Mindent Herbertnek – Chargers FA kitekintő

A Chargers életében új időszámítás kezdődött. Justin Herbert mindenkire rácáfolva robbant be újonc évében és tette egymaga egy rendkívül izgalmas projektté Los Angeles második számú csapatát. Ugyanakkor nagy szükségük van egy jó offseasonre.

A keretben rengeteg kezdő játékos szerződése jár le, akik közül akadnak jó, de könnyen elengedhető minőségűek is. A Chargers 2020-as szezonja jól rávilágított, hogy a rosteren bár vannak tehetségek, a bennük rejlő potenciál nem feltétlenül lett kihozva. A keret egyben tartása és a kritikus helyeken lévő megerősítése az első számú feladat, hogy kihozhassák a maximumot a Herbert projektből.

Játékosok, akiken spórolni lehet:

Mivel rengeteg játékos szerződése futott ki 2021-re, viszonylag kevés olyan fizetést találunk, amivel spórolni tudna a csapat. Az évet 24 millió dollárral kezdhetik meg, de a szabadügynök piacra akár 50-65 millióval is fordulhatnak majd. Mike Williams opcióját szerintem vissza fogja vonni a csapat. Ez nem jelenti azt, hogy ne szerződhetnének vele újra akár már idén, én ezt fogom tenni, de egy évre fixen 15 milliót nem biztos, hogy érne. Az elmúlt 3 év mindegyikében bizonyította, hogy minőségi második számú elkapó tud lenni Keenan Allen mögött, de ezt inkább egy új, jól struktúrált szerződéssel kéne honorálni, ahol hasonló éves átlagot úgy lehet elosztani, hogy ne 2021-ben foglaljon a legtöbbet a sapkából.

[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]

A következő komolyabb spórolási lehetőséget a csupán egy éve itt játszó Trai Turner nyújtja. Már az utolsó panthersös szezonjában is látszódott, hogy nem hozza ugyanazt a szintet, mint első éveiben, de a 2020-as szezonja különösen megerősítette ezt. Az idény első felében sérülés miatt nem tudott pályára lépni, de a visszatérése után karrierje messze leggyengébb szezonját hozta és a liga kezdő szintet sem ütötte meg a játéka. 11.5 milliót ez a játék biztosan nem ér meg, főleg hogy egyetlen cent halott pénz sem maradna utána.

A következő nevek már a komolyan megfontolandó kategóriába esnek. Linval Joseph esetében a 8 milliós sprórolás további 4 millió halott pénzt generálna és újabb mély lyukat a kezdőben. Ugyanakkor Joseph elmúlt 32 éves és az elmúlt években folyamatosan visszaesőben van a játéka. Talán már tavaly sem kellett volna neki megadni azt a pénzt, amit igazából a 2017-es énje érdemelt volna meg.

A sor végére pedig itt a két sztár corner esete. Anyagilag bármelyikük elküldésével lehetne spórolni. Mindketten 32-32 évesek lesznek a következő szezonban, és mindkettejük esetében a korábbi All-Pro, de legalábbis Pro Bowl kaliberű szezonok után egy visszaesés volt tapasztalható 2020-ban. Mindkettejüket biztos, hogy nem fogják elküldeni, de én most azzal a szcenárióval megyek tovább, ahol egyikük sem távozik. A secondary évek óta nagyon magas minőséget képvisel a Chargersnél, egy rosszabb év után talán nem kell rögtön verdiktet mondani a korábbi sztár cornerek felett. Csak a tisztesség kedvéért, Haywardnál 2, míg Harris esetében 3,75 millió dollár halott pénzt kellene lekönyvelni egy esetleges elküldéssel. Jól láthatóak, hogy ezek az összegek azért eltörpülnek a potenciálisan felszabadíthatóak mellett, így meglepve nem lennék, ha valamelyikük távozna, de ebben az előrejelzésben maradnak a csapatnál.

Legfontosabb szabadügynökök:

A támadó oldalon meglehetősen hosszú a sor. Távozik a kezdő TE, a csereirányító és a támadófal felének is lejár a szerződése.

Hunter Henry esete érdekes, azután hogy tavaly csak 1 évre hozták vissza franchise taggel, jó de nem kiemelkedő évet hozott le. Karrierje legtöbb elkapását jegyezte (60), ugyanakkor yardban kevéssel ugyan, de elmaradt 2019-es legjobb szezonjától és csak 613 jött össze, a 4 TD pedig pontosan fele annak a számnak, amit 2016-ban, újonc évében hozott. Ezek ellenére a legjobb TE szabadügynök lesz a piacon és a Chargersnek is nagy szüksége lenne rá.

Azután, hogy Turnert cutoltam a csapattól, itt van a támadófal további 3 távozója. Egészen extrém körülményt teremtve ezzel, hisz a 2020-as támadófalból így egyedül a RT Bulagának és az ő cseréjének Pipkinsnek lenne szerződése. Persze rosszul hangzik, hogy a fal 80%-a távozófélben, de azt is ki kell emelni, hogy ez nem volt egy minőségi egység, sőt. Az ESPN statisztikái alapján a Chargers fala a 2. legrosszabb volt passzblokkolásban és ligautolsó futásblokkolásban. Mondhatni jól is jön a sok távozó, mert legalább rá lesz kényszerítve a csapat a fal újjáépítésére.

Tyrod Taylorra sok szót nem szeretnék vesztegetni. Híd QB-nak hozták ide, de az ismert okokból nem is igazán kellett felvállalja ezt a szerepet. Ez a csapat Herberté, aki mögé cserének vissza lehet akár őt is hozni, de gyakorlatilag ugyanerre a szerepkörre a 2019-ben draftolt Easton Stick is teljesen megfelelő lesz.

A védelemben Melvin Ingram is, akárcsak a cornerek, már kiöregedőben van. 32 is elmúlik az új szezon kezdetére és gyengébb év áll mögötte. 2020-ban nem jegyzett sacket, bár sérülések miatt csupán 7 meccsen tudott játszani. Perryman már évek óta nem számít kezdőnek, így az ő hiányát is relatíve hamar túléli majd a csapat, a tavaly első körben kiválasztott Kenneth Murray személyében igazából már előre gondoskodtak is a pótlásáról. További két játékos szerződése jár le a secondaryből. Michael Davis nem hozott rossz szezont, igazából a legtöbbet játszó cornere volt a csapatnak és hozott is egy átlagos szintet. Ha a két veteránból egyet sem küldenek el, nem látom azt a forgatókönyvet, hogy Davist megtartanák, de ha a Hayward/Harris duó egyike távozna, akkor könnyen lehet, hogy a csapat a folytonosság jegyében leülne tárgyalni Davisszel. Végül az a Rayshawn Jenkins szerződése jár még le, aki két éve kezdő safetyje a csapatnak. Ugyanakkor ennek oka, hogy Derwin James két éve nem képes egészséges maradni. Minőségben messze elmarad attól, amit James tud kínálni, így maximum cserének, nem túl sokért gondolom, hogy érdemes lenne megtartani.

Két kiemelendő korlátozott szabadügynökük lesz, a rúgó duó. Mindketten jól teljesítettek ahhoz, hogy a csapat potenciálisan éljen is az opcióval.

Potenciális érkezők:

Kissé furcsán néz ki, hogy Mike Williams 15 milliós opcióját visszamondtam, de közel ugyanekkora éves átlagért újraigazoltam, viszont ezt jobban el lehet osztani a fizetési sapkában, így idén jóval kevesebbet foglalna. Az magas összegű opciós évet akkor szokás meghagyni, ha a csapat nem biztos benne, hogy egy játékos hosszú távon megérne hasonló összeget. Williams azonban az elmúlt 3 szezonban a szememben bizonyítani tudta, hogy kiemelkedő minőségű második számú elkapója tud lenni a csapatának, az ilyen játékosok pedig 13-15 millió körüli összegért szoktak elkelni. Elmehetne Williams nagyjából ugyanennyiért olyan csapatba, ahol első számú elkapóként számítanának rá, de az ő profilja nem egy első számú elkapóé. Továbbá neki olyan irányító kell, aki nem fél bedobni akár szorosabb őrizetbe is a labdát, megbízik Williamsben, hogy le fog jönni az 50/50-es szituációkban. Herbert ilyen irányítónak nézett ki.

Akárcsak Williamst, Hunter Henryt is marasztalnám. Túlságosan jól funkcionált ez az Allen – Williams – Henry trió ahhoz, hogy értelmes legyen megbontani. Herbert remek irányítónak nézett ki egy botrányos fal mögött ezzel a kisegítőszemélyzettel. Ha javul a fal minősége, de romlik a skill személyzet nem biztos, hogy a kívánt eredményt érnél el a csapat. Henry megtartása nem lesz egyszerű. Nem csupán a legjobb TE szabadügynök, de az egyetlen igazán minőségi is. Jonnu Smith jöhetne esetleg szóba, ha Henry távozik, de kettejük fizetési igényében szerintem nincs 4-5 milliós különbség, amiért megérné a cserén gondolkozni. 

Miután mindenki elment a falból, szét kell nézni a szabadügynök piacon. David Andrews érkezése megadná Herbert számára azt a folytonosságot, amit a franchise irányítók mindig szeretnek a center poszton. Kissé alulértékelt a pozíció, de egy fiatal irányítónak nagyon sokat jelenthet, ha egy rutinos, magas kvalitású center tudja segíteni a védelmi olvasásait és levenni a válláról a terhet a támadófal blokkolási elosztását illetően.

LT-t találni nem könnyű. A free agency piacon csak Trent Williams képvisel igazán magas minőséget. Russell Okung nagyon adná magát 2-3 évre a fal bal oldalára, de azután, hogy tavaly elcserélték, nem túl valószínű, hogy visszavágyna Los Angelesbe. Kelvin Beachum tavaly veterán minimumért írt alá a Cardinalshoz, hogy RT-ként játszhasson. Nem vallott szégyent a fal jobb oldalán sem, de itt visszakerülne az eredeti posztjába. Nem kiemelkedő játékos, de kezdő szintet hoz, passzblokkolásban pedig meglehetősen stabil játékosról van szó. Mindenképp jobb megoldás mint visszaigazolni Tevit, de természetesen nem tőle kell várni, hogy egymaga top10-be emelje majd az egységet. Ahogy Jon Feliciano sem ez a kategória, de egyszerre nem is lehet 4 kiemelkedő játékost hozni egyetlen egységbe. A kezdő szintet ő is megüti, sőt futásblokkolásban még erőssége is lehet az újjáalakuló egységnek. Ezzel a 4 távozó helyére sikerülne 3 embert hozni a free agent piacról, hogy az utolsó láncszemet majd a drafton, vagy esetleg házon belüli mozgatással oldjanak meg.

Végül az egyetlen védelembe érkező játékos Dalvin Tomlinson. A Chargers tavaly is a futás elleni védekezése stabilizálása érdekében szerződtette Linval Josephet a fal közepére, de ez az igazolás nem vagy legalábbis nem teljesen azt eredményezte, amit a csapat remélt. Tomlinson egy 2015-ös Joseph klón. Futás ellen kevés jobb játékos van nála a ligában és az elmúlt 1-2 évben már azt is bebizonyította, hogy időnként az irányítók közelébe is oda tud férkőzni. Kiegészülve Bosával és a hybridként kívül és belül is használható Tilleryvel ismét azt a dominanciát érhetné el a frontban a Chargers, amit 2-3 éve már láthattunk. A rutinos cornerekkel, egy visszatérő Jamesszel és egy tejesen egészséges Bosával pedig nem is kell talán túl sok ennek az egységnek, hogy újra a liga egyik legjobbjaként emlegessük őket.

[/ppp_patron_only]