Charles Haley – Az ötszörös bajnok, aki két dinasztiával is a csúcsra ért

A védők Antonio Brownja. Az őrült zseni, a kedves seggfej, aki két meghatározó, egymást gyűlölő dinasztiának is a tagja volt, és csak Tom Brady szerzett nála több bajnoki címet. Bemutatjuk Charley Haley-t, akit a 49ers vezetői bagóért bomlasztani küldtek az ősi riválishoz, hogy aztán három bajnoki címtől fossza meg őket.

Charles Haley 1964-ben született és gyermekkorát Virginiában töltötte. Két testvére volt, de nem igazán jött ki velük: sokszor úgy érezte, a többiek kihagyják mindenből, nélküle mennek játszani vagy utolsónak választják a csapatba. A kiközösítés miatt sokáig úgy érezte, nem jó semmiben, de amikor rátalált a futballra, minden megváltozott.

Végre egy olyan tevékenység, melynek során levezetheti azt a mérhetetlen mennyiségű haragot, ami összegyűlt benne az évek során. Nem játszott szépen vagy finoman. Nem érdekelte, hogy ki van vele szemben, akár a testvére is lehetett volna, minden áron össze akarta őt törni – pont úgy, ahogyan őt törték össze lelkileg.

A Naruna középiskolába járt, tight endként és linebackerként játszott három éven át. Helyi szinten elismert volt, de nem nagyon keltette fel az egyetemek figyelmét, csak a helyi intézményeket érdekelte. Így került végül a James Madison egyetemre, nem messze otthonától.

Bill Walsh is őt akarta

Mint kiderült, óriási fogás volt. Nem csak magas és erős volt, de gyors is – bárkit utolért és sosem finomkodott. Minden egyes playt komolyan vett az edzéseken, a mérkőzéseken pedig még komolyabban. Keményen vadászott mindenkire és igazi rémálmává vált minden támadónak, aki ellene lépett pályára.

Defensive linemanként és linebackerként kezdte első évben, majd utána a fal belső részébe került. Nem lehetett megállítani. 140+ tackle-t és néhány sacket bezsebelt minden évben, majd az utolsó évének egy részét a fal külső részében kezdte. Ez volt aztán az a hely, ami mindent más fénybe helyezett. Összesen 506 tackle-t szerzett, ami rekord az egyetemén, és 17 sacket is hozott a konyhára.

Kiemelkedett az egyetemi mezőnyből, olyannyira, hogy felkeltette egy bizonyos Bill Walsh figyelmét is, aki akkoriban a San Francisco edzője volt. A legendás mester beleszeretett Haley játékába: kellett neki egy ilyen képességű és mentalitású játékos, és óriási szerencséjére egy banális félreértékelés után sikerül az 1986-os draft negyedik körében behúznia.

[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]

Haley csúszásának az volt az oka, hogy hivatalosan mindössze 4,8 másodperc alatt futotta a 40 yardot, ami egy jobb defensive tackle idejének felel meg. Tipikus példája az ehhez hasonló mérőszámok túlértékelésének – a pályán nem látszott lassúnak, a 49ers egyik scoutja pedig 4,55-ös időt mért nála, és mint ahogy a pályán kiderült, ez állt közelebb a valósághoz.

Olyan jó volt, hogy a támadóknak is tanácsokat adott

A csúszás ellenére, vagy még inkább amiatt elképesztően keményen edzett és dolgozott, be akarta bizonyítani, hogy itt a helye, és az edzői nem bánják meg, hogy őt választották. Csapattársai is elképedtek Haley munkamorálján. Addig futotta a pályán a köröket, amíg össze nem rogyott, addig nézte a meccsekről készült videókat, amíg nem látott tisztán mindent. Elképesztő esze volt a játékhoz, nem csak tehetsége.

Már újoncként remekelt a pályán, pedig csak egy meccsen kezdett: 12 sacket szerzett és négy fumble-t harcolt ki. Ezek után már az ellenfelek is nagyon ráálltak arra, hogy Haley véletlenül se kerülhessen irányítóik közelébe. Rettegtek tőle, hiszen gyors volt, kemény és okos, aki bárkit a földbe döngölt. A taktika azonban csak egy szezonon keresztül vált be, 1988 és 1990 között 38 sacket, hét fumble-t és egy safetyt jegyzett – nem lehetett megállítani.

Annyira értette a játékot, hogy még a támadókat is okította. Egy napon odament a csapat támadókoordinátorához, Mike Holmgrenhez és arra kérte, hogy tanítsa meg a támadók játékaira is. Ezek után volt, hogy odament hozzá és megmondta az OC-nak, ha egy játék nem tetszett neki, nem lesz jó élesben (még ha nem is mindig fogadták meg a tanácsát).

Máskor, legyen szó akár edzésekről vagy mérkőzésekről, egyszerűen odahívta magához azokat az embereket, akik elrontottak egy playt és addig magyarázta nekik, hogy hogyan kell helyesen végrehajtani a feladatukat, amíg meg nem értették. Lehetett az illető a mellette álló falember vagy egy elkapó, nem számított, mert Haley pontosan tudta, hogy melyik játéknál kinek, hol, mit és hogyan kellene csinálnia.

Hozzásegítette a San Franciscót az 1988-as Super Bowl győzelméhez a Cincinnati Bengals ellen, valamint az egy évvel későbbi, Denver Broncos elleni elsöprő, 55-10-es sikerhez is. Mindent elért, amit egy játékos elérhetett, ám ahogy telt-múlt az idő, a dolgok kezdtek megváltozni.

Hősből ellenség

Haley-nek rendszeres hangulatingadozásai lettek: volt, amikor kedves és törődő ember volt mindenkivel, és volt, hogy annyira ideges lett, hogy válogatás nélkül ordibált a társaival, teljesen kikelt magából. Elkezdte cukkolni a csapattársait, amit még ugyan tűrt egy darabig a vezetőség, de amikor már az edzőinek, sőt Jerry Rice-nak is nekiment, akkor végleg elfogyott a türelem.

“Haley-t nem érdekelte, ki vagy. Lehettél egy újonc vagy Joe Montana, akkor is beléd kötött. Viszont volt egy ember, akivel nem lehetett szórakozni, mégpedig Jerry Rice. Még Charles sem mert belé kötni, ám egyszer elpattant nála valami és megtalálta Jerryt. Két héttel később eltűnt. Ő, a legjobb védőnk el lett cserélve a legnagyobb riválisunkhoz, a Dallas Cowboyshoz. Haley három gyűrűtől fosztott meg, csak mert valaki olyanba kötött bele, akibe nem kellett volna”

– emlékezett vissza az esetre Dexter Carter, Haley korábbi csapattársa. A Cowboys egy második és egy harmadik körös picket adott a kiváló védőért 1992-ben és nem bánta meg (a középszerű védelem egy csapásra a legjobb lett az érkezése után).

Ebben az időszakban a Cowboys és a 49ers volt az a csapat, amelyiket le kellett győzni a bajnoki címhez. Haley megszerzéséig a rendre a 49ers nyerte a két csapat párharcait, de a védő mindent megváltoztatott.

Első cowboysos szezonját rögtön azzal kezdte, hogy bement minden egyes csapatmegbeszélésre, és részletesen felvázolta a 49ers védelmének technikáját. Emellett folytatta a piszkálódást, de a Cowboys esetében ennek pozitív hatásai voltak a csapatra: társai szerint jobbá tette őket, mindenkiből kihozta a maximumot.

“Sok srác volt a csapatban, aki tudott játszani, de csak Charles volt az, aki ki is merte mondani, amire gondol. Még az edzőktől sem hátrált meg. Mindenkit ismert töviről hegyire, akárkit neveztél meg akár a támadók közül is. Okos volt. Néha őrülten játszott, de okosabb volt, mint bárki gondolná”

– mesélte Darren Woodson, korábbi csapattársa.

Haley öt évet töltött a klubnál és sokak szerint ő volt a hiányzó láncszem a csapatnál, aki a Super Bowl győzelemhez kell. És tekintve, hogy a megszerzése után három bajnoki címet szerzett a Dallas, van igazság ebben az elképzelésben.

A betonfal

Rögtön első dallasi szezonjában bajnok lett, és a konferencia döntőjében természetesen pont a 49erst verte ki a Cowboys. A következő évet ennek megfelelően favoritként várta a csapat, azonban a Cowboys nem tudott megegyezni a sztárfutó Emmitt Smith-szel, nélküle pedig 0-2-vel kezdett a gárda.

Haley-t annyira kiakasztotta a Cowboys töketlenkedése Smith-szel, hogy a második vereség után mérgében lefejelt egy betonfalat. Szerencsére volt rajta sisak, de ez volt a végső lökés Jerry Jonesnak, hogy adja be a derekát – a futó visszatért, a Cowboys ismét leverte a 49erst az NFC döntőjében, majd behúzta sorozatban a második bajnoki címet, ráadásul az első olyan csapatként, ami 0-2-vel kezdett.

1994-ben azonban fordult a kocka. Egykori csapata nyomta le a Cowboyst a Super Bowl kapuja előtt. Haley-t annyira megviselte a vereség, és ahogy egykori csapata elbánt vele a mérkőzésen, hogy bejelentette visszavonulását a profi futballtól. Jerry Jones azonban más véleményen volt, egy új szerződéssel meggyőzte a maradásról. Mint kiderült, megérte visszatérnie, bár ennek ára volt. Ő 10,5 sack-kel zárta az évet mindössze 13 meccsen, a csapat pedig ismét bajnoki címet nyert.

De Haley teste nem bírta a terhelést, a hátával egyre több volt a gond, az alapszakaszban pedig csak 13 meccs jutott neki (igaz, azokon 10,5 sacket szerzett). Műteni kellett, de megígérte csapatának, hogy ha bejut a Super Bowlba, akkor ott lesz velük a pályán. A csapat megtette a magáét, Haley pedig állta a szavát, vele a pályán sikerült megnyerni a 30. döntőt a Pittsburgh Steelers ellen.

A következő évben a Dallas limitálta Haley részvételét a mérkőzéseken, csak 30 playt engedtek neki hátproblémái miatt, de ez mit sem ért, ugyanis 5 meccs után megsérült. Ezek után bejelentette visszavonulását, nem akart többet kockáztatni – részben a sérülések miatt, részben pedig családja miatt. Ekkor derült ugyanis ki, hogy egyik gyermeke, Brianna leukémiás (a kislány sikeresen legyűrte a betegséget).

Mindennek ára van

Ugyan az 1998-as szezont kiülte, de ez a visszavonulás sem tartott sokáig. 1999 januárjában visszatért, ám ezúttal a 49ershez. Minden meccsen játszott, de csak három sacket jegyzett, eljárt felette az idő. Ez a kis visszatérés azonban elég volt ahhoz, hogy átlépje a 100 sackes határt – végül öt bajnoki címmel és 100,5 sackkel fejezte be végleg a profi pályafutását, ma pedig már a Hall of Fame tagja. Azonban mindennek komoly ára volt.

Nem sokkal a visszavonulása után kiderült, mi okozta a hangulatingadozásait és a lelki problémáit – bipoláris. Évekig szenvedett, csak mert nem akart tudomást venni a betegségéről és a viselkedési problémáit okozó bajról. Valószínűleg a focival járó fejre ment ütések miatt rosszabbodott évről évre a helyzet.

“Amikor a ligába kerültem, volt a lelkemben egy 16 éves gyerek, aki segítségért kiáltott. De én féltem segítséget kérni, ezért csak a visszavonulásom után kezdtem vele foglalkozni. Bipoláris vagyok. Mindig tudtam, hogy van valami gond, mások is mondták, de azt hittem, hogy ők csak le akarnak húzni. Ahelyett, hogy szembe néztem volna a problémával, elfutottam előle. Sokakat eltaszítottam, Bill Walsh azonban végig hitt bennem. Két nappal a halála előtt felhívott, és megkérdezte, miben tud nekem segíteni. Sosem értettem, miért volt ilyen jó hozzám, de egy valamire megtanított. Hogy mindig ott kell lennem a fiataloknak, hogy segíthessem őket.

– mesélte Haley pár nappal betegsége kiderülése után, aki ma már tiszta és követi orvosai utasításait, hogy teljes életet élhessen.

[/ppp_patron_only]