Az újoncokat minden évben nagy felhajtás övezi, hiszen mindenki kíváncsi arra, hogy milyen új csillagokkal bővült a liga az adott szezonban. Idén is érkeztek új sztárok, mi pedig az alapszakasz lezárultával összeállítottuk a rookie válogatottunk, vagy ha úgy tetszik, akkor álomcsapatunk.
A támadóknál néhol a bőség zavarával küzdöttem, a védőknél viszont egyes posztokon vadászni kellett a legalább korrekt teljesítményt lerakó játékosokat, úgyhogy jól látszik, melyik oldalon lenne erős ez a fiatal válogatott. Alapelvárás volt, hogy a snapek minimum 50 százalékán pályán kellett lenniük a játékosoknak a szezonban, habár ez alól egy-két helyen kivételt kellett tennem.
QB: Justin Herbert (LAC)
Ha Burrow egészséges tudott volna maradni, jó kis verseny lehetett volna ebből, így viszont teljesen egyértelmű, hogy a Chargers üdvöskéje vezeti harcba a rookie válogatottamat. Herbert történelmi újonc szezonon van túl, az elsőévesek közt a valaha volt második legtöbb yardot (4336) és magasan a legtöbb TD-t (31) szerezte, pedig nem is volt első naptól kezdő. Az utolsó négy fordulót figyelembe véve konkrétan a liga második legjobb irányítója volt a PFF értékelése szerint (oké, volt itt három gyenge védelem, meg kicsi a minta). Nagyon jó skill playerei voltak, a fala viszont borzalmas, így szállította a nagyobbnál nagyobb játékokat – nyomás alatt konkrétan a legjobb passer ratinget tudhatta magáénak a szezonban. Szép a jövő a Chargersnél.
RB: Jonathan Taylor (IND)
Itt már sokkal nehezebb volt a döntés, hiszen nagyobb volt a verseny, de Taylor egy huszáros hajrával elhappolta a címet a draftolatlan James Robinson elől. Robinson tény és való, hogy az elvárásokhoz képest messze-messze túlszárnyalt mindenkit nem hogy a posztján, de talán minden posztot figyelembe véve is, viszont összességében a Colts második körös újonca jobb volt nála. Pedig nem így indult az év, Taylor szenvedett: kevés lehetőséget kapott, és azokkal sem élt igazán. A 11. héttől kezdve a PFF-től az egész ligában a második legjobb értékelést kapta Derrick Henry mögött és ezidő alatt a harmadik legtöbb elhibázott szerelést erőszakolta ki.
[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]
WR: Justin Jefferson (MIN), Chase Claypool (PIT), Brandon Aiyuk (SF)
Ugyan nagy verseny volt a WR posztokért, az nem volt kérdés, hogy a WR1 Justin Jefferson lesz. Újonc rekordot jelentő 1400 yardot ért el, de nem csak a rookie-k közt volt a legjobb a posztján. Yardokat tekintve csak Stefon Diggs és DeAndre Hopkins előzték meg, megfutott route-onként szerzett yardokban pedig csak Davante Adams. Ici-picit árnyalja a képet csak, hogy az év elején sok yardja garbage time-ban jött, de ezzel együtt is kiemelkedő éve volt a Vikings elsőévesének.
Jefferson mellett volt még négy elkapó, aki jogosan pályázott a csapatba kerülésre, és nagyjából harminckétszer gondoltam meg magam, hogy végül kit tegyek be a kezdőbe… Végül Claypool és Aiyuk került be a csapatba, CeeDee Lambet (DAL) Tee Higginst (CIN) pedig nagy szívfájdalommal ki kellett hagynom, pedig tényleg mindketten megérdemelték volna, mindenki mellett lehet pro és kontra érveket is felsorakoztatni.
Claypool mellett a 9 TD és a Jefferson mögötti legjobb megfutott útvonalankénti yardok mutató szól, illetve hogy a felsoroltak közül csak neki nem született egyetlen interception sem a felé dobott labdákból. Az elkapási ponton dominánsan játszott és elkapások után is ő volt a legveszélyesebb. Aiyuk volumen statisztikái a legrosszabbak a jelöltek közül, azonban csak 12 meccsen tudott pályára lépni a sérülésekkel tizedelt 49ersben, így meccsenkénti yardokban mindenkit beelőz Jeffersonon kívül. A szezon nagy részében pocsék irányítójáték mellett kellett elsőszámú célpontnak lennie, így a felsorolt nevek közül talán neki volt a legnehezebb dolga.
TE: Harrison Bryant (CLE)
Muszáj tight endet választani? Sokkal inkább beraknám ide a fent említett két elkapót, vagy akár James Robinsont, akár Antonio Gibsont… De nem lehet, kell egy tight end is, pedig csak gyengíti a válogatottamat. Három jelölt van igazából. Adam Trautman (NO) az egyik legjobb futásblokkoló TE volt a ligában, de még csak 400 snapet sem játszott a szezonban, így ő kiesett. Cole Kmet (CHI) és Bryant majdnem ugyanannyi snapet volt a pályán, csak 5 yard választja el őket, de Bryant egy kicsivel kevesebb targetből és elkapásból produkálta ezt, plusz eggyel több TD-je is van. Legyen akkor ő, de nem sokat fogom használni a pályán…
OT: Tristan Wirfs (TB), Mekhi Becton (NYJ)
Tristan Wirfs helye annyira egyértelmű az újonc válogatottban, hogy SPOILER ALERT! az All-Pro csapatunkba is bekerült jobb oldali tackle-ként. Az első pár meccsén még nem volt annyira meggyőző (akkor is stabil volt azért), de a hatodik héttől top10-es, a nyolcadik héttől top5-ös tackle volt a ligában a PFF értékelései szerint is. Ez pedig óriási szó egy újonctól. A másik tackle posztért nagy volt a verseny, hiszen Becton mellett a brownsos Jedrick Wills is jó eséllyel pályázott a csapattagságra (és Michael Onwenu is egyébként, de neki találtunk helyet guardban). Pass protectionben hasonló teljesítményt nyújtottak a bal oldalon, Becton 23, Wills 19 nyomást engedett, azonban a New York rookie-ja dominánsabb volt futójátékoknál, így ő kerül a kezdőbe.
Tristan Wirfs put on a clinic against Joey Bosa. pic.twitter.com/MW07tsmdNa
— JC Cornell (@CornellNFL) October 6, 2020
G: Michael Onwenu (NE), Damien Lewis (SEA)
Kicsit csalok, ugyanis Onwenu nagyrészt right tackle-t játszott idén a Patriotsban sérülések miatt, de eredetileg guardról van szó és ott is volt azért 300 snapje, úgyhogy ide raktam be a falban. Csak 14 nyomást engedett idén és futásokhoz is kiválóan blokkolt, igazából akár a tackle-öknél is beférhetett volna a kezdőbe, de így összességében jobb lesz a válogatottam. Főleg azért, mert nem voltak kiemelkedő guard teljesítmények idén. A steelersös Kevin Dotson remek volt passzblokkolásban, de a 358 snapjével nem ütötte meg a minimum küszöböt, amivel az éves teljesítményt tudtam díjazni – ettől függetlenül Pittsburghben találtak egy jónak tűnő játékost. Így Damien Lewis kerül be a válogatottba, aki pont olyan játékot hozott, mint vártuk tőle a draft előtt. Passzblokkolásban bőven akadtak problémái, hiszen 28 nyomást engedett és összeszedett 12 zászlót is, ellenben futásblokkolásban domináns volt a Seahawksban, amit igazából egyetlen guard sem mondhat el magáról az idei classból.
C: Lloyd Cushenberry (DEN)
Tudom, tudom, Broncos szurkolók, Cushenberry borzasztó volt idén. A probléma az, hogy összesen két újonc center volt idén a ligában, és Tyler Biadasz a Cowboysban nem lépte át az 50%-os snapszámot, így nem tehettem be a csapatba (és ő sem volt egyébként igazán jó, csak stabilabb denveri társánál). Cushenberry 29 nyomást engedett idén és futásblokkolásban is gyenge volt, úgyhogy ez egy elég gyenge pont a támadósoromban – a tight end mellett az egyetlen igazából.
Edge: Chase Young (WAS), Alex Highsmith (PIT)
Chase Youngot nem kell senkinek sem bemutatni, hiszen 1/2-re választotta őt a Washington, a valaha volt egyik legjobb védőprospectként érkezett a ligába. A szezon első fele hullámzó volt számára, de aztán belerázódott a dolgokba és konzisztensen domináns tudott lenni. A PFF értékelései alapján a 12. héttől számítva konkrétan a második legjobb edge rusher volt a ligában. Nem az újoncok közt, az egész ligában! Másik edge rushert nem volt egyszerű választani, hiszen az 50%-os snapküszöböt csak a jaguarsos K’Lavon Chaisson lépte át, de ő annyira borzasztó volt, hogy ezt a határt alulról súroló Highsmith kivételes bánásmódot kapott tőlem. A Steelers újonca a 13. fordulótól lett teljes értékű kezdő Bud Dupree sérülés után és ugyan voltak hullámvölgyei, összességében jól teljesített. Az egész szezont figyelve 21 nyomása volt (3. legtöbb az újoncok közt) és 24 stopja (2.), a 16,5%-os pass rush win rate-je pedig a legjobb volt. Nyugodtan el lehet engedni a franchise tag alatt játszó Bud Dupreet a csapattól.
This was a nice highlight package by Fox. Chase Young has a sack, fumble, separate fumble recovery for a TD, all in the 1st half. pic.twitter.com/WOCAW57Z2K
— Mark Bullock (@MarkBullockNFL) December 13, 2020
iDL: Derrick Brown (CAR), Raekwon Davis (MIA)
Érdekes a két fiatal esete, ugyanis mindketten elsősorban futás elleni védőfalembernek tűntek az egyetemen mutatott játékuk alapján, Davis különösen egyoldalúnak nézett ki. Ehhez képest Brown futás ellen kifejezetten gyenge volt, viszont pass rushban nagyon is jó: 34-szer generált nyomást, ami a posztján a 21. legtöbb volt a ligában, az újoncok közt pedig csak Chase Young szerzett többet nála (belső védőfalemberek közt toronymagas első volt). Davis volt a legjobb futás elleni újonc védőfalember, de pass rushban sem volt elveszve, 14 nyomásgyakorlást tudott összehozni. Ha a jövőbe tekintek, akkor valószínűleg a 49ersös Javon Kinlaw beelőzheti legalább egyiküket majd, de újoncként futás ellen túl gyenge volt ahhoz, hogy beférjen a válogatottam kezdőjébe.
LB: Isaiah Simmons (ARI), Mykal Walker (ATL)
Na itt alaposan meg voltam lőve. Egyrészt az 50%-os snapküszöböt egyből el kellett vetnem, ugyanis csak a két első körös játékos, Patrick Queen és Kenneth Murray lépte át ezt a határt, de egyik rosszabb volt, mint a másik. Simmonsnak rosszul indult a karrierje, a 8. heti bye weekig alig tudott pályára kerülni, és nagyrészt akkor sem nézett ki valami jól. Utána viszont stabilabb részét képezte a Cardinals védelmének, mind játékidőt, mind teljesítményt tekintve, ez pedig elég volt arra ebben a gyenge mezőnyben, hogy kezdő lehessen az álomcsapatban. Őszinte leszek, Mykal Walker játékára nem annyira figyeltem idén, mint negyedik körös, limitált snapszámú linebacker egy elveszett védelemben. De ő legalább átlépte a 30%-os snapküszöböt és coverage-ben mindössze 74 yardot engedett egész évben, ami snapekhez viszonyítva is magasan a legjobb szám az újoncok közt. Így jobb opció híján ő kerül be a rookie válogatottba másik linebackerként.
CB: L’Jarius Sneed (KC), Jaylon Johnson (CHI)
Hú, borzasztóan kezdett a 2020-as CB class. Ha lett volna két normális teljesítmény, akkor nem raknám be Sneedet a maga 410 snapjével, mert nem üti meg az eredetileg kitűzött 50%-os küszöböt, de nélküle olyan helyzet állna elő, mint a linebackereknél: nehéz bárkit is jó szívvel betenni a csapatba. Sneed az egyetemen safety volt (ráadásul nem is top csapatban), a negyedik körben kelt el, így óriási dolog a részéről, hogy bekerült cornerbackként a rookie válogatottba. Ráadásul kenterbe vert tényleg mindenkit, legyen az az 1/3-as Okudah vagy az 1/9-es henderson, vagy a többi 1-2. napos CB. Sneed snapenként a legkevesebb yardot engedte az újoncok közt, volt 3 interceptionje és mindössze 53,4-es passer ratinggel dobáltak rá. A második kezdő CB lehetett volna akár a falconsos AJ Terrell, akár a vikingses Cameron Dantzler is, de végül Jaylon Johnsonra esett a választásom. Az 5 TD és a 0 interception nem mutat jól mellette, de hármójuk közül snapenként rá dobtak a legkevesebbet, mellette volt a legkevesebb elkapás és ő engedte a legkevesebb yardot is.
S: Antoine Winfield Jr. (TB), Kamren Curl (WAS)
A szezon felénél a coltsos Julian Blackmonnak bérelt helye volt itt, aztán az idény utolsó harmadára összeomlott és nagyon gyengén teljesített, így ki is játszotta magát a válogatottból. Fordított útvonalat járt be a hetedik körös Kamren Curl, aki az év első felében csak rotációs játékos volt, utána viszont megkaparintotta a kezdőt és élt is a lehetőséggel, az utolsó négy meccsen három interceptiont is szerzett, egész idényben összehozott 37 stopja magasan a legtöbb az újonc safetyk közt. Sokoldalú játékos, hiszen az ideje nagyjából negyedét töltötte a slotban és free safetyként, a felét pedig a boxban. Mellé az a Winfield kerül, aki a kedvenc prospectem volt a draft előtt, így jó látni, hogy hamar belejött a játékba. Nem csoda, apjához hasonló ösztönökkel, futball IQ-val és szerelési képességekkel rendelkezik. A futásmegállítások mellett blitzelésben is jó volt, és a nagy játékokat is szállította, hiszen szerzett egy interceptiont, leütött négy labdát és kiharcolt két fumble-t is.
Flex: Jeremy Chinn (CAR)
Chinn nagyon hullámzó újonc évet tudhat magáénak, hiszen év elején nagyon gyenge volt, és habár nem teljesen konzisztensen, de a szezon felétől már jöttek a jó teljesítmények is tőle. Persze ez várható is volt, hiszen másodosztályú játékosként egyébként is projektként tekinthettünk rá magas plafonnal, így nem érhettek meglepetésként a gyenge meccsek, főleg a szezon első felében Ha ránézünk a snapjeinek elosztására, akkor tökéletesen illik neki a Flex pozíció, hiszen legalább 230 snapet játszott free safetyként, slot cornerként és a boxban is. Van még hová fejlődnie, hiszen 6 TD-t dobtak rá és 18 elhibázott szerelése is volt, de biztató volt a szuperatletikus játékos idényének második fele.
[/ppp_patron_only]
Bejelentkezés
Legutóbbi hozzászólások