A nagy másodéves szemle – támadók

Minden évben rengeteget foglalkozunk az újoncokkal és közelről figyeljük a tehetségeket, kikből lehetnek a jövő nagy sztárjai. A második évükre azonban már kisebb felhajtást kapnak, hiszen jönnek újabb fiatalok, akik átveszik a helyüket. Sokan azonban nem tudnak első évükben kiteljesedni és csak később robbantanak, így érdemes tovább követni a teljesítményüket. Most tehát azt nézzük meg jó alaposan, hogyan játszanak a másodéves támadók – a védőkkel pedig legközelebb foglalkozunk majd. 

Irányítók

1. Kyler Murray (Oklahoma) 1/1 – Arizona Cardinals

Nem minden évben magától értetődő, de a 2019-es drafton a legkorábban kiválasztott irányító egyértelműen a legjobb. Kyler teljesen egészségesen az egyik legnagyobb fegyver a ligában. A futásaival bár másként, de talán még veszélyesebb is, mint a tavaly MVP címig jutó Lamar Jackson. Szokás kicsit lebecsülni mint zseb irányító, de még így is a legtöbb yarddal rendelkezik a classból. A TD/INT aránya nem a legjobb (44/22), de nem is szabad az ő játékát a futásai nélkül értékelni. 14-gyel az elmúlt 2 év legtöbb futott TD-je fűződik a nevéhez a posztján. Egyértelműen van még hová fejlődjön a játéka, a középtávoli labdái nem a legpontosabbak, a döntéshozatala is csiszolható még, de kijelenthető, hogy nem volt hiba a Cardinals vezetésétől őt húzni az első picken és úgy néz ki franchise irányító is válhat belőle, ami (spoiler) nem biztos, hogy bárki másról elmondható a classból.

2. Daniel Jones (Duke) 1/6 – New York Giants

A 2019-es évjárat második legjobbja a posztján második kiválasztott játékos. Ez sem túl gyakori, de kétséget kizáróan Daniel Jones az egyetlen QB, akiben benne lehet még, hogy a csapat hosszútávon vele képzelje el a jövőt. Szinte minden aspektusában a játéknak fejlődött második idényére, ami mindig jó jel a jövőre nézve. Ami viszont aggasztó, az a fumble problémája. Két év alatt 25-ször vesztette el így a labdát, ami talán mondani sem kell magasan a legtöbb a ligában minden posztot figyelembe véve. Ehhez hozzájön még a 21 interceptionje, így pedig sokkal több labdavesztése van, mint total TD-je (35-46). A Jones projekt egyáltalán nem reménytelen, de elvárható további fejlődés, hogy valóban kijelenthető legyen, franchise QB-t találtak a New Yorkban.

[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]

3. Gardner Minshew (Washington State) 6/178 – Jacksonville Jaguars

A harmadik helyért elég szoros küzdelem volt, bár talán nem olyan minőségben, mint azt vártuk. Az 1. és 2. helyezés között is jól látható volt a különbség, de egy hellyel lejjebb valóságos szakadék húzódik. A Lock vs Minshew csatát azonban – talán kisebb, talán nagyobb meglepetésre – én Minshew-nak adom.

Magasan Gardnernek a legjobb TD/INT aránya a classból 3.1-gyel. A második Murray aránya is csupán 1.9. Továbbá maga a játékstílusa miatt a játékában való hullámhegyek szerintem magasabbra csapnak, mint Lock esetében. Tavaly berobbant a ligába Minshew, de a mágia talán csak egy évig tartott ki igazán. Azt azonban nem lehet elvenni tőle, hogy a 2019-es szezon talán legérdekesebb története volt az övé. Ugyan idén egy időre elvesztette a kezdő posztot, de biztos csereirányító szerepkörben nagyon valószínű, hogy hosszú évekig lehet keresnivalója a ligában. Divatos Ryan Fitzpatrickhoz hasonlítani kicsit, ami szerintem nagyon jó párhuzam. Mind egyéniségben hasonlít a veterán irányítóra, mind a lehetőségeiben. Összességében pedig ha egy 6. körös (Fitzpatrick 7. körös volt) irányító akár 10+ évig is a ligában lehet, az nem olyan rossz. Biztos vagyok benne, hogy lesznek majd még kezdő meccsei az NFL-ben, azonban mint franchise QB talán már nem fognak számolni vele. De mint “bridge QB” lesz még állása, aztán ki tudja, lehet, hogy valamikor majd ismét előtör a Minshew Mánia.

4. Drew Lock (Missouri) 2/42 – Denver Broncos

Ugyan a legkevesebb kezdő meccse neki van a sorból, egyértelműen nála látom a legkisebb esélyét, hogy hosszútávon kezdő maradhat. A csereirányítói pályaív az ő esetében sem lehetetlen, de nem látszik, hogy ha megkapja majd még 1-2 alkalommal a lehetőséget, élni tudna vele. A következő Blaine Gabbert lehet belőle, aki sok helyre elmegy 2. számúnak de mikor beáll, nem fogja veszélyeztetni az elsőszámú játékos posztját. Az egyetlen előnye a többiekkel szemben, hogy talán neki a legjobb a zseb managementje (Murray scrambling képességét nem számolva). Míg a többiek “általános rookie-hoz méltóan” vonzzák a sackeket, addig Lock elsősorban mozgással el tudja ezt kerülni. 1.1 a sack/meccs aránya, senki más nincs 2.4 alatt. Mást azonban nehéz kiemelni a játékában. A nyomást borzasztóan kezeli – a legrosszabbul a sorból – továbbá a legjobb meccsei sem olyan kiemelkedők, mint a társainak. Nem pontos, sem közelre, sem távolra. Jelenleg kezdő a Broncosban, de úgy vélem nagy hibát követne el a denveri csapat, ha ez jövőre is így maradna. Egy 2. körös választottról egyébként is könnyebb szívvel mondanak le.

Honorable mentions:

Dwayne Haskins (Ohio St.) 1/15
Devlin Hodges (Samford) (UDFA)
Ryan Finley (NC St.) 4/104

A sorban egyértelműen Dwayne Haskins esete a legérdekesebb. Ő volt a 3. kiválasztott irányító tavaly, mégis 13 kezdő meccs után valamiért nemhogy lecserélték, de egyenesen 3. számúnak fokozták vissza. Az ő karrierje szinte biztosan befejeződött a Washingtonnál, azonban sötét lóként még lehet esélye egy új helyen újrakezdeni. Amit eddig láttunk tőle, az a tipikus “langyos víz”. Jól látszódik, hogy mi a különbség egy magas minőségű game manager irányító (Alex Smith) és egy gyenge között. Mivel első körös játékos volt (azon belül is relatíve magasan választott) lesz még lehetősége a ligában, de ezt nem az eddigi produkciója miatt fogja megkapni, sokkal inkább a liga kissé belterjes habitusa miatt. Rajta kívül a megemlíthetők listájára is csak olyan játékosok fértek fel, akik egy jobb class esetében szóba sem kerülhettek volna. Hodges tavaly Big Ben sérülése miatt kapott pár meccset, de mindannyiunk legnagyobb örömére nem kellett sokáig nézni. Az utolsó említésre méltó játékos Finley olyan jól ugrott be tavaly Dalton, idén pedig Burrow után, hogy jelenleg inkább a már 4. éve a ligában lévő Brandon Allen játszik a Bengalsban. Elég sovány…

Összegzés:

Összességében nagyon gyenge a 2019-es irányító class. Másfél franchise potenciállal rendelkező játékos majdnem két év alatt rendkívül szerény termés. Ha a Minshew Mánia nem történt volna meg, akkor hosszú évekre kellene visszanyúlni hasonlóan gyenge QB classt keresve (2015 Winston-Mariota). Kyler Murray (és Daniel Jones) legalább megmenti a sort, bár az előbb említett 2015-ös duó sem nézett ki rosszul két év után.

Elkapók

1. D.K. Metcalf (Ole Miss) 2/64 – Seattle Seahawks

A lista első helye viszonylag egyértelmű volt. DK berúgta a liga ajtaját második szezonjára. Jelenleg top5-ös elkapott yardokban és TD-kben is. A classból egyedül neki van meg már most a karrier 2000 elkapott yard, bár ehhez jó eséllyel csatlakozhat még McLaurin és AJ Brown is. Az a fajta fizikalitás, amit ő a pályán nyújt, nagyjából Calvin Johnson óta nem volt látható. Noha a kezei nem annyira megbízhatónak mint Megatronnak, nem lehet egyszerűen levédekezni azt a sebesség/felépítés kombinációt, amit ő tud nyújtani. Nagyon erősen rácáfol az őt draft előtt kritizáló szakértőkre és már lassan ott tartunk, hogy valid őt a liga 5 legjobb elkapója közé sorolni. Mindezt annak ellenére merem leírni, hogy a drop problémáit lehet, hogy sose fogja kinőni – két év alatt 17 van már neki.

2. Terry McLaurin (Ohio St.) 3/76 – Washington Football Team

Személyes kedvencem Scary Terry a második helyre futott be. Mindez annak fényében óriási teljesítmény tőle, ha megvizsgáljuk, hogy milyen irányítók dobálnak neki és milyenek a vetélytársainak. Metcalf mellett a másik elkapó, aki 70 yard/game feletti átlaggal bír. Jó úton halad, hogy neki is meglegyen idén az 1000 elkapott yard, de a 2 év alatt total 2000 is vélhetően össze fog jönni. December elejéig vezette a ligát contact utáni elkapott yardokban és kis túlzással az egyetlen playmaker Washingtonban. Olyan segítői biztosan nincsenek mint DK-nek vagy AJ-nek, így sokkal nagyobb figyelem mellett tud ilyen kiemelkedő játékot nyújtani. Sebessége ugyancsak félelmetes mint Metcalfnak (2 ezreddel volt csak lassabb a combine-on), de a kezei sokkal megbízhatóbbak. Az ő 3. körre való csúszása utólag nézve a draft egyik legnagyobb meglepetése.

3. A.J. Brown (Ole Miss) 2/51 – Tennessee Titans

Az igazán elit trió harmadik helyére futott be Brown. Ez a hármas végső soron kéz a kézben jár. Mindhárman hasonlóan domináns két szezonon vannak túl és hamar váltak csapatuk első számú elkapóivá. AJ volt tavaly az egyetlen a classból, aki 1000 elkapott yardig jutott, 16 TD-vel pedig holtversenyben (Metcalffal) vezetik az évjárat elkapóinak listáját. Ez már csak azért is érdekes, mert mindketten az Ole Miss egyetemről jöttek. Nem túlzás talán azt állítani, hogy a trió mindhárom tagja ott van a liga 10 legjobb elkapójának listáján és a jövő csak még fényesebb mindenki esetében. Bár nyilván evidens, de mégis érdekes azonban, hogy egyikük sem volt első körös.

4. Deebo Samuel (South Carolina) 2/36 – San Francisco 49ers

Az első három játékos nagyon közel helyezkedik el egymáshoz és Samuel bár remek játékos, azért valamennyivel mögöttük van. Továbbá ő az első a listán, aki nem a tipikus X elkapót testesíti meg. Shanahan rendszerében a feladat minél gyorsabban a playmakerek kezébe juttatni a labdát és Samuelnél maximum Kittle rendelkezik jobb képességekkel ehhez, ha egyáltalán. Deebo bár legtöbbszőr a pálya szélén áll fel, sokszor használják slotból vagy akár a backfieldről indulva. Kezében a labdával mindenkinél félelmetesebb. Idén több sérülés is hátráltatja (ahogy az egész 49erst), de tavaly neki volt a classból a legtöbb lerázott szerelési kísérlete és a legtöbb yardja elkapások után. Ha idén is egészséges tudott volna lenni, talán nagy négyesről beszélnénk, de így ha nem is sokkal, de mindenképp le van kicsit maradva.

5. Diontae Johnson (Toledo) 3/66 – Pittsburgh Steelers

Egy újabb telitalálat Pittsburghben. Az 3-4 évvel ezelőtti Steelers WR sor jövőre akár teljesen kicserélődhet, amiben döntő szerepe lehet Johnsonnak. A classból az idei szezonban talán kissé meglepő módon neki van a legtöbb célbavétele és elkapása is. Előbbivel az összes WR-t figyelembe véve is top10-es. Hogy yardokban nem tudja felvenni a versenyt a többiekkel elsősorban a csapat stílusa miatt van, de egy vertikálisabb sémát játszó offense-ben lehet, hogy Johnson is ostromolná az 1000 yardos határt. Bár célbavételei alapján azt hihetnénk, Diontae nem igazi első számú elkapó kaliber. A méretei sincsenek meg ehhez, de a jövőben Claypoollal egy remek duót alkothatnak. Egyetlen negatív dolgot lehet vele kapcsolatban megjegyezni és ezek a dropok. Metclaf is küszködik az elejtett labdákkal de tőle kompenzálásképp sokkal több az extraklasszis megmozdulás is. Érdekesség, hogy idén ők ketten vezetik a ligát dropokban. Johnson 12-nél, DK 9-nél jár.

6. Marquise Brown (Oklahoma) 1/25 – Baltimore Ravens

Az 2019-es draft elsőnek kiválasztott elkapója csak az ötödik helyre ért fel. Persze voltak a közelmúltban olyan classok, ahol rendre bustokat húztak a csapatok az első körben, Brown azért bőven nem az a kategória. Az ő pechje is kissé a csapata játékstílusa. A Ravens sem az a sokat passzoló csapat, így nincs olyan hangsúly a játékán. Továbbá jóformán az egyetlen használható elkapója a csapatának. A sebességével kevesen veszik fel a versenyt, így állandó veszély van a játékában, amit a 12 TD-je jól is jelez, ami a 2. legtöbb a classból, de az alig több, mint kombinált 1000 yardjánál talán kicsit többet reméltek. Érdekes lenne őt egy sokat passzoló, vertikális sémát futtató csapatban is megnézni, de erre lehet, hogy hosszú évekig nem fog sor kerülni.

7. Hunter Renfrow (Clemson) 5/149 – Las Vegas (Oakland) Raiders

A class egyik legnagyobb stealje Renfrow volt az 5. körben. Akárcsak Deebo, ő sem a pálya mélyén szokta kapni a célbevételeit, de mint slot elkapó már most a liga legjobbjai között van. Remekül kap el tömegben is és nagyon megbízható a keze. Idén mindössze 1 dropja van és két év alatt neki a legjobb az elkapási aránya 75%-kal. Carr is megbízik benne, hiszen nála csak Darren Wallernek van több elkapása és yardja is csapaton belül.

Honorable mentions:

Darius Slayton (Auburn) 5/171 (NYG)
Jakobi Meyers (NC St.) UDFA (NE)
Mecole Hardman (Georgia) 2/56 (KC)
Preston Williams (Colorado St.) UDFA (MIA)

A megemlítettek listájára fért fel csak Slayton, de nem sokkal lemaradva a többiektől. Ő az utolsó elkapó a tavalyi osztályból, akinek már biztosan megvan az 1000 elkapott yard két év alatt. Akárcsak Renfrow esetében, őt is csak a csapat TE-je előzi meg yardokban.

Érdekes elkapó Meyers, aki már tavaly is mutatott szép dolgokat, igazán idén érkezett meg a ligába. 500 elkapott yard felett áll már most, ami bőven több mint a tavalyi termése és neki is vélhetően meglesz 2 év alatt majd az 1000. A Patriots egyetlen biztató labdás játékosa jelenleg a két évvel ezelőtti UDFA srác, ami sajnos a csapatról is sokmindent elárul.

Bár a többi elkapó esetén dicséret, hogy legalább itt megemlíthetőek, Hardmannél kicsit felemás az érzésem. 2 év alatt ő is 1000 yard fölé fog jutni és a 10 TD is vélhetően meglesz számára, picit talán többet reméltünk tőle a liga legjobb támadósorában. Egyértelműen nem bust, sőt egy hasznos tagja a csapatának, de talán az az ő nagy szerencsétlensége, hogy túl sok a playmaker a Chiefsben ahhoz, hogy igazán tündökölni tudjon Hill, Kelce árnyékában.

Williams karrierje elképesztően pechesen indul eddig. Akárcsak tavaly, idén is csak 8 meccsen tudott pályára lépni és végül IR-en fejezi be mindkét szezonját. A potenciál az esetében még nem jött ki teljesen és nagyon várjuk mit tud majd felmutatni, ha egyszer végig tudja játszani az egész szezont.

Bustnak kinéző korai választottak:
N’Keal Harry (Arizona St.) 1/32 (NE), J.J. Arcega-Whiteside (Stanford) 2/57 (PHI), Parris Campbell (Ohio St.) 2/59 (IND), Andy Isabella (UMass) 2/62 (ARI),

Összegzés:
Az irányítókkal ellentétben az elkapó class már igazán minőséginek tűnik így lassan két év távlatából. Sokat lehet hallani, hogy a 2020-as elkapó class lehet minden idők egyik legjobbja, de szépen “csöndben” a 2019-es is ott kopogtat az ajtón. Egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy évek múlva hasonló vagy akár jobb számokat is produkáljanak ezek a srácok, mint az ideiek.

Futók

1. Josh Jacobs (Alabama) 1/24 – Las Vegas (Oakland) Raiders

Ismét egy poszt, ahol a class első választottja nyújtja a legjobb teljesítményt. A futók esetén természetesen nagyban függ ez attól is, hogy mennyire futó orientált a csapatuk, egy vagy több futót rotálnak stb. Jacobs azonban úgy néz ki, meghálálja az első körös választását. Neki van a classból a legtöbb yardja, magasan a legjobb a yard/meccs mutatója, a legtöbb TD-t szerezte és 24%-kal ő harcolja ki a második legtöbb elhibázott szerelést futásonként. Természetesen etetve is van Jacobs. Bár a passzjáték nem az erőssége, a játék azon elemében is korrekt teljesítményt nyújt. Egyértelműen minőségi első számú futó.

2. David Montgomery (Iowa St.) 3/73 – Chicago Bears

A második helyre a Bears harmadik körös választottja került, aki az ár/érték arányt figyelembe véve talán jobb is, mint Jacobs. Nagyjából 2 körrel később kiválasztva is hasonló teljesítményt hoz, mint a Vegas játékosa. Ők ketten és a következő futó jutottak már túl a 2000 total (futott és elkapott) yardon eddig a ligában, de csak ők szereztek kombinált 10 TD-nél többet. Bár nem kifejezetten elkapó futó ő sem, némileg többet használják a levegőben. A nem túl színes Bears támadósorba ő is beleszürkül kicsit, de ha mögötte egy olyan irányító és/vagy rendszer lenne, ami elvonja kissé róla a figyelmet, talán még ezeknél a számoknál is jobbat tudna felmutatni.

3. Miles Sanders (Penn St.) 2/53 – Philadelphia Eagles

Nem volt könnyű a 3. helyezett játékos megtalálása. A Sanders mellett szóló erősség egyben a gyengesége is. Sanders a class legjobb(?) elkapásokra is használható futója. Neki van a legtöbb elkapása, legtöbb yardja és már ő is elérte a kombinált 2000 yardos határt. A két év alatt összehozott 13 drop viszont rendkívül sok. Idén már 8-nál jár, ami a 3. legtöbb a ligában minden játékost figyelembe véve. Emellett 5-tel holtversenyben vezeti a class futóit fumble-ökben is. Azt azonban nem lehet elvenni tőle, hogy egy atletikus futó, akiben mindig benne van, hogy kicselezi a védőket és hozza a yardokat kontakt után is.

4. Tony Pollard (Memphis) 4/128 Dallas Cowboys

A 4. helyen talán kissé meglepésre a Cowboys 2. számú futóját hoztam, aki könnyen lehet azonban, hogy jövőre már az első számú lesz. Egyáltalán nem néz ki rosszabbul vele a Dallas futójátéka, mint Elliottal, ellenben tizedannyit keres (ne fizess meg futót ugyebár…). Ha Sandersre azt mondtam, hogy agilis futó, akkor ez Pollardra még jobban igaz. Ő átlagolja a classból a legtöbb elhibázott szerelést futásonként 26%-kal (tehát minden 4. labdaérintése után leráz egy embert). Továbbá magasan neki van a legtöbb kontakt utáni yardja futásonként 4.2-vel (a második Sanders 3.2). És 5 feletti a yard per attempt mutatója, ami szintén csak két játékosról mondható el. Produktivitásban nem veszi még fel a versenyt a fenti hármassal, de amit eddig láttunk belőle, az nagyon biztató.

5. Devin Singletary (Florida Atlantic) 3/74 – Buffalo Bills

Újabb ékes példa arra, hogy ha valaki átlagos szintű kezdő futót keres, azt elég a 2. vagy akár a 3. napon megejteni a drafton. Igazán nem kiemelkedő játékos semmiben Singletary, de egy jól működő támadósor mellé bőven elegendő, amit ő tud nyújtani. Nem egy halálos fegyver a levegőben ő sem, de a szükséges alap feladatokat ő is meg tudja oldani.

6. Damien Harris (Alabama) 3/87 – New England Patriots

Az utolsó játékos a listán szintén kicsit a potenciál miatt kapott itt helyet. Igazából emiatt akár Singletary elé is lehetne rakni. Harris újonc évéből semmit sem láthattunk. El volt temetve a Patriots depth chartján, hogy idénre előkapják és berobbanhasson a ligába. Továbbá idén sem volt végig bevethető, hiszen az év elején még IR listán is volt pár hétig. Azóta viszont a legtöbb yardot szerzi az egész classban és ligaszerte is a 4. helyen áll. Pollard mellett az egyetlen futó, aki 5 yardos átlag felett teljesít.

Honorable mentions:

Darrell Henderson (Memphis) 3/70 – (LA)
Myles Gaskin (Washington 7/234 (MIA)
Alexander Mattison (Boise St.) 3/102 (MIN)
Alec Ingold (Wisconsin) UDFA (LV)

Megemlítendő még Henderson, akinek az egyetlen pech-je, hogy egy dual systemes rendszerben játszik a Ramsnél, így a lehetőségei limitáltak neki is, akárcsak Pollardnak. Míg a legtöbben 15-17 alkalommal érhetnek labdához meccsenként, addig Hendersonnál ez a szám 10 alatt van. Gaskin a class meglepetése, 7. körösként a 3. legtöbb elhibázott szerelést erőszakolja ki meccsenként, de nála is a kevés a minta elsősorban a sérülések miatt. Mattison szituációja hasonló Pollardéhoz, azzal a különbséggel, hogy míg Zeke-nél elmondható, hogy a másodéves futó talán jobban is tudna teljesíteni, Mattison a liga talán legjobbja mögött szerepel, így neki a jövőben sem néz ki sokkal több lehetőség. Az extra ember pedig a Raiders fullbackje. “A fullbackek is emberek” kampány keretein belül szerettem volna megemlíteni a nevét, ugyanakkor ki lehet emelni, hogy már 2 elkapott TD-je is van a ligában, ami pontosan ugyanannyi mint Jacobs, Henderson, Harris, Pollard és Gaskin együttes termése.

Összegzés:

Nagyon szürkének néz ki ez a 19-es futó felhozatal. Találni benne hasznos játékosokat, egyiküket sem tartom top5, de talán még csak top10-es játékosnak sem a posztján. Kezdőket szépen adott, főleg a draft 3. köre, de igazán kiemelkedő játékost nem.

Tight Endek

1. T.J. Hockenson (Iowa) 1/8 – Detroit Lions

Bár nehezen indult a karrierje, a 2020-as szezon nagyon jót tett Hockensonnak. Első évében a 300 elkapott yard óriási csalódás volt tőle, de idénre nagyot fordult vele a világ. Már 600 yard felett van (amivel a 3. a TE-k között az egész ligában) az 1000-es álomhatár idén még talán nem lesz meg, jövőre már reális cél lehet. Az elkapás mellett a blokkolásban is sokat fejlődött az idei évre, ami szintén jó előjel a jövőre nézve. Nagyon ritkán szoktak top 10-ben TE-t draftolni a csapatok és Hockensonnak is tovább kell fejlődnie, hogy megfizesse ezt az árat, az első éves ijedtség után talán jó úton van a karrierje.

2. Noah Fant (Iowa) 1/20 – Denver Broncos

Hockenson mögött elég nagy az űr. Fant helyezése is leginkább annak köszönhető, hogy az 500 yard körüli teljesítményt eddig mindkét szezonjában hozta. A 7.5-ös elkapásonkénti átlaga is közelít ahhoz, amit vártunk tőle. Ellenben az esetében nem figyelhető meg az a fajta fejlődés, mint TJ-nél. Összességében Fant eddigi játéka elég nagy csalódás a beáldozott értéket figyelembe véve. Azt lehetett tudni, hogy nem ő fogja megnyitni a futók előtt majd a folyosót, vagy feltartóztatni a blitzelő védőket, de ezzel együtt is elkeserítő a blokkolási munkája. A 500 yardos éves átlaga pedig messze nem az, amit egy első körös, tisztán elkapó TE-től elvárnánk. Persze, ha esetleg egy kompetensebb irányító kerül majd a csapathoz lehet, hogy az ő számai is feljebb kúsznak.

3. Irv Smith Jr. (Alabama) 2/50 – Minnesota Vikings

Hasonló különbség van egy hellyel hátrébb, mint Hockenson és Fant között. Mindazonáltal Smithből kinézem, hogy a jövőben évekig első számú TE-je lehet a csapatának. Jelenleg Rudolph mögött limitált lehetőséget kap csak és sérülések is hátráltatatták. Ehhez még hozzájön a Gary Kubiak nem túl tight end barát rendszere is. Smithben ott van a potenciál, de eddig kevés jött ki belőle.

4. Dawson Knox (Ole Miss) 3/96 – Buffalo Bills

Knox azért került Smith mögé, mert hasonló teljesítményt produkál, ellenben neki nincs olyan vetélytársa a kezdőért, mint a minnesotai társának. A tavalyi 400 elkapott yardja a második legtöbb volt a classban, és bizakodni lehetett egy erősebb folytatásban, jelenleg úgy néz ki akár a kezdő posztja is meginoghat a holtszezonban, miután még a 150-et sem éri el.

Honorable mentions:

Drew Sample (Washington) 2/52 (CIN)

Kevés játékost találni ebbe a szekcióba, így végül csak a Bengals elsősorban blokkoló TE-jét hoztam. Alapvetően 2. körös létére többet várhattunk volna tőle, de a karrier 300 yard elég csalódást keltő. Az ár/érték arányt nézve akár a bust kategóriába is kerülhetett volna.

Összegzés:

Ahogy általában lenni szokott, nem túl erős a 2019-es TE class sem. Hockensonban pislákol a fény, hogy top játékossá nője ki magát, a többiekben azonban maximum a kezdő potenciál van meg. Évek múlva visszanézve erre ez osztályra meg lennék lepve, ha 2-nél több kiemelkedő játékost találnánk. A potenciál ott van a Lions játékosa mellett még Fant és Smith esetén is, de ha tippelni kéne, inkább utóbbiból nézem ki, hogy átlag feletti játékossá nője ki magát. Főleg, mert Irv esetében a blokkolási feladatoknál sem kell egyből a fejünkhöz kapni

Tackle

1. Jonah Williams (Alabama) 1/11 – Cincinnati Bengals

Williams sérülés miatt a teljes 2019-es évet kihagyta, így gyakorlatilag idén volt rookie. Ha ezt az aspektust és azt is számításba veszem, hogy ő az egyedüli LT a classból egyelőre, akkor mindenképpen indokolt a helye a lista tetején. A Bengals jelenlegi draft pozícióját elnézve azonban nem biztos, hogy 2021-re is marad ez a felállás (helló, Penei Sewell). Mindazonáltal a legjobb pressure/snap aránya neki van a classból, 32 játékonként enged csak nyomást és a kevés vállalható teljesítményt hozó játékos egyike a Bengals falából. Hiába volt azonban majdnem top10-es pick, könnyen lehet, hogy számára RT-ként vagy akár guardként fog folytatódni az NFL. Előbbiben van is némi egyetemi tapasztalata.

2. Tytus Howard (Alabama St.)1/22 – Houston Texans

A draftolása után sokat kritizált Tytus két év elteltével egyáltalán nem mutat olyan rosszul, mint sokan gondolták. Két év alatt mindössze 4 sacket engedett, ami messze a legjobb teljesítmény a másik két RT-vel összehasonlítva. Minden 300. snapjénél engedi csak földre vinni az irányítóját, a másik két játékosnál ez a szám 100 körül mozog. Komoly szerepe van abban, hogy Deshaun Watson körül a fal már elérte az átlagos szintet. Tunsillal kiegészülve hosszú évekig adhatnak egy biztos alapot a liga egyik legjobb irányítójának megvédésében. Esetében látom az esélyt, hogy még tovább fejlődve ha nem is az elit szintet, de egy stabil átlag felettit akár el is érhet a jövőben.

3. Kaleb McGary (Washington) 1/31 – Atlanta Falcons

Furcsa kettősség mutatkozik meg McGary passzblokkolási statisztikáiban. Átlagosan 23 snapenként enged nyomást az irányítójára, ami hasonló szám, mint amit Howard is fel tud mutatni, de míg Tytus mindössze 4 sacket engedett ezekből, ez a szám McGary esetén 17. Több mint 200 snappel gyakrabban sackelik mögötte az irányítót. Alapvetően tehát nem egy elveszett jobb tackle Kaleb sem, amiben fejlődnie kell, hogy ha meg is verik, ne adjon olyan jó lehetőséget az ellenfeleinek. A futásblokkolása Howardnál már kissé hangsúlyosabb, de még mindig nem a kiemelkedő szint. Nála a stabil kezdő szint, ami a jövőben is elvárható.

4. Jawaan Taylor (Florida) 2/35 – Jacksonville Jaguars

A soron következő játékos a harmadik RT Howard és McGary után. A fő különbség, hogy míg a korábbi kettős azért elsősorban passzblokkolásban, addig Taylor a futásblokkolásban emelhető ki. Jól tudja nyitni az utat az újonc James Robinson előtt és az ő munkájának is köszönhető, hogy az UDFA rookie ilyen elképesztő szezont fut. A másik aspektusban azonban van vele probléma. A classból ő engedi a legtöbb siettetést, minden 17. játékban és 100 alatt van a sack / snap mutatója is. A Jaguars legnagyobb gondja nem a RT poszton van ezekkel együtt, de a passzblokkolásban mindenképpen javulnia kell, ha szeretne második szerződést majd a csapatától az újonc kontraktusa lejártakor.

Honorable mentions:

Andre Dillard (Washington State) 1/22 (PHI)
Trey Pipkins (Sioux Falls)3/91 (LAC)
Chuma Edoga (USC) 3/92 (NYJ)
Dennis Daley (South Carolina) 6/212 (CAR)
Brandon Knight (Indiana) UDFA (DAL)
Justin Skule (Vanderbilt) 6/183 (SF)

A futottak még kategóriában elsőként nézzük Dillard esetét. Első körben húzta őt az Eagles Jason Peters utódjaként, de 2019-ben még csak csere volt a future HoF játékos mögött, ráadásul amikor játszott, nem igazán volt meggyőző. Idén már kezdőnek számítottak volna rá, de még a szezon előtt elszakadt a bicepsze és kihagyta az egész évet. Jelenleg tehát két év elteltével nincs még 300 kezdő snapje LT-ként, így sokat nem is lehet róla elmondani. 2021-ben újra megkaphatja a lehetőséget, de egyelőre nem túl bíztató amit láttunk belőle, így feltehetőleg küzdenie kell majd a kezdőért Mailatával.

A többi játékost nagyjából egy kalap alá venném. Mind csere szintűek, ennek megfelelően  elsősorban sérülések miatt kerültek pályára. Jövőbeli kezdő potenciállal igazán egyik játékos sem bír, de ha meg tudnak ragadni a ligában, mint stabil csere tackle-ök, már elégedett lehet velük a csapatuk. A legtöbbet talán a 49ers játékosában, Skule-ban látni, aki 2019-ben játszott LT poszton Staley sérülése miatt és a többiekkel ellentétben kezdő szintű teljesítményhez közelien játszott.

Összegzés:

Az elkapókon kívül igazából minden poszton kicsit húztuk a szánkat, de átnézve a soron elmondható, hogy ez a leggyengébb egység a támadó oldalon. A korábbi esetekben találtunk legalább ígéretes játékosokat, akik akár pár év múlva a posztjuk legjobbjai között is lehetnek, itt nem látom, hogy bárki az átlagostól kicsivel jobb szint fölé tudna jutni. Továbbá ha valóban Sewell érkezik majd a Bengalshoz a 2021-es classból, akkor Andre Dillardban marad a remény, hogy adjon a class legalább 1 future LT-t. A 3, Williamsszel felduzzasztva esetleg 4 RT mindegyik tagja kezdő szintnek néz ki (Taylor azért kell fejlődjön passzblokkolásban), de elit szint körül teljesítményt egyiküknél sem látni. Összességében így ez egy nagyon gyenge évjáratnak néz ki.

Belső támadófalemberek

1. Elgton Jenkins (Mississippi St.) 2/44 – Green Bay Packers

Nehezen dőlt el, kit is teszek az első helyre, de végül a Packers játékosa mellett döntöttem. Jenkins nem egész két év alatt elérte, hogy már mind az 5 támadófalember poszton volt legalább 1 snapje a profik között. Ráadásul az LT posztot leszámítva mindenhol legalább olyan jól, vagy még jobban is játszott, mint az ott korábban kezdő játékos. Alapvetően LG-ként szerepelt a legtöbbet, de RT-ben és centerben is volt már kezdő meccse. Elsősorban a passzblokkolása kiemelkedő, de főleg a tavalyi szezonban a csapata egyik legjobb futásblokkolója is volt. Jelenleg Bakhtiari mögött a második legjobb védelmezője Aaron Rodgersnek.

2. Erik McCoy (Texas A&M) 2/48 – New Orleans Saints

McCoy két éve a Saints kezdő centere és a csapat elit tackle duója mellé szépen lassan felzárkózik, mint legstabilabb játékos. A classból ő enged a legritkábban nyomást, 71 snappenként, bár centerként némiképp jobb helyzetből is indul, mint a guardok. Tavalyi remek éve után idén sem játszik rosszul, mégha egy kis visszaesés azért meg is figyelhető a játékában. Első naptól betették a kezdőbe, és azóta is igazolja a csapata döntését, mert egy meccset sem hagyott ki.

3. Chris Lindstrom (Boston College) 1/14 – Atlanta Falcons

Lindstrom akár feljebb is lehetett volna a listán, de a 2019-es szezon első meccsén lábtörést szenvedett, ami miatt csak év végén tudott pár meccsre visszatérni. Azóta azonban nem lehet panasz a játékára. Az idei évben csupán 11 siettetést engedett, ami a legjobb a társai közül, bár ebből 3 is sack lett, ami hasonló problémát vet fel mint a csapattársánál, McGarynél. Mindkettejüket kevésszer verik meg, de azokból gyakran lesz sack (ez részben irányító hiba is). A még így is jónak mondható passzblokkolása mellett a class egyik legjobb run blockere is. Tavaly a Falcons az első körben két támadófalembert is draftolt és újjá akarták építeni a falat Matt Ryan előtt. Bő másfél év távlatából azt lehet elmondani, hogy a döntés jónak bizonyult és a két fiatal játékos is szerepet játszik abban, hogy a Falcons offense továbbra is remekül dolgozik.

4. David Edwards (Wisconsin) 5/169 – Los Angeles Rams

A lista első stealje. A többi játékos első, második körös és ezeknek megfelelően játszanak jól. Ellenben az 5. körben draftolt Edwards a várakozásokon felül teljesít. A classból a második legritkábban enged nyomást a jobb és bal oldali guard poszton is szereplő Rams játékos. A tavalyi szezon közepén került be a kezdőbe és azóta járul hozzá a Los Angeles újjáéledő támadójátékának sikerességéhez. Az 5. körben rendszerint örülnek a csapatok, ha stabil csere szintű embereket tudnak a támadófalba draftolni, azonban időnként találni olyan gyöngyszemeket is, mint Edwards.

Honorable mentions:

Nate Davis (Charlotte) 3/82 (TEN)
Dalton Risner (Kansas St.) 2/41 (DEN)
Garrett Bradbury (NC St.) 1/18 (MIN)
Cody Ford (Oklahoma) 2/38 (BUF)
Michael Jordan (Ohio St.) 4/136 (CIN)
Nick Allegretti (Illinois) 7/216 (KC)

Viszonylag bő a futottak még kategóriába sorolandó játékosok listája. A Davis, Risner, Bradbury, Ford négyes az a kategória, akik már rookie évükben is kezdőnek számítottak a csapatukban és azóta is azok.

Nate Davis újonc évében 8 sacket engedett, ami több, mint amennyit a top5-nek hozott játékosok összesen. Idén nagy fejlődésen ment keresztül és egyelőre még nem engedte földre vinni az irányítóját, miközben jó futásblokkolónak számít. Ha tovább tudja folytatni a fejlődését akkor akár a top5-ös listára is ácsingózhat a jövőben. A jó úton mindenesetre elindult.

A Broncos LG-ja sem fért fel a kiemelt listára. Ezt annak köszönheti, hogy bár csak 578 snapenként enged sacket (ami a 3. legjobb a classban), a nyomások róla is elég sűrűn érkeznek. 37 snapenként engedi át a védőjét valamilyen módon, ami csak a 6. legjobb az itt felsorolt nevek közül. Ezek mellett a futásblokkolása sem túl kiemelkedő. Jelenleg a második körös befektetést nem térítette még meg a csapatának, de az esély még ott van, hogy ha lassan is, de elérjen egy átlag feletti kezdő guard szintet.

A lista legnagyobb neve egyértelműen Bradbury. Ami miatt leszorult a kiemeltek listájáról, az a passzblokkolása. Centerként vannak játékosok a ligában, akik szezonokon át nem engednek sacket (Hudson), ehhez képest Bradbury két év alatt már 6-ot is. Ez 300 snapenként jelent az esetében sacket, ami szintén a legrosszabb mutató az egész interior classban. A bust kategóriától az a tény tartja azonban távol, hogy az osztály valószínűleg legjobb futásblokkolója. Ha nem is magasan, de biztosan a legjobbak között van. A játékának ez az eleme pedig felhúzza egy átlag/átlag alatti kezdő szintre.

Cody Ford esete kissé más, mint a többieké. Rookie-ként jobb oldali tackle-ként számítottak rá, de nem volt igazán meggyőző. Idénre bemozgatták guardnak – ahogy a draft előtt is sokan vártuk, és bár kicsit jobban is játszott, az év közepén season ending sérülést szenvedett.

Mindhárom játékos esetében úgy érzem 1-1 évig nincs még veszélyben a kezdő poszt, de javulniuk kell ahhoz, hogy hosszútávon meg tudják tartani majd ezt. A legjobb helyzetben Nate Davis van, aki talán a legmélyebbről indult, de a fejlődés nála indult meg a legmeredekebb ívben.

A 4. körös, jó nevű Michael Jordan kezdő napjai meg vannak számlálva a ligában. Óriási hiba, ha jövőre ő még kezdő LG-ként kezdi meg a szezont. Két év alatt 61 irányító siettetést engedett és nagy szerepe volt abban, hogy Burrow-t idén agyba-főbe verhették az ellenfelek.

Az utolsó játékos pedig a Chiefs beugró LG-je, aki igazán nem szerepel le eddig a profik között. Osemele remekül kezdett idén a poszton, de a kiválásával sem esett vissza nagyon az egység. Ha tud még fejlődni kicsit Allegretti, akkor neki akár kinézhet egy kezdő poszt, mert bár rosszabban játszik, mint a veterán guard, nem akkora a különbség, mint előzetesen gondoltuk volna.

Összegzés:

Valamivel jobb a helyzet a belső támadófal poszt esetében, mint a tackle-öknél volt. Bár ez lehet annak is köszönhető, hogy több játékos kelt el a draft első 2 napján innen. Alapvetően nagy bustot nem húztak a csapatok, bár igazán ligaelit játékos sem érkezett. A kiemelt négyes mindenesetre jó úton halad, hogy hosszú évekig megragadjanak a ligában és a futottak még sorban is találni olyan játékosokat, akiknek nem kellene sokat javulni ugyanehhez. A class belső támadófal felhozatala így összességében egy erős közepes szintet ér el.

[/ppp_patron_only]