevek közül. Ami azt jelenti, hogy az egységnek egy új vezérre van szüksége, én pedig azt gondolom, hogy erre a szerepre a harmadéves Harrison a leginkább alkalmas.
A harmadik körben draftolt, egykori Alabama-safety fokozatosan nagyobb szerepet kapott, tavaly már 833 snapen lépett pályára, és többször megvillantotta playmaker potenciálját. Nagyot üt, tehetsége coverage-ben, és a képessége arra, hogy labdát szerezzen mind azt jelentheti, hogy a Jaguars egyik legértékesebb védőjévé válhat, de ehhez a futás elleni védekezésén kell javítania.
[/ppp_patron_only]
Bejelentkezés
Legutóbbi hozzászólások